ÍH 2023.108 GARANCIAVÁLLALÓ NYILATKOZAT

I. A közösségi jog tagállami joggal szembeni elsőbbségét rögzítő elv alapján, ha a bíróság által alkalmazandó nemzeti jogszabály ütközik a közösségi joggal, akkor a közösségi joggal ellentétes tagállami jogot "félre kell tenni," nem lehet alkalmazni. A normakonfliktus feloldása érdekében - miután az uniós norma nem ad lehetőséget eltérő nemzeti szabályozásra - a jogvitát a kötelező és közvetlenül alkalmazandó EU rendelet alapján kell elbírálni.

II. A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat a Ptk.-val összhangban kell értelmezni. A kötelmek közös szabályai szerint a jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Azt, hogy a vissza nem térítendő támogatás kedvezményezettjét terhelő fizetési kötelezettség biztosítékaként vállalt kötelezettség garanciavállalás vagy garanciaszervezet által vállalt kezesség, nem a Korm. rendelet szóhasználata, a nyilatkozat megjelölése, vagy a kötelezettséget vállaló jogi személy tevékenységi engedélyében írtak alapján, hanem a kötelezettségvállalást tartalmazó jognyilatkozat tartalma szerint kell minősíteni. [Alkalmazott jogszabályok: 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:1.-1:2. §, 6:416.-417. §, 6:431-432. §; 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet 83. §; 551/2020. (XII. 2.) Korm. rend. 17. §; Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU és 1306/2013/EU számú rendeletei; a Bizottság felhatalmazáson alapuló 907/2014/EU és 908/2014/EU számú rendelete].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék G.42141/2021/27., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40363/2022/9. (*ÍH 2023.108*), Kúria Gfv.30098/2025/6.

***********

A felperes módosított keresetében az alperes marasztalását elsődlegesen a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 83. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt garanciaszervezet által vállalt kezességből eredő igény, másodlagosan a Ptk. 6:431. § (1) bekezdése szerinti garanciavállalásból eredő igény, míg harmadlagosan a Ptk. 6:416. § (1) bekezdése szerinti kezességből eredő igény címén kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy az egyoldalú nyilatkozata alapján kezességi jogviszony jött volna létre, illetve vitatta a kezességi szerződés érvényességét az alakiságra vonatkozó előírások megsértése miatt, valamint, hogy garanciavállaló nyilatkozaton alapuló biztosítékot nyújtott volna, mivel arra a tevékenységi engedélye nem terjedt ki. Hivatkozott arra, hogy a felperes elmulasztotta az igényét bejelenteni a felszámolási eljárás során, ezért a kedvezményezettel, és ennek okán a kezessel szemben is jogvesztés folytán megszűnt az igényérvényesítési lehetőség. Kifejtette továbbá, hogy a perbeli biztosíték érvényesítésének jogszabályi akadályát képezte az egyes fejlesztéspolitikai tárgyú kormányrendeletek egyes rendelkezéseinek veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 551/2020. (XII. 2.) Korm. rend. (a továbbiakban: Veszélyhelyzeti Korm. rendelet) 17. §-a, amely szerint az EMVA-ból származó forrás esetén a kifizető ügynökség követelések adók módjára történő behajtását nem kezdeményezheti és a biztosítékot sem érvényesítheti.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A fellebbezés szempontjából releváns tényként állapította meg a támogatási szerződés létrejöttét azzal, hogy a támogatás tárgya a projekt elszámolható költségeinek az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési alapból (EMVA) és a hazai központi költségvetési előirányzatból vissza nem térítendő támogatás formájában történő finanszírozása volt.

A kedvezményezett támogatási előleg kifizetésére vonatkozó kérelmeket nyújtott be, amelyekhez csatolta az alperes kezességvállaló nyilatkozatait, amelyek szerint a kezesség 2021. október 30-ig áll fenn. A kezességvállalások nyilatkozatok szerint az alperes feltétel nélkül kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes által szabályszerűen aláírt első írásbeli felszólításra - az alapjogviszony vizsgálata nélkül - a kézhezvételtől számított tizenöt banki munkanapon belül a felperes fizetési felszólításban rögzített számlájára megfizeti a felperes által megjelölt összeget, amennyiben a felperes az írásbeli felszólításban nyilatkozik arról, hogy az alapjogviszony kötelezettje nem teljesítette a fizetési vagy egyéb, a pályázati dokumentációban előírt kötelezettségét.

A felperes az alperes kezességi nyilatkozatainak birtokában a kedvezményezett előleg igénylését jóváhagyta és a kért előlegeket a kedvezményezett részére folyósította. Később a kedvezményezett vonatkozásában szabálytalanság megállapítására került sor. A határozatokban a szabálytalanság megállapításának jogkövetkezményeként elállás, a támogatói okiratok visszavonása és az addig kifizetett összegekre vonatkozó visszafizetési kötelezettség került rögzítésre. A kedvezményezett a visszafizetési kötelezettségét nem teljesítette.

A kezességvállalási nyilatkozatok alapján a felperes lehívási igénybejelentést közölt az alperessel, aki a felszólításban foglaltaknak nem tett eleget.

Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indoklásában a Korm. rendelet irányadó jogszabályi rendelkezéseinek ismertetését követően rögzítette az elsődleges kereset vonatkozásában, hogy a Ptk. 6:416. §-a a kezességet szerződésként szabályozza. A Korm. rendelet 83. §-a csupán a nyújtható biztosítékokat sorolja fel és szabályozza, azonban abból nem következik, hogy a kezesség egyoldalú nyilatkozattal is létrejöhetne. Abból pedig, hogy a kezességi nyilatkozatra a garanciavállalásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a Korm. rendelet 1. számú mellékletének 89.2. pontja értelmében, nem következik egyúttal, hogy egyoldalú nyilatkozat alapján érvényesíthető lenne ezen biztosíték. Kiemelte továbbá, hogy a Korm. rendelet a garanciaszervezet által nyújtott kezesség létrejöttét nem is szabályozza. A Ptk. ugyanakkor meghatározza a kötelmeket, így azt is, hogy egyoldalú nyilatkozatból csak jogszabályban meghatározott esetekben keletkezhet kötelem (Ptk. 6:2. §). Miután a Korm. rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely egyértelművé tenné, hogy a perbeli kezességvállaló nyilatkozatból kötelem keletkezhet, e vonatkozásban a Ptk. szabályait kell figyelembe venni. A kezesség létrejöttéhez írásbeli szerződés szükséges, atipikus biztosítékként egyoldalú nyilatkozattal nem lehet kezességet vállalni. Utalt a felperesi érvelés alapján arra is, hogy az Alaptörvény rendelkezéseiből következőleg alacsonyabb szintű jogszabály egyébként sem lehetne ellentétes a Ptk. rendelkezéseivel a jogszabályi hierarchiából adódóan.

A másodlagos kereset vonatkozásában kifejtette, hogy bár az alperes által kiadott egyoldalú nyilatkozat a tartalma alapján megfelel a garanciavállalás jogszabályi kritériumainak (Ptk. 6:431. §), nem lehet eltekinteni attól, hogy a Korm. rendelet különbséget tesz a kezességvállaló és a garanciavállaló nyilatkozat között. Az alperes pedig nem hitelintézet, hanem pénzügyi vállalkozás, amely a tevékenységi engedélye szerint csak kezességvállalásra jogosult, garanciavállalásra nem. Ennek okán a perbeli egyoldalú nyilatkozatokat kezességvállalásként kellett értékelni, nem pedig a garanciavállalás körében. A Korm. rendelet 1. számú mellékletének 83.1.a. pontja szerint egyebekben pénzügyi vállalkozás által kibocsátott garancia nem fogadható el, ennek okán a másodlagos kereset sem vezethetett eredményre. Megjegyezte, hogy a Korm. rendelet azon elvárása, hogy a garanciaszervezet által vállalt kezesség feleljen meg a garanciavállalás tartalmi és formai követelményének a Korm. rendelet szerint sem jelenti azt, hogy az garanciavállalásként lenne minősíthető: inkább azt hivatott biztosítani, hogy ugyanolyan erős biztosítékul szolgáljon, mint egy garanciavállalás.