62008CJ0423[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2010. június 17-i ítélete. Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Saját források - A behozatali, illetve kiviteli vám beszedésére irányuló eljárások - A saját források könyvelésbe vételére előírt határidő be nem tartása - E vámoknak megfelelő saját források késedelmes folyósítása. C-423/08. sz. ügy

C-423/08. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Olasz Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - Saját források - A behozatali, illetve kiviteli vám beszedésére irányuló eljárások - A saját források könyvelésbe vételére előírt határidő be nem tartása - E vámoknak megfelelő saját források késedelmes folyósítása"

Az ítélet összefoglalása

Az Európai Közösségek saját forrásai - A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás

(1552/89 tanácsi rendelet, 2., 6. és 9-11. cikk, 2913/92 tanácsi rendelet, 220. cikk, (1) bekezdés, valamint 1150/2000 tanácsi rendelet, 2., 6., 9-11. cikk)

A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376, illetve 94/728 határozat végrehajtására vonatkozó 1552/89, illetve 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a saját forrásokra való jogosultságot, amint a vámjogszabályok által előírt feltételek teljesülnek a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően.

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 220. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a beszedendő vámösszeg vagy annak még fennmaradó része utólagos könyvelésbe vételének feltételei teljesülnek, ha a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét.

Ezzel összefüggésben a vámhatóságok, amennyiben közölnek a kötelezettel egy olyan hatósági aktust - bármi legyen is annak az elnevezése -, amely megállapítja a vámtartozások megfizetésének teljes vagy részleges elmulasztását, és meghatározza azt a vámösszeget, amely megítélésük szerint jogszabály alapján fizetendő, ebben az esetben ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezettet.

Következésképpen a beszedendő vámösszeg vagy annak még fennmaradó része utólagos könyvelésbe vételének főszabály szerint a Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdése alapján, az előző pontban említett feltételeknek megfelelő jegyzőkönyv kötelezettel történő közlésétől számított kétnapos határidőn belül kell megtörténnie.

A késedelmi kamatot illetően elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn a közösségi saját források megállapításának, e forrásoknak az arra előírt határidőn belül a Bizottság számláján történő könyvelésbe vételének, és végül a késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége között, miután e kamat arra való tekintet nélkül követelhető, hogy a forrásoknak a Bizottság részére történő elszámolásában bekövetkező késedelemre milyen okból került sor.

Következésképpen nem teljesíti az 1552/89 rendelet 2., 6. és 9-11. cikkéből, az 1150/2000 rendelet ugyanezen cikkeiből, valamint a 2913/92 rendelet 220. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely az utólagos beszedés esetén nem tartja be a közösségi saját források könyvelésbe vételére vonatkozó határidőket, és a fenti forrásokat késedelmesen folyósítja.

vö. 37., 38., 41., 42., 49., 51. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. június 17.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Saját források - A behozatali, illetve kiviteli vám beszedésére irányuló eljárások - A saját források könyvelésbe vételére előírt határidő be nem tartása - E vámoknak megfelelő saját források késedelmes folyósítása"

A C-423/08. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2008. szeptember 24-én

az Európai Bizottság (képviselik: A. Aresu és A. Caeiros, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviseli: I. Bruni, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Albenzio és F. Arena avvocati dello Stato)

alperes ellen,

támogatja:

a Finn Köztársaság (képviseli J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, C. Toader (előadó), K. Schiemann, P. Kūris és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. március 11-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Európai Közösségek Bizottsága keresetlevelével annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság - mivel az utólagos beszedés esetén nem tartotta be a közösségi saját források könyvelésbe vételére vonatkozó határidőket, és a fenti forrásokat késedelmesen folyósította - nem teljesítette a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 155., 1. o.) 2., 6. és 9-11. cikkéből, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) 2., 6. és 9-11. cikkéből, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 220. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Az uniós szabályozás

A 94/728/EK, Euratom és a 2000/597/EK, Euratom határozat

2 A jelen ügy tényállása által érintett időszakban két, az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló határozat volt egymást követően alkalmazandó, nevezetesen az 1994. október 31-i 94/728/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 293., 9. o.) és 2002. január 1-je óta a 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 253., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 200. o.).

3 Mindkét határozat 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Közösségek költségvetésében a saját forrásokat többek között azok "a közös vámtarifa szerinti vámok[ból] és egyéb vámok[ból]" álló bevételek alkotják, "amelyeket a harmadik országok tekintetében a Közösségek intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani".

4 A fent említett határozatok 8. cikkének (1) bekezdése többek között előírja egyfelől azt, hogy a Közösségek az ugyanezen határozatok 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásait a tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján szedik be, amelyeket adott esetben az uniós követelményekhez igazítanak, és másfelől a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a fenti forrásokat.

Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet

5 Az 1996. július 14-én hatályba lépett 1996. július 8-i 1355/96/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 175., 3. o.) módosított 1552/89 rendelet 2. cikke előírja:

"(1) E rendelet alkalmazása érdekében a Közösség [helyesen: a Közösségeknek] a 88/376/EGK, Euratom határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásokra való jogosultságát meg kell állapítani, amint a vámjogszabályok által előírt feltételeknek eleget tesz [helyesen: amint a vámjogszabályok által előírt feltételek teljesülnek] a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően.

(1a) Az (1) bekezdésben említett jogosultság időpontja a vámjogszabályok által előírt nyilvántartásba vétel időpontja.

[...]

(2) Az (1) bekezdést akkor alkalmazzák, amikor az értesítést helyesbíteni kell [helyesen: Az (1) bekezdést az értesítés helyesbítése esetén is alkalmazni kell.]"

6 A 2000. május 31-én hatályba lépett 1150/2000 rendelet 22. cikkének első bekezdése hatályon kívül helyezte az 1552/89 rendeletet. Az 1150/2000 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése első albekezdésének szövege lényegében megegyezik az előző pontban idézett cikk szövegével.

7 Az 1552/89 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése, amely az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja lett, úgy rendelkezik, hogy a fenti rendelet 2. cikkében megállapított jogosultságokat legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon könyvelik le a számlákon. A beszedés vagy a biztosíték hiánya miatt be nem jegyzett, megállapított jogosultságokat külön számlákon mutatják be ugyanezen határidőn belül. A tagállamok akkor alkalmazhatják ezen eljárást, amikor a megállapított jogosultságok tekintetében, amelyekre nézve biztosítékot adtak, kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően.

8 Az 1552/89 rendelet 8. cikke - amelynek szövegét az 1150/2000 rendelet 8. cikke megismétli - előírja:

"A 2. cikk (2) bekezdése alapján elvégzett helyesbítéseket hozzáadják vagy levonják a megállapított jogosultságok teljes összegéből [helyesen: hozzáadják a megállapított jogosultságok teljes összegéhez, vagy levonják abból]. Ezeket a helyesbítések időpontja szerint rávezetik a 6. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott számlákra és a 6. cikk (3) bekezdésében meghatározott kimutatásokra.

A Bizottsággal már közölt csalás és szabálytalanság esetei tekintetében a helyesbítéseket különválasztják [helyesen: külön feltüntetik]."

9 Mind az 1552/89, mind pedig az 1150/2000 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A 10. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy az általuk [helyesen: általa] kijelölt testületnél megnyitott számlán írja jóvá.

E számla vezetése térítésmentes."

10 Az 1552/89 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése - amelynek szövegét az 1150/2000 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése megismétli - ekképp rendelkezik:

"A 88/376/EGK, Euratom határozat 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően a 10%-os beszedési költségek levonása után e határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját források elszámolását legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot - a 2. cikknek megfelelően - megállapították."

11 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet 11. cikke előírja:

"A 9. cikk (1) bekezdésben említett számlára történő elszámolás késedelme esetén az érintett tagállamnak kamatot kell fizetnie, amelynek mértéke a tagállam pénzpiacán az esedékességi időpontban a rövid távú közfinanszírozási műveletekre alkalmazandó olyan kamatláb, amelyet két századponttal megemelnek. E százalékot 0,25 századponttal emelik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt százalékot a késedelem teljes időtartamára alkalmazzák."

A Vámkódex

12 A Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdése előírja:

"Ha a vámtartozásból származó vámösszeget nem vették könyvelésbe a 218. és 219. cikknek megfelelően, vagy a jogszabály szerint fizetendő összegnél alacsonyabbat vettek könyvelésbe, a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét (utólagos könyvelésbe vétel). Ez a határidő a 219. cikknek megfelelően meghosszabbítható."

13 A Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

"A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal."

A nemzeti szabályozás

14 Az áruk szabad forgalomba bocsátására vonatkozó eljárásokról szóló, 1979. július 24-i 79/695/EGK tanácsi irányelv és 1981. december 17-i 82/57/EGK bizottsági irányelv, valamint a közösségi áruk kivitelére vonatkozó eljárásokról szóló, 1981. február 24-i 81/177/EGK tanácsi irányelv és 1982. április 23-i 82/347/EGK bizottsági irányelv átültetése keretében a vámhatóságok átszervezésére, valamint a megállapítási és ellenőrzési eljárások felülvizsgálatára vonatkozó, 1990. november 8-i 374. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 1990. december 14-i 291. számának rendes melléklete) "Az ellenőrzés felülvizsgálata, a hivatalok jogkörei és hatáskörei" című 11. cikke az (1) és (5)-(8) bekezdésében kimondja:

"(1) A vámhivatal a jogerőre emelkedett vámmegállapítást felülvizsgálhatja akkor is, ha azokat az árukat, amelyek a megállapítás tárgyát képezték, a piaci szereplő rendelkezésére bocsátották, vagy ha azok már elhagyták a vámterületet. A felülvizsgálatra hivatalból kerül sor, vagy ha az érintett piaci szereplő - jogvesztés terhe mellett - a megállapítás jogerőre emelkedésének időpontjától számított három éven belül benyújtott kérelemmel ezt kéri.

[...]

(5) Amennyiben a hivatalból vagy valamelyik fél kérelmére végzett felülvizsgálat a vámmegállapítás alapjául szolgáló tényekre vonatkozóan pontatlanságokat, mulasztásokat vagy hibákat tár fel, a hivatal megteszi a megfelelő helyesbítést, és eseti felhívás útján tájékoztatja erről az érintett piaci szereplőt. A hivatalból végzett felülvizsgálatból eredő helyesbítés esetén a felhívást a vámmegállapítás jogerőre emelkedésének időpontjától számított három éven belül jogvesztés terhe mellett közölni kell.

(6) A piaci szereplő által benyújtott felülvizsgálat iránti kérelmet elutasítottnak kell tekinteni, ha az annak benyújtását követő kilencven napon belül nem kerül sor helyesbítési felhívás közlésére. A kérelem hallgatólagos vagy kifejezett elutasítása harminc napon belül fellebbezés útján megtámadható a megyei igazgatónál, aki végső fokon jár el.

(7) A piaci szereplő a felhívás közlésének időpontjától számított harminc napon belül megtámadhatja a helyesbítést. A megtámadás időpontjában a köztársasági elnök 1973. január 23-i 43. sz. rendeletével jóváhagyott, a vám területére vonatkozó jogszabályi rendelkezések egységes szövegének 66. és az azt követő cikkeiben foglalt jogviták megoldására szolgáló közigazgatási eljárások esetleges megalapozása céljából jegyzőkönyvet vesznek fel.

(8) A helyesbítés jogerőre emelkedésével a hivatal intézkedik a piaci szereplő által fizetendő kiegészítő vámok beszedése iránt, vagy hivatalból megindítja a túlfizetés visszafizetése iránti eljárást. A vámmegállapítás helyesbítése adott esetben magában foglalja a hamis nyilatkozatok miatti jogsértések vagy az esetlegesen megállapított súlyosabb jogsértések megtámadását."

15 Azokban az esetekben, amikor a vámmegállapítás felülvizsgálata helyszíni szemlét igényel, az adóalany jogainak helyzetéről szóló rendelkezésekre vonatkozó, 2000. július 27-i 212/2000 törvény (a GURI 2000. július 31-i 177. száma) előírja, hogy az elvégzett ellenőrzési műveleteket tartalmazó napi jegyzőkönyvön kívül az ellenőrzési műveletek lezárására vonatkozó jegyzőkönyvet is fel kell venni az ezzel a feladattal megbízott tisztviselők helyszíni szemléje végeztével. E jegyzőkönyv egyik példányát a kötelezettnek kell átadni, egy másodpéldányt pedig az illetékes vámhivatal eljárásért felelős azon személyének kell megküldeni, aki lefolytatja a vizsgálatát, valamint akinek a kötelezett e törvény 12. cikkének (7) bekezdése alapján előadja az esetleges észrevételeket vagy kérelmeket, és aki teljes függetlenséggel hozza meg a keletkezett anyagok irattárba helyezéséről szóló határozatot vagy a vámmegállapítási felhívást.

16 Ezzel kapcsolatban a 212/2000 törvénynek "Az adóellenőrzés alatt álló adóalany jogai és biztosítékai" című 12. cikke a (7) bekezdésében ekképp rendelkezik:

"A hatóság és az adóalany közötti együttműködés elvével összhangban, az ellenőrzési műveletek lezárására vonatkozó jegyzőkönyv másolatának az ellenőrző szervek általi közlését követően az adóalany hatvan napon belül közölheti észrevételeit és kérelmeit, amelyeket az adóhivatal értékel. A különös és indokolt sürgősség esete kivételével a vámmegállapítási felhívás nem adható ki e határidő lejárta előtt."

A pert megelőző eljárás

17 A közösségi saját források 2000. november 6. és 10. között, Olaszországban végzett ellenőrzése során, amely az 1998. január 1-je és az ellenőrzés időpontja közötti időszakra vonatkozott, a Bizottság alkalmazottjai olyan szabálytalanságokra bukkantak a közösségi saját források megállapítása terén, amelyek késedelmet okozhattak a fenti források Közösségek részére történő rendelkezésre bocsátása során, sértve az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet 2., 6. és 9-11. cikkét.

18 Az olasz hatóságok és a Bizottság közötti levélváltást követően a Bizottság megállapította, hogy az utólagos ellenőrzésre vonatkozó olasz közigazgatási eljárás előírja az ellenőrzési műveletek lezárására vonatkozó jegyzőkönyv kötelezettel történő előzetes közlését, és hatvannapos határidőt biztosít ez utóbbi számára észrevételei közlésére és további felvilágosítás kérésére. Csupán e határidő letelte után közlik a kötelezettel a vámtartozást vámmegállapítási felhívás útján.

19 A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ilyen eljárás Olasz Köztársaság általi alkalmazásának következményei összeegyeztethetetlenek a releváns közösségi rendelkezésekkel, mivel késleltetik a saját források rendelkezésre bocsátását. A Vámkódex 220. cikkében foglalt, a saját források könyvelésbe vételére előírt határidőnek ezért az ezen ellenőrzési műveletekre vonatkozó jegyzőkönyvek közlésének napjától kellene kezdődnie.

20 Az olasz hatóságok lényegében előadták, hogy a fenti ellenőrzési műveletek lezárására vonatkozó jegyzőkönyv nem minősül végleges döntésnek, hanem egy egyszerű előkészítő aktus, önálló jogi kötőerő nélkül. A bizottsági érveknek továbbá nincs jogi alapjuk a Vámkódexben, mivel a könyvelésbe vétel és az adóssal történő közlés olyan műveletek, amelyekre a végleges döntés elfogadását követően kerül sor.

21 A levélváltást követően a Bizottság úgy határozott, hogy az EK 226. cikk alapján felszólítást küld az Olasz Köztársaságnak, amelyet a 2005. július 13-i levéllel közölt, felszólítva e tagállamot, hogy a fenti levél kézhezvételétől számított két hónapon belül közölje az észrevételeit.

22 Az olasz kormány a 2005. szeptember 12-i levéllel válaszolt, lényegében megismételve a korábban ismertetett válasz elemeit.

23 A Bizottság a 2006. június 28-i levelével felhívta az olasz hatóságok figyelmét a Bíróság C-546/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. február 23-án hozott ítéletére, és felszólította e hatóságokat, hogy 2006. szeptember 1-je előtt fejtsék ki álláspontjukat.

24 Mivel a Bizottság nem kapott ezzel kapcsolatban állásfoglalást az Olasz Köztársaságtól, az EK 226. cikkel összhangban úgy határozott, hogy az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet 2., 6. és 9-11. cikkén, valamint a Vámkódex 220. cikkén alapuló indokolással ellátott véleményt küld e tagállamnak, amelyet 2006. december 15-én közölt, felszólítva e tagállamot a véleményben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseknek az említett vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belüli megtételére.

25 Az olasz kormány álláspontját fenntartva a 2007. február 12-i levéllel válaszolt.

26 A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy a felrótt jogsértést az Olasz Köztársaság nem orvosolta, úgy döntött, hogy benyújtja a jelen keresetet a Bírósághoz.

27 A Bíróság elnöke 2009. március 12-i végzésében megengedte a Finn Köztársaság beavatkozását az Olasz Köztársaság kérelmeinek támogatása végett.

A keresetről

A felek érvei

28 A Bizottság lényegében a Közösségek saját forrásainak a rendelkezésre bocsátása során fennálló rendszeres késedelmet rója fel az olasz hatóságoknak, mivel a fenti hatóságok olyan közigazgatási eljárást alkalmaznak, amely szerint ezeket a saját forrásokat csak azután állapítják meg, hogy a vám fizetésére kötelezett személynek határidőt adtak az ezen ellenőrzési műveletekre vonatkozó jegyzőkönyv megtekintésére és az észrevételek közlésére. A Bizottság ezért annak megállapítását kéri, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet 2., 6. és 9-11. cikkéből, valamint a Vámkódex 220. cikkéből eredő kötelezettségeit.

29 A Bizottság szerint a Közösségek saját forrásokra való jogosultságának megállapítására vonatkozó feltételek teljesülnek, különösen amint a nemzeti hatóságok közlik a vám fizetésére kötelezett személlyel az ellenőrzési műveletek lezárására vonatkozó jegyzőkönyvet, amely dokumentum egyszerre tartalmazza az adós nevét és a beszedendő vám összegét.

30 Az Olasz Köztársaság azzal érvel, hogy a kötelezett számára elismert azon lehetőség, hogy a vámmegállapítási felhívás elfogadása előtt ismertesse észrevételeit, a védelemhez való jog és a gondos ügyintézés biztosítására irányuló alapvető elvek alkalmazásának minősül. Az ilyen - egyébként a tagállamok eljárási autonómiájába tartozó - szabályozás nem sértheti a Vámkódex rendelkezéseit.

31 A finn kormány által támogatott olasz kormány továbbá úgy ítéli meg, hogy a Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételek nem teljesülnek abban az időpontban, amikor az ellenőrzésre vonatkozó jegyzőkönyvet közlik a kötelezettel. Ebben az időpontban ugyanis kizárólag az adós személyének a meghatározása biztos. Ezzel szemben sem a szabálytalanság fennállta, sem a kiviteli vagy a behozatali vám jogszabály szerint fizetendő összege nincs még véglegesen megállapítva. Noha a kapcsolódó jogszabályi rendelkezések nem szabályozzák az ellenőrzésre vonatkozó jegyzőkönyv tartalmát, az olasz kormány az ellenkérelmében és a viszonválaszában, valamint a tárgyaláson is elismerte, hogy ebben az időpontban főszabály szerint meghatározható a tartozás összege, amint egyébként a gyakorlatban azt gyakran meg is határozzák.

32 A vámtartozás könyvelésbe vételének jogi következményeire tekintettel a finn kormány úgy ítéli meg, hogy azt végleges hatósági határozat útján kellene megállapítani, amint az a Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdéséből, nevezetesen az e cikkben szereplő "tudomást szerez" kifejezésből következik.

33 Az 1150/2000 rendelet 2. cikkének az (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése elismeri továbbá a vámhatóságok azon lehetőségét, hogy közöljék a kötelezettel az előzetes számításaikat, mielőtt a végleges döntés meghozatalára sor kerülne.

34 Ezenfelül a finn kormány szerint a nemzeti eljárások sokfélesége miatt a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet nem szolgálhat tájékozódási pontként a különböző nemzeti rendszereknek az Unió jogával való összeegyeztethetősége meghatározásakor.

35 A fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet alapját képező ügyben szereplő spanyol szabályozástól eltérően ugyanis a jelen ügyben vitatott rendelkezések nem határozzák meg az ezen ellenőrzési műveletekre vonatkozó jegyzőkönyv tartalmát, és különösen nem írják elő a vámtartozás összegének közlését. Ez a közlés mindössze a közigazgatási gyakorlat eredménye.

36 Ezenfelül, míg a spanyol szabályozásban szereplő fizetési javaslat automatikusan jogerőre emelkedett harminc nap leteltével, ha a kötelezett azt elfogadta, és a hatóság nem helyesbítette, a vitatott olasz szabályozás minden esetben megköveteli végleges határozat kiadását vámmegállapítási felszólítás formájában.

A Bíróság álláspontja

37 A felrótt kötelezettségszegést illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a saját forrásokra való jogosultságot, "amint a vámjogszabályok által előírt feltételek teljesülnek a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően".

38 Ezen túlmenően, a Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a beszedendő vámösszeg vagy annak még fennmaradó része utólagos könyvelésbe vételének feltételei teljesülnek, ha a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét (a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 27. pontja).

39 E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok kötelesek megállapítani a Közösségek saját forrásait. Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését ugyanis akként kell értelmezni, hogy a tagállamok még akkor sem tekinthetnek el a követelések megállapításától, ha azokat vitatják, mivel ellenkező esetben a tagállam magatartása a Közösségek pénzügyi egyensúlyának - akár csak átmeneti jellegű - felborulásához vezetne (lásd a C-96/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1991. május 16-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-2461. o.] 37. pontját; a C-348/97. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2000. június 15-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-4429. o.] 64. pontját; a C-392/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. november 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-9811. o.] 60. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 28. pontját).

40 A tagállamok kötelesek a Közösségek saját forrásokra való jogosultságát megállapítani, amint a vámhatóságok számára rendelkezésre állnak a szükséges adatok, így ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezettet (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 59. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 29. pontja).

41 Ezzel összefüggésben úgy kell megítélni, hogy a vámhatóságok, amennyiben közölnek a kötelezettel egy olyan hatósági aktust - bármi legyen is annak az elnevezése -, amely megállapítja a vámtartozások megfizetésének teljes vagy részleges elmulasztását, és meghatározza azt a vámösszeget, amely megítélésük szerint jogszabály alapján fizetendő, ebben az esetben ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezettet.

42 Következésképpen a beszedendő vámösszeg vagy annak még fennmaradó része utólagos könyvelésbe vételének főszabály szerint a Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdése alapján, az előző pontban említett feltételeknek megfelelő jegyzőkönyv kötelezettel történő közlésétől számított kétnapos határidőn belül kell megtörténnie (a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 32. pontja).

43 Az olasz és a finn kormány beadványaiban és a tárgyaláson is fenntartotta, hogy az ellenőrzési műveletek lezárására vonatkozó jegyzőkönyv közlése lehetővé teszi a kötelezett számára, hogy megtegye észrevételeit, mielőtt vele szemben meghoznák a határozatot, és következésképpen hozzájárul a védelemhez való jog biztosításához. Ezért az ilyen eljárás alkalmazása nem minősülhet az 1552/89 és az 1150/2000 rendeletből, valamint a Vámkódexből eredő tagállami kötelezettségek nemteljesítésének.

44 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy amint a Bíróság a C-349/07. sz. Sopropé-ügyben 2008. december 18-án hozott ítéletének (EBHT 2008., I-10369. o.) 36. pontjában kimondta, a védelemhez való jog tiszteletben tartása a közösségi jog általános elvének minősül, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a közigazgatási szerv valamely személlyel szemben olyan aktus meghozatalát helyezi kilátásba, amely e személynek sérelmet okoz.

45 Azonban, habár a kötelezett és a tagállam közötti kapcsolatokban különösen az utólagos beszedési eljárás során alkalmazandó a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve, ez az elv a tagállamok és a Közösségek közötti kapcsolatokban nem eredményezheti azt, hogy lehetővé teszi valamely tagállamnak, hogy figyelmen kívül hagyja a Közösségek saját forrásokra való jogosultságának a közösségi szabályozásban előírt határidőben történő megállapítására vonatkozó kötelezettségét (a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 33. pontja).

46 A fentieken kívül emlékeztetni kell arra, hogy a fizetendő vám számlára vezetése és közlése, valamint a saját források könyvelésbe vétele nem akadályozza meg az adóst, hogy a Vámkódex 243. és az azt követő cikkei alapján a rendelkezésére álló valamennyi érvre hivatkozva vitassa a rá rótt kötelezettséget.

47 Ezen túlmenően a nemzeti hatóságoknak lehetőségük van az 1152/89 rendelet 6. cikke (2) bekezdése és az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése alapján külön számlán könyvelésbe venni azokat a saját forrásokat, amelyek tekintetében kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően.

48 Ezenfelül abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok már könyvelésbe vették a megállapított jogosultságokat, mielőtt még azok tekintetében kifogással éltek volna, az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet 2. és 8. cikke lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára az értesítések helyesbítését, és azt, hogy abban az esetben, ha a későbbiekben a kifogások megalapozottnak bizonyulnak, ezeket a helyesbítéseket levonják a megállapított jogosultságok teljes összegéből.

49 A késedelmi kamatot illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn a közösségi saját források megállapításának, e forrásoknak az arra előírt határidőn belül a Bizottság számláján történő könyvelésbe vételének, és végül a késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége között, miután e kamat arra való tekintet nélkül követelhető, hogy a forrásoknak a Bizottság részére történő elszámolásában bekövetkező késedelemre milyen okból került sor (lásd többek között a 68/88. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1989. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 1989., 2965. o.] 17. pontját, a C-363/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5767. o.] 43. és 44. pontját, valamint a C-150/07. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2009. január 22-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-7. o.] 62. pontját).

50 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet 11. cikke értelmében az ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett számlára történő elszámolásban bekövetkezett bármely késedelem esetén az érintett tagállam a késedelem teljes időszakára vonatkozóan kamat fizetésére köteles (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 91. pontját és a C-275/07. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. március 19-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-2005. o.] 66. pontját).

51 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság - mivel az utólagos beszedés esetén nem tartotta be a közösségi saját források könyvelésbe vételére vonatkozó határidőket, és a fenti forrásokat késedelmesen folyósította - nem teljesítette az 1552/89 rendelet 2., 6. és 9-11. cikkéből, az 1150/2000 rendelet ugyanezen cikkeiből, valamint a Vámkódex 220. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

52 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

53 Ugyanezen cikk 4. §-ának első bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó Finn Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság - mivel az utólagos beszedés esetén nem tartotta be a közösségi saját források könyvelésbe vételére vonatkozó határidőket, és a fenti forrásokat késedelmesen folyósította - nem teljesítette a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet 2., 6. és 9-11. cikkéből, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet ugyanezen cikkeiből, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 220. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság kötelezi az Olasz Köztársaságot a költségek viselésére.

3) A Finn Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.