BH+ 2009.3.100 I. Hűtlen kezelést nem valósít meg az egyszemélyes gazdasági társaság ügyvezetője az olyan veszteséges ügyletek révén keletkezett vagyoni hátrány okozásával, amelyek megkötésére a társaság tulajdonosa utasította.

II. Hűtlen kezeléssel okozott vagyoni hátrány körébe az üzleti gazdálkodás során végzett vagyonkezeléssel előidézett veszteségek csak akkor vonhatók, ha a gazdálkodás folyamatát, jelentősebb, nagyobb részének eredményességét érintő tudatos szabályszegés következményeként jönnek létre [Btk. 319. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2005. december 6-án kelt ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét jelentős vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében állapította meg. Ezért őt 7 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelyet 2 évi próbaidőre felfüggesztett. A bíróság a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

Az ítélet tartalmazza az I. r. terhelt elítéltetésének tényeit is, őt azonban a felülvizsgálat nem érinti.

Az ítéleti tényállás szerint a II. r. terhelt 1995. és 1999. között a S. T. Kft. ügyvezetője volt. Ebben az időben, s így a vádbeli időszakban is az I. r. terhelt az O. Rt. vezérigazgatója volt, amely a S. T. Kft.-nek kizárólagos tulajdonosa volt.

Az ítélet megállapítása szerint a II. r. terhelt, mint az általa vezetett kft. ügyvezetője az I. r. terhelt "rábírására" olyan szerződéseket kötött a V. 97 Kft. képviselőjével, dr. K. E-vel, illetőleg a K. Bank igazgatójával, B. F.-pel, amelyről tudta, hogy abból a kft.-nek vagyoni hátránya származik.

Az egyik ügylet során a kft. az ő irányításával vásárolt egy 17 000 000 forint értékű Mercedes típusú gépkocsit, melyet határozatlan időre szóló bérleti szerződéssel a V. 97 Kft., vagyis annak vezetője, dr. K. E. rendelkezésére bocsátott. A lízingdíj havi 187 500 forint volt. A gépkocsit 1998. december 12-én eltulajdonították, a biztosító 11 500 000 forint kártérítést fizetett a S. T. Kft.-nek. Eddig az időpontig azonban a V. 97 Kft. a bérleti díjaknak csupán egy részét térítette meg. Mindent összevetve a S. T. Kft. 5 évi megtérítési időt és 20% mértékű jegybanki alapkamatot feltételezve havi 346 078 forint ellenében adhatta volna bérbe gazdaságosan a gépkocsit, a tényleges feltételek folytán ehhez képest összesen 1 176 478 forint vesztesége keletkezett. Ez az összeg növekedett azzal, hogy a kft. a gépkocsiban a bérlő hibájából keletkezett károkat is magára vállalta, ekként a vagyoni hátrány összesen 1 412 473 forint volt.

1998 augusztusában a II. r. terhelt a S. T. Kft. képviseletében 20 000 000 forintért vásárolt egy rózsadombi ingatlant, amelyre lízingszerződést kötött az I. r. terhelt által kijelölt B. F.-el. Nevezett ebben az időben az O. Rt.-t tulajdonló K. Bank egyik ügyvezető igazgatója volt. A lízingszerződésben 36 hónapos futamidő mellett összesen 12 000 000 forint lízingdíj volt kikötve, amelyből B. F. a szerződéskötéskor 6 000 000 forintot kiegyenlített, a lízingdíjak egy részével azonban a későbbiekben adós maradt. 1999. január 5-én 2 000 000 forint tartozása volt. Ekkor a II. r. terhelt felmondta a lízingszerződést, de nem követelte az elmaradt lízingdíj és kamata megfizetését, emiatt összesen a kft.-nek 3 412 473 forint vagyoni hátránya keletkezett.

Az ügyben másodfokon eljáró bíróság a 2007. január 7-én hozott végzésében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában rögzítette, hogy a védelmi érveléssel szemben egyértelműen megállapítható volt, hogy "a S. T. Kft. önálló gazdasági egység volt és ennek önálló aláírási joggal rendelkező ügyvezetője a vádbeli időben a II. r. terhelt volt". A jogi indokolás körében pedig utalt arra, hogy a II. r. terhelt "az ésszerű gazdálkodás szabályaival ellentétes szerződéseket kötött, az a hivatkozása pedig, hogy utasításra cselekedett, a büntetőjogi felelősség alól nem mentesíti".

A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott ítéletek megváltoztatását és a II. r. terhelt felmentését indítványozta. Az indítvány indokolásának lényege szerint a II. r. terhelt vagyonkezelési kötelezettségei körében kötelességszegést nem követett el, miután a tulajdonos hozzájárulásával, illetőleg kifejezett utasítására kötötte meg a veszteséges ügyleteket, amelyek ekként - a tulajdonosi jogosultságokra figyelemmel - jogellenesnek nem tekinthetők. A II. r. terhelt bűnösségének megállapítására tehát az anyagi jogszabályok megsértésével került sor.