EH 2007.1684 Az egyszemélyi, kizárólagos tulajdonban levő kft. ügyvezetője terhére a hűtlen kezelés bűntette nem állapítható meg, ha a kft. tulajdonosa képviselőjének utasítása szerint járt el [Btk. 319. §].
A kerületi bíróság a 2005. december 6-án kelt ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét jelentős vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében állapította meg. Ezért őt 7 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelyet 2 évi próbaidőre felfüggesztett.
Az ítélet tartalmazza az I. r. terhelt elítéltetésének tényeit is, őt azonban a felülvizsgálat nem érinti.
Az ítéleti tényállás szerint a II. r. terhelt 1995. és 1999. között a S. T. Műszaki Vállalkozási és Szolgáltató Kft. ügyvezetője volt. Ebben az időben, s így a vádbeli időszakban is az I. r. terhelt az O. Rt. vezérigazgatója volt, amely a S. T. Kft.-nek kizárólagos tulajdonosa volt.
Az ítélet megállapítása szerint a II. r. terhelt, mint az általa vezetett kft. ügyvezetője az I. r. terhelt "rábírására" olyan szerződéseket kötött a V. Kft. képviselőjével, illetőleg a K. H. bank igazgatójával, amelyről tudta, hogy abból a kft.-nek vagyoni hátránya származik.
Az egyik ügylet során a kft. az ő irányításával vásárolt egy 17 000 000 forint értékű Mercedes típusú gépkocsit, melyet határozatlan időre szóló bérleti szerződéssel a V. Kft., vagyis annak vezetője, rendelkezésére bocsátott. A lízingdíj havi 187 500 forint volt. A gépkocsit 1998. december 12-én eltulajdonították, a biztosító 11 500 000 forint kártérítést fizetett a S. T. Kft.-nek. Eddig az időpontig azonban a V. Kft. a bérleti díjaknak csupán egy részét térítette meg. Mindent összevetve a S. T. Kft. 5 évi megtérítési időt és 20% mértékű jegybanki alapkamatot feltételezve havi 346 078 forint ellenében adhatta volna bérbe gazdaságosan a gépkocsit, a tényleges feltételek folytán ehhez képest összesen 1 176 478 forint vesztesége keletkezett. Ez az összeg növekedett azzal, hogy a kft. a gépkocsiban a bérlő hibájából keletkezett károkat is magára vállalta, ekként a vagyoni hátrány összesen 1 412 473 forint volt.
1998 augusztusában a II. r. terhelt a S. T. Kft. képviseletében 20 000 000 forintért vásárolt egy r.-i ingatlant, amelyre lízingszerződést kötött az I. r. terhelt által kijelölt B. F.-el. Nevezett ebben az időben az O. Rt.-t tulajdonló K. H. Bank egyik ügyvezető igazgatója volt.
A lízingszerződésben 36 hónapos futamidő mellett összesen 12 000 000 forint lízingdíj volt kikötve, amelyből B. F. a szerződéskötéskor 6 000 000 forintot kiegyenlített, a lízingdíjak egy részével azonban a későbbiekben adós maradt. 1999. január 5-én 2 000 000 forint tartozása volt. Ekkor a II. r. terhelt felmondta a lízingszerződést, de nem követelte az elmaradt lízingdíj és kamata megfizetését, emiatt összesen a kft.-nek 3 412 473 forint vagyoni hátránya keletkezett.
Az ügyben másodfokon eljáró F. Bíróság a 2007. január 7-én hozott végzésében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában rögzítette, hogy a védelmi érveléssel szemben egyértelműen megállapítható volt, hogy "a S. T. Kft. önálló gazdasági egység volt és ennek önálló aláírási joggal rendelkező ügyvezetője a vádbeli időben a II. r. terhelt volt". A jogi indokolás körében pedig utalt arra, hogy a II. r. terhelt "az ésszerű gazdálkodás szabályaival ellentétes szerződéseket kötött, az a hivatkozása pedig, hogy utasításra cselekedett, a büntetőjogi felelősség alól nem mentesíti".
2. A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott ítéletek megváltoztatását és a II. r. terhelt felmentését indítványozta. Az indítvány indokolásának lényege szerint a II. r. terhelt vagyonkezelési kötelezettségei körében kötelességszegést nem követett el, miután a tulajdonos hozzájárulásával, illetőleg kifejezett utasítására kötötte meg a veszteséges ügyleteket, amelyek ekként - a tulajdonosi jogosultságokra figyelemmel - jogellenesnek nem tekinthetők. A II. r. terhelt bűnösségének megállapítására tehát az anyagi jogszabályok megsértésével került sor.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartva a megtámadott határozat hatályban tartására tett indítványt. Okfejtése szerint, a II. r. terhelt, mint az önálló gazdálkodó egységként működő kft. ügyvezetője az idegen vagyon kezelése körében az ésszerű gazdálkodás szabályaival ellentétes szerződéseket kötött és ezzel vagyoni hátrányt okozott. Ennek alapján bűnössége aggálymentesen megállapítható, így a sérelmezett döntések megváltoztatására indok nincs.
3. A Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványában vitatott jogkérdést - a II. r. terhelt vagyonkezelői jogainak és kötelességeinek a S. T. Kft. ügyvezetői munkakörében gyakorolható körét - a vádbeli időben hatályos és a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény rendelkezéseinek tükrében vizsgálta. A Btk. 319. § (1) bekezdésében megjelölt törvényi tényállás szerint ugyanis a hűtlen kezelés vétségét, illetve - súlyosabban minősülő esetekben: bűntettét - az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, s ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A cselekmény elkövetője tehát a rábízott vagyon kezelője, aki - gazdasági pozíciója függvényében - vagyonkezelési kötelezettségeit természetesen a rábízás mindenkori tartalma, megkötései szerint köteles teljesíteni. Hogy e viszonyban mely korlátok, jogi kötelmek érvényesülnek, alapvetően a rábízást szabályozó speciális jogszabályi előírások (adott esetben a hatályos Gt. rendelkezései), illetve a rábízást rendező esetleges szerződési kikötések határozzák meg.
A felülvizsgált ítélet tényállásából kitűnően a II. r. terhelt ügyvezető igazgatói irányítása alatt álló S. T. Kft. az O. Rt. kizárólagos tulajdonában állt. E cégiratok által is alátámasztott tényből a kft. gazdasági tevékenységének irányítását illetően számos sajátos, jogilag szabályozott következmény fakadt: a Gt. 171. § (1) bekezdésének értelmében a S. T. Kft. ún. egyszemélyes társaságként működött, melyben az ügyvezető hatáskörének korlátozására a mindenkori kizárólagos tulajdonos törvényi jogosultsággal bírt. A gazdasági társaságok ügyvezetőjének felelősségi körét a Gt. 22. § (2) és (4) bekezdései határozták meg, ám az (5) bekezdésben foglalt szabály értelmében e rendelkezések az egyszemélyes társaság esetében nem alkalmazhatók. "Az egyszemélyes gazdasági társaságnál a tag (részvényes) a vezető tisztségviselő hatáskörét elvonhatja és részére utasítást adhat. Ezekben az esetekben a tag (részvényes) döntése mentesíti a vezető tisztségviselőt a 29. §-ban meghatározott felelősség alól." (A hivatkozott 29. § a vezető tisztségviselő általános felelősségi körét jelöli meg.)
A vádbeli időben hatályos Gt. 171. § - 174. §-a az egyszemélyes társaság működésének főbb jogi szabályait részletesebben is rögzítette. A Gt. 171. § (3) bekezdése szerint "az egyszemélyes társaság tagjának felelősségére a 292. § (1) és (3) bekezdésének a közvetlen irányítást biztosító befolyáshoz kapcsolódó felelősségi szabályai megfelelően alkalmazandók. Az egyszemélyes társaság tagjával szemben nem alkalmazható a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésének tilalmára vonatkozó rendelkezés abban az esetben, ha az egyszemélyes társaság alapító tagja az alapító okiratban vagy annak módosításában az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállal."
Mindebből következően az alapügyben felelősségre vont II. r. terhelt vagyonkezelői kötelezettségeit a ténykedésének idején hatályban volt Gt. korlátozta: a már idézett jogi rendelkezéseket tekintve helyénvaló volt az a hivatkozása, amely szerint a vezetése alatt álló S. T. Kft. irányítását annak kizárólagos (egyszemélyes) tulajdonosa, az O. Rt. - természetesen vezérigazgatóján, az I. r. terhelten keresztül - meghatározóan befolyásolhatta, döntési hatásköreit átvehette.
Megállapítható tehát, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a II. r. terheltnek felrótt hűtlen kezelés bűntettének törvényi tényállását a vagyonkezeléssel kapcsolatos jogi előírások figyelmen kívül hagyásával tévesen értelmezték. Nem vették figyelembe a terhelt jogilag szabályozott, korlátozott vagyonkezelői jogosítványait, ebből adódóan tévesen következtettek a teljes vagyonkezelői felelősségre épülő büntetőjogi felelősségére is. Olyan veszteségesnek minősített ügyletek révén keletkező vagyoni hátrányok előidézését rótták terhére, amely ügyletek megkötésére - a kft. egyszemélyes jellegéből adódóan - az I. r. terhelt, mint a kft.-t kizárólagosan tulajdonló O. Rt. képviseletében eljáró vezérigazgatója őt tulajdonosi pozíciójából következően utasíthatta.
A vagyonkezelői kötelezettségek megszegése nélkül a Btk. 319. § (1) bekezdésében meghatározott hűtlen kezelés bűntette (vétsége) nem követhető el, ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét nem látta megállapíthatónak. A felülvizsgált alapítéleteket így a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján megváltoztatta és a II. r. terheltet az ellene a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontjába ütköző, folytatólagosan, jelentős hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének vádja alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján bűncselekmény hiányában felmentette.