ÍH 2019.73 A GYALOGOS ÁLTALI KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYSZEGÉS BÜNTETŐJOGI VIZSGÁLATÁNAK SZEMPONTJAI

I. Ha a közúti balesetért a közlekedés több, különböző pozícióban közlekedő résztvevője is büntetőjogi felelősséggel tartozhat, mindegyikük felelősségét önállóan, egymástól függetlenül a büntetőeljárás adta keretek között kell megvizsgálni.

II. A közlekedési szabályok gyalogosok és utasok általi megszegése nem alapozhatja meg közlekedési bűncselekmény elkövetésének a megállapítását. A közlekedési szabályok fenti személyek általi megszegése az élet, testi épséget sértő bűncselekmények elkövetési magatartásaként vizsgálandó.

III. A záróvonal átlépésének tilalma a gyalogosokra nem vonatkozik.

[Btk. 164. § (1), (3) és (9) bekezdés a) pont, Btk. 240. § (2) bekezdés; KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pont, 18. §, 21. § (5) és (6) bekezdés, 36. §].

R. I. T. vádlottat a kerületi bíróság 2017. december 11. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bekezdés (3) bekezdés (9) bekezdés a) pont].

Ezért őt 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte; egynapi tétel összegét 1000 Ft-ban állapította meg; az így kiszabott összesen 180 000 Ft összegű pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás lényege:

R. I. T. vádlott 2014. szeptember 8. napján 9 óra 15 perckor az L. utca 38. szám előtti útszakaszon az L. utca Sz. út irányába haladó forgalom számára kialakított úttesttől jobbra lévő járdáról lelépve megkezdte az úttesten szabálytalanul, nem elsőbbségi helyzetben, a forgalmi okból álló járművek között történő áthaladást a vele szemben az úttest túloldalán lévő buszmegállóhely irányába. A vádlott észlelte, hogy az érintett útszakaszon kétirányú, irányonként két-két forgalmi sávos, az ellentétes irányú forgalmi sávokat érintően záróvonallal elválasztott, 50 km/h legnagyobb megengedett sebességgel való haladást lehetővé tevő, főútvonalnak minősülő L. utcán, a forgalomirányító fényjelző készülék tilos jelzése miatt, a hozzá közelebb eső forgalmi sávokban megállt a kocsisor. Az ellentétes irányú forgalmi sávokban ugyanezen forgalmi okból járművet nem látott. Ezért megkezdte az L. utca úttestjén szabálytalanul, a közeli kijelölt gyalogos átkelőhely igénybevétele nélkül az áthaladást a főútvonal túlsó oldalán elhelyezett buszmegálló felé.

A vádlott haladásával egyidőben az L. utca belső forgalmi sávjában a P. utca irányából az Sz. út irányába a sértett a motorkerékpárját vezette. A sértett az L. utca belső forgalmi sávjában álló gépkocsik bal oldala mellett 36-40 km/h sebességgel végrehajtott előre sorolás során a P. A. GY. által vezetett személygépkocsinak a közvetlenül a záróvonal melletti elhelyezkedése miatt áthaladt a záróvonalon.

A vádlott a záróvonalat elérve úgy folytatta az áthaladást az L. utca ellentétes irányú belső forgalmi sávján, hogy előzetesen csak jobbra tekintett és nem győződött meg arról, hogy ebben a forgalmi sávban bal oldalról nem érkezik-e jármű. A vádlott az álló gépkocsisor takaró hatása miatt a sértetti motorkerékpár féktávolságán belül behaladt az ellentétes oldali belső forgalmi sávban a sértetti motorkerékpár nyomvonalába, ahol a sértett a motorkerékpárral 36-40 km/h sebességgel elsodorta a vádlottat és maga is elesett.

A baleset következtében a sértett bal boka és bal lábszár zúzódását, a sajkacsont törését és a bal láb egyes ujj körömpercének törését szenvedte el, amely sérülések büntetőjogi gyógytartama 8 napon túli, ténylegesen 6 hét.

A baleset következtében a vádlott a bal lábszár zúzott sérüléseit, a bal térd fedett zúzódását és a bal sípcsont-szárkapocscsont törését szenvedte el, amely 8 napon túl gyógyuló sérülés volt, tényleges gyógytartama 6-8 hét.

A törvényszék, mint másodfokú bíróság 2018. november 20. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat az ellene gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (3) bekezdés, (9) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

A másodfokú ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére, a gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségében történő bűnösségének megállapítása és pénzbüntetés kiszabása érdekében.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést a vádlott bűnösségének a megállapítására irányuló részében fenntartotta, az indítványozott jogkövetkezmény tekintetében módosította.

A fellebbviteli főügyészség jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság téves jogi következtetés miatt mentette fel bűncselekmény hiányában a vádlottat.

A másodfokon eljáró főügyészségi fellebbezésben írtakra is utalva azzal érvelt, hogy a vádlott tévedése nem alapozhatja meg felmentését, hiszen a vádlott nem észlelte a sértett közeledését, így a sértett nem is téveszthette meg közlekedési szabályszegésével a vádlottat; ezen túlmenően a vádlott azért sem hivatkozhat a bizalmi elvre, mert maga szabálytalanul közlekedett.

Az ügyészi vélekedés szerint a gyalogos vádlott több közlekedési szabályt is megsértett. Egyrészt - noha a közelben volt ilyen - nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen kelt át az úttesten [KRESZ 21. § (5) bekezdés]. Másrészt záróvonalat is átlépett, az azon történő áthaladás a vonatkozó rendelkezések együttes értelmezése mellett a gyalogos vádlott számra is tilos volt [KRESZ 18. § (1) bekezdés c) pont, 21. § (5) és (6) bekezdés 3. § (1) bekezdés c) pont]. Álláspontja szerint a vádlottnak kellő gondosság tanúsítása mellett meg kellett volna győződnie arról is, hogy balról érkezik-e jármű. Az adott helyen balról szabályosan előre soroló motorkerékpár közlekedhetett volna. A gyakorlati élet is indokolja a körültekintést, a sértett szabályszegése ugyanis nem kivételes, mert az egy nyomon haladó járművek záróvonal ellenére történő szabálytalan előrehaladása rendszeresen tapasztalható a budapesti közlekedésben.

A vádlottnak reálisan kellett számolnia azzal is, hogy a motorkerékpár az ütközés vagy annak elhárítása során felborul, és annak vezetője megsérül. Téves tehát a másodfokú bíróságnak az érvelése, hogy ilyen következménnyel a gyalogos vádlottnak "mint a közlekedés legkisebb veszélyfaktorú résztvevőjének" nem kellett számolnia.

Az ügyészség szerint a baleset a vádlott szabályszegő magatartása nélkül nem következett volna be, a sértettnek nem kellett számolnia azzal, hogy a vádlott nem a közelben lévő gyalogos átkelőhelyen megy át az úttesten.

A vádlott bűnösségét a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésre tekintettel a (9) bekezdés a) pontja szerint minősülő testi sértés vétségében meg kell állapítani.

Tekintettel arra, hogy a cselekmény óta hosszabb idő telt el és, hogy a balesetben a vádlott maga is megsérült, a próbára bocsátás elégséges jogkövetkezmény, emellett a vádlottat kötelezni kell a felmerült bűnügyi költség viselésére.

A fellebbviteli főügyészség összegzően a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, a vádlott vád szerinti bűnösségének a megállapítását és próbára bocsátását indítványozta.