62020CJ0208[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2021. szeptember 9. A Sofiyski rayonen sad (Bulgária) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek. Előzetes döntéshozatal - Az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a) pontja - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése - 1206/2001/EK rendelet - A polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködés - Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja - 1215/2012/EU rendelet - A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása - Az 5. cikk (1) bekezdése - Kifizetetlen követelések - Bírósági határozatok - Fizetési meghagyások - Kézbesítés - Az eljáró bíróság tagállamától eltérő tagállamban, ismeretlen címen tartózkodó adós. C-208/20. és C-256/20. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2021. szeptember 9. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a) pontja - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése - 1206/2001/EK rendelet - A polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködés - Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja - 1215/2012/EU rendelet - A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása - Az 5. cikk (1) bekezdése - Kifizetetlen követelések - Bírósági határozatok - Fizetési meghagyások - Kézbesítés - Az eljáró bíróság tagállamától eltérő tagállamban, ismeretlen címen tartózkodó adós"

A C-208/20. és C-256/20. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott két előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyeket a Sofiyski Rayonen sad (szófiai kerületi bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2020. május 14-én és 2020. június 10-én érkezett, 2020. május 14-i (C-208/20), illetve 2020. június 10-i (C-256/20) határozatával terjesztett elő

a "Toplofikatsia Sofia" EAD,

a "CHEZ Elektro Bulgaria" AD,

az "Agentsia za control na prosrocheni zadalzhenia" EOOD (C-208/20),

valamint

a "Toplofikatsia Sofia" EAD (C-256/20)

által indított eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese (előadó), és M. Safjan bíró,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az "Agentsia za control na prosrocheni zadalzhenia" EOOD képviseletében Y. B. Yanakiev,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett a) pontjának, a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről [helyesen: együttműködésről] szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 174., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 121. o.) 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 5. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket az egyrészről a C-208/20. sz. ügyben a "Toplofikatsia Sofia" EAD, a "CHEZ Elektro Bulgaria" AD és az "Agentsia za control na prosrocheni zadalzhenia" EOOD, valamint a C-256/20. sz. ügyben a Toplofikatsia Sofia, és másrészről az eljárásban félként részt nem vevő természetes személyek közötti jogviták keretében terjesztették elő, amelyek tárgya kifizetetlen követelések behajtása.

Jogi háttér

Az 1206/2001 rendelet

3 Az 1206/2001 rendelet (1) preambulumbekezdése értelmében: "(1) Ezt a rendeletet olyan polgári vagy kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amelyekben egy tagállam bírósága az adott tagállam jogának rendelkezéseivel összhangban kéri: (2) Nem intézhető kérelem olyan bizonyítás lefolytatására, amely nem valamely - már megkezdett vagy megindítani tervezett - bírósági eljárásban történő felhasználásra irányul. [...]"

a) egy másik tagállam illetékes bíróságát bizonyításfelvételre; vagy

b) hogy egy másik tagállamban közvetlenül folytathasson le bizonyítást.

4 E rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja a következőképpen rendelkezik:

"A kérelmet a mellékletben szereplő »A« formanyomtatványon, illetve adott esetben az »I« formanyomtatványon kell előterjeszteni. A következő adatokat kell megadni:

[...]

b) az eljárásban részt vevő felek, valamint esetleges képviselőik neve, címe."

Az 1215/2012 rendelet

5 E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. Ez a rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre."

6 E rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető."

7 Az említett rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2-7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető."

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A C-208/20. sz. ügy

8 A kérdést előterjesztő bíróság, a Sofiyski Rayonen sad (szófiai kerületi bíróság, Bulgária) három jogvitában jár el.

9 Az első jogvita egy Szófiában (Bulgária) található ingatlan hőenergia-ellátásával kapcsolatos követelésnek egy természetes személlyel szemben való fennállásának a megállapítása iránti keresetre vonatkozik, amelyet a Toplofikatsia Sofia indított azt követően, hogy az e személlyel szembeni, fizetési meghagyás kibocsátására irányuló eljárás keretében ez utóbbi nem volt fellelhető a kérelmen megjelölt címen. Az e bíróság által végzett kutatások megerősítették, hogy e cím az említett személynek a nemzeti népesség-nyilvántartásban rögzített állandó és aktuális lakcíme. Az egyik szomszéd állítása szerint azonban e személy hét éve Franciaországban él.

10 A második jogvitában az említett bíróság egy villamosenergia-szolgáltató, a CHEZ Elektro Bulgaria kérelmére fizetési meghagyást bocsátott ki egy természetes személlyel szemben egy szófiai ingatlan villamosenergia-ellátását érintő, kifizetetlen számlákkal kapcsolatban, és elrendelte, hogy e meghagyást a CHEZ Elektro Bulgaria által megjelölt címre kézbesítsék, amely megfelelt az említett személynek a nemzeti népesség-nyilvántartásban szereplő állandó és aktuális lakcímének. Az említett személy azonban nem volt fellelhető e címen, és az egyik szomszéd által szolgáltatott információk szerint e személy egy éve Németországban él.

11 A harmadik jogvitában a kérdést előterjesztő bíróság egy követelésbehajtással foglalkozó társaság, az Agentsia za control na prosrocheni zadalzhenia kérelmére fizetési meghagyást bocsátott ki egy olyan természetes személlyel szemben, aki egy szófiai székhelyű hitelintézetnek nem fizette vissza a kölcsönét, és elrendelte, hogy a meghagyást az e hitelintézet által megjelölt címre kézbesítsék, amely megfelelt az említett személynek a nemzeti népesség-nyilvántartásban szereplő állandó és aktuális lakcímének. Az említett személy azonban nem volt fellelhető e címen, és az anyja által szolgáltatott információk szerint három éve Németországban él.

12 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy ugyanúgy, ahogy a bolgár jog értelmében hivatalból köteles tudakozódni az olyan személyek bulgáriai címét érintően, akik számára bírósági iratot kell kézbesíteni, köteles-e valamely más tagállam illetékes hatóságainál is tudakozódni abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy az alapügyek tárgyát képezőhöz hasonló bírósági határozat címzettje ezen utóbbi tagállamban él.

13 Ezenfelül e bíróságban kérdés merült fel az 1215/2012 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének értelmezését illetően. E tekintetben lényegében arra keresi a választ, hogy e rendelkezést úgy kell-e értelmezni, hogy abban az esetben, ha valószínűnek vagy bizonyosnak tűnik, hogy valamely adós szokásos tartózkodási helye nem az illetékességi területén található, az említett rendelkezéssel ellentétes, ha ezen adóssal szemben fizetési meghagyást bocsát ki, vagy e fizetési meghagyás végrehajthatóvá válik. A kérdést előterjesztő bíróságban azt illetően is kérdés merült fel, hogy ebben az esetben az említett rendelkezés alapján hivatalból hatályon kívül kell-e helyeznie az ilyen meghagyást.

14 E körülmények között a Sofiyski Rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni az [EUMSZ] 20. cikk (2) bekezdésének a) pontját a Charta 47. cikkének második bekezdésével, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az eljárási intézkedések nemzeti bírósági eljárásbeli egyenértékűségének elvével összefüggésben, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről [helyesen: együttműködésről] szóló [1206/2001] rendelet 1. cikk[e (1) bekezdés]ének a) pontját, hogy amennyiben az eljáró bíróság nemzeti joga előírja, hogy e bíróságnak a saját államában hivatalból tájékozódnia kell az alperes lakcímét érintően, és megállapítást nyer, hogy az alperes az Európai Unió valamely másik tagállamában tartózkodik, az eljáró nemzeti bíróság köteles tájékozódni az alperes lakcímét érintően az alperes tartózkodási helye szerinti állam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságaitól?

2) Úgy kell-e értelmezni az [1215/2012] rendelet 5. cikkének (1) bekezdését azzal az elvvel összefüggésben, hogy a nemzeti bíróságnak eljárási jogokat kell biztosítania az uniós jogból eredő jogok hatékony védelméhez, hogy az adós szokásos tartózkodási helyének megállapítása során a nemzeti bíróság valamely bizonyításfelvétel nélküli egyoldalú formális eljárás - mint amilyen a fizetési meghagyásos eljárás is - lefolytatásának a nemzeti jog által előírt feltételeként minden arra vonatkozó megalapozott gyanút, hogy az adós az Európai Unió valamely másik államában rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, a fizetési meghagyás kibocsátása jogalapjának hiányaként, illetve a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésének elmaradását megalapozó körülményként köteles értelmezni?

3) Úgy kell-e értelmezni az [1215/2012] rendelet 5. cikkének (1) bekezdését azzal az elvvel összefüggésben, hogy a nemzeti bíróságnak eljárási jogokat kell biztosítania az uniós jogból eredő jogok hatékony védelméhez, hogy e rendelkezés abban az esetben, ha a nemzeti bíróság a fizetési meghagyás meghatározott adós elleni kibocsátását követően megállapította, hogy ez az adós valószínűleg nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel a bíróság államában, és ha ez a nemzeti jog szerint a fizetési meghagyás ilyen adós elleni kibocsátásának akadályát képezi, arra kötelezi az említett nemzeti bíróságot, hogy hivatalból helyezze hatályon kívül a kibocsátott fizetési meghagyást, jóllehet ezt nem írja elő kifejezett jogszabályi rendelkezés?

4) A harmadik kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni az említett kérdésben hivatkozott rendelkezéseket, hogy azok a kibocsátott fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére kötelezik a nemzeti bíróságot, ha a tudakozódást követően teljes bizonyossággal megállapította, hogy az adós nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel az eljáró bíróság államában?"

A C-256/20. sz. ügy

15 Ebben az ügyben a kérdést előterjesztő bíróság, a Sofiyski Rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) a Toplofikatsia Sofia kérelmére fizetési meghagyást bocsátott ki egy természetes személlyel szemben egy szófiai ingatlan hőenergia-ellátását érintő, kifizetetlen számlákra vonatkozóan, és elrendelte, hogy e meghagyást az említett személy állandó és aktuális lakcímére kézbesítsék. E személy azonban e címen két kísérletet követően sem volt fellehető, és az ingatlan közös képviselője által szolgáltatott információk szerint az említett személy Németországban él, az említett címre pedig ritkán látogat el.

16 E körülmények között a Sofiyski Rayonen sad (szófiai kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjeszt a Bíróság elé, amelyek szövege megegyezik a C-208/20. sz. ügyben előterjesztett második, harmadik és negyedik kérdés szövegével.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A C-208/20. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről

17 A kérdést előterjesztő bíróság a C-208/20. sz. ügyben előterjesztett első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével és az egyenértékűség elvével összefüggésben értelmezett a) pontját, valamint az 1206/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy abban az esetben, ha a tagállam szabályozása értelmében e tagállam bírái kötelesek arra, hogy hivatalból felkutassák az olyan személyeknek az e tagállambeli címét, akik számára bírósági iratot kell kézbesíteni, e bíróságok abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy valamely személy, aki számára bírósági iratot kell kézbesíteni, más tagállamban tartózkodik, arra is kötelesek, hogy az utóbbi tagállam illetékes hatóságaitól megtudakolják e személy címét.

18 Ami először is az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével és az egyenértékűség elvével összefüggésben értelmezett a) pontjának a kért értelmezését illeti, elsőként emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali eljárás keretében a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita és az értelmezni kért uniós jogi rendelkezések között olyan kapcsolatnak kell fennállnia, hogy ezen értelmezés az említett bíróság által meghozandó döntés objektív szükségletéhez nyújtson útmutatást (2021. január 20-iBezirkshauptmannschaft Kirchdorf végzés, C-293/20, nem tették közzé, EU:C:2021:44, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19 Ezenfelül a Bíróság hangsúlyozza annak fontosságát is, hogy a nemzeti bíróságnak meg kell jelölnie azon pontos okokat, amelyek arra indították, hogy az uniós jog értelmezését kérje, és amelyek alapján szükségesnek tartotta, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesszen a Bíróság elé. E tekintetben elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróság magában az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban minimális magyarázatot adjon az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okaira, valamint az e rendelkezések és az elé terjesztett ügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás közötti kapcsolatra (2020. július 16-iAdusbef és társai ítélet, C-686/18, EU:C:2020:567, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó ezen követelmények kifejezetten szerepelnek a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében, amelynek ismerete a kérdést előterjesztő bíróságtól az EUMSZ 267. cikkben a Bíróság és a nemzeti bíróságok között létrehozott együttműködés keretében elvárható, és amelyeket szigorúan tiszteletben kell tartania. E követelmények említésre kerülnek az Európai Unió Bíróságának a nemzeti bíróságok figyelmébe ajánlott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlásainak 15. pontjában (HL 2019. C 380., 1. o.) (2020. július 16-iAdusbef és társai ítélet, C-686/18, EU:C:2020:567, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21 Márpedig a jelen ügyben egyrészt a C-208/20. sz. ügyben hozott előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyáltalán nem tűnik ki, hogy az alapeljárások bármilyen módon kapcsolódnának az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével, (2) bekezdésével, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével és az egyenértékűség elvével összefüggésben értelmezett a) pontjához.

22 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság nem jelöli meg azokat az okokat, amelyek miatt véleménye szerint e rendelkezések és elvek értelmezése szükséges e jogviták megoldásához, és nem fejti ki azt a kapcsolatot sem, amely álláspontja szerint e rendelkezések és az alapügyek tárgyát képező nemzeti szabályozás között fennáll.

23 Következésképpen az első kérdés elfogadhatatlan annyiban, amennyiben az az említett rendelkezések és elvek értelmezésére vonatkozik.

24 Másodszor, az 1206/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezését illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szerint e rendeletet olyan polgári vagy kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amelyekben egy tagállam bírósága az adott tagállam jogának rendelkezéseivel összhangban kéri egy másik tagállam illetékes bíróságát bizonyításfelvételre.

25 Márpedig az olyan személy címének a megtudakolása, aki számára bírósági határozatot kell kézbesíteni, nem minősül az említett rendelet hatálya alá tartozó, az említett rendelkezés értelmében vett "bizonyításfelvételnek".

26 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az ilyen kérelemnek többek között tartalmaznia kell a felek nevét és címét.

27 Következésképpen valamely tagállami bíróság olyan kérelme, amelynek tárgya egy olyan személy címének a más tagállamban való megtudakolása, aki részére bírósági határozatot kell kézbesíteni, nem tartozik az 1206/2001 rendelet hatálya alá, így ezen utóbbi rendelet nem alkalmazható az alapügyek tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben.

28 A fenti megfontolások összességére tekintettel a C-208/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1206/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó az olyan helyzetre, amelyben valamely tagállam bírósága egy másik tagállamban olyan személy címét tudakolja meg, aki részére bírósági határozatot kell kézbesíteni.

A C-208/08. sz. ügyben előterjesztett második, harmadik és negyedik kérdésről és a C-256/20. sz. ügyben előterjesztett három kérdésről

29 A kérdést előterjesztő bíróság a C-208/20. sz. ügyben előterjesztett második, harmadik és negyedik kérdésével, valamint a C-256/20. sz. ügyben előterjesztett három kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni az 1215/2012 rendelet 5. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam bírósága az adóssal szemben cselekvésre felszólító meghagyást bocsát ki, és adott esetben az, ha e meghagyás végrehajtóvá válik, vagy e rendelkezés azt írja elő az említett bíróság számára, hogy az említett meghagyást helyezze hatályon kívül, ha valószínűnek vagy bizonyosnak tűnik, hogy ezen adós szokásos tartózkodási helye nem e bíróság illetékességi területén található.

30 E rendelkezés értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag az e rendelet II. fejezetének 2-7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.

31 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy amint az magából az EUMSZ 267. cikk szövegéből kitűnik, a kért előzetes döntésnek "szükségesnek" kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó "ítélete meghozatalához". Így az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele többek között a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet tekintetbe vevő határozatot kell hoznia (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26-iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C-558/18 és C-563/19, EU:C:2020:953, 27. és 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság már kibocsátott fizetési meghagyásokat az alapeljárások alpereseivel szemben, és e bíróság csak ezen meghagyásoknak az említett alperesek részére történő kézbesítése szakaszában állapította meg, hogy ezen alperesek már nem az illetékességi területén, hanem valószínűleg egy másik tagállamban, ismeretlen címeken tartózkodnak.

33 Következésképpen e körülmények között az 1215/2012 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének értelmezése nyilvánvalóan nem tűnik szükségesnek ahhoz, hogy lehetővé tegye a kérdést előterjesztő bíróság számára az említett meghagyások kibocsátására vonatkozó hatáskörének a megalapozását, mivel e bíróság már kibocsátotta az utóbbi meghagyásokat, és ezért azok kibocsátását megelőzően már szükségképpen elismerte e hatáskört.

34 Következésképpen a C-208/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdés és a C-256/20. sz. ügyben előterjesztett első kérdés elfogadhatatlan annyiban, amennyiben azok arra vonatkoznak, hogy e rendelkezéssel ellentétes-e az, ha valamely tagállami bíróság ilyen körülmények között az adóssal szemben cselekvésre felszólító meghagyást bocsát ki, ha valószínűnek vagy bizonyosnak tűnik, hogy ezen adós szokásos tartózkodási helye nem e bíróság illetékességi területén található.

35 Ami azon kérdéseket illeti, hogy az alapügyek tárgyát képezőkhöz hasonló körülmények között az 1215/2012 rendelet 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az érintett bíróság által kibocsátott fizetési meghagyások végrehajthatóvá válnak, vagy e rendelkezés arra kötelezi e bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül e meghagyásokat, elegendő megállapítani, hogy e rendelkezés semmilyen kapcsolatban nem áll a tagállamok azon eljárási szabályaival, amelyek egyrészt a bírósági határozatok végrehajthatóvá válásának a körülményeit, és másrészt e határozatok érvényességét szabályozzák.

36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1215/2012 rendeletnek nem az a célja, hogy egységesítse a tagállamok eljárási szabályait, hanem az, hogy az ezen államok közötti viszonyokban szabályozza a polgári és kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos jogviták megoldására vonatkozó bírósági joghatóságot, és elősegítse a bírósági határozatok végrehajtását (2018. május 31-iNothartová ítélet, C-306/17, EU:C:2018:360, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Mivel e rendelet nem határozza meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a bírósági határozatok végrehajthatóvá válnak, és az e határozatok érvényességére irányadó feltételeket sem, e feltételek a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31-iNothartová ítélet, C-306/17, EU:C:2018:360, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ezenfelül, mivel az 1215/2012 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható az alapügyek tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre, nem tekinthető úgy, hogy az a megoldás, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elfogadnia azt illetően, hogy a cselekvésre felszólító meghagyás az ilyen helyzetben milyen feltételekkel válik végrehajthatóvá, vagy milyen feltételekkel érvényes, teljes mértékben megszüntetheti e rendelkezés alkalmazásának a hatékony érvényesülését.

39 E körülmények között a C-208/08. sz. ügyben előterjesztett második, harmadik és negyedik kérdésre, valamint a C-256/20. sz. ügyben előterjesztett három kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha az adóssal szemben kibocsátott, cselekvésre felszólító meghagyás végrehajthatóvá válik, és e rendelkezés nem írja elő az ilyen meghagyás hatályon kívül helyezését.

A költségekről

40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről [helyesen: együttműködésről] szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó az olyan helyzetre, amelyben valamely tagállam bírósága egy másik tagállamban olyan személy címét tudakolja meg, aki részére bírósági határozatot kell kézbesíteni.

2) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha az adóssal szemben kibocsátott, cselekvésre felszólító meghagyás végrehajthatóvá válik, és e rendelkezés nem írja elő az ilyen meghagyás hatályon kívül helyezését.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: bolgár.