BH 2022.5.123 I. A teljes kártérítés elve nem azt jelenti, hogy más károsultak részére, más ügyekben - akár hasonló tényállás mellett - megítélt összegeknek feleljen meg a nem vagyoni kártérítés, hanem azt, hogy az alkalmas legyen a perbeli esetben az összes körülmény értékelésével a károsultat ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására.

II. Az egészségkárosodott gyermek ápolásával és gondozásával kapcsolatos többletfeladatok indokoltsága, e tevékenységek időszükséglete olyan körülménynek minősül, amelynek megállapításához a szakértő alkalmazásának egyik feltételeként előírt különleges szakértelemre van szükség. Az viszont, hogy az erre tekintettel járadékigényt érvényesítő hozzátartozó a fenti tevékenységeket valóban elvégzi-e, s ha igen, milyen időtartamban, már olyan ténynek tekinthető, amely a perben egyéb módon bizonyítandó. [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) és (3) bek.; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I-II. rendű felperesek házastársak, a III-IV. rendű felperesek a gyermekeik.

[2] Az I. rendű felperesnél 2011. június 8-án 6 hetes ikerterhességet állapítottak meg. A terhesgondozás során elvégzett ellenőrző és szűrővizsgálatok eleinte normál, illetve negatív eredményt adtak. A 2011. december 20-i flowmetria vizsgálat során mért érték azonban az egyik magzat tekintetében az élettani határérték alatt volt, és a biometriai mérések adataiból kiszámíthatóan méhen belüli növekedési retardáció volt megállapítható.

[3] A 2011. december 23-án elvégzett NST vizsgálattal kimutatott, a szükségesnél kevesebb magzatvíz, valamint az ultrahangvizsgálat által igazolt végdiastolés stop krónikus magzati hypoxiára utalt. Ezt követően az I. rendű felperes terhességét császármetszéssel fejezték be, amely után a III. rendű felperes a súlyos retardációja és légzészavara miatt a perinatális intenzív osztályra került. A koponya-ultrahangvizsgálattal kifejezett progrediáló periventrikuláris keringési zavart igazoltak, amelyet a méhen belül elszenvedett súlyos keringészavar következményének tulajdonítottak. A 2012. március 12-i fejlődésneurológiai vizsgálat nem progrediáló agykárosodást véleményezett, képalkotó eljárásokkal a kamrák körüli fehérállomány károsodását és következményes agytörzsi elváltozást találtak.

[4] A III. rendű felperes törzsizomzata hypotóniás, a végtagizomzata túlfeszült, mind a négy végtagjára kiterjedően nehezített a mozgása, ülni és állni sem tud, látásában károsodott. Nem szobatiszta, manipulációs készsége nem alakult ki. Epilepsziás, a betegségét csak nagy odafigyeléssel lehet uralni. Számos ortopédiai beavatkozást végeztek rajta, és születése óta folyamatosan fejlesztő terápiákra szorul.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[7] Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felpereseket a III. rendű felperes egészségkárosodása következtében ért károkért. A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

[8] A felperesek módosított keresetükben nem vagyoni kártérítés jogcímén az I-II. rendű felperesek részére személyenként 12 000 forint, a III. rendű felperes javára 25 000 000 forint, míg a IV. rendű felperes részére 7 000 000 forint és ezen összegek 2011. december 23-tól járó késedelmi kamatának megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak vagyoni kártérítésként - egyebek mellett - ápolás és gondozás többletköltsége címén a 2012. január 16-tól 2020. április 30-ig terjedő időre 20 479 267 forint, valamint 2020. május 1-jétől havi 245 910 forint járadék tekintetében kérték az alperes marasztalását.

[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a nem vagyoni kártérítéseket eltúlzottnak tartotta, az ápolás és gondozás többletköltségének megtérítése iránti követelést vitatta.

Az első- és a másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű felperes javára 9 000 000 forint, a II. rendű felperes részére 7 000 000 forint, a III. rendű felperes javára 18 000 000 forint, a IV. rendű felperes részére 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összegek 2011. december 23-tól számított késedelmi kamatának, ápolás és gondozás többletköltsége jogcímén pedig egyrészt 7 032 816 forint lejárt járadéknak, másrészt 2020. október 1-jétől havi 102 380 forint járadéknak az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak javára történő megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a nem vagyoni kártérítés, valamint az ápolás és gondozás többletköltsége tekintetében a keresetet elutasította.

[11] A nem vagyoni kártérítési igények megalapozottságának vizsgálatakor abból indult ki, hogy a III. rendű felperesnek az egészséghez fűződő joga, míg az I., a II. és a IV. rendű felperesnek az egészséges családban éléshez fűződő személyiségi joga sérült. Az I-II. rendű felperesek esetében figyelemmel volt arra, hogy önmagában traumát jelent minden szülő számára, ha gyermeke egészségkárosodással születik, amelynek feldolgozása, a váratlan helyzethez való alkalmazkodás rendkívüli erőfeszítést kíván. Megállapította, hogy az ezzel kapcsolatos szomorúság és fájdalom folyamatosan jelen van az I-II. rendű felperesek életében, és mivel a sérült gyermek ellátása, gondozása lényegesen több időt és energiát igényel, mint egy egészséges gyermeké, az életük a korábbi terveikhez képest más irányt vett. A pszichológus szakértői véleményből kiemelte, hogy az I. rendű felperes a történteket nem dolgozta fel, a jövőképe bizonytalan, és a vizsgálat eredménye a regresszív, depresszív irányú elhárítás lehetőségét vetette fel; ehhez képest a II. rendű felperes a vizsgálat idején pszichésen egyensúlyban volt, ugyanakkor a tartós megterhelés hatására a frusztrációs toleranciája romlott. A további bizonyítékokat is értékelve rögzítette, hogy bár a károkozás mindkét szülőnek jelentős hátrányt eredményez, közülük az I. rendű felperes élete változott meg nagyobb mértékben: minden nap 24 órában, megállás nélkül anyaszerepben kénytelen helytállni, és nincs lehetősége a szakmájának gyakorlására, bármilyen családon kívüli tevékenység végzésére. Ezzel szemben figyelembe vette, hogy a II. rendű felperesnek ugyan a munkája mellett a beteg gyermek miatt megnövekedett mennyiségű gondozási és háztartási teendőt kell elvégeznie, de a munkahelyi tevékenysége révén lehetősége van a szakmai képességei kibontakoztatására. Mindezekre tekintettel a nem vagyoni kártérítés összegét az I. rendű felperes esetében 9 000 000 forintban, míg a II. rendű felperes esetében 7 000 000 forintban határozta meg.

[12] A III. rendű felperes vonatkozásában kiemelte, hogy önmagában az egészségi állapotából, az egyes hátrányok részletezése nélkül is következik az őt ért sérelem igen jelentős mértéke. Hivatkozása szerint a III. rendű felperes egész életét meghatározza, és a lehetőségeit nagy mértékben beszűkíti a mozgáskorlátozottsága, az epilepsziája, valamint az a körülmény, hogy egész életében mások segítségére fog szorulni. Emiatt - a más, hasonló ügyekben hozott ítéletekre is figyelemmel - 18 000 000 forint nem vagyoni kártérítést talált arányban állónak a III. rendű felperest ért sérelemmel.