BH 2021.2.44 I. Ha a császármetszés indikációjaként a megszületett gyermek szülés során elszenvedett egészségkárosodásának lehetősége nem merült fel, akkor a császármetszés elmaradása az okozati összefüggés hiánya miatt nem szolgálhat a kártérítési felelősség megállapításának alapjául.

II. A bizonyítási teher bírói átfordítását indokolhatja az, hogy az ellenérdekű fél megfosztja a bizonyításban érdekelt felet a bizonyítás lehetőségétől [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (3) bek., 164. § (1) bek., 170. § (1) és (7) bek., 1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 77. § (3) bek., 136. § (1)-(2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes gyermeke, a III-IV. rendű felperesek unokája, a II. rendű felperes 2012. október 30-án született az alperes szülészeti és nőgyógyászati klinikáján jobb oldali kevert típusú karfonatsérülés folytán kialakult környéki idegrendszerkárosodással, aminek következtében a jobb karja mozgáskorlátozott. A II. rendű felperes a korosztályához képest kevésbé önálló, segítségre szorul, rendszeres fejlesztő és rehabilitációs kezelése szükséges.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Előadták, hogy a II. rendű felperes sérülése traumás eredetű, az normál szülési folyamat mellett nem következhetett be. Mivel pedig az orvosi dokumentáció a váll elakadásáról, a váll kifejtésének megoldásáról nem tartalmaz bejegyzést, ezért álláspontjuk szerint azt kell megállapítani, hogy az alperes a váll kifejtésének technikai kivitelezése során nem a szakmai szabályok és az elvárható gondosság elvének megfelelően járt el. A szakértői bizonyítás eredményének ismeretében arra is hivatkoztak, hogy az alperes mulasztott, amikor a profilaktikus javallat ellenére nem végezte el az indokolt császármetszést, amelynél sokkal kisebb a karfonat sérülésének kockázata.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[4] Az alperesi beavatkozó ellenkérelmében az alperessel egyező indokok alapján kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú közbenső ítélet és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseket a II. rendű felperes egészségkárosodottan való megszületésével okozati összefüggésben ért károkért.

[6] A perben kirendelt igazságügyi orvos szakértőnek az ítélkezés alapjául elfogadott szakvéleménye alapján megállapította, hogy a kóros szívműködés mint magzati javallat, valamint a súlyos praeeclampsia és a fehérjeürítés fokozódása mint anyai javallat alapján indokolt lett volna profilaktikus császármetszés elvégzése, és ha az alperes orvosai emellett döntenek, lényegesen kisebb lett volna az esélye a karfonatsérülés bekövetkezésének. Emiatt arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnek a hüvelyi szüléshez való ragaszkodása, a császármetszés elmaradása okozati összefüggésben áll a II. rendű felperesnél bekövetkezett egészségkárosodással.

[7] A szakvélemény alapján az alperes által kiállított orvosi dokumentáció hiányosságát is megállapította amiatt, hogy az nem tartalmazza részletesen a szülés kitolási szakában történteket. Kiemelten értékelte, hogy karfonatsérülés traumás behatás nélkül nem következik be, és az ideggyök kiszakadása mindenképpen intenzív mechanikus okot, behatást feltételez, típusosan a vállak elakadásával függ össze, az erőszakos húzás ugyanis a karfonat gyökereinek szakadását, vagy pedig az idegpályák részleges, avagy teljes elszakadását okozhatja. Ehhez képest figyelembe vette, hogy bár a dokumentációban a karidegfonat várható sérülésére, szakadására utaló kóros állapotot nem írtak le, de a szakvélemény szerint a traumás behatás önmagában a hüvelyi szülés is lehet, és ilyen sérülés ún. "sima" szülés esetén is előfordulhat. Jelentőséget tulajdonított továbbá az I. rendű felperes szakértői vizsgálat során tett annak a nyilatkozatának, hogy a szülés során az orvos fentről tolta a hasát, és a szülésznő alulról húzta a gyermeket. Álláspontja szerint ezért a II. rendű felperes sérülésének az említett aktív magatartással okozati összefüggésben történt bekövetkezése a bizonyossággal határos valószínűséggel megállapítható volt.

[8] Mindezek miatt azt rögzítette, hogy az alperes az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 136. §-a által előírt dokumentációs kötelezettségét megsértette, s emiatt a kimentés körében nem tudta bizonyítani az alkalmazottainak az Eütv. 77. § (3) bekezdése szerinti elvárható gondossággal való eljárását. Megállapította, hogy a II. rendű felperes egészségkárosodása az alperes alkalmazottainak aktív, tevőleges magatartásával, a szokásoson túlmutató mechanikus traumás erőbehatással okozati összefüggésben következett be, és ezért az alperest az Eütv. 244. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 318. §-a, 339. § (1) bekezdése és 348. §-a alapján kártérítési felelősség terheli.

[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

[10] Azt a szakvéleménnyel bizonyított tényt, hogy az anya kórállapota mellett a magzat kóros szívműködése kellő alapot adott volna a szülés császármetszéssel történő befejezésére, és ebben az esetben a sérülések nagy valószínűséggel nem következtek volna be, nem tartotta alkalmasnak az alperes kártérítési felelősségének megállapítására. Ezzel kapcsolatban abból indult ki, hogy a felelősség fennállása szempontjából csak annak a jogellenes magatartásnak van jelentősége, amely okozati összefüggésben áll a bekövetkezett kárral. Emiatt értékelte azt a szakértői megállapítást, amely szerint a II. rendű felperes sérülése nincs összefüggésben a császármetszésre okot adó magzati szívműködés jellegével. Figyelemmel volt arra is, hogy a szakkonzultánsnak a személyes meghallgatása során tett nyilatkozata szerint nem állapítottak meg ok-okozati összefüggést a karfonat sérülése és a császármetszés elmaradása között.

[11] Mindehhez képest csupán formállogikán alapuló megállapításnak minősítette, hogy amennyiben császármetszést végeztek volna, akkor a jobb kar és váll sérülése nagy valószínűséggel nem következett volna be. Ebben a körben hangsúlyozta, hogy az alperes számára - amikor a császármetszés alkalmazása vagy elhagyása kérdésében döntenie kellett - nem merülhetett fel indikációként a karideg sérülésének elkerülése. A császármetszés elmulasztása és a II. rendű felperes sérülése közötti okozati összefüggést ezért nem tartotta megállapíthatónak.

[12] Kifejtette, hogy mivel a II. rendű felperes károsodása nem vitásan az alperes által levezetett szüléssel összefüggésben állt elő, ezért az alperesnek kellett a felelősség alól kimentenie magát. E tekintetben utalt arra, hogy a dokumentációs hiányosságból fakadó bizonyítatlanság következményeit az egészségügyi szolgáltató viseli, de önmagában a kárral összefüggésben nem álló dokumentációs mulasztás nem teszi lehetővé a kártérítési felelősség megállapítását. Ezzel kapcsolatban pedig az elsőfokú bírósággal egyezően vette figyelembe, hogy a szakvélemény szerint az orvosi dokumentáció hiányos volt, s emiatt nem volt megállapítható az alperes alkalmazottainak a kitolási szak vezetése során a szakma szabályainak és az elvárható gondosság elvének megfelelő eljárása. Értékelte azonban azt is, hogy a szakértők a szokásoson túlmenő, az idegkiszakadást okozó erőbehatást egyértelműen, teljes bizonyossággal meghatározni nem tudták.