ÍH 2019.132 TITOKTARTÁS ALÓLI FELMENTÉS

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék P.20363/2015/127., Pécsi Ítélőtábla Pf.20016/2019/5. (*ÍH 2019.132*), Kúria Pfv.21037/2019/8. (BH 2021.2.44)

***********

Amennyiben a titoktartásra kötelezett tanú számára a fél e kötelesség alóli felmentést nem adja meg, a szükséges bizonyítás lefolytatását alapos ok nélkül megakadályozó fél terhére értékelendő az így bizonyítatlanul maradt tény, körülmény.

[1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 170. §, 206. § (2) bek, 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339. §, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 25. §, 77. §, 129. §, 138. §].

Az I. rendű felperes gyermeke, a III. rendű és IV. rendű felperesek unokája, a kiskorú II. rendű felperes 2012. október 30-án született az alperes Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján jobb oldali kevert típusú karfonat sérülés folytán kialakult környéki idegrendszer károsodással, aminek következtében jobb karja mozgáskorlátozott. Az I. rendű felperest 2012. október 21-én vették fel a klinikára 37 hetes terhességi korában emelkedett vérnyomás értékek és kis fokú fehérje ürítés miatt. Október 29-én tekintettel a fokozódó fehérjeürítésre és az emelkedett vérnyomására szülés indikációt határoztak el. Az I. rendű felperesnek a szülőszobán 2012. október 30-án 6 óra 45 perctől oxitocint tartalmazó infúziót adagoltak, CTG monitorozást kezdtek, majd burokrepesztést végeztek. A dekurzus szerint 10 óra 30 perckor három újjnyi méhszájat állapítottak meg, ami 12 óra 40 perckor eltűnt, ekkortól 2-3 percenként közepes erősségű toló jellegű fájások jelentkeztek. A koponya az üregben volt. A dekurzuslap szerint ekkor nyomattak, a magzati koponya az üreg mélyére, majd a kimenetbe jutott, ott mutatkozott, majd fogva maradt. 13 órakor megszületett a II. rendű felperes Apgar 8-9 értékkel, egyszer nyakra, illetve vállra csavarodott köldökzsinórral, melyet azonnal oldottak, illetve a fej mellett lévő bal kézzel. Az újszülött felvételi vizsgálatakor koponyája megnyúlt volt az áll és nyakszirt irányába, a jobb felső végtagot nem mozgatta, egyéb durva neurológiai kórjel nem volt. A zárójelentésben kiemelték, hogy megszületése óta a II. rendű felperes jobb karját nem mozgatta, fogóreflex nem volt kiváltható, a kar mozgásán kívül fizikális eltérést nem észleltek. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a II. rendű felperes jobb oldali karidegfonata sérült, a nyaki 7. és 8. gyökök a gerincvelőből kiszakadtak, ami miatt jobb karja mozgáskorlátozott. A II. rendű felperes jobb karja a terápiát és az elvégzett műtéteket követően jelenleg is bénult. A jobb kar törzstől távolítása 70 fok, a kar emelése nem kivitelezhető, a II. rendű felperes hátra nem tud nyúlni vele. A csukló és tenyér befele forduló mozgásai korlátozottak, az ujjak hajlított állásban vannak, azok feszítése minimális, illetve csak részben kivitelezhető. A II. rendű felperes a korosztályához képest kevésbé önellátó, segítségre szorul. Jobb keze ügyetlenebb, mely a többi részképesség fejlődését is befolyásolja. Rendszeres fejlesztő és rehabilitációs kezelése szükséges.

A felperesek a keresetükben vagyoni és nem vagyoni kárukat érvényesítették az alperessel szemben. Keresetlevelükben arra hivatkoztak, a II. rendű felperes sérülése traumás eredetű, az normál szülési folyamat mellett nem következhetett be, ahhoz szülési komplikáció volt szükséges. A sérülés leggyakoribb oka kitolási szakban történő váll-elakadás, illetve annak nem az előírt módon és nem szakszerűen történt kifejtése. Az orvosi dokumentáció azonban nem tartalmaz bejegyzést a váll elakadásáról, a váll kifejtésének megoldásáról, a dokumentációs hiány folytán azt kell megállapítani, hogy az alperes nem a szakmai szabályok és az elvárható gondosság elvének megfelelően járt el a váll kifejtésének technikai kivitelezése során. A szakvélemény ismeretében ezt kiegészítették azzal, az alperes mulasztott, amikor a profilaktikus javallat ellenére nem végezte el az indokolt császármetszést, amelynek esetében sokkal kisebb a karfonat sérülés kockázata mint művi szülés esetében.

Az alperes és a beavatkozó ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az alperes arra hivatkozott, hogy az I. rendű és II. rendű felperesek egészségügyi ellátása során alkalmazottai az elvárható gondossággal jártak el. A kiállított orvosi dokumentáció alapján a szülés és annak körülményei rekonstruálhatók. A II. rendű felperes egészségkárosodása nem váll-elakadás miatt következett be, nem függ össze késedelmes ellátással vagy bármiféle alperesi mulasztással. A császármetszés elvégzése nem a perbeli sérülés elkerülése érdekében volt szükséges, ezért nem áll fenn okozati összefüggés annak elmaradása és a II. rendű felperes sérülése között. Álláspontja szerint a karfonat sérülésének az esélye mind a császármetszés, mind a helyi szülés esetén egyforma.

Az alperes indítványozta a szülést vezető orvos és a szülésznő tanúkénti kihallgatását, az I. rendű és II. rendű felperesek azonban a megidézni kért egészségügyi alkalmazottak számára felhívás ellenére a titoktartás alóli felmentést nem adták meg, ezért őket az elsőfokú bíróság tanúként nem idézte.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseket kiskorú II. rendű felperes egészségkárosodottan való megszületésével okozati összefüggésben ért károkért.

Az ítélet indokolásában ismertette a lefolytatott szakértői bizonyítás eredményét, és annak alapján megállapította, hogy 10 óra 20 percet követően a magzati szívműködésben lassulások alakultak ki, jellege kórossá, hullámformája a szaltatórikussá vált. A kóros szívműködés, mint magzati javallat, az anyai súlyos praeeclampsia állapota, mint anyai javallat alapján indokolt lett volna profilaktikus császármetszés elvégzése, ha az alperes orvosai e mellett döntenek, lényegesen kisebb lett volna az esélye annak, hogy a karfonat sérülés bekövetkezzék. A hüvelyi szülés lefolytatásához ragaszkodó alperesi magatartás, a császármetszés elmaradása okozati összefüggésben áll a II. rendű felperesnél bekövetkezett egészségkárosodással.

A szakvélemény alapján azt is megállapította, az orvosi dokumentáció hiányos, abból nem állapítható meg, hogy a dekurzusban feltüntetett nyomatás pontosan milyen beavatkozást takar, kitolási szakban hány tolófájásra került sor, a fej fogva maradt állapota mikor, hányadik tolófájásnál következett be, mennyivel a magzat teljes világrajövetele előtt történt a fej megszületése, a koponya világrajövetele. Nagy súllyal értékelte, hogy a karfonat sérülést jelentő ideggyök kiszakadás mindenképpen intenzív mechanikus behatást feltételez, típusosan az elakadt vállak erőszakos húzással történő kiszakadásával függ össze. A hiányos szülészeti dokumentációban a szülés kitolási szakában nem írtak le olyan kóros állapotot, amely arra utalt volna, hogy a karidegfonat sérülése, szakadása várható, azonban az I. rendű felperes a szakértői vizsgálat során előadta, hogy a szülés során az orvos tolta a hasát, a szülésznő alulról húzta a gyereket. Mindezt úgy értékelte, az alperes megsértette az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 136. §-a szerinti dokumentációs kötelezettségét, annak hiányossága miatt nem tudott eleget tenni a kimentésre irányuló bizonyítási kötelezettségének, nem tudta igazolni azt, hogy alkalmazottai az Eütv. 77. § (3) bekezdése szerinti elvárható gondossággal jártak el. Ezért azt állapította meg, a II. rendű alperes sérülése az alperes alkalmazottai által nem megfelelően elvégzett nyomatás miatt, a szokásoson túlmutató mechanikus traumás erőbehatással okozati összefüggésben következett be, ami miatt az alperes az Eütv. 244. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 318. §-a és 339. § (1) bekezdése, illetve 348. §-a alapján kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseket a II. rendű felperes egészségkárosodottan való megszületésével okozati összefüggésben ért károkért.