BH 2009.10.291 Az emberölés bűntettét mulasztással követi el, aki a vele együtt élő, a halálához vezető okfolyamatot elindító súlyos fokú betegségekben szenvedő édesanyja ápolását oly mértékben elmulasztotta, hogy a szervezetének kiszáradása és a táplálékhiány mellett kialakult általános vérmérgezés következik be, amely a sértett halálát eredményezi. A sértett elhanyagolásából adódó, a betegséggel együtt járó fájdalomnál nagyobb kínszenvedés okozása a különös kegyetlenséggel elkövetés megállapítását is megalapozza [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. d) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2006. július hó 5. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt 7 év börtönre, mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az 1944-ben született büntetlen előéletű, nőtlen és nyugdíjas a terhelt elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben nem szenved. Személyiségzavaros életvitel, magába zárkózottság, merev személyiségstruktúra, modorosság jellemzi. Személyiségzavara a kóros elmeállapot szintjét nem éri el, beszámítási képességét nem befolyásolja.

Nagyfokú halláscsökkenés, spondylosis, lumbágó következtében 50%-os munkaképesség-csökkenése van. A terhelt D. külterületén, rendkívül rossz szociális- és higiénés körülmények között együtt élt édesanyjával, a 81 éves sértettel, és a házhoz épített toldalék épületben lakott K. Z. 82 éves nyugdíjas is. A házban nem volt víz. Hetente 100 liter vizet szállítottak részükre.

A sértett előrehaladott súlyos fokú érelmeszesedésben, agysorvadásban, szívritmus zavarban és más belszervi megbetegedésekben, valamint az alsó végtagok fekélyében szenvedett. Szellemi hanyatlása folytán önellátásra képtelen volt. Mindezek ellenére orvosi kezelés alatt nem állt.

A terhelt 2004. április 22-én kihívta édesanyjához dr. S. M. háziorvost azzal, hogy sebes a lába. Másnap, április 23-án a háziorvos kiment a terhelt lakására. A sértett tiltakozása ellenére a terhelt segítségével megvizsgálta őt és megállapította, hogy a jobb lábszárán a boka feletti részen kb. 3 cm átmérőjű, gyógyulófélben lévő beszáradt fekély van. Ez alkalommal megállapította azt is, hogy a sértett kondíciója jó, egyáltalán nem sovány, azonban észlelte, hogy szellemileg leépült. Antibiotikumot és fertőtlenítő tablettát írt fel, az utóbbit azért, mert látta, hogy a sértett lába rendkívül piszkos. Nem akarta egyenesen megmondani, hogy mossa meg a lábát, ezért azt ajánlotta, hogy a fertőtlenítő tablettát feloldva, abban áztassa.

A terhelt ezt követően többször is megjelent a háziorvosi rendelésen. Amikor a háziorvos az édesanyja felől érdeklődött, azt válaszolta, hogy jól van. Ellenben K. Z. katéterének cseréje miatt rendszeresen kihívta az orvost. Egy alkalommal reumakenőcsöt is felíratott a háziorvossal azzal, hogy fáj az édesanyja térde.

2004. június 4-én ismét K. Z.-hoz hívta katétert cserélni a háziorvost. Ez alkalommal azt is kérte, hogy írjon fel kötszert, mert megint sebes az édesanyja lába.

A háziorvos tudta, hogy dr. J. Z.-né orvos-látogató asszisztens tud ingyen kötszert biztosítani és be is kötözi a beteget, ezért neki szólt. Dr. J. Z.-né 2004. június 10-én ment ki a lakásra és ellátta a sértettet. Kötszert is hagyott ott és azonnal jelezte a távollévő háziorvos helyettesítését ellátó dr. H. J.-nek a sértett aggasztó egészségi állapotát, valamint a lakásban és a beteg környezetében uralkodó, minden higiéniát nélkülöző körülményeket. Ennek alapján a szabadságáról visszatérő dr. S. M. háziorvos 2004. június 15-én intézkedett a sértett kórházba szállítása iránt. Még azon a napon mentővel kórházba szállították a sértettet, ahol a gondos ápolás ellenére vérmérgezés tünetei mellett 2004. június 19-én meghalt.

A terhelt édesanyjának a kórházba kerülése után felhívta a körzeti orvosát. Közölte vele, hogy édesanyja valószínűleg meg fog halni és azt is közölte, hogy többet nem kell K. Z.-nak katétert cserélni.

A boncolás során megállapították, hogy a sértett súlyos fokban lesoványodott, mindkét alsó végtagján fekélyek alakultak ki. A jobb oldali alszárbőre a térdhajlattól lefelé a lábhátig duzzadt. Az alszár középső harmadától a lábujjak végéig mintegy 30 cm hosszan, helyenként feketén beszáradt, másutt nedvező váladékkal fedett bőr- és lágyrész hiány figyelhető meg. A bal lábfejen felhámhiány és nyílt seb keletkezet, a jobb oldali lábujjakon a bőr elfeketült és rátapadt a csontokra, mindkét saroktájon, a bal oldali fartájékon, a háti gerinc alsó részén, a hát bal oldalán foltokban lágyrészek hiányoznak, a jobb fül mögötti területen is varral fedett hámhiány volt. A jobb alsó lábszáron, valamint a baloldali lábfejen a lágyrész hiány alapján műszálas gyapjúszerű anyagtapadás volt megfigyelhető.

A sértett sajátsorsú megbetegedései - előrehaladott általános érelmeszesedése, ebből adódó szellemi hanyatlása miatt - önellátásra képtelen volt. A halálát megelőző legkevesebb két héttel már mozgásképtelenné vált, felkelni sem tudott az ágyból. Székletét, vizeletét maga alá ürítette. Mindez a terhelt számára is felismerhető volt. Ennek ellenére nem gondoskodott a tisztántartásáról, mosdatásáról. Fekhelyéről el sem mozdította, ágyneműjét nem cserélte, így rothadó ágyban saját ürülékében feküdt a sértett. A lábszárain kialakult fekélyes elváltozásokat nem kezelte, nem mosta le, nem kötözte be. Mindezek miatt a sértett fekhelyén elszaporodtak az élősködők. Férgek, hangyák nyüzsögtek a felfekvéstől és fekélyektől származó nyílt sebein.

A sértett kommunikációképtelen volt. Ún. magzati pózban feküdt az ágyon, felhúzott térdeit nem lehetett szétválasztani. A terhelt mindezek ellenére nem intézkedett a sértett gyógykezelése érdekében, sőt arról sem gondoskodott, hogy ételt, italt adjon neki. Így a sértett szervezete folyadéktereinek összeomlása, kiszáradása és táplálékhiány mellett kialakult általános vérmérgezéses állapot volt a sértett halálának a közvetlen oka.

A sértettnek az alsó végtagjain kialakult fekélyes sérüléseit a hátán és a fartájékon keletkezett sérüléseit csípte a széklet és a vizelet, amelyben feküdt. Testét férgek rágták, hangyák mászkáltak rajta, amelyek neki az átlagosat lényegesen meghaladó szenvedést, gyötrelmet jelentettek. Az éhezéstől csontsoványra fogyott és a folyadék hiányától kiszáradt.

A terhelt tagadta bűnösségét és azt, hogy bűncselekményt követett el. Vallomása szerint édesanyja a szerencsétlen véletlenek összejátszásának vált áldozatává.

A sértett súlyos fokú agy-érelmeszesedése, ebből következő szellemi leépülése, belszervi betegségei, keringési elégtelensége, lábszárfekélye volt annak a folyamatnak az elindítója, amely az időskorú sértett halálához vezetett. Ezt a folyamatot az ápolás, a gondozás elmulasztása, a táplálék- és a folyadékhiány siettette.

A másodfokon eljárt ítélőtábla 2007. december hó 11. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélőtábla megállapította, hogy az emberölés minősített esetének a megállapításához szükséges többlet törvényi tényállási elem megállapítására is törvényesen került sor, mert a sértett elhanyagolásából adódó gyötrelem és szenvedés a betegségével együtt járó fájdalomnál nagyobb kínszenvedést okozott.