BH 2012.6.151 A hozzátartozó kárigényének elbírálásánál értékelni kell az elhalt károsult közreható magatartását [Ptk. 339. §, 340. §, 355. §].

Az I. r. felperesnek a fia, a II. r. felperesnek a testvére, B. A. 2001. december 12-én, 22 éves korában az alperes Kft. g.-i telepén, ahol alkalmi munkát végzett, a kazánhelyiségben szénmonoxid-mérgezés következtében meghalt. B. A. szülei - a per I. r. felpereseként az édesapja, a per II. r. felpereseként az édesanyja - a hozzátartozójuk halála folytán saját jogon érvényesítették az alperessel szemben a vagyoni és nem vagyoni káraikat.

A felperesek 834 178 forintban megjelölt vagyoni kárukból 750 760 forintra tartottak igényt, mert nem vitatták azt, hogy B. A. a káresemény bekövetkezésében maga is közrehatott, és ennek a mértékét 10%-ban határozták meg. A nem vagyoni kárigényüket pedig személyenként 1 800 000 forintban jelölték meg és megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Azt állították, hogy ha az alperes kft. megfelelően üzemelteti a kazánhelyiségben levő berendezéseket, akkor a szénmonoxid tartalmú füstgáz nem kerülhetett volna a helyiség levegőjébe és a gyermekük halála nem következett volna be. A keresetet a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapították.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a baleset kizárólag a károsult felróható magatartására vezethető vissza. A munka befejezésével ugyanis nem tartózkodhatott volna a telepen, a kazánházba amúgy is tilos volt belépnie, azt éjszakai tartózkodásra, alvásra nem használhatta volna, így B. A. maga okozta a kárát, így az reá nem hárítható át.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest az egyetemlegesen jogosult felperesek részére 417 089 forint vagyoni kártérítés és kamatai, valamint személyenként 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kazánházban működő berendezések valamelyikéből halálos mérgezést okozó szénmonoxid áramlott a helyiségbe és ez okozta B. A. halálát. Az alperest ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelősség terheli, de mert a kár bekövetkezésében B. A. maga is közrehatott, a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján kármegosztásnak van helye. A közrehatását értékelve az elsőfokú bíróság 50%-os kármegosztást alkalmazott, és a hozzátartozó felperesek esetében a vagyoni kártérítés mértékét ennek megfelelően állapította meg, míg a nem vagyoni kártérítés összegénél ezt a közrehatást kárcsökkentőként értékelte.

A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperest a kereset szerint 750 760 forint vagyoni kártérítés és kamatai, míg a felperesek részére személyenként 1 800 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Indokolásának lényege szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az alperes kártérítési felelőssége körében helyes, mert B. A. halálát előidéző szénmonoxid-mérgezés és a felperesek kára között az okozati összefüggés fennáll. Az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentette ki magát. Ha a kazánhelyiségben levő berendezéseket szabályszerűen üzemelteti, a halál, és így a felperesek kára nem következett volna be. B. A. tiltás ellenére aludt a kazánhelyiségben, de azzal nem kellett számolnia, hogy meg is halhat. A közrehatása 10%-os mértékű, az elsőfokú bíróság által megállapított 50% azonban téves. Mivel a felperesek eleve 10%-os közrehatás figyelembevételével terjesztették elő a keresetet az általuk követelt kártérítési összeg helyes.

A kármegosztás kérdésében a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése a károsult kárenyhítési, kárcsökkentési kötelezettségét írja elő, de a felperesek, mint hozzátartozók nem tekinthetők felróhatóan közreható károsultaknak. A kár elhárítása, csökkentése nem állt módjukban a fiúk halálát illetően. Az elhunyt fiúk által tanúsított közreható magatartás a felperesek terhére nem értékelhető. A vagyoni károknál ezért kármegosztásnak nincs helye, a nem vagyoni kártérítésnél pedig csökkentő tényezőként nem vehető figyelembe.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak akként történő megváltoztatását, hogy a kárfelelősség őt csak 10%-os mértékben terhelje.