AVI 2015.9.79 A forgalmi érték megállapítása esetén bizonyítékértékelés történik [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bekezdés e) pont].

Pertörténet:

Kaposvári Törvényszék K.20450/2010/38., Kúria Kfv.35096/2012/10. (EH 2013.10.K46, *AVI 2015.9.79*), 3244/2020. (VII. 1.) AB végzés

***********

Az I. r. felperes a 2006. március 3-án megkötött adásvételi szerződéssel ingatlanokat vásárolt 6 000 000 euró (1 167 328 800 Ft) vételárért. Az adásvételi szerződést 2006. március 10-én nyújtotta be illetékkiszabásra, 2006. április 14-én kelt beadványában pedig bejelentette, hogy élni kíván az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-a szerinti kedvezménnyel.

Az elsőfokú adóhatóság az ingatlanok együttes forgalmi értékét 2 300 000 000 Ft-ban állapította meg, kötelezte az I. r. felperest 46 000 000 Ft vagyonátruházási illeték megfizetésére. Az alperesi jogelőd a határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, 10%-os illetékkulcs alkalmazásával a fizetendő illeték összegét 230 000 000 Ft-ra felemelte, egyben elrendelte 184 000 000 Ft illeték pótelőírását. Érdemi döntését az Itv. 23/A. § (1), (7) és (8) bekezdéseire, 70. § (1)-(3) bekezdéseire alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú adóhatóság az ingatlanok speciális funkciójára, nagyságára tekintettel a telkek és felépítmények forgalmi értékét külön-külön állapította meg és összehasonlító értékadatok alapulvételével helyesen rögzítette az illetékalapot. A felperest a kedvezményes illetékkulcs nem illeti meg, mivel a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nem nyilatkozott ingatlanforgalmazásra jogosultságáról, tovább-eladás céljából történő vásárlásról, nyilatkozatát később ugyan pótolta, de mulasztásának kimentésére igazolási kérelmet nem terjesztett elő.

Az I. r. felperes a 2008. február 27-én megkötött adásvételi szerződéssel értékesítette a II. r. felperes részére az általa korábban megvásárolt, majd telekalakítással részben érintett ingatlanokat 4 590 000 euró (1 181 144 700 Ft) vételárért.

Az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a II. r. felperest 58 000 000 visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére, ezt az alperesi jogelőd a határozatával helybenhagyta. Érdemi döntését az Itv. 70. §-ára alapítottan azzal indokolta, hogy az elsőfokú adóhatóság reális forgalmi értéket állapított meg a helyszíni szemle és az összehasonlító adatok értékelése révén.

Az I. r. felperes keresetében kérte az alperesi jogelőd határozatának megváltoztatását akként, hogy a fizetendő illeték összege a szerződésben meghatározott érték figyelembevételével és 2%-os illetékkulcs alkalmazásával kerüljön előírásra, másodlagosan az alperesi jogelőd határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését.

Az I. r. felperes keresete alapján eljárt Somogy Megyei Bíróság az 5.K.21.489/2008/11. számú ítéletében az alperesi jogelőd határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság - a Kfv.VI.35.236/2009/9. számú végzésében - az 5.K.21.489/2008/11. számú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot - a forgalmi érték megállapítása tekintetében - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. E végzés indokolása szerint az adóhatóság jogszerűen alkalmazta a 10%-os mértékű illetékkulcsot, az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte a felperes szakértő kirendelésre vonatkozó bizonyítási indítványának teljesítését. Az új eljárásban a felperes bizonyítási indítványának megfelelően a forgalmi érték megalapozottságára igazságügyi szakértőt kell kirendelni, és csak ezt követően lehet érdemben dönteni a kereseti kérelemről.

A II. r. felperes keresete alapján eljárt Somogy Megyei Bíróság a 12.K.20.199/2009/12. számú ítéletében az alperesi jogelőd a 4007378053 számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy a megismételt eljárásban a forgalmi értéket szakértő bevonásával kell meghatározni. A Legfelsőbb Bíróság - a Kfv.VI.39.066/2009/6. számú végzésében - a 12.K.20.199/2009/12. számú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolása szerint tévesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor tényleges jogszabálysértést megjelölése nélkül helyezte hatályon kívül a keresettel támadott határozatot, és külső szakértő bevonását írt elő, továbbá akkor is, amikor elmulasztotta tájékoztatni a felperest arról, hogy a perben a bizonyítást őt terheli, ezért keresetében előadottak alátámasztása érdekében szakértő kirendelését kell indítványoznia.

Az elsőfokú bíróság az I. és II. r. felperesek keresete alapján indult ügyeket egyesítette. A megismételt eljárásban mindkét felperes fenntartotta keresetét, és mindkét felperes kérte szakértő kirendelését, amelynek az elsőfokú bíróság helyt adott.

A megismételt eljárásban hozott 14.20.450/2010/38. számú ítéletében az elsőfokú bíróság az alperesi jogelőd határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:

Az illetékkulcs tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a jogvitát a felek között érdemben már eldöntötte, e körben a felperes keresetét elutasította. A megismételt eljárásban kizárólag abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy az alperesi jogelőd a forgalmi értéket helyesen állapította-e meg vagy sem, jogszerű-e a felperesekkel szemben kiszabott vagyonátruházási illeték.

A perben kirendelt igazságügyi, műszaki és ingatlanforgalmi szakértő által adott szakvéleményt aggálytalan. Ennek alapján az állapítható meg, hogy az illetékkötelezettségek keletkezésekor az ingatlanok együttes forgalmi értéke az I. r. felperesnél 1 318 500 000 Ft, a II. r. felperesnél pedig 1 290 000 900 Ft, emiatt az alperes a valós forgalmi értéktől oly mértékben eltérő forgalmi értéket állapított meg, amely az Itv. 102. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért jogszabálysértő.