Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

Iratminták a Pp. szövegéből

Kisfilmünkben bemutatjuk, hogyan nyithat meg iratmintákat a Pp. szövegéből. ...Tovább...

EH 2001.526 Nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról, ha a jogszabály rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nem mérlegelés eredménye [Ptk. 349. § (1) bekezdés és 339. § (1) bekezdés, 1972. évi 31. tvr. 2. § (1) bekezdés, 1997. évi CXLI. tv. 32. § (2) bekezdés d) pont, 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 76. § (3) bekezdés, 100. § (1) bekezdés].

A felperes keresetében 700 000 forint kára és kamatai megtérítésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy jelzálog-biztosíték kikötése mellett nyújtott 700 000 forint kölcsönt. A kölcsön biztosítására szolgáló ingatlannak a tulajdoni lap szerint a kölcsönvevő volt a tulajdonosa. A tulajdoni lap azonban nem a valóságos tulajdoni helyzetet tükrözte, a kölcsönvevő ugyanis a hamis adásvételi szerződés alapján jegyeztette be magát tulajdonosként az ingatlan-nyilvántartásba. Az alperes a kölcsönvevő tulajdonjogát nem jegyezhette volna be, mert a hamis okirat az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések alapjául szolgáló okiratokra a jogszabály által előírt formai kellékeknek nem felelt meg. Azon az szerepelt, hogy az okiratot a közjegyző ellenjegyzi, holott a közjegyző a felek által már elkészített magánokiraton a felek aláírását hitelesítheti; az ellenjegyzés csak ügyvédtől származhat.

Arra nincs reménye, hogy a kölcsönszerződés személyes kötelezettjétől a kölcsönt visszakapja. Mivel az alperesnek felróható okból nyújtott valódi biztosíték nélkül kölcsönt, az elveszett kölcsönösszeget és kamatait, mint kárt az alperes köteles neki megtéríteni. A kártérítési felelősség az alperest a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján terheli.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a kölcsönvevő tulajdonjogának bejegyzését elrendelő határozata a felperes jelzálogjog bejegyzési kérelmének benyújtásakor még nem volt jogerős, így a jogorvoslati eljárásban az ügyintézője hibáját még következmények nélkül kijavíthatta.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes ügyintézője ugyan nem járt el kellő körültekintetéssel, amikor az okirat fogyatékosságát nem ismerte fel, ez a mulasztása azonban az alperes kártérítési felelősségét nem alapozza meg, mert az adott esetben kirívó jogalkalmazási tévedés nem történt. Ez már csak azért sem állapítható meg, mert a valódi tulajdonos sérelme a földhivatali fellebbezési eljárásban orvosolva lett.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes alkalmazottja kirívóan súlyos jogalkalmazási hibát vétett, mert az okirat formai fogyatékosságát nem észlelte. A kölcsönösszeget csak azért adta át, mert bízott abban, hogy a visszafizetése a perbeli ingatlanra bejegyzendő jelzálogjoggal biztosítva lesz. Azt is hibának tartotta, hogy az alperes a kölcsönvevő tulajdonjogát a tulajdoni lapra a bejegyzést elrendelő végzés jogerőre emelkedése előtt bejegyezte.

A fellebbezés nagyrészt alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Tévesen jutott azonban arra a jogi következtetésre, hogy a kártérítési felelősség valamennyi, a Ptk. 349. §­ának (1) bekezdésében és 339. §-ának (1) bekezdésében megszabott feltétele nem valósult meg, mert az alperes alkalmazottjának tévedése nem volt kirívóan súlyos, s ezért a tévedés az alperesnek nem róható fel.

Az ítélkezési gyakorlat szerint valóban csak a kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés alapozza meg a jogalkalmazó szerv kárfelelősségét. A tévedések súlyának értékelésére általában akkor kerül sor, amikor a jogalkalmazásnál tényállást kellett megállapítani, jogszabályokat kellett értelmezni és ezek egybevetésével került sor a döntés meghozatalára. Ha a figyelembe veendő jogszabály rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nem mérlegelés eredménye, általában nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső tévedésről, hibáról.

A perbeli esetben az alperes alkalmazottjának mérlegelést kívánó jogalkalmazási tevékenységet nem kellett végeznie; csak egyetlen, mérlegeléstől független döntés meghozatalára volt lehetősége. Kötelessége a bejegyzési kérelem és az annak alapjául szolgáló okiratok formai és tartalmi kellékeinek vizsgálata volt. Azt, hogy ezeket az okiratokat milyen formában kell kiállítani és azoknak mit kell tartalmaznia, a jogszabály pontosan megszabja. E kellékek vizsgálatánál mérlegelést kívánó jogalkalmazói tevékenységre nem csak szükség, de lehetőség sincs.

A perbeli hamis okirat alapján történt tulajdonjog bejegyzései idején hatályban volt 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (Vhr.) 76. §-a szabta meg a bejegyzés alapjául szolgáló magánokiratok tartalmi és formai kellékeit. Ennek (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy "a tulajdonjog keletkezésére, módosulására, megszűnésére vonatkozó magánokiratnak a keletkezés helyén és idején kívül ügyvédi ellenjegyzést, vagy a nyilatkozattevő, illetve a szerződő felek névaláírásának valódiságára vonatkozó közjegyzői tanúsítást kell tartalmaznia".

Az alperes ügyintézőjének a fentiekben előírt alaki kellékek meglétét kellett megvizsgálnia. Ha ezt gondosan megteszi, észlelnie kellett volna azt, hogy "E szerződést ellenjegyezte" kitétel nem származhat közjegyzőtől. A jogszabály értelmében a közjegyző a felek névaláírásának valódiságát tanúsítja. Ezt az egyértelmű, külön értelmezésre nem szoruló rendelkezést kellett volna az ügyintézőnek figyelembe vennie és a bejegyzés iránti kérelmet elutasítania.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló, az irányadó időszakban hatályban volt 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint "az ingatlan-nyilvántartás nyilvános és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását." Az ingatlan tulajdoni lapja a kölcsönvevőt tulajdonosként tüntette fel, így a felperes kellő alappal feltételezhette, hogy valóban az. Annak nincs jelentősége, hogy a bejegyzést elrendelő határozat jogerőre emelkedését megelőzően a valódi tulajdonos fellebbezésnek tekintett bejelentése folytán az alperes a hibát észlelte és a határozatát visszavonta. A felperesnek ugyanis ahhoz, hogy az ingatlanra vonatkozó jogokról tájékozódjon, elegendő volt az ingatlan tulajdoni lapját megtekinteni, mert ha a bejegyzés megtörténik, azt kell feltételezni, hogy a bejegyzési kérelemnek és a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak hivatalból figyelembe veendő fogyatékossága nem volt. A bejegyzés a tulajdoni lapra a Vhr. 100. §-ának (1) bekezdésének megfelelően már a határozat kézbesítése előtt megtörténhetett.

A felperes abban bízva adta át a kölcsönösszeget, hogy a kölcsönvevő a biztosítékként felajánlott ingatlan tulajdoni illetőségnek tulajdonosa, ezért a felperes abból származó kára, hogy a kölcsön visszafizetése iránti igényének biztosítéka nincs, és a téves jogállapotot tükröző ingatlan-nyilvántartás közötti okozati összefüggés kétségtelen. Az alperes a jogellenes magatartásáért való felelősség alól a fentebb kifejtettek értelmében a felróhatóság körén kívül eső jogalkalmazási tévedésre hivatkozással nem menthette ki magát. Megállapítható tehát, hogy az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. A kár után kamatot a felperes azonban nem a kölcsönösszeg átadásától, hanem csak a kölcsön visszafizetésének esedékességétől igényelhet, mert a kölcsönvevőtől, illetve a jelzálogjog érvényesítése esetén az ingatlanból is csak ettől kezdve jutott volna kamatokhoz.

A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest kártérítésre kötelezte, a kártérítési összeg utáni kamatokat pedig a kölcsön visszafizetésének esedékességétől ítélte meg. (Legf. Bír. Pf. V. 23.970/1997. sz.)