Az európai tartási rendelet /in: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja III/III., HVG-ORAC, 2018, 2702-2763. o./

Kiadással kapcsolatos információk

Szerkesztő: Varga István

A Polgári Perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja III/III. Második rész X. fejezetének szerzője:

© Simon Károly László 2018

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018

A III. kötet kézirata lezárva: 2018. augusztus 10.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-411-9

Budapest, 2018

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

A TANÁCS 4/2009/EK RENDELETE A TARTÁSSAL KAPCSOLATOS ÜGYEKBEN A JOGHATÓSÁGRÓL, AZ ALKALMAZANDÓ JOGRÓL, A HATÁROZATOK ELISMERÉSÉRŐL ÉS VÉGREHAJTÁSÁRÓL, VALAMINT AZ E TERÜLETEN FOLYTATOTT EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL

A tartási kötelezettséggel kapcsolatos nemzetközi szabályok rendszere

1. Több- és kétoldalú egyezmények

A második világháború által előidézett népességkeveredés, a jelentős migráció, melynek során emberek milliói hagyták hátra hazájukat és gyakran családtagjaikat, a XX. század második felében méretei miatt humanitárius szintre emelték a tartásdíjigények határon átnyúló hatékony érvényesítésének kérdését. Mivel az államok a második világháború után gyorsan felismerték, hogy a családi kapcsolaton alapuló tartási kötelezettség teljesítése hiányában a rászorultak az állami szociális hálót terhelik meg, az 1950-es években az ENSZ és a Hágai Konferencia is napirendre vette a tartásdíjak határon átnyúló hatékony érvényesítésének témáját. 1956-ban az ENSZ égisze alatt elfogadták az első, tartásdíjak külföldi behajtásáról szóló nemzetközi egyezményt.

Ezt követően a tartásdíjigények határon átnyúló érvényesítése a nemzetközi családjog egyik legsikeresebb szegmensévé vált, hiszen az 1956. évi New York-i egyezmény aláírása óta elmúlt két emberöltő alatt - az Európai Unión belül és kívül - közel egy tucat nemzetközi dokumentum szabályozza a kérdéskört. S bár a tartási kötelezettség tárgyában az első nemzetközi egyezmény az ENSZ égisze alatt született, a területet nemzetközi szinten mégis a Hágai Konferencia erőfeszítései vitték sikerre. A téma multilaterális egyezményekkel történt szabályozása mellett a tartási kötelezettség határon átnyúló hatékony érvényesítésében kiemelt szerepet kaptak a kétoldalú jogsegélyegyezmények is. Hazánk mintegy két tucat olyan jogsegélyegyezmény részese, amely tartással kapcsolatos ügyekre vonatkozóan is tartalmaz kollíziós és joghatósági normát, valamint elismerési és végrehajtási szabályokat.

2. Jogfejlődés az Európai Unió jogában

2.1. A Brüsszeli Egyezménytől a Brüsszel-I. rendeletig

Az Európai Unióban először az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény vonta szabályozási hatókörébe a tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvitákat úgy, mint a polgári és kereskedelmi ügyek közé tartozó egyik ügycsoportot. Az egyezmény kizárólag a joghatósági és végrehajtási kérdésekre terjedt ki. A lényegesen szélesebb tárgyi hatályból következően az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény mindössze egy speciális joghatósági szabály erejéig tudta figyelembe venni a tartási igények érvényesítésének specialitásait, így az általános joghatósági okon kívül az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény 5. cikk 2. pontja egy különös joghatósági okot is beépített a joghatósági szabályai közé.

A tartási ügyekben a tagállamok és központi hatóságaik közötti együttműködést szabályozó 1956. évi New York-i és 1973. évi hágai végrehajtási egyezmény szabályainak egyszerűsítése végett az Európai Unió akkori 12 tagállama 1990 novemberében Rómában aláírta a tartásdíjak behajtására folyó eljárások egyszerűsítéséről szóló egyezményt. Az 1990. évi Római Egyezmény tulajdonképpen az 1956. évi New York-i egyezmény szerepét kívánta betölteni az Európai Unióban, mivel azonban az egyezményt nem ratifikálta minden tagállam, az egyezmény soha nem lépett hatályba.

A Brüsszel-I-R. a tartási ügyek tekintetében újdonságot nem hozott az 1968. évi Brüsszeli Egyezményben szereplő szabályokhoz képest.

2.2. Az európai tartási rendelet megszületése

Az Európai Tanács tamperei csúcstalálkozóján (1999) felkérte a Tanácsot és a Bizottságot, hogy - többek között - a határokon átnyúló a tartási követelésekre vonatkozó jogviták rendezésének egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében állapítsanak meg közös különös eljárási szabályokat. Felkérte a tagállamokat arra is, hogy - különösen a tartási követelésre vonatkozó határozatok esetében - töröljék el egy másik tagállamból származó határozatnak a megkeresett államban való elismeréséhez és végrehajtásához szükséges közbenső intézkedéseket.

Az Európai Unióban azt követően merült fel a határon átívelő tartási ügyeknek a polgári ügyek általános eljárási mechanizmusai közül történő kiemelése és önálló jogforrásba öntése, miután a Bizottság 2004 áprilisában közzétett Zöld könyve és az annak alapjául szolgáló tanulmány kendőzetlenül feltárta a határon átnyúló tartásdíjigények érvényesítése elé gördülő akadályokat és azok okait. Az Európai Tanács 2004 novemberében a hágai programban már arra kérte a Bizottságot, hogy a tartással kapcsolatos határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló önálló jogforrás tervezetét terjessze elő. A hágai programot 2005-ben cselekvési terv követte, mely megerősítette a tartási kötelezettség tárgyában alkotandó külön jogforrás elfogadásának szándékát.

Ezzel párhuzamosan a Hágai Konferencia keretei között az 1990-es évek végétől folyt a tartási kötelezettség tárgyában született többoldalú nemzetközi jogforrások felülvizsgálata. Az Európai Uniónak a Hágai Konferenciához történt csatlakozásával (2006) az uniós rendeletalkotás és a multilaterális nemzetközi egyezmények felülvizsgálata összefonódott. A Hágai Konferencia olyan keretet biztosított az Európai Unió tagállamai, továbbá harmadik államok számára, ahol a készülő uniós és nemzetközi jogforrásokkal kapcsolatos szakmai álláspontjukat kötetlenebbül fejthették ki. A Hágai Konferencia némileg korábban el is végezte a feladatát, ugyanis a Hágai Konferencia 21. ülésszakán, a 2007. november 23-i záróülésen került sor a gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló hágai egyezmény és a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló hágai jegyzőkönyv formális elfogadására.

Az Európai Unióban a Bizottság az első rendelettervezetet 2005 decemberében terjesztette elő, e tervezetet 2006-ban és 2007-ben újabbak követték. Végül 2008 őszén a Tanácsban kötött politikai kompromisszumok révén letisztult a rendelet végső koncepciója, és a rendelet szövegének formális elfogadására 2008. december 18. napján került sor.

3. A rendelet általános jellemzői

3.1. Komplexitás

Az Eu-Tartási-R. komplexitása két szempontból is megjelenik.

Egyfelől az Eu-Tartási-R. a jog érvényesülésének térsége körében megalkotott uniós jogforrások harmadik generációjához sorolható. Az Eu-Tartási-R. egybeolvasztja az első generációs Brüsszel-sorozat és a második generációs Róma-sorozat vívmányait, és egyszerre szabályozza a határon átnyúló tartási kötelezettségekkel kapcsolatos joghatósági, alkalmazandó jogi, elismerési és végrehajtási kérdéseket. Sőt az Eu-Tartási-R. bizonyos értelemben ennél is továbbmegy, hiszen a végrehajtás megkönnyítése és a tagállamok közötti jogsegély előmozdítása érdekében feléleszti a központi hatóságok rendszerét, így magában foglalja a hatóságok közötti igazságügyi együttműködés területét is.

Másfelől az Eu-Tartási-R. komplexitása jogalkalmazási szempontból is megmutatkozik, ugyanis erős szálakkal kapcsolódik a határon átívelő tartási kötelezettség legfrissebb eredményeit felmutató 2007. évi hágai egyezményhez és 2007. évi hágai jegyzőkönyvhöz. Az Európai Unió ugyanis nemzetközi jogi aktussal csatlakozott mindkét jogforráshoz: a Tanács 2009. november 30. napján kelt 2009/941/EK határozatával hagyta jóvá a 2007. évi hágai jegyzőkönyvet, majd 2011. március 31. napján kelt 2011/220/EU határozatával jóváhagyta a 2007. évi hágai egyezmény aláírását. Ennek megfelelően az egyezményt 2011. április 6. napján Hágában az Európai Unió nevében Magyarország közigazgatási és igazságügyi minisztere aláírta.