459/B/1998. AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 314. § (4) bekezdésének első fordulata alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 314. § (4) bekezdésének első fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó beadványában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 314. § (4) bekezdése első fordulata alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint alkotmányellenes az a rendelkezés, mely feljogosítja a bírót arra, hogy bűncselekményt megvalósító kifejezés elhangzása esetén félbeszakítsa a perbeszédet, mert sérti az Alkotmány 57. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot. Úgy véli, a bíró a tárgyalás során nincs abban a helyzetben, hogy a perbeszéd bármely kitételét bűncselekménynek minősítse, hiszen az csak büntetőeljárás eredménye lehet. Sérelmezi, hogy a Be. kérdéses rendelkezése alkotmányellenesen lehetőséget ad a bírónak a perbeszéd tartalmának minősítésére és meghatározására, a védelem jogainak korlátozására.
2. Az indítvány elbírálásával összefüggésben álló jogszabályi rendelkezések: Az Alkotmány érintett rendelkezései
"57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt."
A Be. vizsgált rendelkezése
"314. § (4) A perbeszéd nem szakítható félbe, kivéve, ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges."
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. Az Alkotmánybíróság számos esetben foglalkozott az ártatlanság vélelme értelmezésével. Következetes álláspontja szerint "az ártatlanság vélelme a büntetőjogi felelősség megállapításának folyamatára vonatkozó alkotmányos alapjog, a terhelt objektív jogi helyzetét határozza meg. Parancs a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyész, nyomozó hatóság számára, hogy a terheltet mindaddig, amíg a bíróság jogerősen el nem ítéli, nem kezelheti bűnösként". [41/2003. (VII. 2.) AB határozat, ABK 2003, június-július, 441, 445; az Alkotmánybíróság gyakorlatáról összefoglalóan: 63/1997. (XII. 11.) AB határozat, ABH 1997, 365, 372; 26/1999. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 772-773;]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványban sérelmezett jogszabályhely és az ártatlanság vélelme között nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. A perbeszéd megszakításának lehetősége sem a terhelt, sem a védő vonatkozásában nem érinti az ártatlanság vélelméhez való alkotmányos jogot, mert nem jelent felelősségre vonást. A tanács elnöke (az egyesbíró) csupán a tárgyalás rendjének fenntartása érdekében alkalmaz egy, a rendelkezésére álló eszközt.
A tanácselnök azon cselekménye, hogy bűncselekményt megvalósító kifejezés elhangzása esetén félbeszakítja a perbeszédet, megelőző jellegű intézkedés: a további hasonló kifejezések elhangzását hivatott megakadályozni.
3.2. A védőbeszéd a védelem egyik legfontosabb eszköze a büntetőeljárás során, melyben a védő az ítélet meghozatala előtt az eljárás eredményét összefoglalva összefüggően előadhatja azon tényeket és egyéb körülményeket, melyeket a védelem szempontjából fontosnak vél. A védő számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy mondandóját zavartalanul, folyamatosan adhassa elő, e jogát védi egyebek között a Be. 314. § (3) bekezdése, amennyiben kimondja, hogy "perbeszéd közben a szót nem lehet megvonni".
Az Alkotmány alapvető jogként deklarálja a védelemhez való jogot, melyet alapelvei rendszerében a Be. is tartalmaz. Az Alkotmánybíróság ezen jog tartalmával és gyakorlásának határaival kapcsolatos álláspontját legutóbb a 41/2003. (VII. 2.) AB határozatban fejtette ki: "A védelemhez való jog a terhelt számára kiemelkedően fontos, de nem korlátozhatatlan alapjog; az Alkotmány nem biztosít jogot bármilyen védekezési eszköz alkalmazásához. Az e jogot korlátozó rendelkezések alkotmányosságának megítélése az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdése keretében kialakított általános alapjogi, ún. szükségesség-arányosság teszt alapján indokolt. (...) Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha azt másik alapvető jog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése, avagy egyéb alkotmányos érték védelme, Illetve valamilyen alkotmányos cél indokolja, továbbá, ha a védelem, illetve a cél más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához az is szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményének; az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással". [41/2003. (VII. 2.) AB határozat, ABK 2003, június-július, 441, 445-446.] "A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni". [30/1992. (V. 25.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.]
A Be. 314. § (4) bekezdése lehetővé teszi a perbeszéd félbeszakítását. Ennek lehetséges okaként három körülményt jelöl meg, a tárgyalás elhúzódásának megakadályozását, a rendzavarás megelőzését, illetve a bűncselekményt megvalósító kifejezés használatát. Az indítványozó ezek közül csupán az utóbb említett félbesza-kítási okot kifogásolja.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a védőbeszéd félbeszakításának megengedése ugyan a védelem jogának korlátozását jelenti, ám e korlátozás szükséges, mivel bűncselekményt megvalósító kifejezés további használatának megakadályozására szolgál. A védelem jogának szabad gyakorlása nem jelenti azt, hogy annak során bűncselekmény - legyen az akár a legenyhébb is - elkövetése megengedhető lenne.
A perbeszéd félbeszakítása és a védő figyelmeztetése ennek folytán a tárgyalást vezető bírónak a korábbiakban említett alkotmányos célból szükséges intézkedése. A védelem jogának ez a korlátozása aránytalannak sem minősül, minthogy nem korlátozza a védelem kifejtését, nem határozza meg a védőbeszéd tartalmát, csak bizonyos kifejezések használatát akadályozza meg. A figyelmeztetés elhangzása után a perbeszéd folytatható.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezés a perbeszédekre általában vonatkozik, bűncselekményt megvalósító kifejezés használata esetén az ügyész (vádló) előadása is félbeszakítható. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből levezetett tisztességes eljárás elvének lényegi elemét képző "fegyverek egyenlőségének elve" tehát ebben az esetben megfelelően érvényesül, mivel azonos szabályok vonatkoznak a vád és a védelem képviselőjére, egyikük sem szenved hátrányt a másikkal szemben. [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.]
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Be, 314. § (4) bekezdésének első fordulata az Alkotmány 57. §-ának sem a (2), sem a (3) bekezdését nem sérti, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. december 16.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró