62016CJ0046[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. november 9. Valsts ieņēmumu dienests kontra "LS Customs Services", SIA. Az Augstākā tiesa (Lettország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Vámunió - 2913/92/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - Nem közösségi áruk - Közösségi külső árutovábbítási eljárás - Vámmal terhelt áruk vámfelügyelet alóli elvonása - A vámérték meghatározása - A 29. cikk (1) bekezdése - Az ügyleti érték módszere alkalmazásának feltételei - A 30. cikk és a 31. cikk - A vámérték-meghatározási módszer kiválasztása - A vámhatóságoknak a választott módszer indokolására vonatkozó kötelezettsége. C-46/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2017. november 9. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Vámunió - 2913/92/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - Nem közösségi áruk - Közösségi külső árutovábbítási eljárás - Vámmal terhelt áruk vámfelügyelet alóli elvonása - A vámérték meghatározása - A 29. cikk (1) bekezdése - Az ügyleti érték módszere alkalmazásának feltételei - A 30. cikk és a 31. cikk - A vámérték-meghatározási módszer kiválasztása - A vámhatóságoknak a választott módszer indokolására vonatkozó kötelezettsége"

A C-46/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Augstākā tiesa (legfelsőbb bíróság, Lettország) a Bírósághoz 2016. január 27-én érkezett, 2016. január 21-i határozatával terjesztett elő

a Valsts ieņēmumu dienests

és

az "LS Customs Services" SIA között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, E. Levits, A. Borg Barthet (előadó), M. Berger és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az "LS Customs Services" SIA képviseletében D. Plotovs, meghatalmazotti minőségben,

- a lett kormány képviseletében I. Kucina, A. Bogdanova és I. Kalniņš, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Sauka és L. Grønfeldt, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2017. március 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1999. április 13-i 955/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 1999. L 119., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 221. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) (a továbbiakban: Vámkódex) 29. cikke (1) bekezdésének, valamint 30. és 31. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az "LS Customs Services" SIA (a továbbiakban: LSCS) és a Valsts ieņēmumu dienests (nemzeti adóhatóság, Lettország) között az Európai Unió vámterületén keresztül történő árutovábbítás keretében a vámfelügyelet alól jogellenesen elvont áruk vámértékének meghatározására alkalmazandó módszer tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A Vámkódex

3 A Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő:

"A vámhatóság által írásban hozott olyan határozatokban, amelyek elutasítják a kérelmet, vagy hátrányosak a címzettjeikre nézve, fel kell tüntetni azokat az indokokat, amelyeken alapulnak. A határozatokban utalni kell a 243. cikkben meghatározott jogorvoslati jogra."

4 A Vámkódex 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A vámjogszabályok alkalmazása érdekében az árukereskedelemmel kapcsolatos műveletekben közvetve vagy közvetlenül részt vevő személyek kötelesek a vámhatóságok rendelkezésére bocsátani az előírt iratokat és információkat - tekintet nélkül azok megjelenési formájára -, valamint kérésükre a megkívánt segítséget megadni az előírt határidőn belül."

5 A Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdése értelmében: "Az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a 32. és 33. cikknek megfelelően kiigazított ár, feltéve hogy:

a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb korlátozás, mint:

- amelyet a Közösség jogszabályai vagy hatóságai írnak elő vagy követelnek meg,

- amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek,

vagy

- amelyek az áru értékét jelentősen nem befolyásolják;

b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelyeknek az értéke nem határozható meg az értékelendő árut illetően;

c) az áruknak a vevő általi későbbi viszonteladásából, átengedéséből vagy használatából származó haszon - sem közvetlenül, sem közvetve - nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve ha a 32. cikkel összhangban a megfelelő kiigazítás elvégezhető;

és

d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással, vagy ha a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2) bekezdés értelmében vámcélokra elfogadható."

6 A Vámkódex 30. cikke a következőket írja elő: "(1) Ha a vámérték a 29. cikk alapján nem határozható meg, akkor a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontját kell alkalmazni - ebben a sorrendben - addig az első olyan pontig, amely szerint a vámérték meghatározható, figyelembe véve ugyanakkor, hogy a c) és d) pont alkalmazásának sorrendje a nyilatkozattevő kérelmére felcserélhető; a bekezdés sorrendben következő pontjának rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha a vámérték nem határozható meg az adott pont szerint. (2) Az e cikk alapján meghatározott vámérték:

a) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áru ügyleti értéke;

b) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált hasonló áru ügyleti értéke;

c) azon az egységáron alapuló érték, amelyen az importált árukkal azonos vagy hasonló importált árut a legnagyobb összmennyiségben értékesítették a Közösségen belül az eladókkal kapcsolatban nem lévő személyek számára;

d) a számított érték, amely az alábbiak összegéből áll: [...]"

- az anyagok, illetve a gyártás vagy az importált áru előállításában alkalmazott más feldolgozás költsége vagy értéke,

- az értékelendő áruval azonos típusú vagy fajtájú, az exportálás országában a Közösségbe irányuló exportra előállított áru eladásánál rendszerint jelentkező nyereség és általános költségek,

- a 32. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett tételek költsége vagy értéke.

7 A Vámkódex 31. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Ha az importált áru vámértéke a 29. vagy 30. cikk alapján nem határozható meg, azt a Közösségben rendelkezésre álló adatok alapján, az alábbi elvekkel és általános rendelkezésekkel összhangban lévő indokolt eszközök segítségével kell meghatározni: (2) Az (1) bekezdés értelmében a vámértéket nem lehet a következők alapján meghatározni:

- az 1994-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény,

- az 1994-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke,

[és]

- e fejezet rendelkezései.

a) a Közösség területén előállított áru közösségbeli eladási ára;

b) olyan rendszer, amely két alternatív érték közül a magasabbat veszi a vámérték meghatározásának alapjául;

c) az áruknak az exportáló országbeli belföldi piaci ára;

d) az előállítás költsége, amely a 30. cikk (2) bekezdése d) pontjának megfelelően az azonos vagy hasonló árura meghatározott számított értékektől eltér;

e) valamely, a Közösség vámterületének részét nem képező országba irányuló kiviteli ár;

f) minimális vámértékek;

vagy

g) tetszőleges vagy fiktív érték."

8 A Vámkódex 91. cikkének (1) bekezdése értelmében: "A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi az alábbiakban meghatározott áru elszállítását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról egy másikra: [...]"

a) nem közösségi áru anélkül, hogy arra behozatali vámok és más terhek, vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának;

9 A Vámkódex 96. cikke a következőket írja elő: "(1) A főkötelezett a közösségi külső árutovábbítási eljárás jogosultja, akinek: (2) A főkötelezett (1) bekezdésben rögzített kötelezettségeitől függetlenül, az áru fuvarozója vagy címzettje, aki abban a tudatban veszi át az árukat, hogy azokat közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállítják, szintén felelős azért, hogy az árut az előírt határidőn belül sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával, a rendeltetési vámhivatalnál bemutassák."

a) az előírt határidőn belül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával sértetlenül be kell mutatnia az árut a rendeltetési vámhivatalnál;

b) be kell tartania a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket.

10 A Vámkódex 192. cikkének (1) bekezdése kimondja: "Ha a vámjogszabályok kötelezővé teszik a biztosíték nyújtását, a vámhatóságok - a bizottsági eljárásnak megfelelően megállapított, az árutovábbításra vonatkozó különös rendelkezésekre is figyelemmel - a biztosíték összegét az alábbi szinten állapítják meg: [...]"

- a szóban forgó vámtartozás vagy vámtartozások pontos összege, ahol ez az összeg pontosan megállapítható akkor, amikor a biztosítékot kérik,

- minden más esetben a felmerült vagy esetleg felmerülő vámtartozásnak vagy vámtartozásoknak a vámhatóság által becsült maximális összege.

11 A Vámkódex 203. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében: "(1) A behozatalkor vámtartozás keletkezik: [...] (3) Adós:

- a behozatalivám-köteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén.

- az a személy, aki az árut elvonta a vámfelügyelet alól,

- bármely személy, aki részt vett az előbb említett elvonásban, és tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól,

- bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azt elvonták a vámfelügyelet alól,

és

- adott esetben, az áru átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy."

12 A Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal."

A végrehajtási rendelet

13 Az 1995. július 19-i 1762/95/EK bizottsági rendelettel (HL 1995. L 171., 8. o.) módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.) (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 147. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"A Vámkódex 29. cikke alkalmazásában azt a tényt, hogy az eladás tárgyát képező árukat a szabad forgalomba bocsátás számára kérik vámkezelni, megfelelő utalásnak kell tekinteni arra vonatkozóan, hogy azok eladása a Közösség vámterületére irányuló export céljából történt. Ez az utalás az értékelést megelőző egymást követő eladások esetében csak az utolsó olyan eladás tekintetében érvényes, amely az áruknak a Közösség vámterületére történő belépéséhez vezetett, illetve a Közösség vámterületén, az áruk szabad forgalomba bocsátása előtt történt eladás.

Ha olyan árat jelentenek be, amely olyan eladásra vonatkozik, amely az előtt az utolsó eladás előtt történt, amely alapján az árukat a Közösség vámterületére bevitték, a vámhatóságok felé hitelt érdemlően bizonyítani kell, hogy az áruknak ez az eladása a nevezett vámterületre való kivitel céljából történt.

[...]"

14 A végrehajtási rendelet 150. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) pontjának (azonos áruk ügyleti értéke) alkalmazásában a vámértéket olyan azonos áruk ügyleti értéke alapján kell megállapítani, amelyeket ugyanazon a kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem található, olyan azonos áruk ügyleti értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségben adtak el, kiigazítva azt az eltérő kereskedelmi szintből és/vagy mennyiségből adódó eltérésekkel, feltéve hogy ezek a kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékon alapulnak, amelyekből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez - egyértelműen megállapítható a kiigazítás indokoltsága és helyessége.

[...]

(4) E cikk alkalmazásakor a más személy által előállított áruk ügyleti értékét csak akkor kell figyelembe venni, ha az (1) bekezdés szerint nem állapítható meg ügyleti érték olyan azonos árukra, amelyek előállítója ugyanaz a személy, mint az értékelendő áruk előállítója.

[...]"

15 A végrehajtási rendelet 151. cikke a következőképpen szól:

"(1) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének b) pontja (hasonló áruk ügyleti értéke) alkalmazásakor a vámértéket olyan hasonló áruk ügyleti értéke alapján kell megállapítani, amelyeket ugyanazon a kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem található, olyan hasonló áruk ügyleti értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségben adtak el, kiigazítva azt az eltérő kereskedelmi szintből és/vagy mennyiségből adódó eltérésekkel, feltéve hogy ezek a kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékon alapulnak, amelyekből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez - egyértelműen megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.

[...]

(3) Ha e cikk alkalmazásakor egynél több, hasonló árukra vonatkozó ügyleti érték is található, az importált áruk vámértékének megállapításához a legalacsonyabb ilyen értéket kell alapul venni.

[...]

(5) E cikk alkalmazásában az importált hasonló áruk ügyleti értéke a Vámkódex 29. cikke értelmében korábban már megállapított, az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kiigazított vámértéket jelenti."

16 A végrehajtási rendelet 153. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének d) pontja (számított érték) alkalmazásakor a vámhatóságok nem kérhetik vagy kötelezhetik a Közösségben lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező személyt, hogy ennek az értéknek a meghatározása érdekében ellenőrzés céljából bármilyen számlát vagy egyéb dokumentumot bemutasson, vagy ahhoz hozzáférést engedjen. Mindazonáltal az áruk előállítója által az e cikk szerinti vámérték meghatározása céljából adott információkat a tagállamok vámhatóságai egy nem közösségbeli országban ellenőrizhetik az előállító egyetértésével, és feltéve, hogy ezek a hatóságok előzetesen kellőképpen értesítik az érintett ország hatóságait, és azok nem ellenzik az ellenőrzést."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 2011. június 2-án az LSCS főkötelezettként eljárva áruk Kínából Oroszországba az Európai Unió területén keresztül történő szállítására vonatkozó vámáru-továbbítási nyilatkozatot nyújtott be egy lettországi vámhivatalhoz.

18 Az árutovábbítási eljárás befejeződésére vonatkozó bizonyíték hiányában a nemzeti adóhatóság a 2011. szeptember 12-i, eljárást megindító határozatával és a 2011. november 8-i, eljárást lezáró határozatával (a továbbiakban: vitatott határozat) előírta az LSCS-nek, hogy vámot, dömpingellenes vámot és hozzáadottérték-adót köteles fizetni az érintett árukra.

19 Ezen áruk vámértékének meghatározása érdekében az említett hatóság a Vámkódex 31. cikke szerinti értékelési módszert alkalmazta oly módon, hogy az Unióban rendelkezésre álló adatokat vette alapul.

20 A nemzeti adóhatóság ugyanis azon a véleményen volt, hogy az említett árukat Oroszországba irányuló kivitel céljából adták el, ezért a Vámkódex 29. cikke nem volt alkalmazható. Az adóhatóság úgy vélte továbbá, hogy nem álltak rendelkezésére az ahhoz szükséges információk, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a)-d) pontja szerinti értékelési módszereket alkalmazza.

21 Az LSCS a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be az administratīvā rajona tiesához (kerületi közigazgatási bíróság, Lettország), amely a 2012. augusztus 23-i ítéletében megállapította, hogy e határozat nem tartalmazta a jogilag megkövetelt indokolást.

22 A fellebbezés tárgyában eljáró Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság, Lettország) 2014. június 10-én helybenhagyta ezt az ítéletet. E bíróság többek között megállapította, hogy sem az eljárást megindító, 2011. szeptember 12-i határozat, sem a vitatott határozat nem tüntette fel azokat az információkat, amelyek alapján sor került a vámérték meghatározására, és arra nézve sem tartalmazott indokolást, hogy miért nem volt lehetséges megszerezni azon adatokat, amelyek alapján a Vámkódex 31. cikke szerintitől eltérő vámérték-meghatározási módszer lett volna alkalmazható, ezért az LSCS-nek nem volt lehetősége arra, hogy a jogait az általa indított közigazgatási és bírósági eljárásban maradéktalanul érvényesítse.

23 A nemzeti adóhatóság jogorvoslattal élt ezen ítélettel szemben az Augstākā tiesa (legfelsőbb bíróság, Lettország) előtt, amely úgy vélte, hogy az alapeljárás kimenetele az uniós jog értelmezésétől függ.

24 E körülmények között az Augstākā tiesa (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [Vámkódex] 29. cikkének (1) bekezdését, hogy e cikket akkor is alkalmazni kell, ha az áruknak a Közösség vámterületére történő behozatala és szabad forgalomba bocsátása annak a következménye, hogy az árutovábbítási eljárás során ezeket a behozatalivám-köteles árukat kivonták a vámfelügyelet alól, és nem a Közösség vámterületére, hanem a Közösségen kívülre irányuló kivitel céljából értékesítették?

2) Úgy kell-e értelmezni a [Vámkódex] 30. cikkének (1) bekezdésében szereplő »ebben a sorrendben« kifejezést, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében megállapított megfelelő ügyintézéshez való joggal kapcsolatban és a közigazgatási aktusokra vonatkozó indokolási kötelezettség elvével összhangban, hogy annak megállapításához, hogy a 31. cikkben szereplő módszert kell-e alkalmazni, a vámhatóságot indokolási kötelezettség terheli minden egyes közigazgatási aktus esetén arra vonatkozóan, hogy a konkrét körülmények között miért nem használhatók a [Vámkódex] 29. és a 30. cikk[é]ben szereplő, az áruk vámértéknek meghatározására vonatkozó módszerek?

3) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti módszer alkalmazásának mellőzéséhez elegendő-e a vámhatóság azon megállapítását figyelembe venni, hogy nincs a megfelelő információ birtokában, vagy a vámhatóság köteles megszerezni az információt a gyártótól?

4) A vámhatóságnak meg kell-e indokolnia, hogy miért nem a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjában megállapított módszereket alkalmazza, ha a vámhatóság határozza meg a hasonló áruk árát a [végrehajtási] rendelet 151. cikkének (3) bekezdése alapján?

5) A vámhatóság határozatának kimerítő indokolást kell-e tartalmaznia a tekintetben, hogy a Vámkódex 31. cikke értelmében véve milyen adatok állnak rendelkezésre a Közösségben, vagy később a bírósági eljárás során a vámhatóság benyújthatja-e azt egy részletesebb bizonyítás keretében?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

25 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 29. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a vámérték meghatározásának az e rendelkezésben előírt módszerét kell alkalmazni a harmadik államba irányuló kivitel céljából eladott olyan árukra, amelyeket elvontak a vámfelügyelet alól, miközben a külső árutovábbítási eljárás hatálya alá tartoznak.

26 E cikk értelmében "az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő [...] ár".

27 E rendelkezés szövegéből, és különösen "a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladás [...]" kifejezésből kitűnik, hogy az ügyleti értéknek az Unióba irányuló kivitel esetén az exportárnak kell megfelelnie. Ezért az eladással egyidejűleg abban is meg kell állapodni, hogy a harmadik államból származó árukat útba fogják indítani az Unió vámterületére (lásd ebben az értelemben: 1990. június 6-iUnifert ítélet, C-11/89, EU:C:1990:237, 11. pont; 2008. február 28-iCarboni e derivati ítélet, C-263/06, EU:C:2008:128, 28. pont).

28 Ezt az értelmezést erősíti a végrehajtási rendelet 147. cikke (1) bekezdésének az egymást követő eladásokra vonatkozó második albekezdése is, amelyből kitűnik, hogy a Vámkódex 29. cikke szerinti, vámcélokra való értékelés keretében az Unió területére szánt áruk tekintetében csak egyetlen ár alkalmazható.

29 Ezenfelül a vámérték megállapítására vonatkozó uniós szabályozás céljával is ellentétes lenne a harmadik államba irányuló kivitel céljából meghatározott eladási árnak a Vámkódex 29. cikke szerinti ügyleti értékként való elfogadása.

30 A vámértéknek ugyanis tükröznie kell az importált áru valós gazdasági értékét (lásd ebben az értelemben: 2013. december 12-iChristodoulou és társai ítélet, C-116/12, EU:C:2013:825, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványa 46. pontjában rámutatott, az áru adott vámövezetbeli ára az ezen övezetbeli piaci helyzetnek felel meg. Következésképpen az áru harmadik államba irányuló kivitele céljából meghatározott ár nem feltétlenül felel meg annak az árnak, amelyet ugyanazon árunak az Unió vámterületére irányuló kivitele céljából határoztak meg.

32 Éppen ezért a Vámkódex 31. cikke (2) bekezdésének c) és e) pontja előírja, hogy az e Vámkódex 31. cikke szerinti vámérték meghatározására nem kerülhet sor sem az áruknak az exportáló országbeli belföldi piaci ára alapján, sem az Unió vámterületének részét nem képező országba irányuló kiviteli ár alapján.

33 E körülmények között az Unió vámterületén keresztül történő árutovábbítás során a vámfelügyelet alól elvont, valamely harmadik államba szánt áruk eladási árának megfelelő ár nem tükrözi az áru valós gazdasági értékét.

34 Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között a főkötelezett nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére azt állítva, hogy jogosan várhatta, hogy a vámtartozás összege megfelel az áruk külső árutovábbítási eljárás alá vonása során nyújtott biztosíték összegének.

35 E tekintetben ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy erre az elvre kizárólag az a gazdasági szereplő hivatkozhat, akiben valamely nemzeti hatóság - pontos, feltételhez nem kötött, és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteken alapuló - jogos várakozásokat keltett (lásd ebben az értelemben: 2015. december 10-iVeloserviss ítélet, C-427/14, EU:C:2015:803, 39. pont; 2016. június 14-iMarchiani kontra Parlament ítélet, C-566/14 P, EU:C:2016:437, 77. pont).

36 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványa 60-64. pontjában rámutatott, a biztosíték összegének vámhatóságok általi átvétele - mivel az semmiképpen nem befolyásolja a jövőbeli vámtartozás összegét - nem vehető egy tekintet alá az ilyen ígéretekkel.

37 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámérték meghatározásának az e rendelkezésben előírt módszere nem alkalmazandó azokra az árukra, amelyeket nem az Unióba irányuló exportra adtak el.

A második és az ötödik kérdésről

38 Együttesen megválaszolandó második és ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 31. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a megfizetendő vámok összegét megállapító határozatukban a vámhatóságok kötelesek megjelölni egyrészt azokat az indokokat, amelyek alapján mellőzték a vámérték meghatározásának a Vámkódex 29. és 30. cikkében előírt módszereit, mielőtt megállapítanák a Vámkódex 31. cikkében szereplő módszer alkalmazását, másrészt fel kell tüntetniük az Unióban rendelkezésre álló azon adatokat, amelyek alapján a szóban forgó áruk vámértékét kiszámították.

39 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog, mivel az az uniós jog egyik általános elvét fejezi ki, olyan követelményeket tartalmaz, amelyeket a tagállamoknak az uniós jog végrehajtása keretében tiszteletben kell tartaniuk (lásd analógia útján: 2014. május 8-iN.-ítélet, C-604/12, EU:C:2014:302, 49. és 50. pont).

40 E követelmények között különös jelentősége van a nemzeti hatóságok által elfogadott határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségnek, mivel így a határozatok címzettjének lehetősége van jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmére, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntésére, hogy hasznos-e megtámadni ezeket a határozatokat. Emellett e kötelezettség ahhoz is szükséges, hogy a bíróságok számára lehetővé tegye az említett határozatok jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 1987. október 15-iHeylens és társai ítélet, 222/86, EU:C:1987:442, 15. pont).

41 Ami különösen a vámhatóságok által hozott határozatokat illeti, a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdése emlékeztet arra, hogy a vámhatóság által írásban hozott olyan határozatokban, amelyek hátrányosak a címzettjeikre nézve, fel kell tüntetni azokat az indokokat, amelyeken alapulnak.

42 Ezenfelül a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdésével összhangban a vámösszeg adóssal való közlésekor biztosítani kell az adós megfelelő tájékoztatását, és lehetővé kell tenni számára, hogy az ügy teljes ismeretében gondoskodjon jogainak védelméről (lásd ebben az értelemben: 2006. február 23-iMolenbergnatie ítélet, C-201/04, EU:C:2006:136, 54. pont).

43 Végül rá kell mutatni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a vámérték meghatározására szolgáló, a Vámkódex 29-31. cikkében foglalt módszerek között szubszidiárus viszony van. Ha ugyanis a vámérték nem állapítható meg az adott módszer alapján, csak akkor kell az ezekben a rendelkezésekben meghatározott sorrendben közvetlenül utána következő rendelkezést alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 2013. december 12-iChristodoulou és társai ítélet, C-116/12, EU:C:2013:825, 43. pont).

44 E körülmények között a vámhatóságokat az említett rendelkezések végrehajtásakor terhelő indokolási kötelezettség révén egyrészt egyértelműen és kétséget kizáróan kitűnnek azok az indokok, amelyek alapján a hatóságok mellőzték a vámérték meghatározására szolgáló egy vagy több módszer alkalmazását.

45 Másrészt ez a kötelezettség azzal jár, hogy az említett hatóságoknak a fizetendő behozatali vámok összegét megállapító határozatukban fel kell tüntetniük azokat az adatokat, amelyek alapján az áruk vámértékét kiszámították, ezzel egyaránt lehetővé téve a határozat címzettje számára a jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos-e megtámadni ezt a határozatot, míg a bíróságok számára az említett határozat jogszerűségének felülvizsgálatát.

46 Mindehhez hozzá kell tenni, hogy amint arra a főtanácsnok az indítványa 85. pontjában rámutatott, a tagállamok feladata, hogy eljárási autonómiájuk keretében szabályozzák a vámhatóságokat terhelő indokolási kötelezettség e hatóságok általi megsértésének következményeit, és meghatározzák, hogy lehetséges-e, és ha igen, mennyiben, az ilyen jogsértést bírósági eljárásban orvosolni, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: 2008. július 3-iBizottság kontra Írország ítélet, C-215/06, EU:C:2008:380, 57. pont).

47 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett második és ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 31. cikkét a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben olvasva úgy kell értelmezni, hogy a megfizetendő vámok összegét megállapító határozatukban a vámhatóságok kötelesek megjelölni egyrészt azokat az indokokat, amelyek alapján mellőzték a vámérték meghatározásának a Vámkódex 29. és 30. cikkében előírt módszereit, mielőtt megállapítanák a Vámkódex 31. cikkében szereplő módszer alkalmazását, másrészt fel kell tüntetniük azokat az adatokat, amelyek alapján az áruk vámértékét kiszámították, ezzel lehetővé téve az érintett számára a határozat megalapozottságának értékelését, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos-e megtámadni ezt a határozatot. A tagállamok feladata, hogy eljárási autonómiájuk keretében szabályozzák a vámhatóságokat terhelő indokolási kötelezettség e hatóságok általi megsértésének következményeit, és meghatározzák, hogy lehetséges-e, és ha igen, mennyiben, az ilyen jogsértést bírósági eljárásban orvosolni, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett.

A harmadik kérdésről

48 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a vámérték meghatározására szolgáló, az ebben a rendelkezésben előírt módszer alkalmazásának mellőzése előtt az illetékes hatóság köteles felhívni a gyártót az említett módszer alkalmazásához szükséges információk benyújtására, vagy pedig elégséges annak megjelölése, hogy az említett hatóság nem rendelkezik ezekkel az információkkal.

49 A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a vámértéket az Unióba irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áru ügyleti értéke alapján kell meghatározni. A végrehajtási rendelet 150. cikkének (4) bekezdése e tekintetben pontosítja, hogy a más személy által előállított áruk ügyleti értékét csak akkor kell figyelembe venni, ha az ügyleti érték nem állapítható meg olyan azonos árukra, amelyek előállítója ugyanaz a személy, mint az értékelendő áruk előállítója.

50 A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott módszer alkalmazásához következésképpen az szükséges, hogy először is ismerjék az ugyanezen személy által előállított és az Unióba irányuló exportra hozzávetőlegesen egyidejűleg eladott azonos áruk ügyleti értékét.

51 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 30. cikkének (1) bekezdésében előírtakkal összhangban az említett Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a vámérték nem határozható meg e Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásával.

52 A vámérték meghatározására szolgáló, a Vámkódex 30. cikkének (2) bekezdésében előírt különböző módszerek közötti szubszidiárus viszonyra tekintettel a vámhatóságoknak kellő gondossággal kell eljárniuk az ebben a rendelkezésben egymást követően meghatározott egyes módszerek alkalmazását illetően, mielőtt megállapítanák az alkalmazhatatlanságukat.

53 E célból az említett hatóságok a Vámkódex 14. cikkével összhangban az érintett műveletekben közvetlenül vagy közvetve részt vevő bármely személyt információszolgáltatásra hívhatnak fel.

54 Ugyanakkor sem a Vámkódex, sem a végrehajtási rendelet nem ír elő a vámhatóságokkal szemben olyan kötelezettséget, amely szerint fel kellene hívniuk a szóban forgó áruk gyártóját azon adatok benyújtására, amelyek az azonos áruk ügyleti értékén alapuló, a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt módszer alkalmazásához szükségesek.

55 Következésképpen az említett hatóságok feladata annak értékelése, hogy az egyes ügyek körülményeire, és a jelen ítélet 52. pontjában említett gondossági kötelezettségükre figyelemmel érdemes-e közvetlenül a szóban forgó áruk gyártójához fordulni annak érdekében, hogy beszerezzék a vámérték meghatározására szolgáló, a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt módszer alkalmazásához szükséges információkat.

56 Ezzel szemben a hatóságokat az e rendelkezés végrehajtásakor terhelő gondossági kötelezettségre tekintettel a vámhatóságok kötelesek megvizsgálni a rendelkezésükre álló valamennyi információforrást és adatbázist. Ezenfelül az érintett személy számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az esetlegesen rendelkezésére álló minden olyan információt átadhasson, amely hozzájárulhat az áruk vámértékének az említett rendelkezés alapján történő meghatározásához.

57 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a vámérték meghatározására szolgáló, az ebben a rendelkezésben előírt módszer alkalmazásának mellőzése előtt az illetékes hatóság nem köteles felhívni a gyártót az említett módszer alkalmazásához szükséges információk benyújtására. E hatóság ugyanakkor köteles megvizsgálni a rendelkezésére álló valamennyi információforrást és adatbázist. Ezenfelül az érintett gazdasági szereplők számára biztosítania kell annak lehetőségét, hogy minden olyan információt átadhassanak, amelyek hozzájárulhatnak az áruk vámértékének az említett rendelkezés alapján történő meghatározásához.

A negyedik kérdésről

58 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 30. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a vámhatóságoknak meg kell indokolniuk, hogy miért nem az e rendelkezés c) és d) pontjában megállapított módszereket alkalmazzák, amikor az áruk vámértékét a végrehajtási rendelet 151. cikkének (3) bekezdésével összhangban a hasonló áruk ügyleti értéke alapján határozzák meg.

59 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy amint az a végrehajtási rendelet 151. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, e cikk (3) bekezdése a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének b) pontját hajtja végre.

60 Márpedig, figyelembe véve a vámérték meghatározásának a Vámkódex 29-31. cikkében előírt különböző módszerei közötti, a jelen ítélet 43. pontjában említett szubszidiárus viszonyt, a vámhatóságoknak nem kell indokolniuk az általuk alkalmazott módszer után következő módszerek alkalmazásának mellőzését.

61 Következésképpen, amennyiben az érintett áruk vámértéke a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján meghatározható, a tagállami vámhatóság nem köteles figyelembe venni a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjában előírt módszereket.

62 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 30. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóságoknak nem kell megindokolniuk, hogy miért nem az e rendelkezés c) és d) pontjában megállapított módszereket alkalmazzák, amikor az áruk vámértékét a végrehajtási rendelet 151. cikkének (3) bekezdésével összhangban a hasonló áruk ügyleti értéke alapján határozzák meg.

A költségekről

63 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az 1999. április 13-i 955/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 29. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámérték meghatározásának az e rendelkezésben előírt módszere nem alkalmazandó azokra az árukra, amelyeket nem az Európai Unióba irányuló exportra adtak el.

2) A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 31. cikkét e módosított rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben olvasva úgy kell értelmezni, hogy a megfizetendő vámok összegét megállapító határozatukban a vámhatóságok kötelesek megjelölni egyrészt azokat az indokokat, amelyek alapján mellőzték a vámérték meghatározásának az ugyanezen módosított rendelet 29. és 30. cikkében előírt módszereit, mielőtt megállapítanák az e rendelet 31. cikkében szereplő módszer alkalmazását, másrészt fel kell tüntetniük azokat az adatokat, amelyek alapján az áruk vámértékét kiszámították, ezzel lehetővé téve az érintett számára a határozat megalapozottságának értékelését, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos-e megtámadni ezt a határozatot. A tagállamok feladata, hogy eljárási autonómiájuk keretében szabályozzák a vámhatóságokat terhelő indokolási kötelezettség e hatóságok általi megsértésének következményeit, és meghatározzák, hogy lehetséges-e, és ha igen, mennyiben, az ilyen jogsértést bírósági eljárásban orvosolni, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett.

3) A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 30. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a vámérték meghatározására szolgáló, az ebben a rendelkezésben előírt módszer alkalmazásának mellőzése előtt az illetékes hatóság nem köteles felhívni a gyártót az említett módszer alkalmazásához szükséges információk benyújtására. Az említett hatóság ugyanakkor köteles megvizsgálni a rendelkezésére álló valamennyi információforrást és adatbázist. Ezenfelül az érintett gazdasági szereplők számára biztosítania kell annak lehetőségét, hogy minden olyan információt átadhassanak, amelyek hozzájárulhatnak az áruk vámértékének az említett rendelkezés alapján történő meghatározásához.

4) A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 30. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóságoknak nem kell megindokolniuk, hogy miért nem az e rendelkezés c) és d) pontjában megállapított módszereket alkalmazzák, amikor az áruk vámértékét az 1995. július 19-i 1762/95/EK bizottsági rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 151. cikkének (3) bekezdésével összhangban a hasonló áruk ügyleti értéke alapján határozzák meg.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lett.