1280/B/1992. AB határozat
a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság visszautasítja a belügyminiszter 001/561. számú határozata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és a jogszabályértelmezésre vonatkozó kérelmet.
INDOKOLÁS
I.
1. A fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ftvr.) szól. A megyei rendőr-főkapitányság vezetője az indítványozót, az Ftvr. 23/B. §-a alapján 1991. június 1-jei hatállyal 1996. május 31-ig, a megyei városi rendőrkapitányság vezetőjének nevezte ki.
A szolgálat felső korhatárának elérésével, 1992. június 30-i hatállyal, a belügyminiszter az 001/561. számú határozatával (a továbbiakban: Határozat) az indítványozót nyugállományba helyezte az Ftvr. 5. § (1) bekezdése alapján.
Az Alkotmánybírósághoz 1992. szeptember 23-án benyújtott beadványában az indítványozó azt kérte, hogy "határozzon a legmagasabb bírói fórum ezekről az elvi jellegű jogintézményi kollíziókról". Állította, hogy a belügyminiszteri határozat ellentétes a rendőr-főkapitányi és rendőrkapitányi beosztások betöltésének pályázati rendjéről szóló 27/1990. (XI. 21.) BM rendelettel (a továbbiakban: R.). A jogforrási hierarchiában egy belügyminiszteri rendeletet belügyminiszteri határozat nem módosíthat. Sérelmezte azt is, hogy ügyében a jogszabályok nem biztosítottak rendes jogorvoslati lehetőséget a belügyminiszter döntése ellen.
Az Alkotmánybíróság felhívására kiegészített és részben módosított indítványában tartalmilag az Alkotmány 70/A. §-ára utalt és azt kérte, hogy "az Alkotmánybíróság vizsgálja meg az Ftvr. 5. § (1) bekezdése alkotmányosságát, nevezetesen azt a kérdést, hogy az 55. éves életkor elérésével nyugdíjba helyezhető-e valaki, vagy nyugdíjba kell helyezni."
Változatlanul indítványozta az R. és a Határozat ütközésének vizsgálatát és kifogásolta a belügyminiszter döntése ellen igénybe vehető bírói jogorvoslat (Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdés) hiányát is.
Kérte az Alkotmánybíróság állásfoglalását arról is, hogy "egy határozott tartamú munkaviszony (a határozott idő letelte előtt) önkényesen az egyik fél részéről megszüntethető-e."
Az indítványozó beadványát a belügyminiszter határozatának kézbesítésétől számított hatvan napon túl nyújtotta be, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § d) pontja és 48. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nem terjesztett elő. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványként (Abtv. 1. § b) pont) bírálta el.
2. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 97. § (2) bekezdése szerint ahol jogszabály fegyveres testületet vagy fegyveres testület tagját említ, azon a Rendőrséget, illetőleg a rendőrt is érteni kell.
Az Ftvr. 5. § (1) bekezdése szerint "a hivatásos szolgálat felső korhatára a betöltött ötvenötödik év." A (6) bekezdés szerint az illetékes miniszter a hivatásos állomány tagját szolgálati érdekből - beleegyezésével - az (1) bekezdésben meghatározott életkor betöltése után is visszatarthatja a hivatásos szolgálatban.
A Tv 7. § (6) bekezdése szerint a szolgálati jogviszony létesítésére, illetve egyes beosztások betöltésére a rendőri szerv pályázatot írhat ki. A pályázatot titkosan kell kezelni. A pályázati kiírásnak a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi lényeges feltételt és a pályázat benyújtásának határidejét tartalmaznia kell.
Az R. az Ftvr. - a Tv. 106. § (4) bekezdésével 1994. október 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezett - 23/B §-ában foglalt felhatalmazás alapján a pályázat meghirdetése, a pályázati felhívás tartalma, a pályázat tartalma, a pályázat elbírálása és a pályázat eredményének közlése szabályait tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatban megkereste a belügyminisztert. A belügyminiszter válaszában rámutatott arra, hogy az indítványozó nyugállományba helyezését követően - 1992. augusztus 15-én - hatályba lépett "A Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek alkalmazása a hivatásos állomány szolgálati viszonyára" című 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet, amely az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével összhangban bírói utat biztosít a szolgálati jogviszonnyal összefüggő munkáltatói döntésekre.
II.
Az indítvány alaptalan.
1. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való alkotmányos alapvető jog tárgyát tekintve csak a hatósági döntésekre terjed ki. Nem terjed ki - egyebek között - a katonai elöljárói (ABH 1992. 611, 613.; ABH 1993. 590, 591.; ABH 1993. 349, 351.) döntésekre.
A belügyminiszternek konkrét ügyben hozott 001/561. számú határozata sem olyan döntés, amely ellen az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére tekintettel jogorvoslatot kell biztosítani.
2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 1. § b) pontja szerinti eljárásban az elbíráláskor hatályos jog alkotmányellenességét kell vizsgálnia.
Az indítványozó nyugállományba helyezését követően - 1992. augusztus 15-én - hatályba lépett "A Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek alkalmazása a hivatásos állomány szolgálati viszonyára" című 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet, amely bírói utat biztosít a szolgálati jogviszonnyal összefüggő munkáltatói döntésekre.
Az indítványban alkotmányellenesnek tartott helyzet tehát az indítványra okot adó belügyminiszteri intézkedés után, az indítvány benyújtása előtt megszűnt. Erre figyelemmel az indítvány ebben a részében is alaptalan. Alkotmányjogi panasz hiányában az Alkotmánybíróság ebben az eljárásban nem vizsgálhatta a korábbi jogi szabályozás alkotmányellenességét.
3. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az életkor, mint "egyéb helyzet" szerinti különbségtétel alkotmányos összefüggéseivel (lásd pl. 857/B/1994/2. számú AB-határozatot, ABK 1995. február). Ennek során megállapította, hogy a törvényhozónak jogában áll meghatározott foglalkozások gyakorlását, illetőleg tisztségek, beosztások betöltését életkori feltételekhez kötni, vagyis szükséges alsó- és lehetséges felső életkort előírni.
Megállapította azt is, hogy meghatározott munkakörök, beosztások, funkciók betöltésével kapcsolatos életkori korlátozások, ha nem önkényesek, nem jelentenek meg nem engedett diszkriminációt. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy azok az életkori feltételek, amelyek az adott kategóriába tartozó minden személyre egyformán vonatkoznak és nem önkényesek, nem sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést (ABH 1990, 615.).
Az Alkotmánybíróságnak a 1350/B/1992. AB határozata (ABH 1993, 619-621.) indokolása szerint nem alkotmányellenes az olyan törvényi szabályozás, amely bizonyos tisztségek betöltéséhez nem önkényes feltételeket szab, s indokolt esetben megköveteli bizonyos életkor meglétét, illetőleg bizonyos életkor eléréséhez a tisztségből való felmentés törvényi következményeit fűzi.
A kifogásolt életkori korlát a szolgálati viszonyban álló valamennyi személyre különbségtétel nélkül vonatkozik. A szolgálati viszony felső korhatára a nyugdíjkorhatárral egybeesik; nem tekinthető önkényes és indokolatlan feltételnek, nem sérti az emberi méltósághoz való jogot és ennek folytán nem valósítja meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésén alapuló - egyéb helyzet szerinti - megengedhetetlen diszkriminációt.
4. Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a határozza meg.
Az Alkotmánybíróságnak nincs önálló jogszabályértelmezési hatásköre (lásd pl. ABH 1990. 243, 246; ABH 1991. 175, 176-177; ABH 1993. 637, 639; ABK 1994. február, 84, 85.).
Sem az Ftvr. 5. §-ának (1)-(2) és (6) bekezdése szövegösszefüggéseinek értelmezése, sem a hivatásos szolgálat felső korhatára és a határozott időre szóló szolgálati beosztás viszonyának értelmezése az indítványban felvetett szempontok szerint nem tartozik hatáskörébe.
A Határozat a belügyminiszter konkrét ügyben hozott döntése; az. ilyen döntés nem tartozik a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 46-56. §-aiban meghatározott, az állami irányítás egyéb jogi eszközei körébe.
Az Alkotmánybíróságnak a belügyminiszter eseti döntései felülvizsgálatára sincs hatásköre, így nem vizsgálhatja azt sem, hogy a Határozat az R. szabályait sérti-e.
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ezekben a részeiben visszautasította.
Budapest, 1995. március 27.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró