397/B/1995. AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 105/C. § (1) bekezdése, és 110. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 105/C. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, a 110. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt pedig visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 105/C. § (1) bekezdése a társadalombiztosítási tartozásra befizetett összegek elszámolásának rendjét szabályozza. Eszerint a befizetett összeget először a megtérítendő ellátásra, a rendbírságra, a késedelmi pótlékra, a végrehajtási költségre, ezt követően - jogszabályban meghatározott részarányban - a biztosítottat terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, majd a munkáltatót terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékra kell elszámolni. Az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás esetében a befizetett összeget - az előbbi sorrend alkalmazásával - előbb a foglalkoztatott biztosítottak utáni járulékokra, majd az egyéni vállalkozót vagy a társas vállalkozást terhelő társadalombiztosítási járulékra, baleseti járulékra kell elszámolni.

Az indítványozók szerint ez a rendelkezés diszkriminatív rendelkezést tartalmaz, ezért ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével, amely a jogegyenlőség megvalósulását támogatja. E törvényhely alkalmazása során a jogegyenlőség, a gazdasági verseny szabadsága sérül, mert aki a hátralékát törleszti, a késedelmi pótlék ill. bírság elengedésének lehetősége szempontjából hátrányos helyzetbe kerül. Az egyik indítványozó szerint ez a rendelkezés lehetőséget ad az alkalmazás során a kamatos kamat számítására is, és ez ellentétes az Alkotmány 9. §-ával, amely az (1) bekezdésben a köztulajdon és magántulajdon egyenlőségét és egyenlő védelmét deklarálja, a (2) bekezdésben pedig elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

II.

A társadalombiztosításról szóló törvény 105/C. § (1) bekezdéssel szemben előterjesztett indítvány érdemben alaptalan.

Az adósságok behajtásakor alkalmazandó kielégítési sorrend kérdésével az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló törvény kapcsán az 50/1991. (X. 3.) AB határozatban (ABH 1991. 251-257.), a felszámolási eljárásról szóló törvény kapcsán pedig az 1096/B/1990/4. AB határozatban (ABH 1991. 538-540.) foglalkozott. Mindkét esetben az Alkotmány 9. §-a és 70/A. §-a szempontjából vizsgálta a felvetett kérdéseket, és mindkét esetben azt kellett vizsgálnia, hogy több hitelező esetén tartalmaznak-e a vizsgált törvények olyan megkülönböztető rendelkezéseket, amelyek a kielégítési alap felosztásakor valamelyik hitelezőt alkotmányosan meg nem engedhető előnyös vagy hátrányos helyzetbe hozzák.

A társadalombiztosítási jogviszonyokban esetenként egy hitelező áll szemben egy adóssal, e vonatkozásban tehát azt kellett vizsgálni, hogy a hitelezői pozícióban levő társadalombiztosítási intézmény eljárására vonatkozó jogszabályok tartalmaznak-e valamilyen alkotmányosan meg nem engedhető előnyt a társadalombiztosítási szolgáltatást nyújtó javára, illetőleg, hogy ezeknek a szabályoknak alkalmazása jelent-e meg nem engedhető megkülönböztetést az adósi pozícióban levő járulékfizetésre kötelezettek körében.

E vizsgálat eredményeként megállapítható volt, hogy az indítványokkal támadott törvényi rendelkezés olyan diszkriminációt nem tartalmaz, amely sértené az Alkotmánynak a tulajdoni formák egyenjogúságát deklaráló 9. § (1) bekezdését vagy a 70/A. § rendelkezéseit. A rendelkezés ugyanis egységesen alkalmazandó a járulékfizetésre kötelezettekkel szemben, és egységesen írja elő az általuk befizetett járulékok és egyéb tartozások elszámolásának rendjét is. Nem hozható összefüggésbe az indítványokkal támadott rendelkezés a vállalkozás jogával és a gazdasági verseny szabadságával sem. A szabályozás alkotmányosságát nem lehet abból a szempontból megítélni, hogy az elszámolás módja a késedelmes adósok körében a méltányossági adósságmérséklés esélyeit hogyan befolyásolja, mert a jogrend egységes abban, hogy a késedelmes teljesítést szankcionálja, és a szankciókat a késedelmes adósra hárítja. Ezt éppúgy nem lehet alkotmányellenesnek tekinteni, mint esetlegesen a kamatos kamat felszámítását, amelynek alkotmányosságát az Alkotmánybíróság a kikötési tilalmat tartalmazó törvényi rendelkezés megsemmisítésével már a 61/1993. (XI. 29.) AB határozatban (ABH 1993. 358.) megállapította.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.

III.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 110. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Az indítvány ugyanis a törvénynek 1995. március 31-ig hatályos azt a rendelkezését támadta, amely szerint "a késedelmi pótlék mértéke havi négy százalék" volt. Az e rendelkezéssel szemben előterjesztett korábbi indítvány tárgyában az Alkotmánybíróság már 321/B/1994. AB határozattal (ABH 1994. 702.) elutasító határozatot hozott, újabb érdemi vizsgálatra tehát lehetőség nem volt.

Budapest, 1995. október 16.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró