BH 2015.6.145 I. Az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozata alapján nem eredményes a felülvizsgálat, ha az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására az erőszakos többszörös visszaeső terhelt olyan halmazatot alkotó bűncselekményei miatt került sor, amelyek közül legalább három bűncselekmény befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény [1978. évi IV. tv. 97/A. § (1) bek., 137. § 17. pont; 2012. évi C. tv. (Btk.) 81. § (3) bek., 90. § (2) bek., 459. § (1) bek. 26. pont; Be. 416. § (1) bek. e) pont].

II. Az életfogytig tartó szabadságvesztésből csak a törvényben felsorolt - akár személy elleni, akár dolog elleni - erőszakkal elkövetett bűncselekmény miatti elítélése esetén zárható ki a terhelt a feltételes szabadságból. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására erőszakos többszörös visszaesővel szemben olyan bűncselekmények miatt kerül sor, amelyek közül csak az egyik bűncselekmény felel meg a kizárásra alapot adó fenti követelménynek, de önmagában nem tenné kötelezővé az erőszakos többszörös visszaesés miatti határozatlan tartamú szabadságvesztés kiszabását [1978. évi IV. tv. 47/A. § (3) bek., 97/A. § (1) bek.; 2012. évi C. tv. (Btk.) 44. § (1) bek., 90. § (2) bek.].

[1] Az I. r. terheltet a törvényszék a 2012. június 20. napján meghozott ítéletével az 1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő rablás bűntette, 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértésének bűntette - amelyből 1 rendbeli a (3) bekezdés e) pontja szerint minősül -, valamint az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás bűntette miatt - mint erőszakos többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül tíz év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, emellett vele szemben 2 089 800 forint vagyonelkobzást is alkalmazott.

[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla a 2013. május 29. napján meghozott ítéletével a törvényszék ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a terhelt terhére megállapított 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettét az 1978. évi IV. törvény 175. § (3) bekezdés a) pontjába ütközőnek is minősítette.

[3] A Legfőbb Ügyészség a jogerős határozatok ellen - a Be. 417. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségére hivatkozva - a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt okból felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az I. r. terhelt javára.

[4] Indítványában kifejtette, hogy miután az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában - amely az 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. napjától 2013. június 30. napjáig hatályos 85. § (4) bekezdésének utólagos alaptörvény-ellenességének megállapításáról, valamint a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatának elrendeléséről szól - elrendelte az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésének, illetve a Btk. 81. § (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerősen befejezett ügyek felülvizsgálatát, a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatása kötelező, mivel a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, illetőleg a kiszabott büntetés végrehajtása még nem fejeződött be, végrehajthatósága még nem szűnt meg.

[5] Álláspontja szerint a Be. 423. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban az 1978. évi IV. törvénynek a jogerős határozat meghozatalakor hatályos 85. § (2) és (3) bekezdése, továbbá 97/A. § (1) bekezdése az irányadó, és ez utóbbi törvényhelyre figyelemmel az I. r. terhelt vonatkozásában a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása kötelező.

[6] Erre figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat annyiban változtassa meg, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) bekezdése alapján, a 97/A. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel tekintse kiszabottnak.

[7] A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt, esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel vizsgálta felül. Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II., továbbá IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

[8] A Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[9] A Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg.

[10] A Kúriának ezért elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy az I. r. terhelttel szemben eljárt bíróságok alkalmaztak-e olyan törvényi rendelkezést, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, és ezért helye van-e az alkotmánybírósági határozattal elrendelt kötelező felülvizsgálati eljárásnak.

[11] A Kúria ezt a kérdést az alábbiak miatt nemlegesen döntötte el:

[12] A törvényszék ítéletében a személyi körülmények között rögzített előző büntetéseire figyelemmel megállapította, hogy a terhelt az 1978. évi IV. törvény 137. § 17. pontja szerinti erőszakos többszörös visszaeső, mert személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt visszaesőként két esetben elítélték és az S. Városi Bíróság ítéletével kiszabott börtönbüntetés kitöltésétől az újabb, a törvényszék által elbírált bűncselekmények elkövetéséig három év még nem telt el. Ezért megállapította, hogy miután a terhelt fegyveresen elkövetett rablási cselekményét az 1978. évi IV. törvény 321. § (4) bekezdés a) pontja tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, az I. rendű terhelttel szemben a törvény 97/A. §-a (1) bekezdésének második mondata alapján életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni, melyet a 42. § (2) bekezdés b/2. pontja alapján fegyházban kell végrehajtani, és e büntetésből a terhelt a 47. § (4) bekezdés c) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra.

[13] A másodfokon eljárt ítélőtábla ítélete ugyan valóban tartalmazza azt, hogy miután az elbírált cselekmények tekintetében az I. r. terhelt az 1978. évi IV. törvény 137. § 17. pontja szerinti erőszakos többszörös visszaesőnek tekintendő, rá az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése szerinti rendelkezések vonatkoznak.

[14] A továbbiakban azonban az ítélőtábla - miután megindokolta, hogy a terheltet miért tekinti erőszakos többszörös visszaesőnek - a büntetés kiszabása kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvény 97/A. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket kell a bíróságnak kötelezően alkalmaznia.