BH+ 2015.7.288 Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt erőszakos többszörös visszaeső az 1978. évi IV. tv. 47. § (4) bek. c) pontja alapján nem zárható ki a feltételes szabadságra bocsátásból, mert ez a törvényhely a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltekre vonatkozik. A szóban lévő törvény 47/A. § (3) bek. tartalmazza azoknak a bűncselekményeknek a felsorolását, amely miatt kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás kizárható. Mivel ezek között a fegyveresen elkövetett rablás bűntette és az aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette nem szerepel, az erőszakos többszörös visszaesővel szemben kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem zárható ki. [1978. évi IV. tv. 47. § (4) bek. a) pont, 47/A. § (3) bek., 175. § (3) bek. a) pont, 321. § (4) bek. a) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék B.740/2011/42., Fővárosi Ítélőtábla Bf.306/2012/19., Kúria Bfv.1751/2014/7. (*BH+ 2015.7.288*, BH 2015.6.145)

***********

Az I. r. terheltet a törvényszék a 2012. június 20. napján meghozott ítéletében az 1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő rablás bűntette, 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértésének bűntette - amelyből 1 rendbeli a (3) bekezdés e) pontja szerint minősül -, valamint az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás bűntette miatt - mint erőszakos többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül tíz év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, emellett 2 089 800 forint vagyonelkobzást is alkalmazott vele szemben.

A védelmi fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla a 2013. május 29. napján meghozott ítéletével a törvényszék elsőfokú ítéletét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta annyiban, hogy a terhére megállapított 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettét az 1978. évi IV. törvény 175. § (3) bekezdés a) pontjába ütközőnek is minősítette.

A Legfőbb Ügyészség a jogerős határozatok ellen - a Be. 417. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségére hivatkozva - a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt okból felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az I. r. terhelt javára.

Indítványában kifejtette, hogy miután az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában - amely az 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. napjától 2013. június 30. napjáig hatályos 85. § (4) bekezdésének utólagos alaptörvény-ellenességének megállapításáról, valamint a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatának elrendeléséről szól - elrendelte az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésének, illetve a Btk. 81. § (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerősen befejezett ügyek felülvizsgálatát, a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatása kötelező, mivel a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, illetőleg a kiszabott büntetés végrehajtása még nem fejeződött be, végrehajthatósága még nem szűnt meg.

Álláspontja szerint a Be. 423. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban az 1978. évi IV. törvénynek a jogerős határozat meghozatalakor hatályos 85. § (2) és (3) bekezdése, továbbá 97/A. § (1) bekezdése az irányadó, és ez utóbbi törvényhelyre figyelemmel az I. r. terhelt vonatkozásában a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása kötelező.

Erre figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat annyiban változtassa meg, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) bekezdése alapján, a 97/A. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel tekintse kiszabottnak.

A Legfőbb Ügyészség indítványára az I. r. terhelt írásbeli észrevételt terjesztett elő, melyben egyrészt kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárást ő kezdeményezte a Legfőbb Ügyészségen, másrészt a vele szemben kiszabott büntetés alaptörvény-ellenességét részletezte, kiemelve, hogy az sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt tilalmat.

Ezért indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a büntetést kiszabó részében változtassa meg, és az általa felsorolt enyhítő körülményekre (az eljárás során tett beismerő vallomására, megbánására) és arra figyelemmel, hogy 2014 júliusa óta törvénytelen ítéletet tölt, szabjon ki vele szemben a tettéhez mérten arányos büntetést.

A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt, esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel vizsgálta felül. Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II., továbbá IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

A Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alaptalan.

A Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg.

A Kúriának ezért elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy az I. r. terhelttel szemben eljárt bíróságok alkalmaztak-e olyan törvényi rendelkezést, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, és ezért helye van-e az alkotmánybírósági határozat 3. pontjában elrendelt kötelező felülvizsgálati eljárásnak.

A Kúria ezt a kérdést az alábbiak miatt nemlegesen döntötte el:

A törvényszék ítéletében az I. r. terhelt tekintetében - a személyi körülmények között rögzített előző büntetéseire figyelemmel - megállapította, hogy a terhelt az 1978. évi IV. törvény 137. § 17. pontja szerinti erőszakos többszörös visszaeső, mert személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt visszaesőként két esetben elítélték és a városi bíróság ítéletével kiszabott börtönbüntetés kitöltésétől az újabb, a törvényszék által elbírált bűncselekmények elkövetéséig három év még nem telt el.

Ezért megállapította, hogy miután a terhelt fegyveresen elkövetett rablási cselekményét az 1978. évi IV. törvény 321. § (4) bekezdés a) pontja tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, a terhelttel szemben a törvény - erőszakos többszörös visszaesővel szemben alkalmazandó - 97/A. §-a (1) bekezdésének második mondata alapján életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni, melyet a 42. § (2) bekezdés b/2. pontja alapján fegyházban kell végrehajtani, és e büntetésből a terhelt a 47. § (4) bekezdés c) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra.