BH 2013.4.93 A hazai Nemzeti Irodaként eljáró MABISZ nem a károkozóval, hanem annak felelősségbiztosítójával kerül jogviszonyba akkor, amikor a belföldi kötelező gépjármű felelősségbiztosítók szervezeteként, a Nemzetközi Zöldkártya Egyezmény alapján, megtéríti a külföldi Nemzeti Iroda azon kiadásait, amelyek a Magyarországon üzemben tartott gépjármű külföldön történt károkozásával kapcsolatban merültek fel. Ezért az ezzel felmerült költségei megtérítését nem az érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkező belföldi károkozóval, hanem annak felelősségbiztosítójával szemben érvényesítheti [Ptk. 559. §, 2003. évi LX. tv. 3. § (1) bekezdés 47. pont, 190/2004. (VI. 8.) Korm. r. 1. § g) és i) pont].

Az alperes üzemeltetésében lévő tehergépkocsi 2007. június 6. napján, Szlovénia területén balesetet okozott, amelynek következtében a Szlovén Kezelő Iroda 3 229,79 euró kártérítést és 183,68 euró szakértői díjat fizetett ki a károsultnak. A Szlovén Kezelő Iroda felhívására a Magyar Kezelő Iroda (Nemzeti Iroda) a kifizetett összeget és a 484,47 euró kezelési díjat 2008. október 20. napján 1 037 609 forint átutalásával kiegyenlítette. A baleset bekövetkeztekor az alperes üzemeltetésében lévő gépjármű érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett a MÁV Általános Biztosító Egyesületnél (MÁV ÁBE), amely azonban fizetésképtelensége folytán a felperes követelését nem térítette meg, ezért a felperes 2008. december 2-án erre az alperest szólította fel.

A Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kifizetett összeg, 100 000 forint kezelési költség, összesen 1 137 609 forint és ennek a 2009. január 15. napjától járó kamatai, valamint 70 672 forint fordítási és 28 440 forint további költség megfizetésére. Keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy a teljesítésével a peres felek között a Ptk. 286. §-ának (2) bekezdése szerinti megtérítési jogviszony jött létre, másodlagosan pedig a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte tekintettel arra, hogy a felperes követelésének megtérítésére nem köteles, vagyoni előnyhöz pedig nem jutott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 166 049 forintot és ebből 1 037 609 forint után a 2009. január 15. napjától járó kamatokat.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a Nemzeti Irodák egymás közötti kapcsolatait szabályozó, az Irodák Tanácsának 2002. május 30. napján tartott közgyűlésén elfogadott megállapodás (Belső Szabályzat) rendelkezései alapján a felperest - késedelmi kamat fizetésének jogkövetkezménye mellett - fizetési kötelezettség terhelte a keletkezett kár és költségek erejéig a Szlovén Nemzeti Iroda felé. A saját érdekében harmadik személyként fellépő felperes teljesítésével megteremtődtek a törvényi engedmény feltételei, mivel a felperest ajándékozási szándék nem vezette és a károkozó alperes helyett teljesített, megszüntetve ezzel a károsulttal szembeni kötelezettséget. A Belső Szabályzat az irodák egymás közti jogviszonyát rendezi, amely jogviszony az alperes viszonylatában már a Ptk. 286. §-a szerinti hárompólusúvá bővült, így az alperes vonatkozásában - a Ptk. 360. §-ának (3) bekezdése alapján - törvényi engedmény áll fenn, ezért a felperes megtérítési igénye megalapozott.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 286. §-ának rendelkezéseiből nem vonható le olyan következtetés, hogy önmagában a teljesítés folytán átszállna a követelés, illetve az megtérítési igényt keletkeztetne. Az "amennyiben" kifejezés feltételre utal, de nyilvánvalóan a törvény valamely más, pozitív rendelkezésére hivatkozva. A másodfokú bíróságnak nem volt tudomása olyan kialakult joggyakorlatról, amely szerint törvényi engedményről lenne szó akkor, ha harmadik személy nem ajándékozási szándékkal teljesít a kötelezett helyett. Ez egyébként a törvény szövegébe ütköző jogértelmezés lenne.

A másodlagos kereseti kérelem körében kifejtette, hogy a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet a továbbiakban: (Rendelet) a perbeli tényállás vonatkozásában nem tartalmaz megállapításokat, a felperes pedig a zöldkártya rendszeren belül teljesített. Nem akadálya azonban a jogalap nélküli gazdagodás megállapításának az, hogy az alperes a káresemény bekövetkeztekor érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett. Az alperes biztosítója ugyanis nem teljesített, a károsult követelését a felperes egyenlítette ki és a károsult az igényét a felelősségbiztosító helyett a károkozóval szemben is érvényesítheti. Megvalósultak ezért a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében foglaltak, a felperes a károkozó alperes helyett teljesített kifizetése megszüntette a károsult irányában fennállt kártérítési kötelezettséget, holott a felperes a károkozóval nem állt jogviszonyban. Az alperes vagyoni előnye abból fakadt, hogy veszélyes üzemi felelőssége alapján nem kellett helytállnia az általa okozott kárért, mert azt helyette - szerződéses jogviszony nélkül - a felperes térítette meg. Utalt analógiaként az EBH 2007.1606. számú eseti döntés indokolására.

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását.

A kérelem indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem a károkozó helyett teljesített, hanem saját jogán a MÁV ÁBE kezeseként, így jogállása a kezesével azonos. Az alperes ezzel abba a helyzetbe került, mintha a felperes tagja, vagyis a MÁV ÁBE fizetett volna. A felperes nem a károsultnak teljesített, így a jogerős ítélet megállapítása szerint sem szerezte meg annak jogait, ezért nincs választási lehetősége a tekintetben, hogy a károkozóval, vagy a károkozó felelősségbiztosítójával szemben lép fel. A MÁV ÁBE fizetésképtelensége miatt sem lehet úgy tekinteni a baleset bekövetkeztekor fennállt érvényes felelősségbiztosítási szerződésére, mintha az létre sem jött volna. A felperes a biztosító helyett fizetett, így a biztosítottal szemben nem léphet fel az igényével. Az alperes a teljesítésből eredően - biztosítása folytán - vagyoni előnyhöz nem jutott, fizetési kötelezettségének a biztosítójával szemben eleget tett, ezért a biztosító köteles volt a kártérítési felelősség alóli mentesítésére.

Figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet a felek közti jogviszonyokat, így azt, hogy az alperes felelősségbiztosítója - akinek a fizetési kötelezettsége fennállt - a felperes egyik tagja, a felperes pedig a nemzetközi zöldkártya szerződés magyar tagjaként kapcsolódik az összes ilyen szerepet betöltő szervezethez. A jogviszonyrendszer alapján a felelősségbiztosítási szerződést kötő leendő károkozó helyett a lánc tagjaként közvetlenül a felelősségbiztosítónak, illetve esetenként magának a felperesnek kell végső kárviselőként helytállnia.