T/196. számú törvényjavaslat indokolással - A környezet védelméről

1995. évi LIII. törvény a környezet védelméről

Az Országgyűlés az ember egészsége és életminősége, az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, a környezet védelme, megőrzése és javítása, a megsérült környezet helyreállítása, az egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítése érdekében a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. §

(1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fejlődés - környezetet megőrző - biztosítása.

(2) A törvény elősegíti

a) a környezet terhelésének és szennyezésének csökkentését, károsodásának megelőzését, a károsodott környezet javítását, helyreállítását;

b) az emberi egészség védelmét a környezeti ártalmakkal szemben;

c) a természeti erőforrásokkal való ésszerű takarékos és környezetkímélő gazdálkodást;

d) az állam más politikai céljainak a környezetvédelem követelményeivel való összhangját, valamint a nemzetközi környezetvédelmi együttműködést;

e) a lakosság részvételét a környezet védelmére irányuló tevékenységben, így különösen a környezet állapotának megismerésében, az állami szerveknek és az önkormányzatoknak a környezet védelmével összefüggő feladatai ellátásában;

f) a piacgazdaság kialakításának és működtetésének a fejlődésnek környezetet megőrző követelményeivel való összehangolását;

g) a környezetvédelem intézményrendszerének - a jogállamiság követelményeinek megfelelő, a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerinti - kialakítását, illetve fejlesztését;

h) a környezet védelmét, megőrzését szolgáló közigazgatás kialakítását, illetve fejlesztését.

A törvény hatálya

2. §

(1) A törvény hatálya kiterjed:

a) az élő szervezetekre (életközösségeikre), valamint a természetes és az emberi tevékenység által alakított (külső és belső) környezetükre;

b) az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetet igénybevevő, terhelő, veszélyeztető, illetőleg szennyező tevékenységre.

(2) A törvény hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki:

a) akik vagy amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerinti környezettel

kapcsolatban jogokkal rendelkeznek, illetve akiket vagy amelyeket kötelezettségek terhelnek;

b) akik vagy amelyek az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet folytatnak (a továbbiakban: környezethasználó).

(3) A környezetvédelem nemzetközi együttműködésből adódó feladatainak ellátására - ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - e törvény hatálya kiterjed.

3. §

(1) E törvény rendelkezéseivel összhangban külön törvény rendelkezik:

a) az atomenergiáról,

b) a bányászatról,

c) az energiáról,

d) az erdőkről,

e) az építésügyről,

f) a termőföldről,

g) a halászatról,

h) a honvédelemről,

i) a területfejlesztésről,

j) a vadászatról,

k) a vízgazdálkodásról,

l) a hulladékokról és a veszélyes anyagokról.

(2) Az élővilág változatossága, élőhelyeinek megőrzése, a tudományos, kulturális vagy esztétikai értékekkel bíró területek, képződmények, létesítmények megőrzése és helyreállítása érdekében - e törvénnyel összhangban - külön törvények rendelkeznek:

a) a természet és a táj védelméről,

b) az állatvédelemről, továbbá az állategészségügyről,

c) a növényvédelemről, továbbá a növényegészségügyről,

d) a műemlékek védelméről.

Alapfogalmak

4. §

E törvény alkalmazásában:

a) környezeti elem: a föld, a levegő, a víz (a továbbiakban együtt: fizikai elemek), az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői;

b) környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete;

c) természeti erőforrás: a társadalmi szükségletek kielégítésére használható környezeti elem, kivéve az ember által létrehozott épített környezetet;

d) környezet igénybevétele: a környezetnek vagy valamely elemének természeti erőforráskénti használata;

e) környezeti igénybevettség: a környezet vagy valamely eleme erőforráskénti használatának mértéke;

f) környezetterhelés (szennyezés): meghatározott anyag vagy fizikai értelemben vett energia környezetbe bocsátása;

g) minősített környezetterhelés: a környezet valamely fizikai elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése (a továbbiakban: környezetszennyezés);

h) környezeti szennyezettség: a környezetnek vagy valamely fizikai elemének a környezetszennyezés hatására szennyezettségi szinttel jellemezhető fennálló állapota;

i) környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetőleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység;

j) környezetkárosítás: a környezet valamely fizikai elemének olyan szennyezése vagy igénybevétele, amely környezeti szennyezettséget idéz elő, illetőleg környezeti károsodást okozhat;

k) környezeti károsodás: a környezet valamely fizikai elemének olyan mértékű szennyezettsége, illetve valamely elemének olyan igénybevettsége, amelynek eredményeképpen a környezet természetes állapota csak beavatkozással állítható helyre, vagy egyáltalán nem állítható helyre;

l) környezeti veszélyeztetés: a környezet terhelésének és igénybevételének olyan módja, amely környezetkárosítást idézhet elő;

m) környezetre gyakorolt hatás: a környezetben környezetterhelés, illetőleg a környezet igénybevétele következtében bekövetkező változás;

n) hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol az adott környezetre gyakorolt hatás bekövetkezett vagy bekövetkezhet;

o) érintett: azon személy, szervezet, aki, vagy amely a hatásterületen él, működik, illetve amely település ott található;

p) érintett önkormányzat: az a helyi önkormányzat, amely az adott környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik;

r) igénybevételi határérték: a környezetnek vagy valamely elemének olyan - jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott - mértékű igénybevétele, amely kizárja a környezetkárosítást;

s) kibocsátási határérték: a környezetnek vagy valamely elemének olyan - jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott - mértékű terhelése, amely kizárja a környezetkárosítást;

t) szennyezettségi határérték: a környezet valamely fizikai elemének olyan - jogszabályban meghatározott - mértékű szennyezettsége, amelynek meghaladása - a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezeti károsodást, vagy egészségkárosodást idézhet elő;

u) leghatékonyabb megoldás: a technika mindenkori szintjének megfelelő, az adott környezeti, műszaki és gazdasági körülmények között elérhető, lehető legkisebb környezeti igénybevettséget, környezetterhelést, környezeti veszélyeztetést okozó megoldás.

5. §

E törvény hatálybalépését követően törvény vagy kormányrendelet határozhat meg környezethasználatnak minősülő tevékenységet.

A környezet védelmének alapelvei

A megelőzés és a helyreállítás

6. §

(1) A környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni,hogy

a) a legkisebb mértékű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő;

b) megelőzze a környezetszennyezést;

c) kizárja a környezetkárosítást.

(2) A környezethasználatot a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes és az előállított anyagok visszaforgatására és újrafelhasználására törekedve kell végezni.

(3) A megelőzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni.

7. §

A 6. §-ban foglaltak érvényesítése érdekében jogszabály előírhatja a környezethasználat feltételeit, illetőleg korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket állapíthat meg.

8. §

A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenysége által

a) okozott környezetkárosítás megszüntetéséről;

b) bekövetkezett környezeti károsodás megszüntetéséről, a károsodott környezet helyreállításáról.

Felelősség

9. §

A környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben és más jogszabályokban szabályozott módon felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért.

Együttműködés

10. §

(1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei, valamint más intézmények együttműködnek a környezet védelmét szolgáló feladatok megvalósításában. Az együttműködési kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.

(2) Az együttműködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény állapítja meg.

11. §

(1) A környezetvédelmi érdekek érvényesítését a Magyar Köztársaság két- vagy többoldalú nemzetközi környezetvédelmi és más, a környezetvédelemmel összefüggő együttműködési, tájékoztatási, segítségnyújtási megállapodásokkal is elősegíti, különösen a szomszédos országokkal való kapcsolatában.

(2) Nemzetközi szerződés hiányában is figyelemmel kell lenni más államok környezeti érdekeire, az országhatárokon átterjedő környezetterhelés csökkentésére, a környezetszennyezés és a környezetkárosítás megelőzésére. Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság

12. §

(1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, megállapításoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezeti szennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.

(2) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani és - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény által megállapított kivételekkel - hozzáférhetővé tenni és a megfelelő tájékoztatást megadni.

(3) A környezethasználót - e törvény rendelkezései szerint - tájékoztatási kötelezettség terheli az általa okozott környezeti terhelés és igénybevétel, valamint környezeti veszélyeztetés tekintetében.

II. fejezet

A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME ÉS AZ ELEMEKET VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK

A környezeti elemek egységes védelme

13. §

(1) A környezeti elemeket önmagukban, egységükben és kölcsönhatásukban kell védeni és ennek érdekében olyan intézkedéseket kell meghatározni, amelyek a környezeti elemek igénybevételét és terhelését ennek figyelembevételével értékeli és szabályozza.

(2) A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minőségének, mennyiségének és készleteinek védelmét.

A föld védelme

14. §

(1) A föld védelme kiterjed a talajra, a kőzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira.

(2) A talaj védelme magában foglalja a talaj termőképessége, szerkezete, víz-és levegőháztartása, valamint élővilága védelmét.

15. §

(1) A talajba, vagy a talaj felszínére csak olyan anyagok helyezhetők el, amelyek a talaj természetes minőségét és működését nem károsítják, a környezeti elemeket nem szennyezik.

(2) A talajban, illetőleg a talaj felszínére elhelyezhető anyagok mennyiségét, minőségét és koncentrációját, valamint a talaj hasznosításának módját külön jogszabályok határozzák meg.

16. §

Építési tevékenység folytatása során, az építés megkezdése előtt - a külön jogszabályban foglaltak szerint - gondoskodni kell a termőréteg megfelelő letermeléséről és termőtalajkénti felhasználásáról.

17. §

(1) A kőzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni.

(2) A bányászattal és a bányatermékek előkészítésével, feldolgozásával összefüggésben keletkező meddő elhelyezésekor, valamint a bányászati tevékenységhez kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkező környezetre gyakorolt hatás nem haladhatja meg a külön jogszabályokban megállapított mértéket.

(3) A földet igénybevevő tevékenység befejezése után és - lehetőség szerint -közben a terület ütemezett helyreállításáról, rendezéséről, illetőleg ujrahasznosításának feltételeiről a terület használója köteles gondoskodni.

A víz védelme

18. §

(1) A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minőségére és mennyiségére, a felszini vizek medrére és partjára és a víztartó képződményekre.

(2) A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási viszonyait, medrét és partját csak a vizi életközösségek egészséges arányainak megtartásával és működőképességük biztosításával szabad megváltoztatni.

19. §

(1) A víz - mint alapvető életfeltétel és korlátozottan előforduló erőforrás - kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlettípusonként a területi adottságoknak megfelelően igénybevételi határérték figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A vízigények kielégítésének sorrendjéről külön törvény rendelkezik.

20. §

Az

a) ivóvízellátást biztosító,

b) az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló,

c) a természet védelme szempontjából különösen jelentős,

d) az üdülési, sportolási és terápiás hasznosításra kijelölt vízkészleteket

fokozott védelemben kell részesíteni.

21. §

(1) A vizek igénybevétele, terhelése, természetes vizekbe használt- és szennyvizek bevezetése csak megfelelő kezelést követően és csak olyan módon történhet, amely a természetes folyamatok feltételeit nem veszélyezteti.

(2) A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A használt víz természetes vizekbe történő visszavezetésekor, valamint a vizek átvezetésekor figyelembe kell venni a vízadó és befogadó készleteinek és minőségének alakulását.

A levegő védelme

22. §

(1) A levegő védelme kiterjed a légkör egészére, annak folyamataira és összetételére, a klímára, valamint az azokat érő hatásokra.

(2) A levegőt, ideértve a belső környezeti levegőt is, védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt folyékony, légnemű vagy szilárd anyaggal minőségét veszélyeztető, vagy egészséget károsító módon terheli.

Az élővilág védelme

23. §

(1) Az élővilág védelme - az ökológiai rendszer egészséges arányainak megtartása és működőképességének biztosítása figyelembevételével - valamennyi élő szervezetre, azok életközösségeire és élőhelyeire terjed ki.

(2) Az élővilág használata, illetőleg az élővilág igénybevétele csak olyan módon történhet, amely az életközösségek egészségét, természetes folyamatait és viszonyait, a biológiai sokféleséget nem károsítja, illetőleg funkcióit nem veszélyezteti.

Az épített környezet védelme

24. §

Az épített környezet védelme kiterjed a településekre, a települések által megtestesített kulturális értékekre, az egyedi építményekre és létesítményekre, valamint az azokat érintő környezeti hatásokra.

25. §

(1) A települések területén az egyes környezetterhelések figyelembevételével - lehetőség szerint - egymástól elkülöníthető övezetek alakítandók ki.

(2) Az egyes övezetek között fokozatos átmenetet, illetőleg védőterületet kell biztosítani. Az egyes övezetekben folytatható tevékenységek a külön jogszabályokban a környezetterhelés jellege alapján meghatározott védőtávolság, védőterület megléte és a védelmi előírás megtartása esetén engedélyezhetők.

(3) A kijelölt védőterületen vagy védőtávolságon belül az adott övezet rendeltetésével össze nem férő tevékenység - külön védelmi intézkedés nélkül - nem folytatható.

26. §

A település belterületén zöldterületeket, külterületén védőerdőket (nagyvárosok környékén parkerdőket) és védőfásításokat a külön jogszabályok szerint kell kialakítani és fenntartani.

27. §

A természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a területfejlesztési koncepciókban, a regionális és településrendezési tervekben a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket környezetvédelmi fejezetben - vagy önálló környezetvédelmi tervben, illetőleg programban - kell rögzíteni. Ezek tartalmi követelményeit e törvény, valamint külön jogszabályok állapítják meg.

Veszélyes anyagok és technológiák

28. §

(1) A veszélyes anyagok elleni védelem kiterjed minden olyan természetes vagy mesterséges anyagra, amelyet a környezethasználó tevékenysége során felhasznál, előállít, vagy forgalmaz, és amely robbanásveszélyes, radioaktív, mérgező, fokozottan korróziv, fertőző, ökotoxikus, rákkeltő hatású, illetőleg más anyaggal kölcsönhatásba kerülve ilyen hatást előidézhet

(2) A veszélyes anyagok kezelésekor, felhasználásakor - beleértve kitermelésüket, raktározásukat, szállításukat, gyártásukat és alkalmazásukat - továbbá veszélyes technológiák alkalmazásakor olyan védelmi, biztonsági intézkedéseket kell tenni, amelyek a környezet veszélyeztetését műszaki szempontból elérhető módon csökkentik vagy kizárják.

29. §

(1) A környezeti veszélyeztetéssel járó technológiák alkalmazásakor a környezeti veszélyeztetés csökkentése érdekében a veszélyforrás jellegéhez igazodó védőterületet, illetőleg védőtávolságot kell kijelölni.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt védőterület, illetve védőtávolság - hatósági engedély alapján - a már kialakult települési viszonyok megváltoztatásával biztosítható csak, a megvalósítás költségeit a felelősség arányában kell viselni.

(3) A veszélyes technológia üzemeltetése során az esetlegesen bekövetkező rendkívüli környezetkárosítás megakadályozására, felszámolására az adott tevékenység megkezdése előtt - külön jogszabályi rendelkezés hiányában - környezeti kárelhárítási tervet kell készíteni.

Hulladékok

30. §

(1) A hulladékok környezetre gyakorolt hatásai elleni védelem kiterjed mindazon anyagokra, termékekre, - ideértve azok csomagoló- és burkolóanyagait is - amelyeket tulajdonosa eredeti rendeltetésének megfelelően nem tud vagy nem kíván felhasználni, illetve amely a használat során keletkezik.

(2) A környezethasználó köteles a hulladék kezeléséről (ártalmatlanításáról vagy hasznosításáról) gondoskodni.

(3) A hulladékok kezelésére (ártalmatlanítására, hasznosítására) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a különböző tisztítási eljárások során leválasztott szennyező anyagok, a hulladékká vált szennyezett föld, továbbá a bontásra szánt termékek kezelésénél.

Zaj és rezgés

31. §

(1) A környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek - a környezet közvetítésével - kellemetlen, zavaró, veszélyeztető hang-, illetve rezgésterheléssel hatnak a környezetre.

(2) A zaj és a rezgés elleni védelem keretében műszaki, szervezési módszerekkel kell megoldani:

a) a zaj- és a rezgésforrások zajkibocsátásának, illetve rezgésgerjesztésének csökkentését,

b) a zaj- és rezgésterhelés növekedésének megakadályozását,

c) a tartósan határérték felett terhelt területek és létesítmények utólagos védelmét.

Sugárzások

32. §

(1) A sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem kiterjed a mesterségesen keltett és természetes ionizáló, nem ionizáló és hő sugárzásokra.

(2) A sugárzások elleni védelem keretében aktív és passzív módszerekkel kell a források kibocsátását csökkenteni, illetve a sugárzások okozta terhelések környezeti hatásait megakadályozni.

Közös szabályok

33. §

A környezeti elemek védelme érdekében - e törvény szerint - meg kell határozni azok mennyiségi és minőségi értelemben elérendő célállapotát (40. § (2) a)).

34. §

(1) A környezeti elemeknek vagy azok rendszerének a veszélyeztető hatások elleni védelme érdekében védelmi övezetek jelőlhetők ki.

(2) A védelmi övezetekben - külön jogszabályok rendelkezése alapján - egyes tevékenységek korlátozása vagy tilalma, építési, anyagfelhasználási, területhasználati korlátozások és tilalmak, illetőleg rendszeres mérési és megfigyelési kötelezettségek rendelhetők el.

(3) A védelmi övezetek kijelölésénél is a 29. §-ban foglaltak az irányadók.

35. §

(1) A környezeti elemek védelme, továbbá a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelem érdekében - az e törvényben meghatározottak szerint -igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékeket kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határértékek megállapítása során figyelembe kell venni a környezet tényleges és elérendő célállapotát is.

36. §

A környezeti elemek védelmére, továbbá a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelemre vonatkozó részletes - törvényi szabályozást nem igénylő -szabályokat az e törvényben foglaltak alapulvételével a Kormány rendeletben állapítja meg.

III. fejezet

A KÖRNYEZET VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ ÁLLAMI TEVÉKENYSÉG

Az állam környezetvédelmi tevékenysége

37. §

(1) A környezet védelmének jogi szabályozását, a környezet védelmével összefüggő jogok és kötelezettségek megállapítását és megtartásuk ellenőrzését, a környezet védelmének tervezését, és irányítását az állam és a helyi önkormányzat szervei látják el.

(2) Az állam biztosítja a környezet védelméhez fűződő állampolgári jogokat és biztosítja a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött egyezmények és szerződések érvényesülését.

38. §

A környezetvédelem állami feladatai különösen:

a) a környezetvédelmi követelmények érvényesítése az állam más irányú feladatai ellátása során;

b) a környezet igénybevételének, megóvásának, károsodása megelőzésének, helyreállításának, illetve állapota fokozatos javításának irányítása;

c) a környezetvédelem kiemelt feladatainak meghatározása;

d) a környezetvédelmi célok elérését szolgáló jogi, gazdasági és műszaki szabályozórendszer megállapítása;

e) a környezetvédelmi államigazgatási feladatok ellátása;

f) a feladatok végrehajtását megalapozó országos és regionális, a környezet állapotát és az arra gyakorolt hatásokat mérő, megfigyelő, ellenőrző és információrendszer kiépítése, fenntartása és működtetése;

g) a környezet állapotának, mennyiségi és minőségi jellemzőinek feltárása, terhelhetősége és igénybevétele mértékének, továbbá elérendő állapotának (célállapot) meghatározása;

h) a környezetvédelem kutatási, műszaki-fejlesztési, nevelési-képzési és művelődési, tájékoztatási, valamint a környezetvédelmi termék- és technológia-minősitési feladatok meghatározása és ellátásuk biztosítása;

i) a környezetvédelem gazdasági-pénzügyi alapjainak biztosítása.

Az Országgyűlés környezetvédelmi tevékenysége

39. §

Az Országgyűlés a környezet védelme érdekében:

a) érvényesíti törvényalkotó munkájában a környezetvédelmi érdekeket;

b) jóváhagyja a központi költségvetéssel egyidejűleg a Nemzeti Környezetvédelmi Programot és kétévente értékeli annak végrehajtását;

c) dönt a Kormánynak a környezet állapotáról szóló beszámoló-jelentéséről;

d) meghatározza az állampolgári jogok védelmének országgyűlési biztosa környezetvédelmi feladatait;

e) jóváhagyja a környezetvédelmi feladatok megoldását szolgáló forrásokat.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program

40. §

(1) A környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújítandó, az Országgyűlés által jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Program (a továbbiakban: Program).

(2) A Programnak - a Program időtartamára vonatkozóan - tartalmaznia kell:

a) az elérni kívánt környezetvédelmi célokat és célállapotokat;

b) a célok és célállapotok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat, azok megvalósításának sorrendjét és határidejét;

c) a kitűzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi igények forrásának tervezett megjelölését is;

d) azoknak a területeknek a kijelölését, amelyeken különleges környezetvédelmi intézkedések szükségesek, valamint az intézkedések tartalmát.

(3) A Kormánynak a Program megújítására irányuló előterjesztés benyújtásakor az Országgyűlés előtt be kell számolnia a Program végrehajtásáról és a végrehajtás során szerzett tapasztalatokról.

(4) A Programban foglaltakat az ország társadalmi-gazdasági tervének (Alkotmány 19. § (3) bek. c) pont) meghatározása, a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, a terület- és településfejlesztés, a regionális tervezés, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami tervezési és végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni.

(5) A Programmal összhangban - külön jogszabály rendelkezései szerint - regionális környezetvédelmi programok készíthetők.

A Kormány környezetvédelmi tevékenysége

41. §

(1) A Kormány irányítja az állami környezetvédelmi feladatok végrehajtását, meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül alárendelt szervek környezetvédelmi tevékenységét.

(2) A Kormány az éves költségvetés előterjesztésekor javaslatot tesz a Programban kitűzött célok megvalósítását szolgáló pénzeszközökre.

(3) A Kormány a Programra vonatkozó javaslatot hatévente jóváhagyásra az Országgyűlés elé terjeszti, kétévente összefoglaló jelentést nyújt be a környezet állapotáról és a Program végrehajtásának helyzetéről, továbbá irányítja és összehangolja a Programban meghatározott feladatok végrehajtását.

(4) A kormányzati fejlesztési feladatok meghatározása során a Kormány érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elősegíti a környezeti állapot javítását.

(5) A Kormány környezetvédelmi feladata különösen:

a) a nemzetközi szerződésekből adódó környezetvédelmi kötelezettségek

teljesítése és jogok érvényesítése;

b) a környezetvédelmet szolgáló termékek előállításának, technológiák, létesítmények megvalósításának elősegítése;

c) a jelentős környezeti károsodások helyreállítása, a rendkívüli környezeti események következményeinek felszámolása, ha a kötelezettség másra nem hárítható;

d) az állam környezeti kártérítési kötelezettsége fedezetének biztosítása, és a kötelezettségek teljesítése.

A környezetvédelemért felelős miniszter feladatai

42. §

A környezetvédelemért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) miniszteri jogkörben:

a) irányítja

- törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt környezetvédelmi tevékenységeket;

- a nemzetközi szerződésekből adódó környezetvédelmi feladatok végrehajtását;

- a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatást.

b) elemzi és értékeli

- a környezet állapotát és védelmének helyzetét;

- a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás folyamatait;

- a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerű fejlesztésének tapasztalatait;

c) a b) pont szerint elvégzett értékelés tapasztalatai alapján kidolgozza és a Kormány elé terjeszti a Programtervezetet.

A környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban és más állami döntéseknél

43. §

(1) A környezetvédelemmel összefüggő törvényjavaslat és más jogszabály (a továbbiakban együtt: jogszabály) az ország társadalmi-gazdasági tervei, területfejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményező döntések (a továbbiakban együtt: döntés) előkészítője köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, s azt vizsgálati elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni.

(2) A (1) bekezdés alkalmazásában a környezetvédelemmel összefüggő jogszabály az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetőleg döntés amely:

a) a környezeti elemekre,

b) a környezet minőségére vagy

c) a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol.

(3) A környezetvédelemmel összefüggő gazdasági szabályozó eszközök (vám-, adó- és illetékszabályok, stb.) bevezetésére irányuló szabályozások, továbbá jelentős módosítások esetében a vizsgálati elemzést minden esetben el kell végezni.

44. §

(1) A vizsgálati elemzésnek különösen a következőkre kell kiterjednie:

- a tervezett előírások, intézkedések mennyiben befolyásolják, illetőleg javíthatják a környezet állapotát,

- a tervezett intézkedések elmaradása esetén milyen kár érheti a környezetet, illetőleg a lakosságot,

- a hazai feltételek mennyiben adottak a tervezett intézkedések bevezetéséhez,

- a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések végrehajtására,

- a tervezett intézkedések megvalósításához az állami, pénzügyi, szervezeti és eljárási feltételek rendelkezésre állnak-e,

- a javaslat mennyiben jelent eltérést a nemzetközileg általánosan elfogadott megoldásoktól.

(2) A 43. § (1) bekezdésében meghatározott tervezeteket a döntésre jogosult szervhez történő benyújtás előtt - véleménynyilvánítás céljából - meg kell küldeni az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak. A véleménynyilvánításra - a tervezet kézbesítésétől számított - legalább harminc napot kell biztosítani.

Országos Környezetvédelmi Tanács

45. §

(1) A környezetvédelem széleskörű társadalmi és tudományos, szakmai megalapozása érdekében - legfeljebb 21 tagú - Országos Környezetvédelmi Tanács (a továbbiakban: Tanács) működik.

(2) A Tanács a Kormány működési ideje alatt annak tanácsadó szerveként állást foglal a különböző környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a környezetvédelemmel összefüggő jogszabályokkal és döntésekkel (43. §) kapcsolatban és egyéb környezetvédelmi ügyekben.

(3) A Tanácsban egyenlő arányban vesznek részt

- a környezetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek, valamint

- a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek (kamarák, szakmai szövetségek, stb.) a maguk által meghatározott szabályok szerint választott,

- a tudományos élet, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által e tisztségre megbízott

képviselői.

(4) A Tanács titkárságának feladatait a miniszter hivatali szervezete útján látja el.

(5) A Tanács tagjai sorából elnököt választ, a miniszter a kormány képviseletében társelnöke a Tanácsnak.

(6) A Tanács e törvényben meghatározott feladatait e törvény szabályai szerint látja el, egyéb tevékenységét illetően pedig maga határozza meg ügyrendjét.

IV. fejezet

A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI

46. §

A települési önkormányzat (Budapesten a Fővárosi Önkormányzat is) a környezet védelme érdekében:

a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását, ellátja a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat,

b) a Programban foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével összhangban illetékességi területére

ba) a fővárosban, a megyei jogú városban, városban önálló települési környezetvédelmi programot dolgoz ki,

bb) nagyközségben, községben, fővárosi kerületben a fővárosi programmal összhangban a településrendezési tervei részeként vagy azzal összhangban önálló települési környezetvédelmi programot dolgozhat ki, amelyet képviselő testülete (közgyűlése) hagy jóvá,

c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz,

d) együttműködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel,

e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, s arról tájékoztatja a lakosságot.

47. §

(1) A 46. § b) pontjában meghatározott települési környezetvédelmi programnak tartalmaznia kell, különösen:

a) a települési környezet tisztasága és -higiénia,

b) a csapadékvíz-elvezetés,

c) a kommunális szennyvízkezelés,

d) a kommunális hulladékkezelés,

e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskereskedelem) eredetű zaj, rezgés és légszennyezés elleni védelem,

f) a helyi közlekedésszervezés,

g) az ivóvízellátás,

településre vonatkozó feladatait és előírásait.

(2) A települési önkormányzat gondoskodik a települési környezetvédelmi programban foglalt feladatok végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeinek biztosításáról, figyelemmel kíséri az azokban foglalt feladatok megoldását és a programot szükség szerint - de legalább kétévente - felülvizsgálja.

(3) A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a településrendezési terveinek jóváhagyása során, illetve az önkormányzat által hozott más határozat meghozatalával - szükség esetén önkormányzati rendelet megalkotásával - kell végrehajtani.

(4) Települési önkormányzatok közös települési környezetvédelmi programot is készíthetnek.

48. §

(1) A települési önkormányzat képviselőtestülete, illetőleg a fővárosi önkormányzat esetén a fővárosi közgyűlés önkormányzati rendeletben - törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben - illetékességi területére az általános szabályoknál szigorúbb környezetvédelmi előírásokat határozhat meg.

(2) A települési önkormányzat környezetvédelmi tárgyú rendeleteinek, határozatainak tervezetét, illetve a környezet állapotát érintő terveinek tervezetét, a környezetvédelmi programot (46. § b) pont) köteles a szomszédos és az érintett önkormányzatoknak, valamint a területi környezetvédelmi hatóságnak (65. § (1) a)) véleményezésre megküldeni. A területi környezetvédelmi hatóság véleményének kialakításához - szükség szerint - az érdekelt társhatóságokat bevonja.

V. fejezet

A KÖRNYEZET VÉDELMÉNEK MEGALAPOZÁSA

Környezetvédelmi információrendszer és tájékoztatás

49. §

(1) A környezet állapotának és használatának figyelemmel kisérésére, terhelési adatainak mérésére, gyűjtésére, feldolgozására és

nyilvántartására a miniszter - a Kormány által meghatározottak szerint - mérő-, ellenőrző hálózatot, Országos Környezetvédelmi Információrendszert (a továbbiakban: Információrendszer) létesít és működtet.

(2) Az Információrendszert és az arra épülő mérő-, ellenőrzőhálózatot úgy és olyan területi sűrűséggel kell megszervezni, hogy annak alapján

a) a környezet terhelésének és a környezet állapotának változása - a társadalmi-gazdasági összefüggésekkel és a közegészségre gyakorolt hatások szempontjából is értékelhető formában - mennyiségileg és minőségileg meghatározható, és nemzetközileg összehasonlítható legyen;

b) a környezetre gyakorolt hatások okai kielégítő pontossággal megállapíthatók legyenek (beleértve a károsítások okozati viszonyainak megállapításához szükséges részletes bontásokat is);

c) a környezeti veszélyeztetések a lehető legkorábban felismerhetővé váljanak;

d) a szabályozási feladatok és a hatósági intézkedések megtehetők legyenek;

e) az alkalmas legyen a területi tervezésben való felhasználásra.

(3) Az Információrendszer működtetéséhez szükséges területi feladatokat a területi környezetvédelmi hatóság (65. § (1) a)) látja el.

(4) A környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos - jogszabályokban meghatározott - adatszolgáltatásra vonatkozó költségeket az adatszolgáltatásra kötelezett viseli.

50. §

A települési önkormányzat jegyzője és a környezetvédelmi feladatokat ellátó egyéb állami szervek - kormányrendeletben meghatározottak szerint - kötelesek az Információrendszer működtetéséhez szükséges és náluk keletkezett adatokat gyűjteni és szolgáltatni.

51. §

(1) A környezet állapotára és terhelésére vonatkozó költségvetési eszközökből létrehozott adatbázisok és adatok az adatkezelés költségeit fedező - jogszabályban meghatározott - díj fizetése ellenében hozzáférhetők és használhatók.

(2) A miniszter az adatgyűjtés alapján évente tájékoztató jelentést terjeszt a Kormány elé az ország környezeti állapotának alakulásáról.

(3) A lakóhelyi környezet állapotának alakulásáról a települési önkormányzat szükség szerint, de legalább évente tájékoztatja a lakosságot.

Környezeti adatok bejegyzése egyéb nyilvántartásokba

52. §

(1) Jogerős hatósági vagy bírói határozattal megállapított tartós környezeti szennyezettség tényét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni.

(2) A bejegyzést a környezetvédelmi hatóság köteles kérni, illetve azt a - felelősség bírósági megállapítása esetén - bíróság rendeli el.

Környezetvédelmi kutatás, műszaki fejlesztés

53. §

(1) A környezetvédelmi feladatok megoldását a tudomány és technika fejlesztésével, a tudományos kutatómunka és a műszaki fejlesztés szervezésével, továbbá a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek elterjesztésével, valamint gyakorlati alkalmazásával is elő kell segíteni.

(2) A környezet állapotának megismerésére és a környezetvédelem fejlesztésére irányuló kutatás kiemelten támogatott országos kutatási feladat. E kutatások összehangolása, támogatása, értékelése és állami környezetkutatási célok teljesítésének biztosítása - a tudományos kutatásokért felelős miniszterrel együttműködésben - a miniszter feladata.

Környezeti nevelés, képzés, művelődés

54. §

(1) Minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére.

(2) A környezeti ismeretek terjesztése és fejlesztése (óvodai nevelés, iskolai nevelés, képzés, művelődés, iskolarendszeren kívüli oktatás és továbbképzés, ismeretterjesztés, könyvkiadás) elsősorban állami feladat.

(3) Az állami feladat ellátása során a miniszter a környezeti ismeretek szakszerű oktatásának biztosítása és azok folyamatos fejlesztése érdekében együttműködik a művelődésért és közoktatásért felelős miniszterrel és más érdekelt miniszterekkel.

(4) A Nemzeti Alaptanterv elvei és követelményei szerint a miniszter közreműködik a közoktatás intézményei számára készülő tantervi követelmények és taneszközök szakmai előkészítésében.

(5) A miniszter környezeti programot készít, amely összefoglalja

a) az iskolarendszeren kívüli környezeti oktatás, képzés, továbbképzés és ismeretterjesztés környezetvédelmi ismereteit, valamint

b) az öntevékeny közművelődés, a környezeti tudatosság fejlesztésének irányelveit.

(6) A környezeti oktatásnak és ismeretterjesztésnek az alapvető komplex (természettudomány-ökológiai, társadalomtudományi, műszaki-technikai) ismereteken túl a szakmák gyakorlásához szükséges környezetvédelmi ismeretekre, a környezetet veszélyeztető tevékenységekre, a veszélyhelyzet megelőzésének és elhárításának alapvető kérdéseire, továbbá a környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok és kötelezettségek ismertetésére is ki kell terjednie.

55. §

(1) Az 54. §-ban megjelölt feladatokat az állam az oktatási és a közművelődési intézményeken keresztül, a környezetvédelmi egyesületekkel és a környezet védelmével foglalkozó lakossági szakmai szervezetekkel együttműködve látja el. Az állam egyes nevelési, képzési feladatokat ellátó szervezeteket, az egyházakat, a tudományos intézményeket, egyesületeket környezeti nevelési, képzési tevékenységük eredményesebb ellátása érdekében - szükség esetén megfelelő pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával - támogatja.

(2) A környezeti ismeretek oktatásának megszervezése és az ismeretekkel kapcsolatos tananyagok, oktatási programok előkészítésének szellemi és anyagi támogatása a művelődésért és a közoktatásért felelős miniszter, valamint a miniszter közös feladata, a szakképzés tekintetében a miniszter gyakorolja a szakképesítésért felelős miniszter jogait, ellátja a felsőoktatás szakirányába tartozó állami feladatokat, és segíti a szakirányába tartozó felsőoktatási intézmények oktató munkáját.

VI. fejezet

A KÖRNYEZETVÉDELEM GAZDASÁGI ALAPJAI

56. §

(1) A központi költségvetés az elkülönített állami pénzalapokkal összhangban:

a) támogatja a Programban meghatározott kiemelt környezetvédelmi és a nemzetközi kötelezettségvállalásokból adódó feladatok megoldását,

b) hozzájárul a környezeti károk felszámolásához azon esetekben, amikor az másra át nem hárítható, illetőleg a károk okozója ismeretlen, vagy a károkozásért való felelőssége nem érvényesíthető,

c) megelőlegezi az azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosítás csökkentése, megszüntetése költségeit,

d) támogatja a környezetvédelmet szolgáló intézkedéseket, különösen az információrendszer kiépítése és működtetése, a közigazgatási ellenőrzés, az oktatás és ismeretterjesztés, a kutatás, a társadalmi környezetvédelmi tevékenység területén.

(2) A környezet kisebb terhelését okozó technológiák alkalmazása, a környezetkímélő termékek előállítása és szolgáltatások nyújtása, adó-, vám-és illetékkedvezmények biztosításával támogatható.

Központi Környezetvédelmi Alap

57. §

(1) A Központi Környezetvédelmi Alap a környezetkímélő gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelőzését, a bekövetkezett környezeti károk felszámolását - a külön törvényben meghatározott tájrendezést -, továbbá természeti értékek, területek fenntartását, a leghatékonyabb megoldások ösztönzését, előmozdítását, valamint a társadalom környezeti szemléletének fejlődését elősegítő elkülönített állami pénzalap.

(2) A Központi Környezetvédelmi Alapról és kezelésének, felhasználásának részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.

Települési önkormányzati környezetvédelmi alapok

58. §

(1) Környezetvédelmi feladatai (46. §) megoldásának elősegítése érdekében a települési önkormányzat - Budapesten a fővárosi önkormányzat is - önkormányzati rendelettel önkormányzati környezetvédelmi alapot hozhat létre.

(2) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap bevételei:

a) a települési önkormányzat által jogerősen kiszabott környezetvédelmi bírság teljes összege,

b) a területi környezetvédelmi hatóság (65. § (1) a)) által az önkormányzat területén jogerősen kiszabott környezetvédelmi bírságok összegének harminc százaléka,

c) a környezetterhelési díjak külön törvényben meghatározott része,

d) a települési önkormányzat bevételeinek környezetvédelmi célokra elkülönített összege,

e) egyéb bevételek.

(3) Ha a települési önkormányzat nem hoz létre önkormányzati környezetvédelmi alapot, a (2) bekezdés c) pontjában foglalt bevétel nem illeti meg.

(4) Az önkormányzati környezetvédelmi alapot környezetvédelmi célokra kell felhasználni.

(5) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap felhasználásáról a képviselőtestületnek évente a költségvetési rendelet (Áht. 65. §) és a zárszámadás (Áht. 85. §) elfogadásával egyidejűleg kell rendelkeznie.

(6) A környezetszennyezéssel érintett települési önkormányzat kezdeményezheti az (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti bevétellel rendelkezni jogosult települési önkormányzatnál a bevétel arányos megosztását a hatásterületen lévő települési önkormányzatok között. Igényének mértékét mérésekkel kell alátámasztania.

(7) Ha a (6) bekezdés szerinti megosztás kérdésében, illetőleg mértékében az érintett települési önkormányzatok között nem jön létre egyezség, a kezdeményező települési önkormányzat a megyei bíróság székhelyén működő városi bírósághoz, a fővárosban a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz keresetet nyújthat be.

Az eljárás illetékmentes.

A környezet használata után fizetendő díjak

59. §

(1) A környezet terhelését, igénybevételét csökkentő intézkedések fedezetét megteremtő díjak:

a) környezetterhelési díjak,

b) igénybevételi járulékok,

c) termékdíjak,

d) betétdíjak (a továbbiakban együtt: díjak).

(2) A díjak mértékét úgy kell megállapítani, hogy azok ösztönözzék a környezethasználót a környezet igénybevételének és terhelésének csökkentésére.

(3) A díjak mértékét és a felhasználás célját a díjfizetésre kötelezettek érdekképviseleteivel egyeztetve kell kialakítani. A díjakat időben és mértéküket tekintve fokozatosan kell bevezetni.

(4) A díjakról rendelkező külön törvényekben úgy kell meghatározni a felhasználás céljait és módját, hogy a befolyt összeg döntő része a díj fizetésének meghatározásakor alapul vett környezetterhelés, illetőleg környezeti igénybevettség mérséklésére legyen fordítható.

(5) A díjak befizetése törvényben meghatározott alapokba történik.

Környezetterhelési díj

60. §

(1) A környezethasználó a levegőbe, vízbe, földbe, juttatott egyes anyagokkal vagy energiakibocsátással okozott terhelés után környezetterhelési díjat köteles fizetni.

(2) A környezetterhelési díj fizetésére kötelezett környezethasználó köteles az általa okozott terhelést nyilvántartani, arról adatokat szolgáltatni, illetve bevallást tenni.

(3) A környezetterhelési díj olyan anyagra és energiafajtára határozható meg, amelyekre érvényes mérési szabvány van, illetve amelynek kibocsátása anyagmérleg vagy műszaki számítás alapján megbízhatóan megállapítható.

(4) Az (1) bekezdés szerint meghatározott környezeti elemekbe juttatott szennyezőanyagok után fizetendő környezetterhelési díjat egyes anyagokra, energiafajtákra vagy ezek csoportjára külön-külön, a kibocsátott anyag vagy energia mennyiségével arányosan kell meghatározni. Az arányossági tényező területi kategóriától és a kibocsátási határértékektől függően eltérő lehet.

(5) A környezetterhelési díj fizetési kötelezettség alá tartozó anyagok, energiafajták körét, a díj mértékét, továbbá a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.

Igénybevételi járulék

61. §

(1) A környezet valamely elemének egyes igénybevételi módjai után a környezethasználó igénybevételi járulékot köteles fizetni.

(2) Nem kell igénybevételi járulékot fizetni olyan környezeti elem igénybevételéért, amely után a környezethasználó bányajáradékot fizet (Bt. 20. §).

(3) Az igénybevételi járulék fizetésére kötelezett környezethasználó köteles az igénybevétel mértékét nyilvántartani, arról adatokat szolgáltatni, illetve bevallást tenni.

(4) A környezeti elem igénybevétele után fizetendő járulékot a környezeti elem igénybe vett mennyiségével arányosan kell megállapítani. Az arányossági tényező területi kategóriától függően eltérő lehet.

(5) Az igénybevételi járulék fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó tevékenységek és igénybevételek körét, a járulék mértékét, továbbá a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.

Termékdíj

62. §

(1) A környezetet, vagy annak valamely elemét a felhasználása során, vagy azt követően különösen terhelő, illetőleg veszélyeztető egyes termékek előállítását, behozatalát, forgalmazását, egyszeri termékdíj fizetési kötelezettség terheli.

(2) A termékdíj fizetésére kötelezett gyártó, importáló és forgalmazó köteles a termék mennyiségét és forgalmát nyilvántartani, arról adatot szolgáltatni, illetve bevallást tenni.

(3) A termékdíj fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó termékek körét, a díj mértékét, a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.

(4) A termékdíj mértékét, az előállított, behozott, illetve forgalmazott termék egységnyi mennyiségére kell megállapítani.

(5) A termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó egyes elhasználódott termékek visszafogadására és megfelelő kezelésére a termék előállítója, illetőleg forgalmazója, ideértve az importőrt is, jogszabály rendelkezése alapján kötelezhető.

(6) A visszafogadási kötelezettséggel terhelt termék termékdíját - az 59. § (4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a visszafogadott, elhasználódott termékek hasznosítására, vagy ártalmatlanítására, illetve az ezt megvalósító beruházások finanszírozására kell fordítani.

Betétdíj

63. §

(1) Jogszabály állapítja meg azon termékek körét, amelyeknek visszafogadása a környezet terhelésének, szennyezésének csökkentése érdekében indokolt. A visszafogadás ösztönzésére a termék forgalmazójának betétdíjat kell felszámítania.

(2) A betétdíjas termék forgalmazója köteles a használt termék visszavételéről és megfelelő kezeléséről gondoskodni, továbbá a forgalmazáskor felszámított betétdíjat a termék visszaszolgáltatójának megfizetni.

VII. fejezet

A KÖRNYEZETVÉDELMI IGAZGATÁS

A környezetvédelmi igazgatás

64. §

(1) A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik

a) a környezetvédelmi hatósági tevékenység ellátása, így különösen a környezethasználat - e törvényben meghatározott szabályok szerinti - engedélyezése, a környezetért való közigazgatási jogi felelősség érvényesítése;

b) az Információrendszer működtetésével kapcsolatos feladatok ellátása;

c) anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi szempontból történő minősítési rendszerének meghatározása, forgalomba hozataluk, illetőleg alkalmazásuk engedélyezése;

d) a környezeti károk elhárítására irányuló feladatok szervezése.

(2) A környezetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, továbbá a területi környezetvédelmi hatóságok, illetőleg más államigazgatási szervek, a települési önkormányzat és szervei, valamint a jegyző látják el.

A környezetvédelmi hatósági feladatok ellátása

65. §

(1) A környezetvédelmi hatósági feladatokat első fokon:

a) az önkormányzati hatáskörbe nem tartozó ügyekben - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a területi környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban: felügyelőség);

b) az önkormányzati hatáskörbe tartozó ügyekben - külön jogszabályok rendelkezései szerint - a polgármester, (főpolgármester), illetve a jegyző (fővárosi főjegyző) (a továbbiakban együtt: önkormányzati környezetvédelmi hatóság) látja el.

(2) A felügyelőség feladat- és hatáskörét a Kormány, illetékességi területét a miniszter rendeletben állapítja meg.

(3) A felügyelőség az önkormányzatok feladat- és hatáskörét érintő környezetvédelmi ügyekben együttműködik az illetékességi területén működő önkormányzati környezetvédelmi hatóságokkal és segíti őket környezetvédelmi feladataik ellátásában.

A környezethasználat feltételei és hatósági engedélyezése

66. §

(1) A környezethasználat

a) környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek esetén a felügyelőség által - más, a létesítéssel összefüggő engedélyeket megelőzően - kiadott környezetvédelmi engedély (70. § (2) bek. b) pont; 71. § (4) bek. a) pont);

b) környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén a felügyelőség által kiadott környezetvédelmi működési engedély (79. § (1) bek. a) pont);

c) egyéb, az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó - a külön jogszabályokban meghatározott - esetekben a felügyelőség, illetőleg az önkormányzati környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi hatóság) által kiadott határozat, vagy szakhatósági állásfoglalásuk figyelembevételével más hatóság által kiadott határozat jogerőre emelkedését követően kezdhető meg, illetőleg folytatható.

(2) A felügyelőség az (1) bekezdésben meghatározott hatósági határozatokról, illetőleg szakhatósági állásfoglalásokról hatósági nyilvántartást vezet.

Környezeti hatásvizsgálat

67. §

(1) A környezetre jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

(2) A környezeti hatásvizsgálat szempontjából:

a) környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenységnek minősül valamely - a Kormány által rendeletben meghatározott - létesítmény vagy művelet telepítése, megvalósítása, meglévő létesítmény vagy művelet felhagyása, jelentős bővítése, valamint a technológia- és a termékváltás, illetve ezek jelentős módosítása;

b) kérelmező: az a) pontban meghatározott tevékenység kezdeményezője, illetőleg gyakorlója.

68. §

(1) A hatásvizsgálat előkészítő és - szükségessége esetén e törvény szabályai szerint - részletes vizsgálati szakaszból áll.

(2) A hatásvizsgálati szakaszok eredményeit a kérelmezőnek

a) előzetes környezeti tanulmányban és

b) részletes környezeti hatástanulmányban kell bemutatnia.

(3) A hatásvizsgálat során fel kell tárni a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó más műveletek, továbbá a meghibásodás vagy baleset miatt várható környezeti hatás okát is.

Előzetes környezeti tanulmány

69. §

(1) A tevékenység megkezdésének szándékát a kérelmezőnek be kell jelentenie (a továbbiakban: kérelem) a felügyelőségnek. A kérelemhez előzetes környezeti tanulmányt kell csatolni.

(2) Az előzetes környezeti tanulmánynak tartalmaznia kell:

a) a tervezett tevékenység célját, telepítési és technológiai lehetőségei leírását;

b) az a) pontban foglaltak megvalósításából származó, várható környezetterhelés és a környezeti elemek közvetlen igénybevételének leírását;

c) a környezetre várhatóan gyakorolt hatások előzetes becslését, továbbá új telepítés esetén a telepítés helyén a tájban és ökológiai viszonyokban várható változások részletes leírását;

d) azokat a kérdéseket, amelyek csak további, részletes hatásvizsgálat alapján válaszolhatók meg;

e) azoknak az adatoknak a megjelölését, amelyek törvény értelmében államtitkot, szolgálati (üzleti) titkot képeznek.

70. §

(1) A felügyelőség az előkészítő szakaszban szakhatóságként bevonja minden esetben:

a) az illetékes természetvédelmi igazgatóságot, illetve nemzeti park igazgatóságot;

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei intézetét;

c) szükség szerint a tevékenység környezetre gyakorolt hatásaival, veszélyeivel, illetve a biztonsággal összefüggésben hatáskörrel rendelkező más szakhatóságot.

(2) A kérelem és az előzetes környezeti tanulmány alapján a felügyelőség:

a) részletes környezeti hatástanulmány benyújtását írja elő, és meghatározza a részletes hatástanulmány készítése során vizsgálandó kérdéseket, illetőleg a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározható/kielégítendő követelményekkel

b) kiadja - a telepítés tervezett helye (helyei) szerint illetékes települési önkormányzatok egyidejű tájékoztatásával - a tevékenységhez szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy

c) a kérelmet elutasítja.

(3) A felügyelőség a környezetvédelmi engedélyt visszavonja, ha a jogerőre emelkedéstől számított három éven belül a tevékenységet, illetve az ahhoz szükséges építési előkészítési munkákat nem kezdték meg, illetőleg ha a jogosult nyilatkozik arról, hogy a környezetvédelmi engedéllyel nem kíván élni.

A részletes környezeti hatástanulmány

71. §

(1) Az előzetes környezeti tanulmány alapján készítendő, helyszíni vizsgálatokkal alátámasztott részletes környezeti hatástanulmánynak - a felügyelőség által meghatározott mélységben és részletezettségben - tartalmaznia kell:

a) a 69. § (2) bekezdés a)-h) pontjában foglaltak részletes leírását (dokumentációját);

b) a hatásterületek behatárolását, ideértve a térképi bemutatásukat is, és e területek környezeti állapotának ismertetését a tevékenység megvalósítása nélküli helyzetben;

c) a környezet állapotában a tevékenység következtében létrejövő változások előrejelzését és értékelését, az élővilágra gyakorolt hatását;

d) a környezeti állapotváltozások miatt várható egészségügyi, gazdasági és társadalmi következmények becslését, továbbá a változások becsült gazdasági és társadalmi hatását;

e) a lehetséges szennyezéseket és károsításokat megelőző, csökkentő, illetve elhárító intézkedések meghatározását;

f) a környezetre gyakorolt hatások - a tevékenység folytatása során történő - mérésének, elemzésének és a tevékenység felhagyását követő utóellenőrzésének módját;

g) a részletes hatástanulmány összeállításához felhasznált adatok forrását, a hatásvizsgálatban alkalmazott módszereket, azok korlátait és alkalmazási körülményeit, az előrejelzések érvényességi határait (valószínűségét), a hatások és vizsgálati eredmények értékelésénél felmerült bizonytalanságokat;

h) a felhasznált tanulmányok listáját, a tanulmányokhoz való hozzáférés módját;

i) a nyilvánosság számára közérthető összefoglalót.

(2) A felügyelőség a részletes vizsgálati szakaszba bevonja a 70. § (1) bekezdésében meghatározott szakhatóságokat.

(3) A részletes vizsgálati szakaszban közreműködő szakhatóság - szakhatósági állásfoglalásában - nyilatkozhat arról is, hogy a kérelmező által szolgáltatott adatok alapján a hatáskörébe tartozó elvi, illetve területfelhasználási engedélyt külön eljárás nélkül a környezetvédelmi engedély megadásával egyidejűleg megadja.

(4) A felügyelőség az ügyben rendelkezésre álló összes adat alapján határoz és

a) kiadja a tevékenység gyakorlásához szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy

b) a kérelmet elutasítja.

(5) A környezetvédelmi engedély visszavonására a 70. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

A környezetvédelmi engedély tartalma

72. §

(1) A környezetvédelmi engedély megadására vonatkozó határozatnak tartalmaznia kell:

a) az engedélyes és az engedélyezett tevékenység megnevezését, adatait, továbbá az engedély érvényességi idejét:

b) azokat a környezetvédelmi előírásokat, valamint jogszabályban meghatározott biztosítékadási és céltartalék képzési kötelezettségeket, amelyek kielégítése az engedélyezett tevékenység telepítésének, megvalósításának, módosításának, végzésének és felhagyásának feltétele;

c) a szakhatóságok környezetvédelemmel összefüggő állásfoglalását;

d) indoklásában részletes ismertetést azokról a körülményekről, amelyek figyelembevételével a felügyelőség az engedélyt megadta, illetőleg amelyekre döntését alapította.

(2) A környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító döntésnek részletes indoklást kell tartalmaznia, ebben közölni kell azokat a tényeket és megfontolásokat, melyekre a felügyelőség az elutasítást alapította. Egyben a kérelmezőt tájékoztatni kell, hogy az elutasított kérelemtől eltérő megoldással a tevékenység lehetséges-e, vagy arra az adott térségben egyáltalán nincs lehetőség.

Környezetvédelmi felülvizsgálat

73. §

(1) Az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására és megismerésére, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban: felülvizsgálat) kell végezni.

(2) A felülvizsgálat szempontjából:

a) tevékenységnek minősül valamely - a környezet igénybevételével, veszélyeztetésével vagy környezetszennyezéssel járó - művelet, illetőleg technológia folytatása, felújítása, helyreállítása és felhagyása;

b) érdekelt az a) pontban meghatározott tevékenység gyakorlója.

74. §

(1) A felügyelőség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezi akkor, ha környezetkárosításra utaló körülményt, vagy állapotot észlel.

(2) A felügyelőség felülvizsgálatot rendel el, ha az érdekelt

a) környezetvédelmi engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély nélkül kezdett meg, vagy ha

b) kiemelten védett, védett, illetőleg védőterületen (nemzeti park, természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, vízminőségvédelmi terület, hidrogeológiai védőterület, ivó-, ásvány- és gyógyvízkivételek védőterületei) a környezetet veszélyeztető tevékenységet folytat.

75. §

(1) A teljes körű felülvizsgálatnak ki kell terjednie:

a) az alkalmazott technológiák ismertetésére, a berendezések műszaki állapotának, korszerűségének bemutatására;

b) a tevékenység folytatása során okozott környezetterhelések és igénybevételek adatokkal alátámasztott bemutatására;

c) a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó műveletekre, különösen az anyagforgalomra, a be- és kiszállításra, a hulladék- és szennyvízkezelésre;

d) az esetleg bekövetkező meghibásodásból vagy környezeti katasztrófa miatt feltételezhetően a környezetbe kerülő szennyező anyagok és energia meghatározására;

e) a környezeti károk megelőzése, illetve elhárítása érdekében tett, valamint tervezett intézkedések bemutatására;

f) a tevékenység felhagyása után teendő intézkedésekre.

(2) A felülvizsgálat során a környezetterhelés megszüntetésének - s ha ez nem lehetséges - mérséklésének lehetőségeit és feltételeit meg kell határozni.

(3) A részleges felülvizsgálatnak az (1) és (2) bekezdésben írt feltételek közül a felügyelőség által megjelöltekre kell kiterjednie.

76. §

(1) A felülvizsgálatot az érdekelt saját költségén maga végezheti, illetőleg ilyen vizsgálat végzésére feljogosított személlyel/szervezettel végeztetheti.

(2) Az érdekelt felelősséggel tartozik a felülvizsgálat hitelességéért, illetőleg a közölt adatok valódiságáért.

(3) A felügyelőség, ha ellenőrzése során a felülvizsgálat eredményének hibás voltáról, illetve tartalmának részbeni vagy teljes valótlanságáról győződik meg, az érdekelt költségén uj felülvizsgálatot végeztet (megismételt felülvizsgálat).

(4) A felügyelőség a megismételt felülvizsgálatról az érdekeltet köteles értesíteni; az érdekelt pedig köteles a felügyelőségnek, illetve a felügyelőség által megbízott szervezet(ek)nek a kért adatokat szolgáltatni és a kiegészítő méréseket elvégez(tet)ni.

A környezetvédelmi teljesítményértékelés

77. §

Az érdekelt saját környezetvédelmi teljesítménye értékelésére, (tevékenysége átvilágítására) tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának megismerésére felmérést végezhet (végeztethet) és - kérelmére - azt a felügyelőség jóváhagyja.

A felülvizsgálat és a teljesítményértékelés közös eljárási szabályai

78. §

A 73. § szerinti - a felülvizsgálat eredménye alapján indult - eljárásban, illetőleg a 77. § esetén a felmérés eredményének jóváhagyásakor az illetékes természetvédelmi, nemzeti park igazgatóságot, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei (fővárosi) intézetét, valamint az ügyben érdekelt - és külön jogszabályban hatáskörrel felruházott - más hatóságokat szakhatóságként be kell vonni.

79. §

(1) A felülvizsgálat eredménye alapján a felügyelőség

a) engedélyezi a tevékenység folytatását (a továbbiakban: működési engedély);

b) az engedély megadásával egyidejűleg a szükséges környezetvédelmi intézkedések megtételére kötelezi az érdekeltet, ideértve a 72. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt biztosítékadási és céltartalék képzési kötelezettségeket is;

c) felfüggeszti a tevékenység folytatását, illetőleg az erre hatáskörrel rendelkező szervnél azt kezdeményezi és meghatározza a tevékenység folytatásának környezetvédelmi feltételeit.

(2) A 77. § szerint végzett felmérés jóváhagyásakor a felügyelőség egyszerűsített határozatot hoz (Ae. 43. § (2) bekezdés), illetőleg az eljárást tovább folytathatja az (1) bekezdés b)-c) pontja rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával.

80. §

A 74. § (2) bekezdése a) pontja esetén - a nyilvánosság bevonásának biztosítása érdekében - a felügyelőség köteles tárgyalást tartani.

81. §

A határozatnak tartalmaznia kell:

(1) A 79. § (1) bekezdés a) pontja esetén:

a) a tevékenység és az érdekelt megnevezését, valamint a tevékenység célját;

b) a tevékenység folytatásának helyét és hatásterületének behatárolását;

c) a tevékenységet jellemző - a 75. § alapján megállapított - adatokat;

d) a tevékenységgel összefüggő környezetvédelmi előírásokat; e körben a környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérések rendjét, dokumentálását, az ebből származó adatok szolgáltatásának és értékelésének módját;

e) a határozat érvényességi idejét.

(2) A 79. § (1) bekezdés b) pontja esetén az (1) bekezdésben előírtakon túl:

a) a tevékenység folytatásához szükséges intézkedések meghatározását;

b) a környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérőhelyek kialakítását;

c) az intézkedések sorrendjét és azok időbeli ütemezését.

(3) A 79. § (1) bekezdés c) pontja esetén:

a) a kötelezett megnevezését;

b) a megállapított kötelezettség tartalmát, teljesítésének módját és határidejét;

c) mindazokat a lényeges előírásokat (feltételeket), amelyeket a tevékenység során meg kell tartani, illetve teljesíteni kell;

d) a káros állapot és az okozott káros hatás megszüntetésére vonatkozó követelményeket és az azok kielégítésére alkalmazható általános megoldásokat (azok lehetséges változatait).

Bejelentési kötelezettség, ellenőrzés

82. §

(1) A működési engedélyben, illetőleg a 66. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti döntésben alapul vett körülmények jelentős megváltozását, továbbá a tulajdonos változást az érdekelt köteles a felügyelőségnek 15 napon belül bejelenteni.

(2) A környezetvédelmi felügyelőség hivatalból is vizsgálja a környezetvédelmi engedélyben, illetőleg az (1) bekezdés szerinti döntésben alapul vett körülmények változását. Ha ezek jelentősen eltérnek az engedélyezéskori körülményektől, a környezetvédelmi hatóság felülvizsgálatot rendelhet el, amelynek elbírálásáig a tevékenység folytatását részlegesen vagy teljesen korlátozhatja, vagy felfüggesztheti, illetőleg az erre hatáskörrel rendelkező szervnél ezt kezdeményezi. Az (1) bekezdésben meghatározott bejelentés elmulasztása esetén a hatáskörrel rendelkező szerv felfüggeszti a tevékenységet.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából jelentős változásnak minősül a körülmények, a technológia megváltoztatása, valamely környezeti terhelésnek vagy igénybevételnek az engedélyezettnél nagyobb mértéke.

83. §

Csődeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolás esetén a tevékenységgel esetlegesen okozott környezetkárosítás, illetőleg környezetkárosodás feltárása, megszüntetése érdekében a külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

Anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi minősítése

84. §

(1) A környezetre veszélyt jelentő, megfelelő kezelés vagy kialakítás hiányában azt szennyező termékeket és technológiákat környezetvédelmi szempontból - minősítettség hiányában - minősíteni kell, és gondoskodni kell a minőség biztosításának feltételeiről.

(2) A környezetre veszélyt jelentő anyagokat, azok esetleges környezetbe kerülésükkor érvényesülő környezeti hatásuk alapján - külön jogszabály szerint - veszélyességi fokozatokba kell sorolni.

(3) A környezetvédelmi követelményeket érvényesíteni kell az anyagok, termékek és technológiák egyéb célú minősítése során is.

(4) A minősített anyag, termék vagy technológia környezeti veszélyeiről és hatásairól, a felszámolás, valamint az elhasználódás utáni kezelés feltételeiről és módjáról a használati utasításban a gyártónak, illetve a forgalmazónak tájékoztatást kell adnia.

85. §

Egyes, a környezetre súlyos veszélyt jelentő anyagok és termékek előállítását, behozatalát, forgalmazását, technológiák alkalmazását a minősítésen túl külön engedélyhez kell kötni, illetve szükség esetén meg kell tiltani.

86. §

Azon termékekre és technológiákra, amelyek a hagyományos, azonos vagy hasonló funkciójú termékeknél és technológiáknál bizonyítottan kisebb környezetveszélyeztetést, illetve környezetterhelést okoznak, környezetkímélő termék vagy technológia megkülönböztető jelzés alkalmazható.

Határértékek

87. §

(1) A határértékeket igénybevételi T/17.. § (1) bekezdés; 19. § (1) bekezdés/, illetőleg kibocsátási és szennyezettségi T/35.. §/ határértékként kell meghatározni.

(2) A védendő környezeti elem sajátosságaitól, illetőleg a szennyezés jellegétől függően meghatározhatók:

a) általános jellegű,

b) területi,

c) helyi,

d) védelmi övezetekre vonatkozó

ökológiai, egészségügyi, tervezési, továbbá rendkívüli helyzetben alkalmazandó határértékek.

88. §

(1) A környezetbe kibocsátható anyagok mennyiségét, minőségét, koncentrációját, a kibocsátható energia minőségét és mértékét (a továbbiakban: kibocsátási határérték) a környezet, illetve a befogadó elem állapotának, a természetes vagy közel természetes állapot megőrzéséhez, illetőleg helyreállításához meghatározott célállapotának figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Kibocsátási határértéket a környezetterhelést okozó tevékenységre, termékre (a továbbiakban együtt: szennyezőforrás) kell megállapítani.

(3) Kibocsátási határérték megállapítható:

a) valamely termékre (termék határérték);

b) valamely technológiára, vagy szennyezőanyagra jellemző kibocsátás mennyiségére (technológiai határérték; amely lehet kibocsátási koncentráció vagy anyagfelhasználás, termelés, energiatermelés mennyiségére vonatkozó fajlagos érték, stb.);

c) adott területen a szennyezőforrás által kibocsátható szennyezőanyag vagy energia mennyiségére (területi határérték);

d) meghatározott területre vagy termelési ágra, szennyezőforrás csoportra vonatkozó összmennyiségben.

89. §

(1) A kibocsátási határértékek megállapításánál figyelembe kell venni a környezet, illetve adott eleme pillanatnyi és célállapotát, az elérhető legjobb, legkorszerűbb védekezést biztosító technológiákat. Bevezetésükkor biztosítani kell a szükséges és elégséges felkészülési időt.

(2) A kibocsátási határértékek megállapítása során figyelembe kell venni a természeti folyamatok és az egyes környezetterhelő tényezők várható együttes hatását is.

(3) A kibocsátási határértéket a miniszter - az érdekelt miniszterekkel együttesen kiadott - rendeletben, vagy e rendeletben meghatározott esetekben a környezetvédelmi hatóság állapítja meg.

A környezetvédelmi közigazgatási szervek hatósági eljárásának különös szabályai

90. §

A környezetvédelmi hatósági eljárásokra - e törvényben foglalt eltérésekkel -az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni.

Elintézési határidők

91. §

Környezetvédelmi engedély megszerzésére, továbbá a működési engedély kiadására irányuló eljárásban az ügyintézési határidő kilencven nap.

Eljárás szakhatóságként

92. §

Környezetvédelmi ügyekben az eljárásban közreműködő szakhatóság szakhatósági nyilatkozatát a megkeresést követő harminc napon belül köteles megadni.

Tárgyalás

93. §

(1) A felügyelőség részletes környezeti hatástanulmány benyújtása esetén - a nyilvánosság bevonásának biztosítása érdekében - köteles tárgyalást tartani, kivéve, ha a tevékenység katonai titokvédelem alá esik. Ebben az esetben is a katonai tevékenységből eredő, polgári területet érintő környezeti hatásokról a felügyelőség az érintett önkormányzatot tájékoztatja.

(2) A tárgyalás helye a tevékenység telepítési helye szerint illetékes, illetve a leginkább érintett egy vagy több település önkormányzatának hivatalos helyisége, ahova a felügyelőség meghívja az ügyben érdekelt szakhatóságokat (70. § (1) bek.), az érintett lakosságot, valamint az érintett önkormányzatokat (4. § p) pont), a kérelmezőt, továbbá a környezetvédelmi érdekek képviseletére alakult egyesületet és más társadalmi szervezetet, ha ezek részvételi szándékukat bejelentették és ügyféli minőségüket (97. § (1) bek.) igazolták.

(3) A tárgyalás napjáról, helyéről és arról, hogy a részletes környezeti hatástanulmány hol tekinthető meg, az érintett település(ek) lakosságát az érintett önkormányzat(ok) - közzététel útján - értesíti(k).

(4) A közzétételnek legalább harminc nappal a tárgyalás időpontja előtt kell megtörténnie.

(5) A tárgyalás időpontjáig az észrevételeket a felügyelőséghez vagy a tárgyalás helye szerint illetékes önkormányzathoz lehet benyújtani.

(6) A felügyelőség az ügyben a környezeti hatás megítélése szempontjából lényeges észrevételeket köteles a döntéshozatal előtt érdemben vizsgálni.

(7) Több érintett önkormányzat esetén, vagy ha az érintettek számára tekintettel ez indokolt, több helyszínen is tartható tárgyalás.

A tárgyalási jegyzőkönyv

94. §

A tárgyalásról a felügyelőség jegyzőkönyvet készít és arról a tárgyalást követő tizenöt napon belül másolatot küld a kérelmezőnek és az eljárásban résztvevő szakhatóságoknak. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az észrevételek érdemi összefoglalóját is. A jegyzőkönyv másolatát hozzáférhetővé kell tenni az érintett önkormányzatoknál és a felügyelőségnél.

Végrehajtható határozatok

95. §

A környezeti veszélyeztetéssel járó rendkívüli esemény kapcsán hozott határozat elleni jogorvoslati kérelemnek a végrehajtására nincs halasztó hatálya.

VIII. fejezet

AZ ÁLLAMPOLGÁROK RÉSZVÉTELE A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN

96. §

(1) Az állampolgárok - e törvényben és más jogszabályban meghatározott módon - jogosultak részt venni a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati döntések kialakításában, a hatóságok környezetvédelmi döntéseinek meghozatalában.

(2) Mindenkinek joga, hogy környezeti veszélyeztetés vagy környezetkárosítás esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmét erre felhívja. Az erre vonatkozóan írásban tett felhívásra a hatáskörrel rendelkező - állami vagy önkormányzati - szerv intézkedésének megtétele mellett a törvényben előírt határidőn belül érdemi választ köteles adni.

(3) Az állampolgári részvétel gyakorolható:

a) személyesen vagy képviselő útján,

b) társadalmi szervezetek révén,

c) önkormányzatok útján.

Állampolgárok környezetvédelmi egyesülése

97. §

(1) Az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - a hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban területükön az ügyfél jogállása illeti meg.

(2) Az állampolgárok által környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeknek és más politikai pártnak nem minősülő szervezeteknek (a továbbiakban: szervezet) joga, hogy tagsága érdekeit képviselve

a) közreműködjön a működési vagy tevékenységi területét érintő területfejlesztési és környezetvédelmi tervek kidolgozásában;

b) részt vegyen - e törvény szabályai szerint - a környezeti hatásvizsgálati eljárásban;

c) véleményezze a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati jogszabályok tervezeteit.

(3) A szervezet a (2) bekezdés c) pontjában foglalt jogának érvényesítése érdekében a jogszabályt előkészítő minisztériumnál, illetve települési önkormányzatnál jelenti be véleményezési igényét.

(4) A minisztériumok évente - december 31-ig - a következő évre tervezett környezettel kapcsolatos jogszabályaik címszerinti jegyzékét megküldik a miniszternek, aki azt közzéteszi a tárca hivatalos lapjában. A települési önkormányzatok az általuk kiadni szándékozott ilyen jogszabályokról a helyben szokásos módon adnak tájékoztatást.

98. §

(1) Környezeti veszélyeztetés esetén a szervezet a környezet védelme érdekében jogosult fellépni és:

a) állami szervtől, helyi önkormányzattól a megfelelő, hatáskörébe tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy a

b) környezethasználó ellen pert indítani.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti perben a szervezet kérheti a bíróságtól, hogy a veszélyeztetőt

a) tiltsa el a jogsértő magatartástól (működéstől);

b) kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére.

99. §

A 97. § (2) bekezdés c) pontja, valamint (3) bekezdése szerinti véleményezési jog a szakmai érdekképviseleteket is megilleti.

IX. fejezet

FELELŐSSÉG A KÖRNYEZETÉRT

A jogi felelősség általános alapja

100. §

(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, illetőleg tevékenységét a környezetvédelmi előírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogsértő tevékenység) az e törvényben foglalt és a külön jogszabályokban meghatározott (büntetőjogi, polgári jogi, államigazgatási jogi stb.) felelősséggel tartozik.

(2) A jogsértő tevékenység folytatója köteles

a) az általa okozott veszélyeztetést, illetőleg környezet szennyezést megszüntetni, illetőleg környezetkárosítást abbahagyni;

b) az általa okozott károkért helytállni.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedés elmaradása vagy eredménytelensége esetén az erre jogosult hatóság, illetve a bíróság a tevékenység folytatását korlátozhatja, az általa megállapított feltételek biztosításáig felfüggesztheti, vagy megtilthatja.

101. §

(1) A jogsértő tevékenységért való felelősség a büntetőjogi és szabálysértési jogi felelősség kivételével - az ellenkező bizonyításáig - annak az ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a tevékenységet folytatják, illetőleg folytatták.

(2) Az (1) bekezdés szerinti vélelem megdöntéséhez szükséges bizonyítékot az ingatlan tulajdonosának, vagy birtokosának kell szolgáltatnia.

Kártérítési felelősség

102. §

(1) A környezet igénybevételével illetőleg terhelésével járó tevékenységgel vagy mulasztással másnak okozott kár környezetveszélyeztető tevékenységgel okozott kárnak minősül és arra a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait (Ptk. 345-346. §-ai) kell alkalmazni.

(2) Ha a károsult az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényét nem kívánja érvényesíteni a károkozóval szemben - a károsult erre vonatkozó és az elévülési időn belül tett nyilatkozata alapján - a miniszter a Központi Környezetvédelmi Alap javára az igényt érvényesítheti.

103. §

Ha a jogsértő tevékenységet folytató személyében változás áll be, e tevékenységet folytatóval szemben a jogutód felelősségének szabályait kell alkalmazni.

Környezetvédelmi bírság

104. §

(1) Aki jogszabályban, illetve hatósági határozatban a környezet védelmét szolgáló előírást megszeg, vagy azokban megállapított határértéket túllép, - az általa okozott környezetszennyezés, illetőleg környezetkárosítás mértékéhez és súlyához igazodó - környezetvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2) A környezetvédelmi bírságot a környezetterhelési díjon felül kell megfizetni.

105. §

A környezetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól. Környezetvédelmi megbízott

106. §

(1) A Kormány által jogszabályban meghatározott környezethasználatok esetén -a környezetvédelemmel összefüggő feladatok ellátása érdekében - megfelelő szakismerettel rendelkező környezetvédelmi megbízottat (a továbbiakban: megbízott) kell alkalmazni, megbízni.

(2) A megbízott jogait és kötelezettségét, illetve feladatainak részletezését írásban (munkaszerződésben, szerződésben, stb.) kell rögzíteni.

(3) A megbízott köteles előzetesen felhívni a szervezet minden szerve és tisztségviselője figyelmét arra, hogy valamely tervezett intézkedés környezetvédelmi jogszabályt, előírást sért.

(4) Nem lehet megbízott, akit környezet sérelmével vagy veszélyeztetésével kapcsolatos bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek, az ítélet hatálya alóli mentesülésig.

X. fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

107. §

(1) Ez a törvény a kihirdetésétől számított 180. napon lép hatályba, egyidejűleg az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény hatályát veszti.

(2) A Program hat évi időtartamra szóló javaslatát első ízben az Országgyűléshez a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslattal egyidejűleg kell benyújtani.

(3) Az Országos Környezetvédelmi Tanácsot a törvény hatálybalépésével egyidejűleg létre kell hozni, az ezzel kapcsolatos szervezőmunkát a miniszter végzi.

(4) A törvény rendelkezéseit - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - az első fokú határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.

(5) A környezeti elemekre és az azokat veszélyeztető tényezőkre vonatkozó új jogszabályok hatályba lépéséig a szabályozás tárgyát képező kormány-, illetőleg miniszteri rendeletek előírásait kell alkalmazni.

(6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy:

a) megállapítsa a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzőjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét;

b) meghatározza a környezetvédelmi felügyelőségek feladat- és hatáskörét;

c) szabályozza a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek körét és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályait, illetőleg a tevékenységek körét szükség szerint, de legalább két évente felülvizsgálja;

d) megállapítsa a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során biztosítékadási kötelezettség, valamint céltartalék képzési kötelezettség szabályait;

e) megállapítsa a környezetre súlyos veszélyt jelentő anyagok és termékek előállítása, behozatala, forgalmazása, valamint technológiák alkalmazása, minősítése és engedélyezése részletes szabályait;

f) meghatározza a környezetvédelmi bírságok fajtáit és mértékét, megállapításának módját;

g) a környezetvédelmi szempontból minősítendő anyagok, termékek és technológiák körét, szabályait, valamint a minősítő hatóságokat és intézményeket, a minősítés rendjét;

h) meghatározza azokat a környezethasználatokat, amelyek esetén környezetvédelmi megbízottat kell alkalmazni.

(7) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben

a) a környezetvédelmi felügyelőségek illetékességi területét;

b) a termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó elhasználódott termékek visszagyűjtésére és megfelelő kezelésére vonatkozó előírásokat;

c) a környezetvédelmi szempontból minősítendő anyagok termékek és technológiák körét, szabályait, valamint a minősitő hatóságokat és intézményeket, a minősítés rendjét;

d) a környezetkímélő megkülönböztetés feltételrendszerét;

e) a környezetvédelmi bírságolás sajátos szabályait;

f) a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeit;

g) a felülvizsgálat végzéséhez szükséges jogosultság szakmai feltételeit és a feljogosítás módját;

h) a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeit;

i) a hatósági nyilvántartás (66. § (2) bekezdés) vezetésének részletes szabályait

rendeletben megállapítsa.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A hatályos környezetvédelmi törvény megjelenése óta közel húsz esztendő telt el.

Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény a maga idejében előremutató jogszabálynak számított és eleget tett annak a 70-es években jelentkező követelménynek, hogy a környezetvédelem, mint társadalmi probléma, a törvény szintjén nyerjen megfogalmazást. Ugyanakkor magán viselte az adott korszak sajátosságait, így a törvény valójában nem jelentett a végrehajtás számára igazi normát, a környezetvédelem nem épült be a társadalmi-gazdasági folyamatokba. A törvény - a politikai rendszer korlátai miatt - nem tartalmazott garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság és az ellenőrzés számára.

Indokolja az új törvény kidolgozását az a jelentős változás is, ami a környezet védelmének nemzetközi téren való megítélésében végbement az utóbbi két évtizedben. A környezeti elemek megóvásának és takarékos használatának jelentősége felértékelődött. Az ENSZ égisze alatt kidolgozásra kerültek a harmonikus fejlődés alapelvei, és erre támaszkodva már több nemzetközi egyezményt is kidolgoztak elsősorban az országhatároktól függetlenül jelentkező, vagy az azokon átterjedő hatásokkal kapcsolatban. Ezeken túlmenően a fejlett országok egész sorában (pl. Európai Közösség, USA, Japán) jelentősen megszigorították, illetve szabályozták a különféle környezethasználatok módját, mértékét határérték rendszerek kidolgozásával és előírásával.

A rendszerváltást követően a környezetvédelem megújításának igénye elemi erővel merült fel. Olyan törvény meghozatala vált szükségessé, amely a megváltozott társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok között hatékonyan képes érvényre juttatni a környezetvédelem egyetemes érdekeit. A környezetvédelmi szabályozás megújítása elsődlegesen a környezetbarát jogrendszer fogalmával jellemezhető. E fogalom lényege, hogy a törvényalkotás ill. törvényszerkesztés tekintettel van a környezet védelmének érdekeire. Nem születhet a jövőben jogszabály úgy, hogy az nem harmonizál a környezetvédelem alapvető célkitűzéseivel, sőt a hatályos joganyagot is felülvizsgálatakor, és a környezetvédelmet érintő meglévő jogszabályokat is a fentieknek megfelelően módosítják.

Ugyanakkor nem képzelhető el környezetvédelmi jogi szabályozás önmagában anélkül, hogy figyelemmel ne lenne a társadalmi- gazdasági élet más vonatkozásait szabályozó jogi normákra.

Nem létezhet párhuzamosan egymás mellett a környezetvédelmi jogterület és a rajta kívüli minden más jogterület. Ennek ellentmondásait a hatályos jog érvényesülésének érzékelhető zavarai igazolták.

A környezetvédelmi törvény is csak akkor lesz tartós, ha szerves részévé válik a jogrendszernek és hatást gyakorol arra, hiszen semmilyen szabályozás sem lehet megalapozott napjainkban környezetvédelmi érintettség nélkül. Ez úgy valósítható meg, hogy a törvény egyrészről tartalmilag összhangban áll a jogrendszer egyéb elemeivel, másrészről pedig meghatározza a másutt szabályozott, vagy szabályozandó kérdések környezetvédelmi szempontú, alapvető követelményeit.

A fentiekből következik, hogy a Javaslat kódex-szerű szabályozási formát ölt, amennyiben átfogja a környezetvédelmi jogterület alapvető intézményeinek jelentősebb részét, természetesen a részletszabályok nélkül. Ugyancsak indokolt, hogy az egyes környezeti elemekre, környezeti hatásokra nézve is adjon eligazítást a szabályozás. Természetesen nem lehetséges, sőt nem is lenne célszerű, hogy a Javaslat felölelje az egyes környezetvédelmi részterületek részletszabályait. Erre nézve külön törvényi és végrehajtási rendeleti csokor létrehozása a követendő megoldás. A Javaslat kiemelkedő jelentőségű szerepet tölt be a környezetvédelem funkcióinak, szervezeti, intézményi rendszerének, eszközrendszerének, valamint a piacgazdasági modellű országokra jellemző intézményeinek, az állami kötelezettségvállalás, a társadalmi részvétel, illetve a felelősségi viszonyok rendezésében.

A Javaslat általános értékelése során tekintettel kell lenni arra, hogy a környezetvédelem, mint a különböző jogágak találkozási pontjain elhelyezkedő komplex intézmény, a jogi szabályozás nézőpontjából is számos jogterületet érint, beleértve a magánjogi, a közjogi, s ez utóbbin belül a közigazgatási jogi hivatkozásokat is. A komplexitás azonban nemcsak a jogrendszer szintjén, az egyes jogágak keresztmetszetében jelentkezik, hanem a jogi szabályozási kérdések és a jogon kívüli, elsősorban gazdasági-pénzügyi jellegű intézmények összefüggésének, illetve kapcsolatrendszerének keresztmetszetében is. Ebből adódóan a jogi szabályozás lehetőségeinek és korlátainak a környezetvédelem területén történő felmérése és érvényesítése a szabályozás realitását is befolyásolhatja.

A Javaslat és a környezet egyes elemeire, illetve az azokat veszélyeztető tényezőkre vonatkozó részletes szabályokat rendező jogi normák úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az egész és a részek. Ezért a Javaslatban minden - a részletező törvényekben szabályozandó - terület alapvető elveinek és rendelkezéseinek meg kell jelennie.

A kifejezetten környezetvédelmi szakterületi szabályok mellett a Javaslatnak kell megalapoznia a környezetet leginkább igénybe vevő vagy terhelő gazdasági tevékenységeket szabályozó jogi normáinak környezetvédelmi feltételrendszerét is. Ezen megalapozó szerephez szervesen kell illeszkednie - egymást kölcsönösen kiegészítve és támogatva - az élő és élettelen természet, valamint a kulturális értékek védelmével kapcsolatos joganyagnak is. A korábbi gondolkozáshoz képest markáns változást jelent az az alapelvi megfogalmazás, amely szerint a passzív környezetvédelemmel szemben a környezeti károk megelőzésére való törekvés a környezetvédelmi tevékenység vezérelve. Ezt az elvet hangsúlyozza és vezeti végig a Javaslat.

Határozottan kívánja megfogalmazni az állam feladatait, kötelezettségeit és anyagi helytállását, ezzel összhangban természetesen ugyanilyen részletességgel az önkormányzatok szerepét is. Az alapelvek érvényesülése érdekében jelentős változást kell bevezetni a gazdasági szabályozó rendszer kialakítása során. A Javaslat ennek alapfeltételeit teremti meg. Hosszabb idő óta hiányolt - Kormányrendelettel bevezetett - jogintézmény törvényi szintű szabályozását tartalmazza a Javaslat a környezeti hatásvizsgálatról szóló rendelkezések megalkotásával, ezzel is erősítve a környezeti károk megelőzésének alapelvét.

Hangsúlyosan megfogalmazódnak a környezetért való felelősség szabályai is, ráépülve a jelenlegi más jogterületi törvényekre, ahol kell, azoknak e szabályokkal való összhangját is megteremtve.

Új elképzelést tükröznek a Javaslatban a társadalom részvételének szabályai, a nyilvánosság elve és az információkhoz való jutás lehetőségeinek megteremtése. Fontos elemként kerültek megfogalmazásra az oktatást és környezetesztétikai tudatalakítást preferáló szabályok.

A jövő tervezése szempontjából jelentősnek ítélhető új elem a nemzeti környezetvédelmi program, amellyel az állam biztosítani kívánja a környezeti egyensúly megőrzését, a megelőzést és a helyreállítási teendők fokozatos végrehajtását.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Javaslat a törvény céljaként a környezet megőrzését és az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítását, környezeti elemeinek és folyamatainak védelmét s egyben a környezetet megőrző fejlődés biztosítását mondja ki. A célok között alapelvi igénnyel mondja ki a törvény a megelőzés elvét, a környezet terhelésének és szennyezésének csökkentését, a károsodott környezet helyreállításának szükségességét, az emberi egészség védelmét, a természeti erőforrásokkal való takarékos és környezetkímélő gazdálkodás kötelezettségét.

A környezeti elemek hosszú távú hasznosíthatóságának megóvása, az erőforrások megújuló képességének megőrzése, a természetes környezeti folyamatok zavartalan működése érdekében a Javaslat meghatározza azon feltételeket, amelyek megvalósításának segítségével az alapvető célok elérhetővé válnak, így célozva meg

- az állam más politikai céljainak a környezetvédelem követelményeivel való összhangját,

- a piacgazdaság kialakításának a harmonikus fejlődés elvével való összhangját,

- a környezetvédelem eszköz- és intézményrendszerének a méltányos teherviselés elve szerinti kialakítását, és

- a környezet használata következtében fellépő hatásokért az azokat okozó alapvető felelősségét,

valamint a lakosság részvételének biztosítását, a környezet védelmét szolgáló közigazgatási eszközök kialakítását.

A 2-3. §-okhoz

A törvény hatályára vonatkozó rendelkezésekben a Javaslat a tárgyi hatály körében szakít a hatályos környezetvédelmi törvény megközelítésével.

A tárgyi hatály szempontjából nem az "emberi környezetet" jelöli meg, hanem - az emberközpontú felfogás helyett - az élő szervezeteket helyezi a védelem középpontjába, amelyet - a megelőzés elvének megfelelően a környezeti elemek biztosította életfeltételek védelmén keresztül óv meg.

Fontos rendelkezése a Javaslatnak a környezethasználat és a környezethasználó fogalmának értelmezése. A két fogalom közül az alapfogalmak között határozza meg a környezethasználatot, vagyis azokat a tevékenységeket, amelyek a környezet állapotát meghatározó módon módosíthatják. A törvény alanyi hatálya alá vonja mindazokat a környezethasználókat, akik ilyen tevékenységet folytatnak.

A két fogalom a környezet és a környezetvédelem rendszerszemléletű megközelítése mellett a Javaslat intézményein is túlmutat, mert törvényhez kapcsolódó, vagy más környezetvédelmet is érintő jogszabályokban is használható.

A hatályra vonatkozó szabályok adnak eligazítást a "környezetvédelmi jogterület" jövőbeni szabályozási struktúrájára nézve is. A környezethasználattal járó tevékenységeket szabályozó legfontosabb törvénykezési tárgyakat azzal az igénnyel jelöli ki, hogy a megalkotandó szabályok számára irányadóul szolgál a Javaslat.

A 4-5. §-okhoz

Az alapfogalmak a környezetvédelmi joganyag általános, elméleti módon kifejthető és magasabb szinten összefogható meghatározásainak listáját adják, s egyben a törvény alapvető fogalomrendszerét képezik. A Javaslat fogalomrendszere igyekszik általánosan alkalmazható egységes felfogásban meghatározni a környezetre gyakorolt, különböző mértékű valós vagy potenciális hatásokat, valamint az ezekből származtatható környezeti állapotot jellemző minőségeket.

Így lényeges eleme a szabályozásnak a kibocsátás mértéke szerinti megkülönböztetés: az általánosan vett terhelés, a bizonyos - jellemzően határértékkel meghatározott - mérték fölötti terhelés szennyezéskénti (a terhelt közeg állapotának érzékelhető romlását okozó) értelmezése, majd a terhelés további növekedésével a károsítás (a környezeti elem funkcióinak helyreállítása már csak mesterséges beavatkozással valósítható meg, ha egyáltalán megtehető) megjelölése.

A környezethasználatok hatásainak megfelelően a környezet (vagy valamely eleme) állapotának minőség szerinti megkülönböztetése is megtörténik. Az általános jellemzőként használt állapot - elérve egy bizonyos minőségi, "terheltségi" szintet - szennyezettségként jelenik meg, majd az állapot további romlásával károsodásként, azonnali beavatkozást igénylő állapotként jelentkezik.

A Javaslat megfogalmazza a környezet erőforrásként felhasználható, korlátozott mértékben rendelkezésre álló környezeti elemek igénybevételének jelentését is, és ezzel módot ad azok mennyiségi védelmére is. Az igénybevétel, illetőleg az ennek hatására bekövetkező igénybevettségi állapot szintén elérhet olyan szintet, amely előbb csak érezhetően rontja az erőforráskénti elérhetőséget vagy felhasználhatóságot, de az igénybevétel további növekedésével a környezeti elem funkciónak helyreállítása már külön beavatkozással valósítható csak meg. Ez utóbbi szintén környezetkárosításnak, illetve a kialakuló helyzet károsodásnak minősül.

A fogalomrendszer ilyen felépítése szakítást jelent a jelenleg is érvényes renddel, amely szerint csak a káros szennyezést kell megakadályozni, illetve jogi és pénzügyi eszközökkel visszaszorítani. A tervezet megteremti annak a lehetőségét, hogy a határérték alatti szennyezőanyag kibocsátásokat is korlátozzák. A meglévő eszközök csak a nagymértékű, illetve a határérték feletti szennyezőanyag kibocsátások visszafogására használhatók. Az pedig tapasztalati tény, hogy a sok kis kibocsátás együttes hatása lehet éppolyan kedvezőtlen, vagy még rosszabb is, mint egy-egy határérték felettié. Mindez elmondható a környezeti elemek igénybevételével kapcsolatban is. A környezetvédelmi szabályozás alapvető eszközei a különféle határértékek. A Javaslat megteremti ezek bevezetésére, részletes szabályozására a törvényi kereteket, mind a terhelések, mind az állapot minősége, mind az igénybevételek tekintetében.

Az olyan környezethasználatok jellemzésére, amelyeknél a felhasznált vagy előállított (keletkező) anyagok vagy energia tulajdonságai következtében potenciális környezeti hatások lépnek fel, és az ezeknek megfelelő védelmi, biztonsági intézkedések megtételének elmulasztása, vagy baleset következtében ténylegesen be is következhetnek, vezeti be a Javaslat a környezeti veszélyeztetés fogalmát.

Meghatározza a Javaslat a környezet és a környezeti elemek tartalmát, megadja a környezethasználat okozta hatás, annak hatásterülete és az azzal érintettek értelmezését.

A leghatékonyabb, legjobb megoldás fogalmának bevezetésével a Javaslat megteremti a környezetet érő kibocsátások, valamint a környezetet veszélyeztető létesítmények kialakításának és üzemeltetésének szabályozására vonatkozó eszközt, amelyet a fejlett országokban már több éve elterjedten alkalmaznak.

A 6-12. §-okhoz

A Javaslat a környezet védelmének alapelvei között a megelőzés és helyreállítás, a felelősség, az együttműködés továbbá a tájékozódás, a tájékoztatás, a nyilvánosság és a környezeti elemek egységes védelme elvét határozza meg olyan igénnyel, hogy azok a törvény egészét, a környezetvédelmi tevékenység minden mozzanatát át kell hogy hassák. A Javaslatban megfogalmazott megoldások, intézmények visszatükrözik ezen elvek konkrét megvalósulásának módjait.

A törvény általános jellegéből következően a Javaslat összefoglalja azokat az átfogó, minden környezethasználóra, illetve jogi és természetes személyre vonatkozó alapkövetelményeket, amelyeket a környezet, annak elemei és természetes folyamatai megóvása érdekében bármilyen, a környezetre ható tevékenység megkezdése és folytatása során be kell tartani. A környezeti adatok nyilvánosságára, hozzáférhetőségére vonatkozó előírásokkal a Javaslat eleget kíván tenni az ezen a téren jelentkező általános társadalmi elvárásnak. A kibocsátásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség várhatóan számos környezethasználót fog visszatartani a környezet szennyezésétől a nyilvánosságtól való félelem miatt. (Több külföldi példa bizonyítja, hogy bizonyos esetekben a nyilvánosságnak lehet akkora szennyezés-visszatartó ereje, mint a környezetvédelmi hatósági tevékenységnek.) A Javaslat itt csak általános megfogalmazását adja az alapelveknek. Azok részletes kifejtésére a Javaslat későbbi részeiben kerül sor. Így például az V. fejezet szól a környezetvédelmi információrendszerről és tájékoztatásról, a IX. pedig a környezetvédelemre vonatkozó szabályok megsértése miatti felelősségről.

A 13-32. §-okhoz

A Javaslat nem törekszik az egyes környezeti elemek, illetve az azokat veszélyeztető tényezők sajátosságainak megfelelő szakterületi részletes szabályok megalkotására, de megadja a környezeti elemek környezetvédelmi szempontú értelmezését, valamint néhány, az elemek védelmét szolgáló, eddig nem szabályozott alapkövetelményt. Ugyanakkor megteremti annak a lehetőségét, hogy a szakterületi részletszabályok olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek megoldása az eddigi lehetőségeknél sokkal hatékonyabb, és a környezeti érdekeket jobban szolgáló szakmai munkát tegyenek lehetővé.

Külön kiemelendő a Javaslat 13. § (1) bekezdésében rögzített azon - eddig nem érvényesült - követelmény, amely a környezeti elemek "egységükben és kölcsönhatásukban" történő védelmét írja elő.

A 33-36. §-okhoz

A Javaslat e §-okban rendelkezik a különböző kiemelt védelemre érdemes környezeti elemek különleges védelmi szabályokkal történő megóvásáról. Ennek érdekében elrendeli a célállapotok meghatározását és a kijelölhető védelmi övezetekben a különböző környezethasználatok korlátozását. A veszélyeztető tényezők elleni védelem érdekében kibocsátási, igénybevételi, valamint szennyezettségi határértékek megállapítását írja elő. Itt ad felhatalmazást a Javaslat a - többek között - ezekkel kapcsolatos szakmai részletszabályok megállapítására, a törvényi intézkedések szakterületi alkalmazási határainak meghatározására.

A célállapotok meghatározásának elrendelésével segíti mind a környezetvédelmi, mind a gazdasági tervezést. A védelmi övezetekre vonatkozó előírások lehetővé teszik egyrészt a megóvandónak tartott környezeti értékek, területek fokozott, kiemelt kezelését (védett területek), másrészt a fokozott veszéllyel járó tevékenységek környezetének biztonságba helyezését (védő területek).

A 37-38. §-okhoz

A Javaslat az állam feladatai meghatározásával hangsúlyozni kívánja, hogy - mint az irányadó államok jelentős részében - az emberi környezet védelme az állami célok egyike. A környezet védelmének állami célként való kezelése annak kifejezése, hogy az állam és a társadalom léte, illetve rendje szempontjából a környezetvédelem kiemelkedően fontos.

Az állam feladata a környezet védelmének jogi szabályozása, a környezetvédelmi jogok és kötelezettségek megállapítása, megtartásuk ellenőrzése, továbbá a környezet védelmének tervezése, irányítása és igazgatása. Mindezek teljesülésére az állam - többek között - jogi, gazdasági és műszaki szabályozórendszert alakít ki, mérő-, megfigyelő- és információrendszert tart fenn és működtet, vizsgálja a környezeti elemek állapotát, kutatási-műszakifejlesztési tevékenységet végez, továbbá ellátja a környezetvédelem közigazgatási feladatait, valamint a környezetvédelem oktatási, nevelési és tájékoztatási tevékenységét.

A Javaslat - az Alkotmánnyal összhangban - kimondja, hogy az állam alapvető feladata a környezetvédelmi jogok érvényesülésének biztosítása, valamint a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött környezetvédelmi egyezmények és szerződések megtartása.

A 39. §-hoz

A Javaslat az állami szervek feladatait az állami szervek hierarchiájának megfelelő rendszerben tárgyalja. E körben első helyen az Országgyűlés környezetvédelmi feladatait foglalja össze. Környezetvédelmi szempontból e feladatok közül a legfontosabb, hogy - mivel az általános indoklásban említett környezetbarát jogrendszer kialakításában az Országgyűlésnek, mint legfőbb jogalkotó fórumnak példamutató és meghatározó szerepe van - törvényalkotó munkája során tekintetbe kell vennie a környezetvédelmi érdekeket.

A 40. §-hoz

A Javaslat bevezeti a Nemzeti Környezetvédelmi Program intézményét, mint az állami feladatok és célkitűzések Országgyűlés által jóváhagyott tervezési rendszerét.

Biztosítani kívánja ezzel a környezetvédelmi szempontok érvényesülését a társadalmi-gazdasági tervek, a gazdaságpolitikai döntések meghatározása, továbbá a település- és területfejlesztés, valamint a nemzetgazdaság bármely ágában folyó tevékenység megvalósulása során. A Program alapján hosszabb távra szóló célok kitűzésével előre tervezhető és rendszerezetté tehető a környezetvédelem előtt álló feladatok végrehajtása, miközben a nemzetgazdaság más területei számára is előre látható és kiszámítható lesz a rájuk háruló környezetvédelmi feladatokból adódó "teher".

A 41. §-hoz

A Javaslat a környezetvédelem állami irányítási rendszerének szabályozása körében a Kormány végrehajtói feladatairól rendelkezik. A 41. § tételesen meghatározza a kiemelt környezetvédelmi feladatokat. Ezek finanszírozásáról természetesen az állami költségvetésben kell gondoskodni. A Kormány terjeszti jóváhagyás céljából az Országgyűlés elé a Program javaslatát és az annak végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat, továbbá irányítja a Program végrehajtását. Ezen szakasz egyik legfontosabb, az Alkotmánnyal összhangban álló rendelkezése a környezet állapotáról, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásáról - az Országgyűlésnek - történő rendszeres beszámolási kötelezettség előírása.

A 42. §-hoz

A Kormány feladatkörének meghatározását követően a Javaslat a környezetvédelemért felelős miniszter feladatait jelöli ki. A miniszter hatáskörében ellátandó feladata az, hogy irányítsa a környezetvédelmi tevékenységet, a nemzetközi szerződésekből adódó környezetvédelmi feladatok végrehajtását, valamint a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatást. Ezen a szinten kell elemezni és értékelni a környezet állapotát és védelmének helyzetét, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás folyamatait, valamint a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerű fejlesztésének tapasztalatait.

A 43-44. §-okhoz

Alapvető társadalmi, gazdasági és politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a környezetvédelemmel összefüggő jogi és gazdasági döntések előkészítője előzetesen vizsgáljon meg és értékeljen minden olyan tényezőt, amely a tervezett intézkedés nyomán hatást gyakorol a környezetre. Ez az előzetes vizsgálat - a Javaslat szerint - az ország társadalmi-gazdasági terveinek kialakításánál és a regionális jelentőségű fejlesztéseknél alapvető fontosságú.

Az előzetes vizsgálat során tekintettel kell lenni a jogszabály, illetőleg a döntés alapján teendő intézkedések környezetre gyakorolt közeli és távlati hatásaira.

A 45. §-hoz

A Javaslat rendelkezik környezetvédelmi szakértői testület létrehozásáról. Az Országos Környezetvédelmi Tanács 21 tagú, s munkája a környezetvédelem szakmai, társadalmi megalapozottságát szolgálja.

A Testület állást foglal a környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a környezetvédelemmel összefüggő jogszabályokkal és más döntésekkel kapcsolatban, és a Kormány felkérésére egyéb környezetvédelmi ügyekben. A Tanács tagjai a környezetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek képviselői, elismert környezetvédelmi szakemberek, tudósok, valamint a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek képviselői.

A 46-47. §-okhoz

Az Önkormányzati Törvény (Öt.) 8. §-a a települési önkormányzat feladatai közé sorolja az épített és a természeti környezet védelmének kötelezettségét. Ugyanott szerepel - többek között külön nevesítve - a csatornázás és a települési környezet tisztaságának biztosítása. Az Öt. feladatmeghatározásaiból azonban nem tűnik ki a környezetvédelmi feladatok komplexitása, sőt az egyes feladatok a törvény különböző helyein bukkannak fel. A felsorolásszerű, az egyes önkormányzati feladatok közötti kapcsolódásokat csak részben figyelembe vevő hatásköri leírások okozta problémát oldja fel azzal a rendelkezéssel, amelyben a fővárosi, a fővárosi kerületi, a megyei jogú városi és a városi önkormányzatnak előírja - a Nemzeti Környezetvédelmi Programban foglaltakkal összhangban - az önálló települési környezetvédelmi program kidolgozását.

A nagyközségi ill. községi önkormányzat számára választási lehetőséget arra, hogy a települési terv részeként vagy önállóan készítsen ilyet. Meghatározza a javaslat, hogy a programnak mely területekre kell feltétlenül kiterjednie, és megadja a felhatalmazást az elfogadott program végrehajtásához szükséges eszközök (helyi környezetállapot értékelés, helyi rendelkezések és határozatok, hatósági jogosítványok, beavatkozási lehetőségek) meghatározására, kialakítására és alkalmazására.

Az 48. §-hoz

Az önkormányzatok önállóságára és helyi adottságaira tekintettel a tervezet az általánosnál szigorúbb környezetvédelmi előírások meghatározását is lehetővé teszi - Kormányrendeletben vagy törvényben meghatározott módon és mértékben.

Ez a megoldás a helyi szabályozásra való felhatalmazásból adódó szabadság mellett garanciális elemeket is tartalmaz, mivel a lehetséges eltérések módját és mértékét az általános szakterületi szabályozás határozza meg.

A környezetvédelmi kérdésekre alapvetően helyben kell választ adni, de hatásuk ritkán korlátozódik a probléma felmerülésének helyére.

A regionális, együttműködésre épülő gondolkodásmód, a tágabb környezet érdekeinek figyelembevétele elősegítése érdekében a Javaslat az önkormányzati környezetvédelmi programok és döntések előtti egyeztetést ír elő a szomszédos és más érintett önkormányzatokkal, illetőleg a területi rálátással bíró környezetvédelmi hatóságokkal.

Az 49-52. §-okhoz

A környezet védelme, minőségének megőrzése, a természeti erőforrások használatának felügyelete, illetve az ember és az élővilág egészsége és életminősége szempontjából meghatározó környezeti állapotváltozások és folyamatok feltárása, értékelhetősége érdekében alapvető jelentőségű az Országos Környezeti Információrendszer létesítése.

A környezetminősítés szempontjából fontos, a környezeti elemekre és hatásokra, a társadalmi-gazdasági információkra kiterjedő, térképrendszerre épülő környezeti információs rendszernek egyaránt magában kell foglalnia a környezet állapotát megfigyelő, az adatgyűjtő és a nyilvántartó alrendszereket. A Javaslat szerint a rendszernek sokoldalúan kell kielégítenie, illetve lehetővé tennie a helyi, a területi és az országos adatszolgáltatásokat, a szakmai feladatok ellátását, a nemzetközi információs és környezetértékelő rendszerekhez történő kapcsolódást.

A költségvetési eszközökből létrehozott környezeti információs rendszer működésének egyik alapvető feladata a társadalom és a döntéshozók kielégítő tartalmú tájékoztatása. A tájékoztatás alapelve, hogy az állampolgároknak joguk van megismerni a környezetre, és különösen annak állapotára vonatkozó információkat. A Javaslat szerint a hatóságok kötelesek - külön jogszabályban meghatározott időközönként - a lakosságot a környezet állapotának alakulásáról tájékoztatni.

Új elemként jelenik meg a Javaslatban bizonyos - környezetvédelemmel összefüggő - adatok és tények állami nyilvántartásokba történő bejegyezhetősége. A rendelkezés célja, hogy az ingatlan-nyilvántartásból hosszabb idő eltelte után is mód legyen valamely terület környezeti szennyezettségére vonatkozóan információt nyerni. Az 53. §-hoz

A környezetvédelem eredményes működése szempontjából elengedhetetlenül szükséges, hogy a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés eredményeit a környezetvédelem szolgálatába állítsák. A kor követelményei az ökológiai, környezetvédelmi kutatások egyre szélesebb körre való kiterjesztését indokolják. A Javaslat ezért szervezeti, munkamegosztási kérdésekről rendelkezik, valamint az állam feladatait rögzíti ebben a környezetvédelem szempontjából alapvető kérdéskörben.

Az 54-55. §-okhoz

A környezeti ismeretek iskolarendszeren belüli és kívüli terjesztése, fejlesztése stratégiai jelentőségű állami feladat. A nevelési-oktatási-képzési szinteken megfelelő ismeretanyagra vonatkozó tartalmi követelményeket és a szintek közötti koordinációt a miniszter által készítendő környezeti program, illetve a Nemzeti Alaptanterv végrehajtásában való közreműködés biztosítja. A környezeti oktatás állami feladatainak ellátása a művelődésért és a közoktatásért felelős miniszter ágazati irányítói jogkörének fenntartása mellett a környezetvédelmi miniszter kezdeményező részvételével és aktív támogatásával történik. A környezeti tudatformálás iskolarendszeren kívüli fejlesztését elkülönített állami pénzforrásból is támogatni kell. Az állam a környezeti nevelés és oktatás feladatrendszerének megvalósításában kezdeményezően működik együtt a munkából részt vállaló szakmai szervezetekkel és környezetvédelmi egyesületekkel.

Az 56. §-hoz

A környezetvédelem alapvető közgazdasági problémája, hogy a piac - külön intézkedések nélkül - nem kényszeríti a környezeti terhek viselésére annak okozóját. Emiatt az állam feladata a megfelelő szabályozás kialakítása. A környezetvédelem anyagi terheinek viselésében az államnak jelentős, másra át nem hárítható szerepe van. A környezethasználók, valamint az állam és az önkormányzatok anyagi felelősségének deklarálása után a Javaslat - garanciális elemként - megnevez egyes finanszírozandó feladattípusokat, s ezeken belül konkrét teendőket is megjelöl a Program végrehajtására, a környezeti kárelhárításra, a környezet állapotának megismerésére, a környezetkímélő gazdálkodás elősegítésére vonatkozóan.

A Javaslat iránymutatást ad a környezetvédelmi gazdasági szabályozás kialakításának módjára, amikor követelményként fogalmazza meg a versenysemlegességet és a hatékonyságot. Ez megfelel a környezetvédelem modern felfogásának, valamint a nemzetközi gazdasági egyezményeknek, amelyek megkövetelik, hogy a kívánt piacgazdasági célt szolgáló eszközök a piac gazdaság, illetve a nemzetközi kereskedelem minél kisebb sérelmével járjanak. A szabályozást igénylő környezeti ügyek sokrétűségének megfelelően a Javaslat egyfelől speciális környezetvédelmi szabályozó eszközöket javasol, másfelől megfogalmazza azt az elvárást, hogy a környezeti követelmények a gazdaság általános szabályainak kialakítása során, különösen az adó-, vám-, verseny- és árszabályozásban is érvényesüljenek.

Az 57-58. §-okhoz

Környezetvédelmi célú alapként a Javaslat a Központi Környezetvédelmi Alapot, valamint a települések önkormányzatai által létrehozható önkormányzati környezetvédelmi alapokat határozza meg. Ezek lehetővé teszik a gazdaságtól környezeti okból elvont összegek környezetvédelmi célú felhasználását, továbbá megalapozzák a környezetvédelmi befektetések finanszírozásának biztonságát. A Központi Környezetvédelmi Alapról szóló törvényt a Kormány külön terjesztette az Országgyűlés elé 1992-ben. Az önkormányzat területén beszedett egyes környezetvédelmi díjak és bírságok meghatározott hányada az adott önkormányzat környezetvédelmi alapjának bevételét képezi. Az önkormányzati környezetvédelmi alapok létrehozása önkéntes. Létrehozásukról, az éves felhasználási tervről a települési önkormányzat határoz. A környezetvédelmi célú pénzek rendeltetésszerű felhasználását biztosítja az a kikötés, hogy az alapokból - környezetvédelmi bírságból, díjból származó bevételük erejéig - csak környezetvédelmi beruházások vagy tevékenységek finanszírozhatók.

A 59. §-hoz

A környezet veszélyeztetése, terhelése, igénybevétele után megállapítható díjak azt a célt szolgálják, hogy a környezet megóvásának, illetve szennyezése és károsítása elkerülésének vagy megszüntetésének költségeit, illetve azok egy részét a környezethasználókra hárítsák át. Ennek következtében a környezethasználók gazdasági döntéseiknél nem hagyhatják figyelmen kívül a környezetvédelmi költségeket, és így ösztönzik őket a környezethasználat mérséklésére, ésszerűsítésére.

A Javaslatban nevesített egyes díjak megállapításának és mértékének ütemezett bevezetése lehetővé teszi a gazdálkodóknak az aránytalanul nagy alkalmazkodási költségek elkerülését és környezetvédelmi intézkedéseik tervezhetőségét. Az ütemezett bevezetés ugyanakkor ösztönzést jelent számukra, hogy beruházásaiknál érvényesítsék a környezeti szempontokat.

A 60-63. §-okhoz

Környezetterhelési díjat törvény állapíthat meg egyes anyagoknak vagy energiafajtáknak a levegőbe, vízbe, talajba juttatása miatt, a kibocsátott anyag vagy energia mennyiségével arányosan. Ez arra ösztönözheti a kibocsátókat, hogy kibocsátásaikat csökkentsék. A terhelési díjak alkalmazásával érvényesíthető az az elv, hogy a határérték alatti kibocsátások okozta környezetterhelés is minimalizálandó, mivel a kibocsátásoknak nem a környezet terhelhetősége kell hogy határt szabjon, hanem a minél jobb környezeti állapotot kell célul kitűzni.

Hasonló célokra és okokra vezethető vissza az igénybevételi járulék intézményének bevezetése. Ezt a környezeti elem erőforráskénti felhasználása után, az igénybevett mennyiséggel arányosan kell a környezethasználónak megfizetni.

Az igénybevételi járulék bevezetése várhatóan a környezeti erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodásra, anyag- és energiatakarékos technológiák bevezetésére fogja ösztönözni a környezethasználókat. A termékdíjak bevezetése közvetett módon segíti elő a környezet állapotának javulását, mivel azokat nem a közvetlen környezetterhelés megvalósulása miatt, hanem a későbbi, potenciálisan bár, de bizonyosan bekövetkező terhelés mérséklése céljából kell megfizetni.

Az egyes termékek funkciójuk betöltése során, használatukkal, valamint elhasználódásuk után (általában hulladékként) terhelik vagy veszélyeztetik a környezetet. E veszélyek és várható terhelések csökkentésének érdekében a termék előállítója és/vagy forgalmazója - külön törvényben meghatározott termékek esetében - köteles a termék egységére megállapított díjat fizetni. A termékdíjak rendszere várhatóan széles körben segíti elő a környezetvédelem megelőzési elvének érvényesülését, mivel egyrészt ösztönöz a tartósabb, többször felhasználható termékek kifejlesztésére - ezzel kíméli a környezeti erőforrásokat -, másrészt ösztönöz az elhasználódott termékek anyagának ismételt felhasználására, termelésbe való visszavezetésére - szintén csökkentve így a környezet igénybevételét - harmadrészt lehetőséget ad a termékekből eredő egyes környezetterhelések megelőzése vagy mérséklése anyagi alapjainak megteremtésére.

A termékdíj hatásainak hatékonyabbá tételét szolgálja a betétdíj, amellyel a termék fogyasztója ösztönözhető a már használhatatlanná vált vagy számára feleslegessé vált használt termékek visszajuttatására a termelésbe.

A 64-65. §-okhoz

A közigazgatásban szükséges feladatok jogszabályban meghatározott módon való - horizontális és vertikális - elkülönítése és a szervek ill. a szervezetek közötti elosztása.

A Javaslat a környezetvédelmi szakigazgatás feladatainak definiálásával a környezetvédelem államigazgatási és önkormányzati igazgatási tevékenységi körének kereteit határozza meg: egyrészt a közigazgatásból a környezetvédelmi igazgatás által elfoglalt területet, másrészt nevesíti az igazgatási feladatokat, ezen belül is a környezetvédelmi hatósági feladatokat ellátó szerveket.

A 66. §-hoz

A Javaslat a környezethasználat gyakorlását hatósági engedély megszerzéséhez köti. Ez a megoldás a környezetvédelem engedélyezési rendszerét alapvetően megújítja és a környezethasználatot

- környezeti hatásvizsgálatra kötelezett létesítmények vagy tevékenységek esetén környezetvédelmi engedélyhez,

- meglévő - és környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó - létesítmények vagy tevékenységek esetén működési engedélyhez,

- egyéb - általában kisebb jelentőségű létesítmény vagy tevékenység esetén - az anyagi jog rendelkezésein alapuló hatósági (szakhatósági) engedélyhez köti.

Az előző rendelkezésekből - a környezetvédelem céljából és alapelveinek meghatározásából - is kitűnik, hogy mennyire nélkülözhetetlen eleme a környezetvédelemnek az engedélyezés.

A társadalom és a környezethasználók érdekeit egyaránt szolgálja a pontosan szabályozott eljárásban rejlő garanciák meghatározása.

A hatósági eljárásban hozott döntések (engedély, szakhatósági állásfoglalás) nyilvántartását szintén új intézményként vezeti be a Javaslat. A hatósági nyilvántartás a hatóságok, az engedélyesek és a környezethasználat hatásaiban érintettek részére is áttekintést és tájékoztatást nyújt a fennálló és érvényes környezethasználati rendről. A hatósági nyilvántartást a felügyelőség vezeti, és abból - külön jogszabályban megállapítottak szerint - az érdekeltek részére szükséges adatokat rendelkezésre bocsátja.

A 67-68. §-okhoz

A környezetre várhatóan jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenységek engedélyezése sajátos, törvényben szabályozott eljárást igényel. Ez olyan döntés-előkészítést tesz lehetővé, amelyben megtörténik a tevékenység következtében létrejövő környezeti hatások átfogó (rendezett) feltárása, a hatások által érintettek tájékoztatása és véleményük kikérése. A hatásvizsgálat elvégeztetése a tevékenység kezdeményezőjének; "a kérelmezőnek" a feladata. Ez lehetővé teszi, hogy a kérelmező már a tervezés korai szakaszában - a környezeti problémákkal szembesülve - környezetileg elfogadható alternatívákat dolgozzon ki.

A hatásvizsgálatnak foglalkoznia kell a tevékenység teljes élettartama elkülöníthető szakaszaiban (telepítés, megvalósítás, működés, felhagyás) létrejövő hatásokkal.

A hatásvizsgálat alkalmazási köre nemcsak az új tevékenységekre terjed ki, hanem a már folytatott tevékenységek nagyobb mértékű lényegi módosítására is (pl. bővítésre, technológiaváltásra), ha azzal a környezetre gyakorolt hatások jelentősen megváltozhatnak. A hatásvizsgálatnak minden esetben ki kell térnie az alaptevékenységhez kapcsolódó kiegészítő, kiszolgáló műveletekre is. Hatásvizsgálat elvégzésére csak olyan tevékenységet végzőt lehet kötelezni, ahol ezt a hatások nagysága, bonyolultsága, kockázata szükségessé teszi. Azt a tevékenységi kört, ahol ez egyértelmű a Kormány rendeletben határozza meg. Ugyancsak a Kormány határozza meg azon tevékenységek körét, amelyeknél az eljáró hatóság mérlegelheti, hogy - a helyi környezeti viszonyok, a tevékenység méretei és egyedi jellemzői függvényében - milyen mélységben kell a hatásvizsgálatot elvégezni.

A 69-70. §-okhoz

A hatásvizsgálat folyamatának kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy megfelelő tartalmú vizsgálatok történjenek. Ezért a Javaslat szerint a hatásvizsgálat előkészítő és részletes vizsgálati szakaszból áll, ahol a vizsgálati megállapításokat az első szakaszban előzetes környezeti tanulmányban, a második szakaszban részletes környezeti hatástanulmányban foglalják össze. Az előzetes tanulmány fő célja, hogy információt adjon ahhoz a döntéshez, hogy mi legyen a részletes hatástanulmány tartalma. Ha az előzetes tanulmány már annyi információt ad, ami elegendő az engedély megadásához vagy elutasításához, akkor azt az első szakasz után - a Kormány által meghatározott esetek kivételével - is meg lehet tenni. Mivel az előkészítő vizsgálat eredményeit bemutató előzetes környezeti tanulmányt az engedély iránti kérelemmel együtt kell a kérelmezőnek benyújtania, a kérelmező már a benyújtás előtt szembesül a tervezett tevékenység környezeti gondjaival, amelyek várhatóan a környezetkímélő megoldások választását segítik elő.

A tanulmány alapján hozott hatósági döntést a Javaslat szerint részletes, szakmailag megalapozott indoklással kell alátámasztani. Az engedély megadása esetén a hatóságnak meg kell adnia azokat a környezetvédelmi és más szakhatóságok környezetet érintő feltételeit, amelyek nélkül a tevékenység nem valósítható meg és nem folytatható.

A Javaslat anyagi jogi rendelkezéssel biztosítja annak lehetőségét, hogy az engedély - a jogosultsággal nem élő kérelmére, illetőleg a tevékenység meg nem kezdése esetén - visszavonható legyen.

A 71-72. §-okhoz

Ha a hatóság a vizsgálat folytatásáról határoz, akkor annak tartalmi szempontjait is meg kell adnia. A szempontok meghatározásának alapja az előzetes tanulmány, a szakhatóságok állásfoglalása és az önkormányzatok észrevételei. A részletes hatásvizsgálat elvégzésének előírása előtt - az érintett lakosság előzetes tájékoztatása, valamint véleményének megismerése érdekében - nyilvános tárgyaláson kell ismertetni a kérelmező elképzeléseit. Az előzőek alapján lefolytatott részletes vizsgálat eredményeit részletes környezeti hatástanulmányban összefoglalva nyújtja be a kérelmező az eljáró hatóságnak.

A Javaslat szerint a részletes hatásvizsgálat olyan tartalmi elemeket foglal magában, amelyek lehetővé teszik a tevékenység megvalósítása nélküli és a tevékenység következtében megváltozó környezet állapotának leírását és összehasonlítását. Ehhez szükséges a tevékenység következtében a környezetbe jutó anyag- és energiakibocsátások, illetve a környezet közvetlen igénybevételének a leírása, e hatótényezők által kiváltott hatásfolyamatok és hatások becsülése, azok tér- és időbeli megoszlásának, kockázati és bizonytalansági jellemzőinek bemutatásával együtt.

Fel kell tárni a környezeti hatások következtében létrejövő egészségi, társadalmi és gazdasági változásokat, és be kell mutatni a hátrányos hatások elkerülésére, csökkentésére tervezett intézkedéseket.

A környezetvédelmi hatóság az engedélyt megadja, ha a környezeti kockázatok és hatások az engedélyezésben foglalt kikötések teljesítésével elfogadhatóra csökkenthetők.

A hatóság az engedély megtagadja, ha elfogadhatatlan és elkerülhetetlen környezeti hatások következnének be.

A hatósági döntést - az előzetes környezeti tanulmányról hozott döntéshez hasonlóan - részletes indoklással és feltételrendszerrel kell kiegészíteni. A döntés előtt azonban - a külön eljárási fejezetben foglaltak szerint - az eljáró hatóságnak ki kell kérnie a tevékenység hatásaival érintett önkormányzatok, valamint az érintett lakosok és társadalmi szervezetek véleményét. Ennek érdekében nyilvános tárgyalást kell tartani. A közreműködő szakhatóságoknak lehetőségük nyílik arra, hogy az eljárás során rendelkezésükre álló adatok alapján - külön eljárás lefolytatása nélkül - a hatáskörükbe tartozó egyes elvi, illetve területfelhasználási engedélyeket egyidejűleg megadják. Az elvi engedélyt azonban ebben az esetben sem tartalmazza a környezetvédelmi engedély, azt külön határozatban adja ki a hatáskörrel rendelkező hatóság, és külön jogorvoslatnak van ellene helye.

A 73-76. §-okhoz

A környezeti hatásvizsgálatról szóló fejezet az új, illetve jelentősen megváltozó tevékenységek várható hatásainak előrejelzésével, felmérésével, valamint a tevékenység megkezdésének környezetvédelmi feltételeivel foglalkozik.

Nyilvánvaló, hogy ezeken túlmenően számos olyan tevékenységet folytatnak hazánkban - esetleg évtizedek óta folyamatosan - amelyek megkezdése előtt - a mai ismereteink szerint - célszerű lett volna a környezeti hatásvizsgálat elvégzése.

A környezetvédelmi felülvizsgálat ezen tevékenységek környezeti hatásainak megismerését célozza. A felülvizsgálat alapján lesz lehetőség arra, hogy a működő üzemek, a már folytatott tevékenységek környezeti megfelelőségét elbírálják, és a környezetszennyezőnek bizonyult tevékenységeket a hatóságok korlátozhassák, vagy leállíthassák, illetőleg meghatározzák azokat a környezetvédelmi feltételeket, amelyek teljesítése esetén folytatható az adott tevékenység.

Az elbírálás eredménye a működési engedély kiadása vagy annak megtagadása. Természetesen ez utóbbi esetben is kiadható a későbbiekben működési engedély, amennyiben az érdekelt a hatóság által előírt feltételeket teljesítette. A felülvizsgálat tartalma nagy általánosságban meg kell, hogy egyezzen a hatásvizsgálatéval, de természetesen - attól eltérően - nem lehetséges az eredeti, a tevékenység nélküli környezeti állapothoz történő viszonyítás. Ezért elsősorban a tevékenység üzemszerű kibocsátásaira, a meglévő kibocsátási forrásokra, és az ezek változatlan működése esetén várható környezeti hatásokra terjed ki. Tartalmaznia kell a felmérésnek az esetleges üzemzavarból vagy balesetekből származó környezeti veszélyek elemzését, valamint az azok bekövetkezése ellen, illetve esetén tett és teendő intézkedések értékelését. Ezen elvek alapján a fejezet taglalja a felmérés általános tartalmi kritériumait, továbbá az eljáró környezetvédelmi hatóság intézkedési lehetőségeit.

A Javaslat meghatározza azt a kört, ahol a felügyelőség teljes körű vagy részleges felülvizsgálatot rendel el (74. §). A teljes körű felülvizsgálat tartalmát a Javaslat, szűkebb körű feltételeinek megjelölését pedig a felügyelőség határozza meg.

A felülvizsgálat - mivel az az önellenőrzés jellemzőit viseli magán - hitelességéről is tartalmaz szabályokat a Javaslat, bevezetve a megismételt felülvizsgálat intézményét.

A 77-81. §-okhoz

Az EK országokban már bevált gyakorlat a környezeti teljesítményértékelés (auditálás), mint a tevékenység környezetben való megfelelésének önkéntes alapon való vizsgálata. Ez még önmagában nem igényelne törvényi szabályozást. Abban az esetben azonban, ha ezt a tevékenység gyakorlója hivatalos elismeréssel kívánja "quasi" hatósági döntési szintre emelni, szükséges a döntéshez a hatóságnak hatáskört biztosítani. Az érdekelt ilyen irányú kérelme esetén - a Javaslat szerint - a hatóság a jóváhagyását megadhatja a vizsgálat eredményei alapján.

Abból a megfontolásból azonban, hogy az auditálás hatósági eljárássá minősülése következtében előfordulhat, hogy a jóváhagyásra előterjesztett átvilágítási adatokból a felügyelőség káros környezeti hatásokra következtet, megnyitja a Javaslat az eljárás hivatalbóli folytatásának lehetőségét.

Az eljárásra és az alakszerű döntésekre az Áe. szabályait úgy kell alkalmazni, ahogy a Javaslat különös szabályai azokat kiegészítik.

A 82-83. §-okhoz

Az előkészítő vagy részletes hatásvizsgálathoz, illetve a felülvizsgálathoz kötött tevékenységek a környezetvédelmi vagy a működési engedély alapját képező, adott időben végzett vizsgálatok alapján folytathatók. Természetes, hogy a környezeti feltételek, a tevékenység technikai színvonala, és esetenként a szabályozók idővel megváltoznak. E változások követése érdekében az engedélyek meghatározott időtartamra szólnak. Ugyanakkor az engedély érvényességi ideje alatt is bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek a vizsgálatok idején nem voltak előre jelezhetők. Ezért mind az engedélyesnek, mind a környezetvédelmi hatóságnak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a tevékenység hatásterületén a környezet állapotának változását. A körülmények jelentős változása esetén ismételt felülvizsgálatot kell végezni. A Javaslat szerint jelentős változásnak minősül az adott tevékenység tulajdon-és felelősségi viszonyaiban történő változás is, így a felülvizsgálattal biztosítható a hátrahagyott környezeti károk helyreállításáért viselt környezethasználói felelősség jogutódlása.

A Javaslat lehetőséget ad az ügyben hatáskörrel rendelkező hatóságnak, hogy a felülvizsgálat szerint visszafordíthatatlan vagy helyreállíthatatlan környezetkárosodást vagy elkerülhetetlen környezetkárosítást okozó tevékenységet véglegesen leállíthassa. A felülvizsgálatkor feltárt környezeti hatások, illetőleg az azok mérséklésére hozandó intézkedések eredményei ugyanúgy érintik az adott környezethasználat hatásterületén élőket, mint a közvetlen érdekelteket.

A 84-86. §-okhoz

Számos olyan anyag kerül a termelésben felhasználásra és olyan termék forgalomba, amelyek anyagi tulajdonságaiknál és összetételüknél fogva veszélyeztetik a környezetet. A környezet veszélyes hatásainak elkerülése érdekében szükséges, hogy az ilyen anyagok és termékek felhasználói tisztában legyenek e veszélyekkel és a veszélyek ellen teendő biztonsági intézkedésekkel.

Hasonló meggondolásokból az egyes veszélyes technológiák minősítésére is szükség van. Ennek érdekében a Javaslat kimondja, hogy bármilyen célú (munkavédelmi, egészségügyi, biztonságtechnikai, fogyasztóvédelmi stb.) minősítő eljárás során figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat, emellett pedig egyes anyagok, termékek vagy technológiák külön környezetvédelmi minősítésre kötelezhetők.

A minősítés alapján, illetőleg egyes anyagi összetevők megléte esetén - a veszélyeztetés mértékétől és a biztonságos kezelés lehetőségeitől függően - felhatalmazást ad a Javaslat bizonyos anyagok és termékek előállításának, forgalmazásának, technológiák alkalmazásának engedélyhez kötésére és esetleges megtiltására. Másrészről felhatalmazást ad a Javaslat azon termékek és technológiák megkülönböztetésére, amelyek az általánosan használt hagyományos termékeknél és technológiáknál kisebb környezetveszélyeztetést okoznak. A környezetkímélő megkülönböztető jelzés lehetőséget ad ezen termékek és technológiák piaci esélyeinek növelésére, a fogyasztói szokások befolyásolására.

A 87-89. §-okhoz

A környezethasználat olyan mértékének elkerülése érdekében, amely a környezet maradandó, káros megváltozását, a természetes folyamatok megbontását okozná, a különböző környezethasználatok határértékekkel megszabott korlátozására van szükség.

A határértékről szóló fejezet felhatalmazást ad e határértékek megállapítására, valamint kiemelt övezetekben az általános értékeknél szigorúbb, az egyes területi kategóriákra pedig az általánostól eltérő - a terület jellegének megfelelő - határértékek alkalmazására. A Javaslat a határértékek megállapításának módját, valamint az egyes határérték-típusok fogalmát és tartalmát határozza meg. Az általános érvényű határértéket miniszteri rendeletben, míg az egyedi, az érintett környezet állapotától függő határértéket a környezetvédelmi hatóságok - e rendeletek alapján - határozzák meg.

A Javaslat három alapvető határérték típust határoz meg: a környezet állapotának, szennyezettségének mértékére (szennyezettségi), a környezetbe történő anyag- és energiakibocsátások mértékére (kibocsátási), valamint a környezeti elemek felhasználásának mértékére igénybevételi határértéket. Ezeken túlmenően lehetőséget ad termékre (bizonyos kibocsátások korlátozása), valamint területre (összes kibocsátás korlátozása) szabott határértékek megállapítására.

A határértékek megállapításánál a Javaslat szerint figyelembe kell venni a környezeti elem pillanatnyi és célállapotát, a különböző tényezők együttes hatásait, és a bevezetésükhöz a szükséges és elégséges teljesülési, illetve felkészülési időt.

A 90-95. §-okhoz

A környezetvédelmi hatósági eljárások jellege nem indokolja ezen eljárásoknak az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) hatálya alól történő kivételét, azonban bizonyos speciális vonásai szükségessé teszik az Áe.-től néhol eltérő szabályozást.

A környezetvédelmi ügyek súlya, a tárgyalás tartási kötelezettség indokolja az általánostól eltérő - 90 napos, szakhatóságként történő eljárás esetén 30 napos - ügyintézési határidő biztosítását (91. §; 92. §).

Az a tény, hogy a környezetvédelmi hatósági ügyek a tervezett tevékenység, beruházás, létesítmény hatásterületén élő valamennyi állampolgár jogos érdekeit érintik, szükségessé teszi annak biztosítását, hogy az eljárás megindításáról tudomást szerezzenek, észrevételeiket megtehessék, ügyféli jogaikat gyakorolhassák. A Javaslat ezért a környezetvédelmi és a működési engedélyhez kötött létesítmények, tevékenységek engedélyezési eljárása során kötelezővé teszi a nyilvánosság bevonásával történő tárgyalás megtartását. Ezen cél biztosítása a környezetvédelem olyan alapvető érdeke, amely indokolja az Áe. tárgyalásra vonatkozó előírásaihoz képesti részletesebb szabályozást, és ezzel garanciát nyújt az ügyféli jogok gyakorlására (93. §; 94. §). Mindezek alapján a Javaslat részletesen meghatározza a nyilvános tárgyalás előkészítésének és megtartásának feltételeit.

A környezetvédelem területén számtalan olyan eset fordulhat és fordul elő, amikor egyes tevékenységek, cselekmények a környezetet oly mértékben veszélyeztetik, hogy a veszély elhárítása, az esetleges károk csökkentése csak a környezetvédelmi hatóság határozatának a fellebbezési jogra való tekintet nélküli azonnali végrehajtása esetén lehetséges (95. §).

A 96. §-hoz

A Javaslat abból az alkotmányos elvből indul ki, hogy az egészséges környezethez való jog mindenki joga, s ebből adódóan annak kialakításában és megóvásában a jelen és jövő nemzedék védelme érdekében mindenki köteles közreműködni. Ehhez a közreműködéshez biztosítja a Javaslat egyértelműen és először a magyar környezetvédelmi jog történetében azt, hogy mindenkinek alapvető joga, hogy környezeti veszélyeztetés vagy környezetkárosítás esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmének felhívásával a veszély vagy a kár mielőbbi elhárítása érdekében azonnal közbelépjen.

Külön szól a Javaslat arról, hogy az állampolgári részvétel milyen formákban gyakorolható.

A 97-99. §-okhoz

Külön fejezetben szól a Javaslat az állampolgárok közérdekű képviseletéről. Biztosítja a környezetvédelmi egyesületek részvételi jogát - működési vagy tevékenységi területükön - az eljárás minden szakaszában. Külön nevesíti a Javaslat - a megelőzés elvéből következően - a környezetvédelmi egyesületeknek és más társadalmi szervezetnek azt a jogát, hogy:

- közreműködjenek a területfejlesztési és környezetvédelmi tervek kidolgozásában,

- részt vegyenek az olyan fejlesztések, beruházások helykijelölési eljárásaiban, amelyek megvalósításuk esetén a környezetet veszélyeztethetik, illetve jelentős hatást gyakorolhatnak rá.

A Javaslat garanciális szabályokat is beépít arra, hogy az egyesületek és szervezetek kellő időben értesülhessenek a kiadásra tervezett jogszabályokról és gyakorolhassák véleményezési jogukat.

A Javaslat vagylagosan lehetővé teszi a bírói út igénybevételének lehetőségét az egyesületek és más társadalmi szervezet részére, összhangban a Ptk. 341. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályokkal. A Javaslat értelmében ez a fellépési lehetőség azokban az esetekben áll fenn, amikor környezeti károsodás még nem következett be, ennek veszélye azonban bizonyítható.

A 100-105. §-okhoz

A törvény általános alapelvként rögzíti, hogy a környezet állapotát befolyásoló tevékenység nem szennyezheti, károsíthatja a környezetet. Ezen rendelkezés megszegése esetén a szennyező, károsító, vagy azzal veszélyeztető (az okozó) köteles a tevékenység megszüntetésére, illetőleg a károk helyreállítására.

A törvény a Ptk. hatályos 345-346. §-aival összhangban a környezet károsításáért a veszélyes üzem működéséből eredő kártérítési felelősségi szabályok alkalmazását írja elő. Eltérés azonban az, hogy a Javaslat biztosítja annak lehetőségét, hogy kárigényt a károsulti érvényesítés hiányában az állam képviseletében a miniszter a Központi Környezetvédelmi Alap javára érvényesíthesse. Ez a lehetőség a károsultnak az érvényesítési jogáról való lemondó nyilatkozatával nyílik meg.

Az államigazgatási felelősség körében a Javaslat a jogszabályokba ütköző, illetve a valamely kötelezettséget megszegő környezethasználó részére a szennyezés, illetve károsítás mértékéhez igazodó bírságfizetési kötelezettséget ír elő, amelynek megfizetése nem mentesít az egyéb (büntetőjogi, szabálysértési, kártérítési stb.) felelősség alól.

A 106. §-hoz

A Javaslat új rendelkezése az egyes szervezeteknél környezetvédelmi megbízott alkalmazásának kötelezővé tétele, amely a felelősségérvényesítés szempontjából alapvető jelentőségű. Ugyanakkor indokolt, hogy a Kormány rendeletben határozza meg, hogy mely környezethasználatok esetében szükséges környezetvédelmi megbízott alkalmazása, és a megbízott személynek, szervezetnek milyen képesítéssel kell rendelkeznie.

A 107. §-hoz

A Javaslat záró rendelkezése a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket, továbbá a törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazzák.

Lényeges rendelkezése, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program benyújtási kötelezettségét még 1995. évre előírja. A Javaslat elfogadása esetén számos különféle szintű végrehajtási jogszabály megalkotása szükséges. Ez a jogalkotási folyamat hosszabb időt vesz igénybe, ezért feltétlenül szükséges a korábbi jogszabályok alkalmazásának előírása az új rendeletek hatályba lépéséig.