62007CJ0391_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2008. december 4-i ítélete. Glencore Grain Rotterdam BV kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Finanzgericht Hamburg - Németország. 800/1999/EK rendelet - Mezőgazdasági termékek után nyújtott export-visszatérítések - 16. cikk - Differenciált visszatérítés - A behozatali vámalakiságok elvégzésének az igazolása - A fuvarlevél másolatának vagy fénymásolatának a bemutatása - 1501/95/EK rendelet - Export-visszatérítés nyújtása a gabonaágazatban - 13. cikk - A 800/1999 rendelet 16. cikkének rendelkezéseitől való eltérés. C-391/07. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2008. december 4. ( *1 )

"800/1999/EK rendelet - Mezőgazdasági termékek után nyújtott export-visszatérítések - 16. cikk - Differenciált visszatérítés - A behozatali vámalakiságok elvégzésének az igazolása - A fuvarlevél másolatának vagy fénymásolatának a bemutatása - 1501/95/EK rendelet - Export-visszatérítés nyújtása a gabonaágazatban - 13. cikk - A 800/1999 rendelet 16. cikkének rendelkezéseitől való eltérés"

A C-391/07. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht Hamburg (Németország) a Bírósághoz 2007. augusztus 20-án érkezett, 2007. július 30-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Glencore Grain Rotterdam BV

és

a Hauptzollamt Hamburg-Jonas

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, M. Ilešič (előadó), A. Tizzano, E. Levits és J.-J. Kasel bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: K. Sztranc-Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. június 12-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Glencore Grain Rotterdam BV képviseletében L. Harings és C. Bittner Rechtsanwälte,

- a Hauptzollamt Hamburg-Jonas képviseletében G. Seber, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Schieferer és F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2008. szeptember 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1997. július 1-jei 1259/97/EK bizottsági rendelettel (HL L 174., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 21. kötet, 181. o.) módosított, a gabonafélékkel kapcsolatos export-visszatérítés nyújtására és a gabonafélék piacán bekövetkező zavarok esetén hozandó intézkedésekre vonatkozóan az 1766/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazásának egyes részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (HL L 147., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 17. kötet, 442. o.; a továbbiakban: 1501/95 rendelet) 13. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 A kérelmet a Glencore Grain Rotterdam BV (a továbbiakban: Glencore) és a Hauptzollamt Hamburg-Jonas (a továbbiakban: Hauptzollamt) között, 3041886 kg Oroszországba exportált rozs utáni export-visszatérítésre vonatkozó jogosultság tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be.

Jogi háttér

A 3665/87/EGK rendelet

3 A mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1987. november 27-i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.) harmadik és tizenkettedik preambulumbekezdésének szövege a következő:

"mivel a Tanács által megállapított általános szabályok úgy rendelkeznek, hogy a termékek Közösségből való kivitele megtörténtének igazolása esetén visszatérítést kell fizetni; mivel a Közösségből való kivitel fogalmának az egységes értelmezése érdekében azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor a termék a Közösség vámterületét elhagyja;

[...]

mivel amennyiben a visszatérítési ráta a termék rendeltetési helye szerint változik, biztosítani kell, hogy a termék olyan harmadik ország(ok)ban kerüljön importálásra, amelyekre vonatkozóan a visszatérítés biztosított; [...]" [nem hivatalos fordítás]

4 A 3665/87 rendelet az 1. cikkének hetedik francia bekezdése szerint "az egyes termékekre vonatkozó különös közösségi szabályozásban foglalt kivételes rendelkezések sérelme nélkül" határozta meg a gabonafélékre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazásának közös részletes szabályait.

5 Az exporttól függő visszatérítést érintő rendelkezéseket e rendelet 16-21. cikke tartalmazta.

6 Az 1994. december 5-i 2955/94/EK bizottsági rendelettel (HL L 312., 5. o.) módosított 3665/87 rendelet (a továbbiakban: 3665/87 rendelet) 18. cikke a következőket írta elő: "(1) A fogyasztásra való felszabadításhoz kapcsolódó behozatali vámalakiságok elvégzésének megtörténtét az exportőr, választása szerint, a következő okmányok valamelyikével igazolja: (2) Ha az exportőr a megfelelő lépések megtétele ellenére nem tudja beszerezni az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti, általa választott okmányt, vagy ha kétségek merülnek fel az átadott okmányok hitelességét illetően, a fogyasztásra való felszabadításhoz kapcsolódó vámalakiságok elvégzése a következő okmányok valamelyikével igazolható: [...] (3) Az exportőrnek minden esetben be kell mutatnia a fuvarokmány másolatát vagy fénymásolatát. (4) Az [olaj- és zsírpiac közös szervezésének létrehozásáról szóló, 1966. szeptember 22-i] 136/66/EGK [tanácsi] rendelet (HL 1966. 172., 3025. o.) 38. cikkében, illetve a piacok közös szervezésére vonatkozó más jogszabályok megfelelő cikkeiben megállapított eljárásnak megfelelően, egyes később meghatározandó esetekben, a Bizottság úgy rendelkezhet, hogy az (1) és (2) bekezdésekben említett kivitelt valamely meghatározott okmánnyal vagy egyéb módon kell igazolni."

a) a vámokmány, illetve annak egy példánya vagy fénymásolata; a példány vagy a fénymásolat hitelesítését az eredeti okmányt záradékkal ellátó szervnek, az érintett harmadik ország valamely hivatalos szervének, vagy valamely tagállamnak az érintett harmadik országban székhellyel rendelkező hivatalos szervének, vagy a visszatérítés kifizetéséért felelős szervnek kell elvégeznie;

b) a valamely tagállam által elismert nemzetközi ellenőrző és felügyelő szerv által kiállított, a kirakodásra és a fogyasztásra való felszabadításra vonatkozó igazolás. A szóban forgó igazoláson szerepelnie kell a fogyasztásra való felszabadítást igazoló behozatali vámokmány dátumának és számának.

7 A 3665/87 rendeletet 1999. július 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 102., 11. o.; helyesbítés: HL L 180., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 129. o.), és az előbbi rendelet helyébe lépett.

A 800/1999 rendelet

8 A 800/1999 rendelet (1), (2) és (17) preambulumbekezdésének szövege a következő: [...]

"(1) mivel a [...] 3665/87/EGK [...] rendelet szövege több alkalommal, lényegesen módosult; mivel a legújabb módosítások alkalmával - az érthetőség érdekében - azt át kell dolgozni;

(2) mivel a Tanács által megállapított általános szabályok úgy rendelkeznek, hogy a termékek Közösségből való kivitele megtörténtének igazolása esetén visszatérítést kell fizetni; mivel a visszatérítésre való jogosultság akkor keletkezik, amikor a termékek elhagyták a Közösség piacát, amennyiben minden harmadik országra egységes visszatérítési ráta vonatkozik; mivel ha a visszatérítési ráta a termékek rendeltetési helyétől függően eltér, a visszatérítésre való jogosultság a harmadik országba történő behozataltól függ;

(17) mivel amikor az exportált termékek rendeltetési helyétől függően a visszatérítési ráta eltérő, igazolni kell, hogy az adott termék valamely harmadik országba való importja megtörtént; mivel a behozatali vámalakiságok elvégzése elsősorban az annak érdekében alkalmazandó behozatali vámok megfizetéséből áll, hogy a terméket az adott harmadik országban értékesíteni lehessen; mivel az importáló harmadik országokban fennálló helyzetek sokféleségére tekintettel tanácsos az olyan behozatali vámokmányok bemutatását elfogadni, amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy az exportált termékek megérkeztek rendeltetési helyükre, eközben a lehető legkisebb mértékben akadályozva a kereskedelmet".

9 A 800/1999 rendelet 1. cikkének kilencedik francia bekezdése értelmében "a specifikusan az egyes termékekre vonatkozó közösségi rendeletekben foglalt eltérések sérelme nélkül" megállapítja a gabonafélékre vonatkozó export-visszatérítések rendszere alkalmazásának közös részletes szabályait.

10 Az export-visszatérítésekre vonatkozó jogosultságot érintő általános rendelkezések a rendelet 3-13. cikkében szerepelnek, míg a kiviteltől függő visszatérítésekre vonatkozókat a rendelet 14-19. cikke írja elő.

11 A 800/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében "ahol a rendeltetési hely szerint változik a visszatérítés ráta, a visszatérítést a 15. és 16. cikkben megállapított további feltételek szerint kell kifizetni".

12 A rendelet 15. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A termékeket a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül, változatlan állapotban importálni kell abba a harmadik országba vagy azon harmadik országok valamelyikébe, amelyre a visszatérítés vonatkozik; [...]

[...]

(3) Egy termék akkor tekinthető importáltnak, ha a behozatali vámalakiságokat elvégezték, különösen azokat, amelyek a harmadik országban a behozatali vám beszedésére vonatkoznak."

13 Az említett rendelet 16. cikkének (1)-(4) bekezdése a következőket írja elő: "(1) A behozatali vámalakiságok elvégzésének megtörténtét az exportőr, választása szerint, a következő okmányok valamelyikével igazolja: (2) Ha az exportőr a megfelelő lépések megtétele ellenére nem tudja beszerezni az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti, általa választott okmányt, vagy ha kétségek merülnek fel az átadott okmányok hitelességét illetően, a behozatali vámalakiságok elvégzése a következő okmányok valamelyikével igazolható: [...] (3) Az exportőrnek minden esetben be kell mutatnia a fuvarokmány másolatát vagy fénymásolatát. (4) A 136/66/EGK rendelet 38. cikkében, illetve a piacok közös szervezésére vonatkozó más jogszabályok megfelelő cikkeiben megállapított eljárásnak megfelelően, egyes később meghatározandó esetekben, a Bizottság úgy rendelkezhet, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett kivitelt valamely meghatározott okmánnyal vagy egyéb módon kell igazolni."

a) a vámokmány, illetve annak egy példánya vagy fénymásolata; a példány vagy a fénymásolat hitelesítését az eredeti okmányt záradékkal ellátó szervnek, az érintett harmadik ország valamely hivatalos szervének, vagy valamely tagállamnak az érintett harmadik országban székhellyel rendelkező hivatalos szervének, vagy a visszatérítés kifizetéséért felelős szervnek kell elvégeznie;

b) a valamely tagállam által elismert nemzetközi ellenőrző és felügyelő szerv által kiállított kirakodási és importigazolás, az (5) bekezdésben foglalt minimális követelmények szerint. A szóban forgó igazoláson szerepelnie kell a behozatali vámokmány dátumának és számának.

14 Amint a jelen ítélet 7. pontjában megállapításra került, a 800/1999 rendelet hatályon kívül helyezte a 3665/87 rendeletet, és annak helyébe lépett. A 800/1999 rendelet 54. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a 3665/87/EGK rendeletre, illetve annak meghatározott cikkeire történő hivatkozásokat minden közösségi jogszabályban úgy kell értelmezni, mint az erre a rendeletre, illetve ennek megfelelő cikkeire történő hivatkozást. A 800/1999 rendelet I. mellékletéből következően a 3665/87 rendelet 18. cikkének a 800/1999 rendelet 16. cikke felel meg.

15 A 800/1999 rendeletet, 55. cikkének második bekezdése értelmében, 1999. július 1-jétől kell alkalmazni.

Az 1501/95 rendelet

16 Az 1501/95 rendelet tizennegyedik preambulumbekezdésének szövege a következő:

"mivel a [...] 3665/87/EGK bizottsági rendelet előírja, hogy amennyiben a visszatérítések rendeltetési helyenként eltérnek, a visszatérítés kifizetését feltételhez kötötté kell tenni, főként a termék importjáról szóló azon igazolás bemutatásától, amely szerint a termék változatlan állapotban került abba a harmadik országba vagy harmadik országok egyikébe, amelyre az export-visszatérítést alkalmazták; mivel a gabonafélék esetében csak a Svájcba és Liechtensteinbe irányuló exportokra alkalmazott visszatérítés alacsonyabb, mint amelyet a harmadik országokba irányuló exportra egészében véve alkalmaznak; mivel annak érdekében, hogy ne hátráltassák a közösségi gabona túlnyomó részének exportját a rendeltetési helyre érkezésről szóló igazolás kérésével, más módszert kell találni annak biztosítására, hogy azok a termékek, amelyekre valamennyi harmadik országba érvényes export-visszatérítést fizettek ki, ne kerüljenek exportra a fent nevezett országokba; mivel e célból a megérkezés igazolásának bemutatásától el kell tekinteni minden olyan esetben, amikor az exportra tengeri úton kerül sor; mivel a tagállamok illetékes hatóságai által kiállított igazolások arról, hogy a termékek tengeri szállításra alkalmas hajó fedélzetén elhagyták a Közösség vámterületét, elegendő garanciának tekinthetők."

17 Az 1501/95 rendelet 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A 3665/87/EGK rendelet 18. cikkétől eltérően fogyasztásra való felszabadítás esetén a pályázati felhívásban rögzített export-visszatérítések kifizetéséhez a vámkezelés elvégzésének igazolását nem kell megkövetelni, amennyiben a vállalkozó igazolja, hogy legalább 1500 tonna gabonatermék tengeri szállításra alkalmas hajó fedélzetén elhagyta a Közösség vámterületét.

Azt, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét, a 3665/87/EGK rendelet 6. cikke szerinti, az ellenőrző másolaton, az egységes adminisztratív okmányon vagy a nemzeti okmányon feltüntetett, az illetékes hatóság által hitelesített következő bejegyzés igazolja:

[...]

»Gabonafélék tengeri úton történő szállítása - 1501/95/EK rendelet 13. cikke«

[...]".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

18 1999. december 30-án a Glencore összesen 6725000 kg rozs lengyelországi exportjának vámfelügyelet alá vonását kezdeményezte. Az illetékes vámhatóság a kérelemnek helyt adott, kibocsátotta a Glencore részére a kiviteli nyilatkozatot, és helyt adott a rozs exportot megelőző átmeneti raktározására irányuló kérelemnek.

19 2000 februárjában a Glencore kérelmezte az említett áru három - egy 3041886 kg-os, egy 3002975 kg-os és egy 668709 kg-os - tételének a litván kikötőn, Klaipedán keresztül Oroszországba való kivitelének a vámkezelését. A vámhivatal erre tekintettel kibocsátotta az 1501/95 rendelet 13. cikkének második bekezdésében meghatározott bejegyzést tartalmazó kiviteli nyilatkozatokat.

20 Nem vitatott, hogy a szállítmány 3041886 kg-os részét - az egyetlen részt, amelyet az alapeljárás érint - a németországi Lübeckből tengeri szállításra alkalmas hajón Klaipedába szállították.

21 A Glencore kérelmére a Hauptzollamt a szállítmány ezen részéhez kapcsolódó export-visszatérítést előre kifizette, amint azt a 800/1999 rendelet 24. cikke is lehetővé teszi, azzal a feltétellel, hogy a visszatérítésre való jogosultságot az előírt formában és határidőn belül igazolják.

22 A Hauptzollamt, tekintettel arra, hogy a Glencore-nak a 800/1999 rendelet 16. cikkének (3) bekezdése értelmében a Lübeck és az oroszországi rendeltetési hely, azaz Nazran közötti fuvarokmányt kellett volna benyújtania, és megállapítva, hogy a Glencore csak a Lübeck és Klaipeda közötti tengeri szállításra vonatkozó fuvarlevelet nyújtotta be, 2000. augusztus 2-án kérte a Klaipeda és Nazran közötti szállításra vonatkozó kiegészítő fuvarokmány-másolatot.

23 Mivel a Glencore az előírt határidőn belül e másolatot nem nyújtotta be, a Hauptzollamt a 2004. március 1-jei határozattal módosított, 2001. december 12-i határozataival a 800/1999 rendelet 52. cikkének (1) bekezdésében, valamint a 25. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján visszakövetelte az exportvisszatérítés-előleg 10%-kal növelt összegét.

24 A Glencore e határozatok ellen keresetet indította a Finanzgericht Hamburg előtt.

25 A Glencore lényegében azzal érvel, hogy a 800/1999 rendelet 16. cikke, annak (3) bekezdését is beleértve nem alkalmazható az 1501/95 rendelet rendelkezései miatt, amint azt különösen az említett rendelet tizennegyedik preambulumbekezdése is alátámasztja. A Glencore álláspontja szerint megfelel a visszatérítés nyújtására vonatkozó feltételeknek, mivel benyújtotta az 1501/95 rendelet 13. cikkében meghatározott igazolást.

26 A Hauptzollamt azzal érvel, hogy az 1501/95 rendelet 13. cikke értelmében az arra vonatkozó igazolás, hogy legalább 1500 tonna gabonatermék tengeri szállításra alkalmas hajó fedélzetén elhagyta a Közösség vámterületét, csak a vámkezelés elvégzésére vonatkozó igazolást helyettesíti. Ezzel szemben az importőr nem mentesülhet a fuvarokmány másolatának bemutatása alól, amelyet a 800/1999 rendelet 16. cikkének a (3) bekezdése minden esetben megkövetel.

27 A kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy az 1501/95 rendelet 13. cikkét, amely az exportőrt az e cikkben meghatározott feltételek mellett mentesíti a vámkezelés elvégzésének igazolása alól, úgy kell-e értelmezni, hogy e cikk az exportőrt a 800/1999 rendelet 16. cikkének a (3) bekezdésében előírt, a fuvarokmány bemutatására vonatkozó kötelezettség alól is mentesíti.

28 A Finanzgerich Hamburg, mivel úgy vélte, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához szükséges az 1501/95 rendelet 13. cikkének az értelmezése, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni az 1501/95/EK bizottsági rendelet 13. cikkét, hogy az e rendelkezés második bekezdésében megjelölt igazolások benyújtása nemcsak a szabad fogyasztásra való felszabadításhoz kapcsolódó vámkezelések elvégzésének az igazolása alól mentesít, hanem a fuvarokmány bemutatása alól is (a 3665/87/EGK bizottsági rendelet 18. cikkének (3) bekezdése, jelenleg a 800/1999/EK bizottsági rendelet 16. cikkének (3) bekezdése)?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

29 Az előterjesztő bíróság kérdésével arra vár választ, hogy az 1501/95 rendelet 13. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ha a piaci szereplő igazolja, hogy legalább 1500 tonna gabonatermék tengeri szállításra alkalmas hajó fedélzetén elhagyta a Közösség vámterületét, akkor mentesül a 800/1999 rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében előírt azon kötelezettség alól, hogy a fuvarokmány másolatát vagy fénymásolatát bemutassa.

30 A szóban forgó cikk mind az 1501/95 rendelet elfogadásakori eredeti változatában, mind pedig az 1259/97 rendelettel való módosítását követően a 3665/87 rendelet 18. cikkétől való eltérést foglalt magában.

31 E körülmények között annak meghatározása érdekében, hogy az 1501/95 rendelet eredeti változatának elfogadásával, majd 13. cikkének módosításával a közösségi jogalkotónak az volt-e a szándéka, hogy az exportőröket mentesítse a fuvarokmány másolatának vagy a fénymásolatának a bemutatása alól, először is értelmezni kell e cikket a 3665/87 rendelet 18. cikkének rendelkezéseire tekintettel.

32 Először is a 3665/87 rendelet 18. cikke egyértelműen megkülönbözteti egyrészről a fogyasztásra való felszabadításhoz kapcsolódó vámalakiságok elvégzésének az igazolását, amiről az (1) és a (2) bekezdés szól, másrészről pedig a (3) bekezdésben előírt, a fuvarokmány másolatának vagy fénymásolatának a bemutatására vonatkozó kötelezettséget.

33 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a fuvarokmány nem vámokmány, és következésképpen nem tekinthető a rendeltetési helynek minősülő harmadik országban történő fogyasztásra való felszabadításhoz kapcsolódó vámalakiságok elvégzése igazolásának.

34 Meg kell azonban állapítani, hogy az 1501/95 rendelet 13. cikke az exportőrt csak a fogyasztásra való felszabadításhoz kapcsolódó vámalakiságok elvégzésének az igazolása alól mentesíti.

35 Következésképpen, annak ellenére, hogy az 1501/95 rendelet 13. cikke a "3665/87/EGK rendelet 18. cikkétől eltérően" fordulattal kezdődik, azt úgy kell értelmezni, mint amely kizárólag a 3665/87 rendelet 18. cikkének (1) és (2) bekezdésétől tér el.

36 Másodszor a 3665/87 rendelet 18. cikkének (4) bekezdéséből következik, hogy a 136/66 rendelet 38. cikkében, illetve a piacok közös szervezésére vonatkozó más jogszabályok megfelelő cikkeiben megállapított eljárásnak megfelelően egyes később meghatározandó esetekben a Bizottság úgy rendelkezhet, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett kivitelt valamely meghatározott okmánnyal vagy egyéb módon kell igazolni.

37 Ezzel szemben a közösségi jogalkotónak semmilyen módon nem állt szándékában a 3665/87 rendelet 18. cikkének (3) bekezdésében előírt, a fuvarokmány másolatának vagy fénymásolatának a bemutatására vonatkozó külön kötelezettségtől való eltérés lehetőségének előírása.

38 Amikor az 1501/95 rendelet eredeti változata és az 1259/97 rendelet elfogadásra került, a 136/66 rendelet 38. cikkének megfelelő releváns rendelkezés a gabonafélék piacának közös szervezéséről szóló, 1992. június 30-i 1766/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 181., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 12. kötet, 324. o.) 38. cikke volt. E cikk olyan eljárást vezetett be, amelyben a gabonapiaci irányítóbizottság részvételét is előírták.

39 Mind az 1501/95 rendelet eredeti változata, mind pedig az 1259/97 rendelet az említett cikkben előírt eljárásnak megfelelően került elfogadásra, amint az utolsó preambulumbekezdéseikből is kiderül, amelyek szerint az említett rendeletekben előírt intézkedések összhangban állnak a gabonapiaci irányítóbizottság véleményével. Úgy tűnik tehát, hogy e rendeletek a 3665/87 rendelet 18. cikkének (4) bekezdése alapján kerültek elfogadásra.

40 A 3665/87 rendelet 18. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel tehát összhangban áll az 1501/95 rendelet 13. cikkének olyan értelmezése, hogy az csak az említett 18. cikk (1) és (2) bekezdésétől tér el.

41 Harmadszor a fenti értelmezés megfelel az 1501/95 rendelet 13. cikke céljának is.

42 Amint ugyanis a rendelet tizennegyedik preambulumbekezdéséből következik, az említett cikk célja az, hogy ne hátráltassák a közösségi gabona túlnyomó részének exportját az arra vonatkozó igazolás megkövetelésével, hogy a terméket Svájc vagy Liechtenstein kivételével valamely harmadik országban importálták, valamint hogy bizonyos körülmények között elég legyen annak az igazolása, hogy a termék nem Svájcba vagy Liechtensteinbe került exportálásra.

43 A 3665/87 rendelet 18. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt vámokmányok, valamint az ugyanezen cikk (3) bekezdése által megkövetelt fuvarokmány között tehát alapvető különbség áll fenn azon megfontolásra tekintettel, hogy az exportőrök nehézségekbe ütközhetnek a vámokmányoknak az olyan importáló harmadik országok hatóságaitól való beszerzése során, amelyekre vonatkozóan semmilyen eszközzel nem tudnak nyomást gyakorolni, míg ugyanez a nehézség nem áll fenn a fuvarokmányokat illetően, amelyekből az exportőrök megbízóként másolattal rendelkeznek, amennyiben a CIF-szokvány alkalmazása mellett történő értékesítésről van szó, illetve amely irat hitelesített másolatát a vevőktől könnyűszerrel beszerezhetik a velük szemben fennálló szerződéses jogviszony keretében, amennyiben a FOB-szokványt alkalmazzák az értékesítés során (lásd ebben az értelemben a C-155/89. sz. Phillipp Brothers ügyben 1990. július 12-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-3265. o.] 27. pontját).

44 Úgy tűnik tehát, hogy megfelel az 1501/95 rendelet 13. cikke által követett célnak az, ha az exportőrök mentesülnek a rendeltetési helynek minősülő harmadik országban történő fogyasztásra való felszabadításhoz kapcsolódó vámalakiságok elvégzésének igazolására vonatkozó kötelezettség alól, tekintettel azon nehézségekre, amelyek akadályozhatják az igazolásoknak az exportőrök általi beszerzését, de ugyanakkor továbbra is kötelesek a fuvarokmányok másolatának vagy fénymásolatának bemutatására, amely nem ütközik ilyen jellegű nehézségekbe.

45 Hozzá kell fűzni azt is, hogy tekintettel arra, hogy az exportált árukat érintő fuvarozási okmánynak az exportőr általi bemutatása mindig hasznos a csalás kockázatának korlátozása tekintetében, és hogy az exportőrnek nem kell különösebb nehézségekkel szembenéznie ezen okmány beszerzésekor, az említett okmány másolata vagy fénymásolata bemutatásának az exporttól függő visszatérítés kérelmezéséhez való megkövetelése, beleértve azokat a ténybeli körülményeket, amelyek mellett az 1501/95 rendelet 13. cikke alkalmazandó, a Glencore állításával szemben nem ellentétes az arányosság elvével.

46 Másodszor az 1501/95 rendelet 13. cikkének fenti értelmezése érvényes azt követően is, hogy e cikkben a 3665/87 rendelet 18. cikkére való hivatkozás helyébe a 800/1999 rendelet 16. cikkére való hivatkozás lépett.

47 A 800/1999 rendelet 16. cikke ugyanis lényegében átveszi a 3665/87 rendelet 18. cikkének a tartalmát.

48 Harmadszor az 1501/95 rendelet 13. cikkének a fentiekben kifejtett értelmezését megerősíti a 3665/87 rendelet 18. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott egyéb rendeletek vizsgálata is, ideértve például a Lengyelországnak történő ingyenes olívaolaj-szállításra vonatkozó pályázati felhívás megnyitásáról szóló, 1989. szeptember 1-jei 2669/89/EGK bizottsági rendeletet (HL L 257., 20. o.), valamint a 800/1999 rendelet 16. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott rendeletek vizsgálata, ideértve például a 800/1999/EK rendelet 16. cikkében foglaltak szerint a cukor harmadik országokba irányuló importja esetében a vámkezelés elvégzésének igazolásáról szóló, 2004. január 9-i 40/2004/EK bizottsági rendeletet (HL L 6., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 42. kötet, 79. o.), az ennek a rendeletnek a helyébe lépő rendeleteket, valamint a 800/1999/EK rendelet 16. cikkében felsorolt, a vámkezelés elvégzését egy harmadik országban tej és tejtermékek behozatala esetén igazoló okmányokról [helyesen: a tej és tejtermékek harmadik országban történt behozatali vámkezelését a 800/1999/EK rendelet 16. cikkének megfelelően igazoló okmányokról] szóló, 2005. március 18-i 450/2005/EK bizottsági rendeletet (HL L 74., 30. o.).

49 Ugyanis a szövegezés tekintetében fennálló különbségektől eltekintve meg kell állapítani, hogy az említett rendeletek közül egyik sem mentesíti az exportőrt a fuvarokmány másolatának vagy fénymásolatának a bemutatására vonatkozó kötelezettség alól.

50 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1501/95 rendelet 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a piaci szereplő annak igazolásával, hogy legalább 1500 tonna gabonatermék tengeri szállításra alkalmas hajó fedélzetén elhagyta a Közösség vámterületét, nem mentesül a 800/1999 rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében előírt azon kötelezettség alól, hogy bemutassa a fuvarokmány másolatát vagy fénymásolatát.

A költségekről

51 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az 1997. július 1-jei 1259/97/EK bizottsági rendelettel módosított, a gabonafélékkel kapcsolatos export-visszatérítés nyújtására és a gabonafélék piacán bekövetkező zavarok esetén hozandó intézkedésekre vonatkozóan az 1766/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazásának egyes részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a piaci szereplő annak igazolásával, hogy legalább 1500 tonna gabonatermék tengeri szállításra alkalmas hajó fedélzetén elhagyta a Közösség vámterületét, nem mentesül a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében előírt azon kötelezettség alól, hogy bemutassa a fuvarokmány másolatát vagy fénymásolatát.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.