62009CJ0272[1]

A Bíróság (második tanács) 2011. december 8-i ítélete. KME Germany AG, KME France SAS és KME Italy SpA kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Verseny - Kartellek - Az ipari rézcsövek piaca - Bírságok - A piac mérete, a jogsértés időtartama és az együttműködés mint figyelembe vehető tényezők - Tényleges bírósági jogorvoslat. C-272/09 P. sz. ügy.

C-272/09. P. sz. ügy

KME Germany AG és társai

kontra

Európai Bizottság

"Fellebbezés - Verseny - Kartellek - Az ipari rézcsövek piaca - Bírságok - A piac mérete, a jogsértés időtartama és az együttműködés mint figyelembe vehető tényezők - Hatékony bírósági jogorvoslat"

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A piacra gyakorolt tényleges hatás figyelembevételének kötelezettsége - Mérhető jelleg - Terjedelem

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont, első bekezdés)

2. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - Az érintett vállalkozás teljes forgalma - A jogsértés tárgyát képező árukkal elért forgalom - Mindkettő figyelembevétele - Korlátok

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

3. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A jogsértés súlya és időtartama - Az összegnek a jogsértés időtartama miatti növelése - Ezen időtartam és a versenyszabályok súlyosabb megsértése közötti közvetlen kapcsolat bizonyítása szükségességének hiánya

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. B. pont)

4. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Összetett gazdasági értékelés - A Bizottság mérlegelési mozgástere - Bírósági felülvizsgálat - A jogszerűség vizsgálata - Terjedelem

(EUMSZ 263. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

5. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A jogsértés súlya és időtartama

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

6. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - A bírságkiszabási iránymutatás alkalmazása - A határozat indokolása - Terjedelem

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

7. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - A Bizottság mérlegelési jogköre - Bírósági felülvizsgálat - Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre - Terjedelem

(EUMSZ 261. cikk; 17. tanácsi rendelet, 17. cikk és 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)

8. Uniós jog - Elvek - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog - A Bizottság által versenyügyben hozott határozatok bírósági felülvizsgálata - Mind jogi, mind ténybeli szempontból elvégzett jogszerűségi vizsgálat és korlátlan felülvizsgálat - Megsértés - Hiány

(EUMSZ 263. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)

1. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1. A. pontja szerint a jogsértés súlyosságának megállapításánál csak akkor kell figyelembe venni a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető. A kartell piacra gyakorolt tényleges hatásának meghatározása ugyanis feltételezi a kartellből eredő piaci helyzet azon helyzettel való összehasonlítását, amelyet a szabad verseny eredményezett volna. Ezen összehasonlítás a piacra hatást gyakorolható változók sokfélesége miatt szükségszerűen feltételezéseket foglal magában.

(vö. 30-31. pont)

2. Noha a versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírság meghatározásakor figyelembe lehet venni nem csupán a vállalkozás teljes forgalmát, amely információval szolgál a vállalkozás méretéről és a gazdasági erejéről, hanem e forgalomnak a jogsértés tárgyát képező termékek értékesítéséből származó részét is, amely tehát a jogsértés mértékéről nyújt tájékoztatást, a vállalkozás teljes forgalma a vállalkozás méretéről csak hozzávetőleges és tökéletlen módon ad tájékoztatást. Egyébként e forgalmak egyikének sem szabad aránytalan jelentőséget tulajdonítani a jogsértés súlyával kapcsolatban értékelendő egyéb tényezőkhöz képest.

(vö. 50-51. pont)

3. Amikor a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1. B. pontjának megfelelően a jogsértés súlya alapján megállapított összeget a jogsértés időtartamának figyelembevétele érdekében növelik, nem szükséges anyagi jogi szempontból közvetlen kapcsolatot bizonyítani ezen időtartam és a versenyszabályok által érintett közösségi célkitűzésekben okozott nagyobb kár között. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában ugyanis a megállapodás tényleges hatásait felesleges figyelembe venni, amennyiben kitűnik, hogy a megállapodás célja a verseny korlátozása, megakadályozása vagy torzítása. Különösen erről van szó a versenyt nyilvánvalóan korlátozó megállapodások, úgymint az árak rögzítése és a piac felosztása esetén.

(vö. 64-65. pont)

4. Noha összetett gazdasági értékeléseket igénylő területeken, úgymint a versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírságok összegének meghatározása során a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül gazdasági jellegű tényeknek a Bizottság általi értelmezését. A jogszerűség vizsgálata keretében ugyanis az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, és alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket.

Az uniós bíróság feladata, hogy a hivatkozott jogalapok alátámasztása érdekében a felperes által előterjesztett elemek alapján elvégezze a jogszerűség vizsgálatát. E vizsgálat során a bíróság sem a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban említett, a bírság megállapítására vonatkozó kritériumok alkalmazásakor figyelembe vett tényezők megválasztását, sem pedig e tényezők értékelését illetően nem hivatkozhat a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről.

(vö. 94., 102. pont)

5. A versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírságok összegének meghatározása érdekében figyelembe kell venni a jogsértések időtartamát, és az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértések súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozások magatartása, az összehangolt magatartások létrehozásában játszott szerepük, az e magatartásokból származó előnyük, a méretük és az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Európai Közösség számára. Figyelembe kell venni az olyan objektív tényezőket, mint a versenyellenes magatartások tartalma és időtartama, számuk és intenzitásuk, az érintett piac terjedelme és a gazdasági közrendet ért kár. Az elemzésnek figyelembe kell vennie továbbá a felelős vállalkozások viszonylagos jelentőségét és piaci részesedését, valamint az esetleges visszaesést is.

(vö. 96-97. pont)

6. Az átláthatóság érdekében a Bizottság iránymutatást fogadott el a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszerével kapcsolatban, amelyben megjelöli, milyen címen veszi majd figyelembe a jogsértés adott körülményeit és a bírság összegére tekintettel ezekből levonható következtetéseket. Ezen iránymutatás, amely a gyakorlatban követendő olyan magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével, a Bizottság által a jogsértés vizsgálata során követett módszer, és azon kritériumok leírására korlátozódik, amelyek figyelembevételét a Bizottság saját maga számára előírta a bírság összegének megállapításakor. Ennélfogva a Bizottság feladata, hogy határozatának indokolásakor kifejtse különösen, hogy a figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte.

(vö. 99-101. pont)

7. Ami a versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírságok összegének meghatározását illeti, a korlátlan felülvizsgálati jogkört, amelyet a 17. rendelet 17. cikke ruházott az uniós bíróságra, az EUMSZ 261. cikknek megfelelően jelenleg az 1/2003 rendelet 31. cikke rögzíti. E jogkör felruházza a bíróságot arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje.

A korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása azonban nem egyezik meg a hivatalból való felülvizsgálattal, és az uniós bíróságok előtti eljárás kontradiktórius. A közrenden alapuló jogalapok kivételével, amelyeket - úgymint a megtámadott határozat indokolásának hiányát - a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, a felperesnek kell felhoznia a megtámadott határozattal szembeni jogalapokat, és neki kell bizonyítékokat előterjesztenie e jogalapok alátámasztása érdekében. Ezen eljárási követelmény nem mond ellent azon szabálynak, miszerint a versenyszabályok megsértése esetén a Bizottság feladata, hogy az általa megállapított jogsértéseket bizonyítsa, és megállapítsa, mely bizonyítékok alkalmasak arra, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsák a jogsértést alkotó tényállás fennállását. A felperesnek pedig az a feladata a bírósági jogorvoslat keretében, hogy megjelölje a megtámadott határozat vitatott elemeit, e tekintetben kifogásokat fogalmazzon meg, és olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek a kifogásai megalapozottságának bizonyítására alkalmas komoly ténykörülményeknek minősülhetnek.

(vö. 103-105. pont)

8. A Bizottság által versenyügyben hozott határozatoknak a Szerződésekben előírt felülvizsgálata magában foglalja, hogy az uniós bíróság mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorol, és jogosult a bizonyítékokat értékelni, a megtámadott határozatot megsemmisíteni és a bírságok összegét módosítani. Ennélfogva nem tűnik úgy, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt - és az 1/2003 rendelet 31. cikkében foglalt, a bírság összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kiegészített - jogszerűségi vizsgálat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozó követelményeket.

(vö. 106. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2011. december 8.(*)

"Fellebbezés - Verseny - Kartellek - Az ipari rézcsövek piaca - Bírságok - A piac mérete, a jogsértés időtartama és az együttműködés mint figyelembe vehető tényezők - Hatékony bírósági jogorvoslat"

A C-272/09. P. sz. ügyben,

a KME Germany AG, korábban KM Europa Metal AG (székhelye: Osnabrück [Németország]),

a KME France SAS, korábban Tréfimétaux SA (székhelye: Courbevoie [Franciaország]),

a KME Italy SpA, korábban Europa Metalli SpA (székhelye: Firenze [Olaszország])

(képviselik őket: M. Siragusa avvocato, A. Winckler ügyvéd, G. C. Rizza avvocato, T. Graf advokat és M. Piergiovanni avvocato)

fellebbezőknek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2009. július 15-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: E. Gippini Fournier és J. Bourke, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: C. Thomas solicitor, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues tanácselnök, U. Lőhmus, A. Rosas (előadó), A. Ó Caoimh és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. október 6-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2011. február 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésükben a KME Germany AG, korábban KM Europa Metal AG, a KME France SAS, korábban Tréfimétaux SA és a KME Italy SpA, korábban Europa Metalli SpA (a továbbiakban együtt: KME-csoport) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-127/04. sz., KME Germany és társai kontra Bizottság ügyben 2009. május 6-án hozott ítéletének (EBHT 2009., II-1167. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasította az [EK 81.] cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E-1/38.240 - "ipari csövek"-ügy) 2003. december 16-án hozott C (2003) 4820 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) 2. cikkének c)-e) pontja értelmében velük szemben kiszabott bírságok törlése, illetve azok összegének csökkentése iránti kérelmüket.

Jogi háttér

2 A Szerződés [81.] és [82.] cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6-i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 15. cikkének (2) bekezdése kimondta:

"A Bizottság határozattal 1000-től 1 000 000 elszámolási egységig terjedő, vagy annál nagyobb összegű bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira, de a bírság mértéke nem haladhatja meg a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások megelőző éves üzleti forgalmának 10%-át, ha a vállalkozások szándékosan vagy gondatlanságból:

a) megsértik az [EK 81.] cikk (1) bekezdését vagy az [EK 82.] cikket; vagy

b) megszegik a 8. cikk (1) bekezdése szerint fennálló valamely kötelezettséget.

A bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni."

3 A 17. rendelet 17. cikke a következőképpen rendelkezett:

"A Bíróság korlátlan hatáskörrel bír az [EK 229.] cikk értelmében a Bizottság bírságot vagy a kényszerítő bírságot megállapító határozatainak felülvizsgálatára; a Bíróság a kirótt bírságot vagy kényszerítő bírságot törölheti, csökkentheti vagy emelheti."

4 A 17. rendeletet a 2004. május 1-jétől alkalmazandó, a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett. E rendelet 31. cikke megfelel a 17. rendelet 17. cikkének.

5 "A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás" című bizottsági közlemény (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.; a továbbiakban: iránymutatás), amely a vitatott határozat elfogadásának időpontjában alkalmazandó volt, a preambulumában kimondta:

"Az [...] [iránymutatásban] felvázolt elveknek biztosítaniuk kell, hogy a Bizottság határozatai a vállalkozások és a Bíróság előtt átláthatóak és pártatlanok legyenek, ugyanakkor fenn kell tartaniuk a vonatkozó jogszabályok alapján a bírságok kiszabása tekintetében az összforgalom 10%-ának korlátain belül a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkört. E mérlegelésnek azonban egységes és megkülönböztetéstől mentes, a versenyszabályok megsértésének büntetése terén kitűzött célokkal összhangban álló politikát kell követnie.

A bírság összegének meghatározásánál alkalmazandó új módszer - amelyik egy, a súlyosbító, illetve az enyhítő körülmények figyelembevételével megfelelően növelt, illetve csökkentett alapösszegből indul ki - a következő szabályokat követi."

6 Az iránymutatás 1. pontja szerint "[a]z alapösszeget a jogsértés súlyosságával és időtartamával összhangban határozzák meg, amelyek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében említett kizárólagos feltételek".

7 A súlyosságot illetően az iránymutatás 1. A. pontja kimondja, hogy a jogsértés súlyosságának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét. A jogsértéseket három kategóriába sorolják: enyhe jogsértések, súlyos jogsértések és különösen súlyos jogsértések.

8 Az iránymutatás szerint a különösen súlyos jogsértések közé tartoznak többek között az olyan horizontális korlátozások, mint az "árkartell" és a piacfelosztó kvóták alkalmazása. A valószínű bírság alapösszege "20 millió [euró] felett" van. Az iránymutatás kifejti ezen alapösszeg differenciálásának szükségességét figyelembe véve az elkövetett jogsértés jellegét, azt, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak jelentős kárt okozzanak, a bírság elrettentő hatását, továbbá a vállalkozások olyan jogi és gazdasági ismereteit, valamint infrastruktúráját, amely lehetővé teszi számukra annak felismerését, hogy jogsértő magatartást folytatnak. Az iránymutatás kifejti továbbá, hogy ha a jogsértésben több vállalkozás is érintett, szükségessé válhat annak figyelembevétele, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértést elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn.

9 A jogsértések időtartamát illetően az iránymutatás különbséget tesz az általában egy évnél rövidebb, rövid időtartamú jogsértések, az általában egy-öt évig tartó közepes időtartamú jogsértések és az általában öt évnél hosszabb, hosszú időtartamú jogsértések között. Ez utóbbiakat illetően az iránymutatás rendelkezik a bírság kiegészítő összegéről, azaz a jogsértés súlya alapján meghatározott összeg évi 10%-kal növelhető. Az iránymutatás rendelkezik a hosszú időtartamú jogsértésekért kiszabott bírság növelésének megszigorításáról is annak érdekében, hogy a fogyasztókra hosszú időn át káros hatást gyakorló korlátozásokat hathatós szankciókkal sújtsák, és jobban ösztönözzék a jogsértés bejelentését, illetve a Bizottsággal folytatott együttműködést.

10 Az iránymutatás 2. pontja értelmében a bírság alapösszege növelhető súlyosító körülmények, úgymint különösen az ugyanazon vállalkozás(ok) által elkövetett azonos típusú, ismétlődő jogsértések esetén. A említett iránymutatás 3. pontja szerint ezen alapösszeg csökkenthető olyan enyhítő körülmények esetén, mint a jogsértés kizárólag passzív módon vagy a vezetőt követő szerepben történő elkövetése, a megállapodások nem teljesítése vagy a vállalkozás hatékony együttműködése az eljárás során, a kartellügyekben a bírság kiszabásának mellőzéséről vagy a bírság összegének csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alkalmazási körén kívül.

11 Az iránymutatás helyébe 2006. szeptember 1-jén az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.) lépett.

12 Az engedékenységi közlemény meghatározza azon feltételeket, amelyek teljesülése esetén a kartellügyben folytatott vizsgálat során a Bizottsággal együttműködő vállalkozások mentesülhetnek az általuk egyébként megfizetendő bírság alól, illetve bírságcsökkentésben részesülhetnek. E közlemény B. címe szerint a bírság összegének legalább 75%-os csökkentésében, illetve teljes bírságmentességben részesülhet különösen azon vállalkozás, amely a Bizottság előtt felfedi a kartellt, mielőtt ez utóbbi vizsgálatot kezdett volna, és anélkül, hogy a Bizottság kellő információkkal rendelkezne a felfedett kartell fennállásának bizonyításához, illetve azon vállalkozás, amely elsőként szolgáltat döntő bizonyítékokat a kartell fennállásának bizonyításához. Az említett közlemény D. címe szerint a vállalkozás a bírság összegének 10-50%-os csökkentésében részesülhet különösen akkor, ha a kifogásközlés küldését megelőzően a Bizottság számára olyan információkat, dokumentumokat és egyéb bizonyítékokat szolgáltatott, amelyek hozzájárulnak az elkövetett jogsértés fennállásának megerősítéséhez.

13 Az engedékenységi közlemény helyébe 2002. február 14-én a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) lépett. A Bizottság a jelen ügyben azonban az engedékenységi közleményt alkalmazta, mivel a vállalkozások e közleményt vették figyelembe akkor, amikor a Bizottsággal együttműködtek.

A jogvita előzményei

14 A fellebbezők több más, rézből és rézötvözetből készült félkész termékeket gyártó vállalkozással, azaz a Wieland Werke AG-val, valamint az Outokumpu Oyjjal és az Outokumpu Copper Products Oyjal (a továbbiakban együtt: Outokumpu-csoport) együtt az ipari csövek, közelebbről az egyenletesen csévélt tekercsekben szállított rézcsövek ágazatában az árak rögzítésére és a piacok egymás közötti felosztására irányuló kartellben vettek részt.

15 Ellenőrzések és vizsgálatok után a Bizottság 2003. december 16-án elfogadta a vitatott határozatot, amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2004. április 28-i számában (HL L 125., 50. o.) tették közzé.

16 A megtámadott ítéletnek a jelen fellebbezés vonatkozásában releváns pontjai, amelyekben az Elsőfokú Bíróság összefoglalta a vitatott határozatnak a bírság kiszámítására vonatkozó részét, a következőképpen szólnak:

"11. A bírság kiindulási összegének meghatározását illetően a Bizottság a jogsértést - amely lényegében az árak rögzítéséből és a piacok elosztásából állt -, tekintettel annak természetére különösen súlyosnak minősítette (a [vitatott] határozat (294) preambulumbekezdése).

12. A jogsértés súlyának meghatározása érdekében a Bizottság azt a tényt is figyelembe vette, hogy a kartell az Európai Gazdasági Térség (EGT) egész területét érintette (a [vitatott] határozat (316) preambulumbekezdése). A Bizottság továbbá megvizsgálta a jogsértés tényleges hatásait, és megállapította, hogy a kartell »összességében hatást gyakorolt a piacra« (a [vitatott] határozat (314) preambulumbekezdése).

[...]

14. Végül - még mindig a jogsértés súlyának meghatározása során - a Bizottság figyelembe vette azt a tényt is, hogy az ipari rézcsövek piaca fontos ágazatnak minősül, mivel annak EGT-léptékű értékét a Bizottság 288 millió euróra becsülte (a [vitatott] határozat (318) preambulumbekezdése).

15. Az összes körülményre tekintettel a Bizottság a szóban forgó jogsértést különösen súlyosnak minősítette (a [vitatott] határozat (320) preambulumbekezdése).

[...]

19. Negyedik lépésben a Bizottság megállapította, hogy a jogsértés időtartama - amely 1988. május 3-ától 2001. március 22-éig tartott - »hosszú« volt. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jogsértés időtartamára tekintettel az érintett vállalkozásokkal szemben kiszabott bírság kiindulási összegét a kartellban való részvétel minden egyes évére nézve 10%-kal kell emelni. [...]

[...]

21. Hatodik lépésben a Bizottság enyhítő körülmények címén megállapította, hogy az Outokumpu együttműködése hiányában a jogsértő magatartás fennállásának időtartamát csupán négy évben tudta volna megállapítani, és ezért az utóbbival szemben megállapított bírság alapösszegét 22,22 millió euróval csökkentette, hogy a bírság alapösszege azzal az összeggel legyen egyenlő, amelyet a Bizottság erre az időszakra szabott volna ki vele szemben (a [vitatott] határozat (386) preambulumbekezdése).

22. Végül hetedik lépésben a Bizottság az [...] engedékenységi közlemény D. szakasza alapján az Outokumpuval szemben megállapított bírság összegét 50%-kal, a Wieland[...] [Werke AG-val] szemben megállapított bírság összegét 20%-kal, a KME-csoporttal szemben megállapított bírság összegét pedig 30%-kal csökkentette (a [vitatott] határozat (402), (408) és (423) preambulumbekezdése)."

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

17 A fellebbezők öt jogalapra hivatkoztak, amelyek mindegyike a velük szemben kiszabott bírság összegének megállapításával volt kapcsolatos. E jogalapok azon alapultak, hogy a Bizottság a bírság kiindulási összegének kiszámításakor nem megfelelően vette figyelembe a kartell tényleges hatását, nem megfelelően értékelte a jogsértéssel érintett ágazat méretét, a jogsértés időtartama miatt hibásan növelte a bírság kiindulási összegét, nem vett figyelembe bizonyos enyhítő körülményeket, illetve az engedékenységi közlemény címén nem csökkentette megfelelő mértékben a bírság összegét.

18 Az Elsőfokú Bíróság e jogalapok mindegyikét és a keresetet is teljes egészében elutasította.

A felek kérelmei

19 Fellebbezésében a KME-csoport azt kéri, hogy a Bíróság:

- a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül,

- a lehetséges mértékben a Bíróság előtt előadott tényekre tekintettel a vitatott határozatot részben semmisítse meg, és csökkentse a vele szemben kiszabott bírságot,

- a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás, valamint az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére, illetve

- másodlagosan a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül, ideértve azt is, hogy az Elsőfokú Bíróság őt a költségek viselésére kötelezte, és az ügyet utalja vissza az Elsőfokú Bíróság elé.

20 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést utasítsa el, és

- a KME-csoportot kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

21 A KME-csoport öt, a jogsértés piacra gyakorolt hatásával, a forgalom figyelembevételével, a jogsértés időtartamával, valamint a fellebbezők együttműködésével kapcsolatos több téves jogalkalmazásra, végül pedig a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

A jogsértés piacra gyakorolt hatásával kapcsolatos több téves jogalkalmazásra alapított, első jogalapról

A felek érvei

22 A fellebbezők előadják, hogy első jogalapjuk a megtámadott ítélet 60-74. pontjára vonatkozik. E pontokat megelőzi a felek érveinek összefoglalása és az Elsőfokú Bíróság álláspontja a fellebbezők által annak érdekében benyújtott két új gazdasági jelentés elfogadhatóságával kapcsolatosan, hogy bizonyítsák a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának hiányát, és az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 59. pontjában megállapította az említett jelentések elfogadhatóságát.

23 A megtámadott ítélet 60-74. pontjának szövege a következő:

"60. A jelen jogalap megalapozottságával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a felperesek ezzel a Bizottságnak a jogsértés súlyával kapcsolatos értékelését [...], valamint az általa az érintett vállalkozások piaci részesedése alapján tanúsított eltérő bánásmódot [...] vonják kétségbe.

61. Először is az érintett vállalkozássokkal szembeni eltérő bánásmódot a Bizottság a [vitatott] határozatban azzal indokolta, hogy »az egyes vállalkozások különleges súlyát, és így jogellenes magatartásuk[nak a versenyre gyakorolt tényleges hatását]« (a [vitatott] határozat (322) preambulumbekezdése) figyelembe kellett venni. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy még ha nincs is bizonyíték arra, hogy a jogsértés ténylegesen befolyásolta a piacot, a Bizottság jogosult - amint azt a [vitatott] határozat (326)-(329) preambulumbekezdése is kimondja - az érintett vállalkozásokat az érintett piacon fennálló piaci részesedéseik függvényében eltérően kezelni.

62. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely korlátozó magatartást tanúsító egyes érintett vállalkozások adott piacon fennálló piaci részesedése olyan objektív tényezőnek tekinthető, amely mutatja e magatartás szabad versenyre gyakorolt káros hatásának pontos mértékét (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T-236/01., T-239/01., T-244/01-T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1181. o.] 197. pontját).

63. Ráadásul a jogsértés súlyának mérlegelésével kapcsolatban azt is meg kell jegyezni, hogy még ha a Bizottság nem is bizonyította volna, hogy a kartell ténylegesen befolyásolta a piacot, ez a tény akkor is irreleváns lett volna a jogsértés »különösen súlyos« minősítése, és ebből következően a bírság összege tekintetében.

64. Ebben a vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a versenyszabályok megsértésére vonatkozó, a 17. rendelettel létrehozott és az ítélkezési gyakorlatban értelmezett közösségi szankciórendszerből az következik, hogy a kartellek jellegüknél fogva a legszigorúbb bírságokkal büntetendők. A kartelleknek a piacra gyakorolt esetleges hatása és különösen az, hogy a versenykorlátozás mennyivel hozott létre magasabb árakat ahhoz a helyzethez képest, amely a kartell hiányában állt volna fenn, nem meghatározó ismérv a bírságok szintjének megállapítása tekintetében (lásd e tekintetben a Bíróság 100/80-103/80. sz., Musique Diffusion française és társai egyesített ügyekben 1983. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 120. és 129. pontját; a C-219/95. P. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 1997. július 17-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I-4411. o.] 33. pontját; a C-286/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben 2000. november 16-án hozott ítéletének [EBHT 2000., I-9925. o.] 68-77. pontját, valamint a C-407/04. P. sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2007. január 25-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-829. o.] 129. és 130. pontját; a [fent hivatkozott] Tokai Carbon és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 225. pontját; lásd továbbá a Mischo főtanácsnok által a Bíróság C-283/98. P. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyben 2000. november 16-án hozott ítéletéhez [EBHT 2000., I-9855. o.] kapcsolódóan ismertetett indítvány [EBHT 2000., I-9858. o.] 95-101. pontját).

65. Hozzá kell még fűzni, az iránymutatásból az következik, hogy azok a megállapodások vagy összehangolt magatartások, amelyek különösen - mint a jelen esetben - az árak rögzítését és a vevők felosztását célozzák, pusztán a jellegük alapján »különösen súlyosnak« minősülhetnek anélkül, hogy e magatartások sajátos hatását vagy földrajzi kiterjedését meg kellene határozni. E következtetést alátámasztja az a tény, hogy míg a »súlyos« jogsértések leírása kifejezetten hivatkozik a piacra és a közös piac kiterjedt területeire gyakorolt hatásra, a »különösen súlyos« jogsértések leírása nem említ semmilyen követelményt a piacra gyakorolt tényleges hatásra, illetve adott földrajzi területre gyakorolt hatásra vonatkozóan (az Elsőfokú Bíróság T-38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-4407. o.] 150. pontja).

66. Ezen túlmenően az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság a kartell érintett piacra gyakorolt tényleges hatását jogilag megfelelő módon bizonyította.

67. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a felperesek azon előfeltételezését, miszerint a Bizottság - amennyiben úgy vélné, hogy a bírság összegének megállapításához szükség van a kartell tényleges hatásának meghatározására - köteles lenne tudományosan bizonyítani a kartell piacra gyakorolt kézzelfogható gazdasági hatását, valamint az e hatás és a jogsértés közötti okozati összefüggést, az ítélkezési gyakorlat elutasítja.

68. Az Elsőfokú Bíróság már többször megállapította, hogy a kartellnek az érintett piacra gyakorolt tényleges hatását kellően bizonyítottnak kell tekinteni, amennyiben a Bizottság olyan konkrét és megbízható bizonyítékkal szolgál, amely megfelelő fokú valószínűséggel támasztja alá azt, hogy a kartell hatást gyakorolt a piacra (lásd különösen az Elsőfokú Bíróság [T-241/01. sz.,] Scandinavian Airlines System kontra Bizottság ügyben [2005. július 18-án] hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2917. o.] 122. pontját; a T-59/02. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3627. o.] 159-161. pontját; a T-43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3435. o.] 153-155. pontját; a T-329/01. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3255. o.] 176-178. pontját; a T-322/01. sz., Roquette Frères kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3137. o.] 73-75. pontját).

69. E tekintetben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a felperesek nem vitatták azon, a fenti 13. pontban ismertetett tények valósságát, amelyekre a Bizottság a kartell piacra gyakorolt hatásának megállapítása érdekében támaszkodott, vagyis azon tényt, hogy azon időszakban, amikor a résztvevők a versenyellenes megállapodást kevéssé tartották be, az árak csökkentek, más időszakok alatt viszont jelentősen növekedtek, az eladási mennyiségekre és az árszintekre vonatkozó adatcsererendszer megvalósítását, azt, hogy a kartell tagjai összességükben jelentős piaci részesedéssel rendelkeztek, illetve hogy a kartell egyes résztvevőinek piaci részesedése viszonylagosan állandó volt a jogsértés teljes időszaka alatt. A felperesek csupán arra hivatkoztak, hogy a fent hivatkozott tények nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy a szóban forgó jogsértés ténylegesen hatást gyakorolt a piacra.

70. Az ítélkezési gyakorlatból az derül ki, hogy a Bizottság a fent felsorolt mutatók alapján jogosan következtethet arra, hogy a jogsértés hatást gyakorolt a piacra (lásd e tekintetben [a fent hivatkozott Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 159. pontját; a fent hivatkozott Roquette Frères kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. pontját; a fent hivatkozott T-59/02. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítélet 165. pontját; a fent hivatkozott T-329/01. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 181. pontját]; az Elsőfokú Bíróság T-259/02-T-264/02. és T-271/02. sz., Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai [kontra Bizottság] egyesített ügyekben 2006. december 14-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-5169. o.] 285-287. pontját).

71. A felperesek azon érvével kapcsolatban, miszerint az akta a versenyellenes megállapodások megszegésére vonatkozó példákat tartalmaz, meg kell jegyezni, hogy azon tény, hogy a kartell tagjai nem tartották be állandóan a megállapodásokat, nem elegendő a piacra gyakorolt hatás kizárására (lásd e tekintetben az [Elsőfokú Bíróság] [fent hivatkozott] Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet[ének] 148. pontját).

72. A felperesek által a saját magatartásukra alapított érveket nem lehet elfogadni, ugyanis valamely vállalkozás állítólagos tényleges magatartása nem releváns a kartellnek a piacra gyakorolt hatása mérlegelésénél, mivel kizárólag a jogsértésből származó hatások összességét kell figyelembe venni (az Elsőfokú Bíróság T-224/00. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients [kontra Bizottság] ügyben 2003. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2597. o.] 167. pontja). Ráadásul a felperesek nem kifogásolhatják, hogy a Bizottság a [vitatott] határozat (303) preambulumbekezdésében azt állapította meg, hogy az első jelentés nem tette lehetővé, hogy megcáfolják a kartell piacra gyakorolt tényleges hatására vonatkozó következtetéseit. A fent hivatkozott jelentésben foglalt ekonometriai elemzés ugyanis csak a felperesekre vonatkozó adatokat dolgozza fel.

73. Ennélfogva a fenti megfontolásokra tekintettel a jelen jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

74. Ezen túlmenően az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva, továbbá a fenti megfontolások fényében úgy ítéli meg, hogy a Bizottság által a jogsértés súlyának függvényében megállapított bírság kiindulási összegével kapcsolatos mérlegelést nem kell kétségbe vonni."

24 A fellebbezők előadják, hogy az Elsőfokú Bíróság nem logikusan és nem megfelelően indokolta a megtámadott ítéletet, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság a bírság kiindulási összegének a jogsértés súlya alapján való megállapításakor figyelembe vehette a kartell érintett piacra gyakorolt hatását, anélkül hogy köteles lett volna bizonyítani, hogy a megállapodások ténylegesen ilyen hatással jártak, és mindenesetre tévesen alkalmazta a jogot akkor, amikor e hatásra egyszerű mutatókból következtetett. Továbbá az Elsőfokú Bíróság annak megállapításakor, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a megállapodások hatást gyakoroltak a piacra, nyilvánvalóan elferdítette a KME-csoport által elé terjesztett tényeket és gazdasági jellegű bizonyítékokat.

25 A Bizottság először is úgy érvel, hogy az első jogalap hatástalan. A fellebbezők ugyanis nem érveltek a megtámadott ítélet 60-65. pontjával szemben, amelyekben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy nem szükséges bizonyítani a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását, legyen szó akár a kérdéses vállalkozásokkal szembeni eltérő bánásmódról, akár a jogsértés súlyáról. A fellebbezők csak az Elsőfokú Bíróságnak a teljesség kedvéért előadott érvelését támadják, amely szerint az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 67. és az azt követő pontjaiban úgy véli, hogy a Bíróság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kartellnek az érintett piacra gyakorolt tényleges hatását.

26 A Bizottság kiemeli, hogy mindenesetre az első jogalap elfogadhatatlan, mivel a tények értékelésére és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozik.

27 A Bizottság ezt követően előadja, hogy szerinte az Elsőfokú Bíróság megfelelően megvizsgálta a bizonyítékokat.

28 Végül azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megfelelően megindokolta a megtámadott ítéletet, különösen annak 72. pontját, amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasította a fellebbezők által előadott érveket és bizonyítékokat.

A Bíróság álláspontja

29 A fellebbezők nem az Elsőfokú Bíróság azon következtetéseit vitatják, amelyek a jogsértésnek az iránymutatás értelmében vett "különösen súlyos jogsértések" közé sorolására vonatkoznak, és nem vitatják az egyes vállalkozások konkrét súlyának és így a jogellenes magatartásuk versenyre gyakorolt tényleges hatásának figyelembevétele érdekében a vállalkozások között az érintett piacon fennálló részesedésük alapján tett különbségtételt sem. A fellebbezők kizárólag az Elsőfokú Bíróság azon következtetéseit vitatják, amelyek a kartell tényleges hatására mint a bírság alapösszegének meghatározásakor figyelembe vett elemre vonatkoznak.

30 Az iránymutatás 1. A. pontja szerint a jogsértés súlyosságának megállapításánál csak akkor kell figyelembe venni a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető.

31 A kartell piacra gyakorolt tényleges hatásának meghatározása ugyanis feltételezi a kartellből eredő piaci helyzet azon helyzettel való összehasonlítását, amelyet a szabad verseny eredményezett volna. Ezen összehasonlítás a piacra hatást gyakorolható változók sokfélesége miatt szükségszerűen feltételezéseket foglal magában.

32 A vitatott határozat (300) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozta, lehetetlen meghatározni, hogy - kartell hiányában - az árak a jogsértés több mint tizenkét évig tartó időszakában hogyan alakultak volna. A fellebbezők által előadott érvek megcáfolását követően a Bizottság olyan ténykörülményekre hivatkozott, amelyek e határozat (314) preambulumbekezdésében lehetővé tették számára annak megállapítását, hogy a versenyellenes rendszer összességében hatásokat gyakorolt a piacra, még ha lehetetlen is azokat pontosan felmérni.

33 A vitatott határozatból így kitűnik, hogy a jelen ügyben a Bizottság úgy vélte, a bírság kiszámításánál nem lehet figyelembe venni e fakultatív tényezőt, azaz a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását, mivel az nem mérhető. E következtetést a megtámadott ítélet nem kérdőjelezte meg.

34 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 68. és 70. pontjában emlékeztetett a kartell piacra gyakorolt tényleges hatása bizonyításának követelményeire vonatkozó ítélkezési gyakorlatra. Ezen ítélet 69. és 71-73. pontjában egyébként megvizsgálta, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította-e a kartellnek az érintett piacra gyakorolt tényleges hatását. E vizsgálatot azonban a teljesség kedvéért végezte el, ahogyan erre az említett ítélet 66. pontja is utal, azt követően, hogy az ítélet 64. pontjában helyesen emlékeztetett arra, hogy a kartellek piacra gyakorolt tényleges hatása nem döntő kritérium a bírságok mértékének meghatározásakor. Ebből következik, hogy a fellebbezők által az Elsőfokú Bíróság érvelésének e része ellen felhozott jogalap hatástalan.

35 Mindenesetre az Elsőfokú Bíróságnak a vitatott határozat indokolására vonatkozó érvelése megfelel a fellebbezők által előadott, a megtámadott ítélet 38. pontjának utolsó mondatában összefoglalt azon érvnek, miszerint a vitatott határozatban foglalt, a kartell piacra gyakorolt tényleges hatására vonatkozó érvelés és következtetés téves, nem alátámasztott és ellentmondásos. Az Elsőfokú Bíróság megállapította olyan elemek létét, amelyek lehetővé teszik e hatás fennállásának bizonyítását, azonban nem kérdőjelezte meg e hatás pontos felmérésének lehetetlenségét.

36 Az Elsőfokú Bíróság tehát nem került ellentmondásba magával akkor, amikor egyrészről emlékeztetett azon elvre, miszerint a bírságok összegének meghatározásakor a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatása nem döntő kritérium, másrészről pedig, amikor megvizsgálta a vitatott határozatban foglalt, e hatás fennállására vonatkozó indokolást.

37 Következésképpen a fellebbezők az Elsőfokú Bíróság által elvégzett vizsgálatból - ahogyan az első jogalapjuk szövegéből kitűnik - tévesen vonják le azon következtetést, hogy a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását figyelembe kellett venni a velük szemben kiszabott bírság kiindulási összegének kiszámításakor. Ezen érv téves feltevésen alapul.

38 Ami a fellebbezők által az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett gazdasági bizonyítékok ez utóbbi általi elferdítésére vonatkozó kifogást illeti, a fellebbezők nem arra hivatkoznak, hogy az Elsőfokú Bíróság a gazdasági jelentéseket szövegükkel nyilvánvalóan ellentétesen értelmezte volna (lásd ebben az értelemben a C-260/09. P. sz., Activision Blizzard Germany kontra Bizottság ügyben 2011. február 10-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 57. pontját), hanem arra, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értékelte e jelentések tartalmát. A fellebbezők mindenesetre nem jelölik meg pontosan e jelentések azon részeit, amelyek világos és pontos értelmét az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta volna. Ebből következik, hogy ezen érv elfogadhatatlan.

39 Ezen elemekből következik, hogy az első jogalapot el kell utasítani.

A forgalom figyelembevételével kapcsolatos több téves jogalkalmazásra alapított, második jogalapról

A felek érvei

40 A második jogalap a megtámadott ítélet 85-94. pontjára vonatkozik. Lényegében a megtámadott ítélet következőképpen megszövegezett 90-94. pontját érinti:

"90. A felperesek ezzel kapcsolatosan arra hivatkoznak egyrészt, hogy az iparirézcső-gyártók a réz árát nem tudják ellenőrizni, mivel azt a [London Metal Exchange] határozza meg, másrészt pedig az ipari rézcsövek vevői saját maguk döntik el, milyen áron szerzik be a fém nyersanyagot. A felperesek továbbá hangsúlyozzák, hogy a réz árának ingadozásai nem befolyásolják a hasznot.

91. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy semmiféle ésszerű érv nem követeli meg, hogy az érintett piac forgalmát bizonyos gyártási költségek kizárásával számítsák ki. Amint azt a Bizottság helyesen jegyezte meg, minden ipari ágazatban léteznek a végtermékkel járó költségek, amelyeket a gyártó nem képes ellenőrzése alá vonni, egész tevékenységének mégis olyan alapvető elemét képezik, amelyek ebből következően a bírság kiindulási összegének meghatározása során nem zárhatók ki a forgalom kiszámításakor (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T-25/95., T-26/95., T-30/95-T-32/95., T-34/95-T-39/95., T-42/95-T-46/95., T-48/95., T-50/95-T-65/95., T-68/95-T-71/95., T-87/95., T-88/95., T-103/95. és T-104/95. sz., Cimenteries CBR és társai [kontra Bizottság] egyesített ügyekben 2000. március 15-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-491. o.] 5030. és 5031. pontját). Az a tény, hogy a réz ára az ipari rézcsövek végső árának jelentős részét teszi ki, vagy hogy a réz árának ingadozásaival járó kockázatok sokkal nagyobbak, mint más nyersanyagok tekintetében, nem cáfolja meg ezt az állítást.

92. Végül a felperesek annak bizonyítására vonatkozó különböző kifogásai, miszerint a bírságok elrettentő jellegével kapcsolatos célkitűzés, valamint az egyenlő bánásmód tiszteletben tartása érdekében az érintett piac forgalmának alkalmazása helyett a bírságok összegét az érintett ágazat jövedelmezősége, vagy az ezzel összefüggő hozzáadott érték függvényében kellene megállapítani, irrelevánsak. E tekintetben először is megállapítandó, hogy a Bizottság a jogsértés súlyát számos tényező alapján határozza meg, amelyek tekintetében mérlegelési jogkörrel rendelkezik (az Elsőfokú Bíróság T-101/05. és T-111/05. sz., BASF és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4949. o.] 65. pontja), anélkül azonban, hogy létezne kötelezően figyelembe veendő szempontok kötött vagy kimerítő listája (a [fenti hivatkozott] Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 129. pontja), és nem a közösségi bíróság, hanem a Bizottság feladata, hogy mérlegelési jogköre keretében, továbbá az egyenlő bánásmód elvéből és a 17. rendeletből fakadó korlátok között kiválassza azon tényezőket és számadatokat, amelyeket az EK 81. cikkben meghatározott tilalmak tiszteletben tartását biztosító politikája végrehatása során figyelembe vesz.

93. Vitathatatlan továbbá, hogy valamely vállalkozás vagy piac forgalma mint a jogsértés súlyának egyik értékelési tényezője szükségszerűen hozzávetőleges és tökéletlen. E tényező ugyanis nem tesz különbséget a jelentős hozzáadott értékű és az alacsony hozzáadott értékű ágazatok, illetve a jövedelmező és a kevésbé jövedelmező vállalkozások között. Mindazonáltal, hozzávetőleges jellege ellenére, a forgalmat jelenleg mind a közösségi jogalkotó, mind a Bizottság, illetve a Bíróság a versenyjog területén az érintett vállalkozások méretének és gazdasági erejének felmérése tekintetében megfelelő kritériumként ismeri el (lásd különösen a [fent hivatkozott] Musique Diffusion française és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 121. pontját; a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését; a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet [HL 2004. L 24., 1. o.[; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.] (10) preambulumbekezdését, valamint 14. és 15. cikkét).

94. Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság az érintett piac méretének meghatározásakor jogszerűen vette figyelembe a réz árát."

41 A fellebbezők szerint az Elsőfokú Bíróság megsértette a közösségi jogot, és nem megfelelően indokolta a megtámadott ítéletet, amikor jóváhagyta azt, hogy a Bizottság akkor, amikor a bírság súlyelemének meghatározása érdekében a jogsértés által érintett piac méretének meghatározásakor a piac olyan értékére hivatkozott, amely tévesen foglalta magában a "kartellpiactól" elkülönülő, az értékesítési láncban feljebb lévő piacon elért értékesítésekből származó jövedelmet, noha a kartell tagjai nem illeszkednek vertikálisan az értékesítési láncban feljebb lévő piacba.

42 A fellebbezők kifejtik, hogy a rézfeldolgozó ipar sajátos tulajdonságokkal rendelkezik. Közelebbről az ügyfél határozza meg a London Metal Exchange-en a fém vásárlásának időpontját, ennélfogva az árát. Még ha ezen árat a csőgyártó a feldolgozási haszonréssel számlázza is az ügyfélnek, ezen árnak a vállalkozás forgalma kiszámításakor való figyelembevétele esetén figyelmen kívül hagynánk a piac gazdasági valóságát, amelyet különösen az jellemez, hogy a nyersanyag jelentős részét teszi ki a gyártási költségnek, és e nyersanyag ára igen jelentősen ingadozik. Az Elsőfokú Bíróság e tényeket megállapította.

43 A fellebbezők szerint az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatát és saját határozathozatali gyakorlatát, amelyek szerint a Bizottság a bírság kiindulási összegének kiszámításakor és/vagy a forgalom 10%-os felső határának alkalmazásakor köteles figyelembe venni az érintett piac jellemzőit.

44 Úgy érvelnek továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság azáltal, hogy nem tett különbséget a fellebbezők és azon többi vállalkozás között, amelyek forgalmát a nyersanyag ára nem annyira befolyásolja, megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely szerint a különböző helyzeteket eltérően kell kezelni.

45 A fellebbezők végül vitatják az Elsőfokú Bíróság által hivatkozott, a Bizottság mérlegelési mozgásterén alapuló ítélkezési gyakorlatot. Úgy vélik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság által a kartell súlyának megállapításakor alkalmazott kritériumok relevánsak és megfelelőek-e.

46 A Bizottság előadja, hogy - amennyiben a fellebbezők arra kérik a Bíróságot, hogy az Elsőfokú Bíróságtól eltérően értékelje az ipari csövek ágazatának sajátos vagy nem sajátos jellegét - a jogalap elfogadhatatlan. Vitatja továbbá a KME-csoport által leírt tényeket, azaz hogy a csőgyártók a réz vásárlásakor gyakran az ügyfél meghatalmazottjaként járnak el, és vitatja, hogy az Elsőfokú Bíróság e kérdésben állást foglalt volna.

47 Mindenesetre az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 91. pontjában helyesen jegyezte meg, hogy minden ipari ágazatban léteznek a végtermékkel járó költségek, amelyeket a gyártó nem képes ellenőrzése alá vonni, egész tevékenységének mégis olyan alapvető elemét képezik, amelyek ebből következően a bírság kiindulási összegének megállapításakor nem zárhatók ki a forgalmából.

48 Ugyanígy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 93. pontjában helyesen állapította meg, hogy hozzávetőleges jellege ellenére, a forgalmat jelenleg mind a közösségi jogalkotó, mind pedig a Bizottság és a Bíróság is a versenyjog területén az érintett vállalkozások méretének és gazdasági erejének felmérése tekintetében megfelelő kritériumként ismeri el.

A Bíróság álláspontja

49 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a jogsértés súlyának értékelésekor számos olyan elemet kell figyelembe venni, amelyek jellege és jelentősége az érintett jogsértés típusa és sajátos körülményei szerint változik. Ezen elemek között szerepelhet esettől függően a jogsértés tárgyát képező termékek mennyisége és értéke, valamint a vállalkozás mérete és gazdasági ereje, ennélfogva azon hatás, amelyet a vállalkozás a piacra gyakorolhatott (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 120. pontját).

50 Noha a Bíróság ebből arra következtetett, hogy a bírság meghatározásakor figyelembe lehet venni nem csupán a vállalkozás teljes forgalmát, amely információval szolgál a vállalkozás méretéről és a gazdasági erejéről, hanem e forgalomnak a jogsértés tárgyát képező termékek értékesítéséből származó részét is, amely tehát a jogsértés mértékéről nyújt tájékoztatást, a Bíróság elismerte, hogy a vállalkozás teljes forgalma a vállalkozás méretéről csak hozzávetőleges és tökéletlen módon ad tájékoztatást (a fent hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 120. pontja; a C-185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-8417. o.] 139. pontja; a C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P-C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 243. pontja; a C-397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-4429. o.] 100. pontja, valamint a C-510/06. P. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2009. március 19-én hozott ítéletének [EBHT 2009., I-1843. o.] 74. pontja).

51 A Bíróság továbbá többször is hangsúlyozta, hogy e forgalmak egyikének sem szabad aránytalan jelentőséget tulajdonítani a jogsértés súlyával kapcsolatban értékelendő egyéb tényezőkhöz képest (a fent hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 121. pontja; a fent hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 243. pontja; a fent hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18-án hozott ítélet 100. pontja, valamint a fent hivatkozott Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2009. március 19-én hozott ítélet 74. pontja).

52 Az Elsőfokú Bíróság ennélfogva nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 93. pontjában emlékeztetett arra, hogy a forgalom - ha mégoly hozzávetőleges és tökéletlen is - az érintett vállalkozások méretének és gazdasági erejének értékeléséhez megfelelő kritérium marad.

53 Továbbá az Elsőfokú Bíróság akkor sem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 91. pontjában kimondta, hogy semmiféle ésszerű érv nem követeli meg, hogy az érintett piac forgalmát bizonyos gyártási költségek kizárásával számítsák ki. Ahogyan a főtanácsnok az indítványának 141. pontjában kiemelte, amennyiben egyes esetekben nem vennénk figyelembe a bruttó forgalmat, más esetekben azonban igen, a nettó forgalom és a bruttó forgalom arányán alapuló küszöböt kellene meghatározni, amelyet nehéz lenne alkalmazni, és amely számtalan megoldhatatlan jogvitát eredményezne, ideértve a hátrányos megkülönböztetésre való hivatkozásokat is.

54 Végül az Elsőfokú Bíróság megfelelően indokolta a megtámadott ítéletet, és eleget tett az általa elvégzendő felülvizsgálatnak. Így, mivel a fellebbezők vitatták a forgalomnak az érintett piac méretének meghatározásakor való figyelembevételét, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 88. pontjában elutasította a Bizottság azon állítását, miszerint a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírság kiindulási összege nem lett volna szükségszerűen alacsonyabb 35 millió eurónál akkor sem, ha a réz árát levonta volna a piac forgalmából. Az Elsőfokú Bíróság ezt követően a megtámadott ítélet 90. és 91. pontjában megvizsgálta, hogy a Bizottság a piac méretének meghatározásakor tévesen vette-e figyelembe a réz árát.

55 E megfontolásokból következik, hogy az Elsőfokú Bíróság eleget tett az általa elvégzendő felülvizsgálatnak, megválaszolta a fellebbezők által hivatkozott jogalapot, és nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 94. pontjában megállapította, hogy a Bizottság az érintett piac méretének meghatározásakor helyesen vette figyelembe a réz árát.

56 Azon kifogást illetően, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság által a kartell súlyának megállapításakor alkalmazott kritériumok relevánsak és megfelelőek voltak-e, emlékeztetni kell arra, hogy versenyügyben hozott határozat ellen benyújtott kereset keretében a felperesnek kell megfogalmaznia erre vonatkozó jogalapokat, és nem az Elsőfokú Bíróságnak kell hivatalból megvizsgálnia a Bizottság által a bírság összegének meghatározásakor figyelembe vett elemek súlyozását.

57 A második jogalap ennélfogva nem megalapozott.

A jogsértés időtartamának figyelembevételével kapcsolatos több téves jogalkalmazásra alapított, harmadik jogalapról

A felek érvei

58 A fellebbezők előadják, hogy a harmadik jogalap a megtámadott ítélet 100-105. pontjára vonatkozik. Úgy érvelnek, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a közösségi jogot, és ezen ítéletet homályosan, nem logikusan és nem megfelelően indokolta meg, amikor helybenhagyta a vitatott határozat azon részét, amelyben a Bizottság tévesen alkalmazta az iránymutatást, továbbá megsértette az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét, amikor előírta a velük szemben kiszabott bírság kiindulási összegének a jogsértés időtartama alapján való maximális százalékmértékű növelését.

59 A fellebbezők szerint az iránymutatás 1. B. pontjából kitűnik, hogy a bírságnak a jogsértés időtartama alapján való növelésének célja az, hogy "a fogyasztókra hosszú időn át káros hatást gyakorló korlátozásokat hathatós szankciókkal sújtsák". Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik továbbá, hogy a jogsértés időtartama és annak káros hatása között összefüggésnek kell lennie. Márpedig az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság a jogsértés súlyának értékelésekor valóban megfelelő jelentőséget tulajdonított-e azon ténynek, hogy a kartell intenzitása és hatékonysága idővel változott. Az Elsőfokú Bíróság ennélfogva a megtámadott ítélet 104. pontjában tévesen vélte úgy, hogy a bírság kiindulási összegének 125%-os növelése nem nyilvánvalóan aránytalan.

60 A Bizottság kiemeli, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a bírság összegére vonatkozó értékelését a sajátjával helyettesítse. A jogalap tehát elfogadhatatlan.

61 Mindenesetre az Elsőfokú Bíróság olyan egyértelmű és logikus magyarázatot adott az értékelésére, amely a KME-csoport által hivatkozott összes jogalapot megválaszolt.

A Bíróság álláspontja

62 Harmadik jogalapjukkal a fellebbezők egyszerre vitatják a bírságnak a jogsértés időtartamának figyelembevétele érdekében való növelése elvét és ezen elvnek az esetükben való alkalmazása eredményét, azaz a bírság 35 millió euróban megállapított kiindulási összegének 125%-os növelését a 12 évig és 10 hónapig tartó jogsértés időtartamának figyelembevétele érdekében, amely a részvétel minden egyes évét illetően 10%-os növelésnek felel meg. Az alapösszeg így 56,88 millió euróra nőtt.

63 Ahogyan a főtanácsnok az indítványának 162. pontjában kiemelte, az eredménnyel kapcsolatos kifogás azon a téves feltevésen alapul, hogy a növelés mértéke 125%-os volt, miközben az csak 62,51%-ot tett ki (56,88/35 = 1,6251).

64 Ami a bírságnak a jogsértés időtartamának figyelembevétele érdekében való növelése elvét illeti, nem szükséges anyagi jogi szempontból közvetlen kapcsolatot bizonyítani ezen időtartam és a versenyszabályok által érintett közösségi célkitűzésekben okozott nagyobb kár között.

65 Az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában ugyanis a megállapodás tényleges hatásait felesleges figyelembe venni, amennyiben kitűnik, hogy a megállapodás célja a verseny korlátozása, megakadályozása vagy torzítása (lásd ebben az értelemben az 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13-án hozott ítéletet [EBHT 1966., 429. o.]). Különösen erről van szó - amint a jelen ügyben is - a versenyt nyilvánvalóan korlátozó megállapodások, úgymint az árak rögzítése és a piac felosztása esetén. Mivel a kartell a megkötésének időpontjában rögzíti a piac állapotát, a kartell hosszú időtartama megmerevítheti a piac szerkezetét, mivel a kartell résztvevői kevésbé vannak ösztönözve az innovációra és a fejlesztésre. Minél hosszabb ideig tart a kartell, annál nehezebb és hosszadalmasabb a szabad versenyhez való visszatérés.

66 Még ha a kartell intenzitása és hatékonysága idővel változik is, az említett kartell továbbra is fennáll, ennélfogva tovább merevíti a piac szerkezetét.

67 A megállapodás végrehajtása teljes hiányának esetét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás 3. pontja kimondja, hogy a bírság alapösszegének csökkentését eredményező enyhítő körülménynek minősülhet a jogsértő megállapodások nem teljesítése, illetve a jogsértő magatartásról való lemondás a gyakorlatban. Nem tűnik ki azonban, hogy a jelen ügyben erről volt szó, mivel a fellebbezők nem a kartell általuk való végrehajtását, hanem kizárólag e végrehajtás változó intenzitásának és a kartell fogyasztókra gyakorolt tényleges objektív hatásának figyelmen kívül hagyását vitatták.

68 Továbbá különösen a gyártott termék árának kialakulását befolyásoló változók sokféleségére tekintettel nehéznek bizonyulhat a fogyasztónak okozott tényleges kár számszerűsítése.

69 Mindenesetre a jogalkotó a jogsértés időtartamát olyan elemként említi, amelyet mint olyat figyelembe kell venni a bírságok összegének megállapításakor.

70 E körülményekre tekintettel az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 105. pontjában helyesen utasította el mint megalapozatlant a bírság összegének a kartell időtartama címén való növelésére vonatkozó jogalapot.

71 E körülmények összességéből következik, hogy a harmadik jogalap nem megalapozott.

A fellebbezők együttműködésének figyelembevételével kapcsolatos több téves jogalkalmazásra alapított, negyedik jogalapról

A felek érvei

72 A fellebbezők előadják, hogy negyedik jogalapjuk a megtámadott ítélet 123-134. pontjára vonatkozik. Úgy érvelnek, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a közösségi jogot, amikor helybenhagyta a vitatott határozat azon részét, amelyben a Bizottság az iránymutatás 3. pontjának hatodik francia bekezdését, valamint a méltányosság és az egyenlő bánásmód elvét megsértve megtagadta tőlük a bírságnak az engedékenységi közlemény alkalmazási körén kívüli együttműködésük miatti csökkentését.

73 A fellebbezők szerint bírságcsökkentésben kellett volna részesülniük, mivel bizonyítékkal szolgáltak a jogsértés időtartamára vonatkozóan, ellentétben az Outokumpu-csoporttal, amely csak a kartell teljes időtartamára vonatkozó információval szolgált.

74 A Bizottság előadja, hogy amennyiben a KME-csoport arra kéri a Bíróságot, hogy az Elsőfokú Bíróság értékelését a sajátjával helyettesítse, a jogalap elfogadhatatlan.

75 A jogalap ezenkívül megalapozatlan is. A Bizottság úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság a KME-csoport által előadott valamennyi jogi érvet megválaszolva egyértelmű és logikus magyarázatot adott az azon esetekre vonatkozó értékelését illetően, amelyekben részleges mentességet lehet nyújtani.

76 Az Outokumpu-csoportnak nyújtott bírságcsökkentést illetően a Bizottság kiemeli, hogy az előbbi által közölt információ lehetővé tette a Bizottság számára a vizsgálat lefolytatását és bizonyítékok gyűjtését. A fellebbezők azáltal, hogy az Outokumpu-csoportot követően több mint tizenhat hónappal bizonyítékokat szolgáltattak, megkönnyítették a Bizottság feladatát, de ez minden. Ellentétben a fellebbezők által a fellebbezésükben állítottakkal, a fellebbezők nem részesülhettek volna a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény szerinti részleges mentességben sem, mivel e mentesség "a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre" vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékokkal kapcsolatos, amiről a kartell teljes időtartamát illetően nem volt szó.

77 A Bizottság végül hangsúlyozza, hogy a részleges mentességnek a fellebbezők által hivatkozott esetben való alkalmazása ellentétes lenne az engedékenységi közlemény D. címével, amely már rendelkezik a bírság csökkentéséről akkor, ha a vállalkozás olyan információkkal, dokumentumokkal vagy más bizonyítékokkal szolgál a Bizottság számára, amelyek megerősítik az elkövetett jogsértés fennállását.

A Bíróság álláspontja

78 Emlékeztetni kell arra, hogy az engedékenységi közlemény szerint kizárólag azon vállalkozás részesülhet bírságmentességben, illetve a bírság összegének igen jelentős csökkentésében, amely elsőként szolgáltat döntő bizonyítékokat a kartell fennállásának bizonyításához.

79 A megtámadott ítélet 144. és 145. pontjában az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta a fellebbezők és az Outokumpu-csoport együttműködésének körülményeit. Olyan ténybeli észrevételekről és értékelésekről van szó azonban, amelyeket a Bíróságnak a fellebbezés keretében nem kell felülvizsgálnia.

80 Továbbá, tekintettel azon megállapításra, miszerint a fellebbezők együttműködésére az Outokumpu-csoport együttműködése után került sor, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 147. pontjában helyesen állapította meg, hogy a fellebbezők és az Outokumpu-csoport nincs összehasonlítható helyzetben, következésképpen a fellebbezőket nem érte hátrányos megkülönböztetés.

81 Végül a fellebbezők nem jelzik, hogy az Elsőfokú Bíróság miért alkalmazta tévesen a jogot a megtámadott ítélet 130-131. pontjában kifejtett érvelés során, és különösen nem fejtik ki, hogy a Bizottság előtt már ismert tényekre vonatkozó bizonyítékok előterjesztése miért igazolná jobban a bírság enyhítő körülmények miatti csökkentését, mint a Bizottság számára új információ ezt megelőző benyújtása. Ebből következik, hogy ezen érv elfogadhatatlan, mivel túl pontatlan.

82 E körülmények összességéből következik, hogy a negyedik jogalap részben elfogadhatatlan, részben pedig megalapozatlan.

A hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított, ötödik jogalapról

A felek érvei

83 A fellebbezők előadják, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a közösségi jogot, valamint a teljes körű és hatékony bírósági jogorvoslathoz való alapvető jogukat, mivel nem vizsgálta meg figyelmesen és alaposan az érveiket, továbbá túlzottan és ésszerűtlenül a Bizottság mérlegelési jogkörére bízta magát.

84 A fellebbezők kifejtik, hogy a "mérlegelési mozgástérnek" és az "értékelés bíróság általi átvételének" a doktrínáját most már nem szabadna alkalmazni, mivel a közösségi jogot jelenleg a Bizottság által kiszabott bírságok hatalmas összege jellemzi, amely fejlődésre gyakran az európai versenyjog de facto "büntetőjogiasulásaként" hivatkoznak.

85 Továbbá az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt kivételnek az 1/2003 rendelettel bevezetett - a korábbi engedélyezési rendszert felváltó - közvetlen alkalmazhatósága fogalmilag teljesen kizárja a Bizottság mérlegelési mozgásterét a versenyszabályok alkalmazása során, tehát csak igen korlátozott mértékben írja elő az értékelésnek a bíróságok általi átvételét, amelyek e szabályoknak a Bizottság által konkrét esetekben való alkalmazását vizsgálják felül.

86 A fellebbezők továbbá úgy érvelnek, hogy a Bizottság mérlegelési mozgásterét nem igazolhatja az, hogy a Bizottság állítólag nagyobb szakértelemmel rendelkezik összetett tények vagy gazdasági kérdések értékeléséhez. E tekintetben kiemelik, hogy mind a Bíróság, mind pedig az Elsőfokú Bíróság sikeresen végezte el összetett ügyek különösen alapos bírósági felülvizsgálatát.

87 Ugyanígy az EK 229. cikkben és az 1/2003 rendelet 31. cikkében az Elsőfokú Bíróságra ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkörre figyelemmel az Elsőfokú Bíróság semmilyen mérlegelési mozgásteret nem ismerhetne el a Bizottság számára, nem csupán a bírság összegének megfelelő és arányos jellegét, hanem a Bizottság által a számításainak elvégzése érdekében elfogadott munkamódszert illetően sem. A fellebbezők szerint az Elsőfokú Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság az egyes konkrét esetekben hogyan értékelte a jogsértő magatartás súlyát és időtartamát, tehát helyettesítheti a Bizottság értékelését a sajátjával úgy, hogy törli, csökkenti vagy növeli a bírságot.

88 A fellebbezők továbbá emlékeztetnek arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a közigazgatási jog közigazgatási határozatok és bírságok révén való végrehajtása önmagában nem sérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdését. E végrehajtást azonban elegendően erős eljárási garanciáknak kell szabályoznia, és hatékony bírósági felülvizsgálati rendszernek kell kísérnie, amely a közigazgatási határozatok felülvizsgálatához korlátlan felülvizsgálati jogkört biztosít. A "bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz" való jog az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkébe is bekerült.

89 A Bizottság először is úgy érvel, hogy az ötödik jogalap túl általános és pontatlan a Bíróság általi vizsgálathoz. Ezt követően kiemeli, hogy a KME-csoport nem vitatja a Bizottság határozatai bírósági felülvizsgálatának alapvető szerkezetét, és semmilyen elemmel nem szolgál, amely magyarázatot adna arra, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a Bizottság mérlegelési mozgásterére való hivatkozásai miért bizonyítják azt, hogy az Elsőfokú Bíróság a KME-csoport által az Elsőfokú Bíróság előtt felhozott második, harmadik és negyedik jogalap fényében nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott határozat jogszerűségét.

90 Végül a Bizottság szerint a KME-csoport a "büntetőjogi vádakra" és az EJEE 6. cikk (1) bekezdésére való hivatkozásra szorítkozik, azonban nem vizsgálja meg az ebből levonandó következtetéseket.

A Bíróság álláspontja

91 Ötödik jogalapjukkal a fellebbezők egyszerre vitatják azt, hogy az Elsőfokú Bíróság kijelentette, figyelembe kell vennie a Bizottság széles mérlegelési mozgásterét, és azt, ahogyan az Elsőfokú Bíróság a vitatott határozatot ténylegesen felülvizsgálta. E tekintetben az EJEE 6. cikkre, valamint a Chartára is hivatkoznak, azonban nem adják elő pontosan, hogy e tekintetben a bírósági felülvizsgálat elveit, vagy pedig azt vitatják-e, ahogyan az Elsőfokú Bíróság a jelen ügyben e felülvizsgálatot gyakorolta.

92 A hatékony bírói jogvédelem elve az uniós jog egyik alapelve, amely jelenleg a Charta 47. cikkében jut kifejeződésre (lásd a C-279/09. sz. DEB-ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 30. és 31. pontját, a C-457/09. sz. Chartry-ügyben 2011. március 1-jén hozott végzés [az EBHT-ban még nem tették közzé] 25. pontját, valamint a C-69/10. sz. Samba Diouf-ügyben 2011. július 28-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 49. pontját).

93 Az intézmények határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat az alapító szerződések fektették le. A jelenleg az EUMSZ 263. cikkben foglalt jogszerűségi vizsgálaton kívül előirányozták a rendeletekben előírt szankciókra vonatkozó korlátlan felülvizsgálatot is.

94 A jogszerűség vizsgálatát illetően a Bíróság kimondta, hogy noha összetett gazdasági értékeléseket igénylő területeken a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül gazdasági jellegű tényeknek a Bizottság általi értelmezését. Az uniós bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, és alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket (lásd a C-12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-987. o.] 39. pontját, valamint a C-525/04. P. sz., Spanyolország kontra Lenzing ügyben 2007. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-9947. o.] 56. és 57. pontját).

95 Ami a versenyjogi jogsértések miatt kiszabott szankciót illeti, a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy a bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.

96 A Bíróság kimondta, hogy a bírságok összegének meghatározása érdekében figyelembe kell venni a jogsértések időtartamát, és az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértések súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozások magatartása, az összehangolt magatartások létrehozásában játszott szerepük, az e magatartásokból származó előnyük, a méretük és az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Európai Közösség számára (a fent hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 129. pontja, a fent hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 242. pontja, valamint a C-534/07. P. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-7415. o.] 96. pontja).

97 A Bíróság kifejtette továbbá, hogy figyelembe kell venni az olyan objektív tényezőket, mint a versenyellenes magatartások tartalma és időtartama, számuk és intenzitásuk, az érintett piac terjedelme és a gazdasági közrendet ért kár. Az elemzésnek figyelembe kell vennie továbbá a felelős vállalkozások viszonylagos jelentőségét és piaci részesedését, valamint az esetleges visszaesést is (a C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-123. o.] 91. pontja).

98 E számos tényező miatt a Bizottságnak alaposan meg kell vizsgálnia a jogsértés körülményeit.

99 Az átláthatóság érdekében a Bizottság iránymutatásokat fogadott el, amelyekben megjelöli, milyen címen veszi majd figyelembe a jogsértés adott körülményeit és a bírság összegére tekintettel ezekből levonható következtetéseket.

100 Az iránymutatások, amelyekkel kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy olyan, a gyakorlatban követendő magatartási szabályt tartalmaznak, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével (a fent hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18-án hozott ítélet 91. pontja), a Bizottság által a jogsértés vizsgálata során követett módszer, és azon kritériumok leírására korlátozódnak, amelyek figyelembevételét a Bizottság saját maga számára előírta a bírság összegének megállapításakor.

101 Emlékeztetni kell a közösségi aktusok indokolására vonatkozó kötelezettségre. A jelen ügyben e kötelezettség igen különös jelentőséggel bír. A Bizottságnak meg kell indokolnia határozatát, és ki kell fejtenie különösen, hogy a figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 87. pontját). Az indokolás fennállását a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia.

102 Továbbá az uniós bíróság feladata, hogy a hivatkozott jogalapok alátámasztása érdekében a felperes által előterjesztett elemek alapján elvégezze a jogszerűség vizsgálatát. E vizsgálat során a bíróság sem az iránymutatásban említett kritériumok alkalmazásakor figyelembe vett tényezők megválasztását, sem pedig e tényezők értékelését illetően nem hivatkozhat a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről.

103 A jogszerűség vizsgálatát kiegészítette a korlátlan felülvizsgálati jogkör, amelyet a 17. rendelet 17. cikke ruházott az uniós bíróságra, és amelyet az EUMSZ 261. cikknek megfelelően jelenleg az 1/2003 rendelet 31. cikke rögzít. E jogkör felruházza a bíróságot arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje (lásd ebben az értelemben a C-238/99. P., C-244/99. P., C-245/99. P., C-247/99. P., C-250/99. P., C-252/99. P. és C-254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-8375. o.] 692. pontját).

104 Hangsúlyozni kell azonban, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása nem egyezik meg a hivatalból való felülvizsgálattal, és emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságok előtti eljárás kontradiktórius. A közrenden alapuló jogalapok kivételével, amelyeket - úgymint a megtámadott határozat indokolásának hiányát - a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, a felperesnek kell felhoznia a megtámadott határozattal szembeni jogalapokat, és neki kell bizonyítékokat előterjesztenie e jogalapok alátámasztása érdekében.

105 Ezen eljárási követelmény nem mond ellent azon szabálynak, miszerint a versenyszabályok megsértése esetén a Bizottság feladata, hogy az általa megállapított jogsértéseket bizonyítsa, és megállapítsa, mely bizonyítékok alkalmasak arra, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsák a jogsértést alkotó tényállás fennállását. A felperesnek pedig az a feladata a bírósági jogorvoslat keretében, hogy megjelölje a megtámadott határozat vitatott elemeit, e tekintetben kifogásokat fogalmazzon meg, és olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek a kifogásai megalapozottságának bizonyítására alkalmas komoly ténykörülményeknek minősülhetnek.

106 A Szerződésekben előírt felülvizsgálat tehát magában foglalja, hogy az uniós bíróság mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorol, és jogosult a bizonyítékokat értékelni, a megtámadott határozatot megsemmisíteni és a bírságok összegét módosítani. Ennélfogva nem tűnik úgy, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt - és az 1/2003 rendelet 31. cikkében foglalt, a bírság összegére vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkörrel kiegészített - jogszerűségi vizsgálat sérti a Charta 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozó követelményeket.

107 Ebből következik, hogy az ötödik jogalap annyiban, amennyiben a hatékony bírói jogvédelem elvére tekintettel a bírósági felülvizsgálat szabályaira vonatkozik, nem megalapozott.

108 Az ötödik jogalap annyiban, amennyiben arra vonatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság hogyan végezte el a vitatott határozat felülvizsgálatát, átfedi a fellebbezés második, harmadik és negyedik jogalapját, tehát már a Bíróság általi vizsgálat tárgyát képezte.

109 E tekintetben ki kell emelni, hogy még ha az Elsőfokú Bíróság különösen a megtámadott ítélet 35-37., 92., 103., 115., 118., 129. és 141. pontjában többször is hivatkozott a Bizottság "mérlegelési jogkörére", "jelentős mérlegelési mozgásterére", illetve "széles mérlegelési mozgásterére", e hivatkozások nem akadályozták meg az Elsőfokú Bíróságot abban, hogy jogi és ténybeli szempontból elvégezze a korlátlan és teljes felülvizsgálatot, amelyre köteles.

110 E körülmények összességéből következik, hogy az ötödik jogalap nem megalapozott.

111 Következésképpen a KME-csoport által fellebbezésének alátámasztására hivatkozott jogalapok egyike sem fogadható el, ennélfogva a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

112 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság kérte, hogy a Bíróság a KME-csoportot kötelezze a költségek viselésére, és mivel az pervesztes lett, a jelen eljárás költségeinek viselésére kell kötelezni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a KME Germany AG-t, a KME France SAS-t és a KME Italy SpA-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.