787/D/1997. AB végzés
alkotmányjogi panasz tárgyában
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 26., 27. és 29. §-ainak alkotmányellenességére hivatkozással előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
A panaszos az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 26., 27. és 29. §-ainak alkalmazásával született, a Tolna Megyei Bíróság mint első fokú bíróság G.40.005/1994/19. számú, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint másodfokú bíróság Gf.IV.32.517/1994/11. számú, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.32.002/1996/5. számú ítéleteivel összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy 1993-ban sikertelenül indult egy privatizációs pályázaton. A panaszos "kifogást" terjesztett elő az Állami Vagyonügynökségnél a pályázatra irányuló törvényi előírások megszegése miatt. Ezt követően kezdeményezett a panaszos polgári peres eljárást a privatizációs szerződés semmisségének megállapítása végett.
Az alkotmányjogi panasz 1997. február 19-én érkezett az Alkotmánybíróságra.
1997. március 5-én kelt levelében az Alkotmánybíróság arról tájékoztatta a panaszost, hogy az alkotmányjogi panasz elkésett, ezért azzal az Alkotmánybíróság érdemben nem tud foglalkozni.
1997. május 12-én kelt "észrevételében" a panaszos arra hivatkozott, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésére a felülvizsgálati eljárásban született ítélet kézbesítésétől számított hatvan napon belül sor került és a "a Legfelsőbb Bíróság III. fokon hozott döntése semmilyen jogszabály szerint nem kivétel a jogerős határozat ellen benyújtható alkotmányjogi panasz alól."
II.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) hivatkozott rendelkezései:
"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) érintett rendelkezései:
"228. § (1) Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével (218. §) emelkedik jogerőre; azok a határidők azonban, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől (219. §) kezdődnek."
"270. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozva - a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része ellen - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz."
III.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz elkésett.
Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja az, hogy az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni. [23/1991. (V. 18.) AB számú végzés, ABH 1991, 361., 362.; illetőleg 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115., 118.]
Ebből következik, hogy az (1) bekezdésbeli jogorvoslatokon is azokat a perorvoslati eszközöket kell érteni, amelyek a jogerőre emelkedésig terjeszthetők elő. A felülvizsgálati kérelem ebből a szempontból tehát nem jöhet figyelembe, miután e rendkívüli eljárás - a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint - csak a már jogerősen lezárt ügyben kezdeményezhető.
Mindebből következik tehát, hogy az alkotmányjogi panasz az ügyet jogerősen lezáró határozat kézhezvételét követő 60 napon belül terjeszthető elő, a felülvizsgálati eljárás az Abtv. 48. § (2) bekezdésben írt hatvannapos határidőt nem hosszabbítja meg.
A fenti szabály alól egyetlen kivétel van: az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozatában (ABH 1998, 306.) rámutatott arra, hogy az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani. A jelen ügy alapjául szolgáló eljárás azonban nem tartozik ebbe az esetkörbe.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal érintett perben az ügyet jogerősen lezáró másodfokú ítéletet a panaszos jogi képviselője 1996. április 23-án vette át. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt pedig 1997. február 19-én terjesztette elő. A panasz tehát az Abtv. 48. §-ára figyelemmel elkésett, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Budapest, 2000. május 29.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró