A Debreceni Törvényszék K.30340/2009/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 340. §, 2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 13. §, 19. §, 20. §, 21. §, 22. §, 23. §, 24. §, 25. §, 26. §, 27. §, 28. §, 2007. évi LXXX. törvény (Mjtv.) 17. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Debreceni Törvényszék K.30340/2009/4.*, Kúria Kfv.37925/2009/7.

***********

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BÍRÓSÁG

7.K.30.340/2009/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint közigazgatási bíróság a Dr. Győző Gábor ügyvéd (Magyar Helsinki Bizottság, 1051 Budapest V., Bajcsy-Zs. u. 36-38.) által képviselt ... (...) felperesnek a ... főosztályvezető-helyettes által képviselt Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal (1117 Budapest, Budafoki út 60.) alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében az alulírott napon meghozta a következő

ítéletet:

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi, hogy külön felhívásra térítsen meg a Magyar Államnak 16.500,- (Tizenhatezer-ötszáz) forint le nem rótt kereseti illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A megyei bíróság a peres felek nyilatkozatai, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

L. O. ... állampolgár, aki a felperes házastársa saját maga illetőleg két közös kiskorú gyermekük nevében 2008. augusztus 18-án terjesztett elő családi együttélés céljából benyújtott tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet, valamint ezzel együtt a tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum iránti kérelmet a Magyar Köztársaság K. települési külképviseletén.

Kérelméhez csatolt a Bevándorlási és Állampolgársági ... Regionális Igazgatósának 2008. június 02-án kelt ... sorszámú határozatát, amelyben a felperest oltalmazottként ismerték el.

A kérelem benyújtásának időpontjában a felperes a D. Befogadó Állomáson tartózkodott.

L. O. kérelmét a Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal ... Regionális Igazgatósága ... sorszámú határozatával elutasította, a határozat rendelkező részében elutasítva a két kiskorú gyermek kérelmét is.

Indokolásában hivatkozott a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (Harm. tv.) valamint a végrehajtásáról szóló 114/2007. (V.24.) Kormányrendelet rendelkezéseire.

E körben hivatkozott a Harm. tv. 13. § (1) bekezdés a-i.) pontjában foglaltakra, amely meghatározza, hogy három hónapot meghaladó tartózkodás céljából mely harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

Utalt a Harm. törvény 18. § (1) bekezdés a.) pontjára, amely szerint a tartózkodási engedély kiadását, vagy meghosszabbítását - ha e törvény másként nem rendelkezik - meg kell tagadni, illetve a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha harmadik országbeli állampolgár nem felel meg a 13. § (1) bekezdés a.) valamint c-i.) pontjában foglalt valamely feltételnek.

Hivatkozott arra, hogy a Vhr. 29. § (2) bekezdése értelmében a beutazás és tartózkodás célja csak akkor tekinthető igazoltnak, ha a kérelmező a Harm. tv. 19-28. §-ában meghatározott valamely célból vagy célokból kíván a Magyar Köztársaság területén tartózkodni, és tartózkodása indokait okirattal is alátámasztja.

Rámutatott arra, hogy a felperes magyarországi tartózkodásának céljaként a családi együttélést jelölte meg, ugyanakkor a Harm. törvény (1) - (5) bekezdésében foglalt feltételeknek nem felel meg, mert a Harm. törvény 19. §-a taxatíve sorolja fel a családi együttélés céljából tartózkodási engedély benyújtására jogosultakat.

Az elsőfokú hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmező mint az oltalmazott felperes házastársa a Harm. törvény 19. §-ában felsorolt jogosultak egyikének sem felel meg.

Erre tekintettel nem találta alkalmazhatónak a Vhr. 57. §-ában foglaltak ún. hat hónapos kedvezményt sem, amely a Harm. tv. 13. § (1) bekezdés e-g.) pontjában foglalt feltételek fennállását a menekültként elismert harmadik országbeli állampolgár családtagjának csak akkor írja elő kötelezően igazolni, ha a menekültkénti elismerés és a családegyesítés kérelmezése között hat hónapnál hosszabb idő telt el.

Az elsőfokú közigazgatási szerv fentebb elfoglalt jogi álláspontja folytán amelynek lényege szerint a családi együttélés biztosítása céljából kiadható tartózkodási engedély szempontjából az oltalmazottként elismert személy családtagja nem esik egy tekintet alá a menekültként elismert személy családtagjával, a kérelmező által benyújtott kérelmet az általános szabályok szerint bírálta el, és a kérelmező családi együttélés céljából előterjesztett kérelménél a magyarországi tartózkodás célját nem fogadta el igazoltnak.

Tekintettel arra, hogy hiánypótlási eljárás keretében a kérelmező nem igazolta sem a magyarországi lakhatását, sem megélhetését, sem a Vhr. 29. § (1) bekezdésebe foglalt feltételek fennállását, a Harm. törvény 18. § (1) bekezdés a.) pontjára hivatkozással megtagadta a tartózkodási engedély kiadását.

A felperes jogi képviselője útján fellebbezéssel élt az alperes felé, kérve az elsőfokú határozat megváltoztatását, és a tartózkodási engedély iránti kérelem teljesítését.

Indokolásában arra a már az elsőfokú eljárás során is hangoztatott érvelésére hivatkozott, hogy a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 17. §-ának (1) bekezdésében foglalt utaló szabály alapján az oltalmazottat - a (2) - (3) bekezdésben foglalt kivétellel - ha a törvény vagy Kormányrendelet kifejezetten eltérően nem rendelkezik, a menekült jogai illetik meg, és kötelezettségei terhelik.

Hivatkozott arra, hogy a Met. fenti szabálya ún. utaló szabály, amely szerint a főszabály az, hogy az oltalmazottat ugyanazon jogok illetik meg mint a menekültet minden jogszabály alkalmazása során (az utaló szabály mint kodifikációs technika éppen a nagy mennyiségű jogszabály-módosítás szükségességét hivatott kiküszöbölni) és ezen főszabály érvényesülését kifejezett törvényi, vagy Kormányrendelet szintű rendelkezésnek kell kizárnia.

E körben hivatkozott a Met. 17. §-ához fűzött miniszteri indokolásra is, amely szerint a "kvalifikációs irányelv szellemének megfelelően a kiegészítő védelembe részesülő oltalmazott jogai és kötelezettségei - a törvényben rögzített, továbbá a törvényben vagy Kormányrendeletben meghatározott kivételekkel - a menekült jogaival és kötelezettségeivel megegyeznek.

Az oltalmazott és a menekült jogállás egymáshoz való viszonyát a törvény a menekült és a magyar állampolgár viszonyának szabályozásával megegyező módon rendezi. Erre tekintettel, ha a törvény vagy Kormányrendelet az oltalmazottra a magyar állampolgár, illetve a menekült jogaihoz vagy kötelezettségeihez képest eltérő szabályt nem állapít meg, úgy a magyar állampolgárra, illetve a menekültre vonatkozó rendelkezések az oltalmazottra is alkalmazandók".