EH 2001.539 Az érdekeltek egyike által sem támadott államigazgatási határozat alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelői jog alapítása, terjedelme, jogszerűsége utólag - államigazgatási jogorvoslati lehetőség hiányában - nem vitatható [Ptk. 115. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 1. § (3) bek., 33. § (1) és (2) bek., 9/1969. (II. 9.) Korm. r. 4. § (1) bek. a) pont, 9. § (1) bek., 6/1970. (V. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 34. § (1) bek.].

A per tárgyává tett B.-i 4305. számú tulajdoni lapon 13586. hrsz. alatt felvett, a 4306. számú tulajdoni lapon 13587. hrsz. alatt felvett és a 4307. számú tulajdoni lapon 13588. hrsz. alatt felvett ingatlanok korábban állami tulajdonban voltak; azok bejegyzett kezelője - ennek a jogosultságának 1982. évben történő törléséig - az ... Ingatlankezelő Vállalat volt.

Az ipari miniszter az 1981. december 17-én meghozott határozatával a V. és K. Műveket megosztással megszüntetve - jogait és kötelezettségeit az újonnan alakuló vállalatok között megosztva - több vállalatot hozott létre, közöttük a V. és E. Vállalatot mint "általános" jogutódot. A B. város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Igazgatási Főosztálya - a V. és E. Vállalat kérelmére - az 1982. április 1. napján meghozott határozatával rendelkezett - más ingatlanok mellett - a perbeli ingatlanok használatáról és kezeléséről; rendelkezve arról is (6. pont): határozatát - annak jogerőre emelkedése után - megküldi az illetékes földhivatalnak, hogy az "ingatlanokra... a V. és E. Vállalat kezelői - használati - jogát az ezzel ellentétes bejegyzések egyidejű törlése mellett jegyezze be".

A földhivatal az 1982. augusztus 17. napján meghozott határozatával a V. és E. Vállalat kezelői jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az ipari miniszter 1985. december 31-én a V. és E. Vállalatot is megszüntette, és egyik jogutódaként létrehozta az E-C. E. I. Együttműködési és Fejlesztő Vállalatot, amely jogutódlás, illetőleg "névváltozás" címén lett a perbeli ingatlanoknak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelője.

Az Állami Vagyonügynökség 1992. március 31-én a kezelőként bejegyzett vállalatot korlátolt felelősségű társasággá alakította. Az így létrejött 1. rendű alperest az Állami Vagyonügynökség határozata alapján a perbeli ingatlanok tulajdonosaként jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.

A felperes keresetében - amit a felülvizsgálati eljárásban is fenntartott - annak megállapítását kérte, hogy mindhárom perbeli ingatlan - téves ingatlan-nyilvántartási bejegyzés folytán - "1990. szeptember 30-án az Állam tulajdonában állt, jogszerű kezelőjének az IKV-t kellett tekinteni". Kérte az I. rendű alperes tulajdonszerzése "semmis" voltának megállapítását; míg a II. rendű alperessel szemben annak megállapítását, hogy a perbeli ingatlanok az 1991. évi XXXIII. törvény 1. §-a (3) bekezdése és 33. §-a alapján a felperes "tulajdonában állnak, mint olyan ingatlanok, amelyeknél 1990. szeptember 30-án az IKV-t kellett a jogszerű kezelőnek tekinteni".

Az alperesek a felperes keresetének elutasítását kérték; ezt kérte az I. rendű alperest támogató beavatkozó is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróságként eljáró Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság döntését a következőkkel indokolta.

A felperes fellebbezési indokaival szemben a B. város Tanácsa VB Igazgatási Főosztályának 1982. április 1-jén meghozott - első fokon jogerőre emelkedett - határozata a perbeli ingatlanok kezelői jogáról tartalmazott rendelkezést. A határozat indokolása szerint a 9/1969. (II. 9.) Korm. rendelet 4. §-a (1) bekezdés a) pontja alapján ingatlanrészekre, felépítményes ingatlanokra a V. és E. Vállalat kezelői jogát állapította meg, egyben megkereste a földhivatalt, kérve: a vállalat kezelői­ használati jogát - az ezzel ellentétes bejegyzések egyidejű törlése mellett - jegyezze be. E jogerős határozat alapján törölte a földhivatal az Ingatlankezelő Vállalat kezelői jogát a perbeli három ingatlanról, és jegyezte be az I. rendű alperes jogelődjének kezelői jogát.

A felperes a Ptk. 115. §-a (1) bekezdése szerint egyébként el nem évülő tulajdonjogi igényét arra alapította, hogy a földhivatali bejegyzésre a kezelői jog tárgyában hozott államigazgatási határozat hiányában, illetőleg azzal ellentétes tartalommal került sor. A határozat ismertetett rendelkezéseit figyelembe véve ez a felperesi hivatkozás alaptalan. A földhivatal a határozat rendelkezésének megfelelően jegyzete be az I. rendű alperes jogelődjének kezelői jogát, attól a földhivatal nem térhetett el. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló államigazgatási határozat jogszerűsége pedig a jelen perben "nem kérdőjelezhető meg" azon az alapon, hogy a határozat megalapozatlan, a rendelkező és indokolási része nem áll teljes összhangban. A felperesnek a tartalmilag ezt sérelmező indokai alapján rendes jogorvoslatnak, fellebbezésnek lett volna helye az államigazgatási határozattal, illetőleg az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló földhivatali határozattal szemben. E jogorvoslatokkal a felperes (helyesen: a felperes jogelődje) azonban nem élt. "Az így előállott ingatlan-nyilvántartási helyzetben a felperes az 1991. évi XXXIII. törvény hatálybalépésekor a perbeli három ingatlannak a kezelői jogával nem rendelkezett, így a törvény 1. §-a alapján azok tulajdonjogát sem szerezhette meg".

Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló határozat és az I. rendű alperes jogelődje kezelői jogának bejegyzését elrendelő földhivatali határozat jogszerűtlenségét a jelen eljárásban a felperes nem sérelmezhette, arra alapozva tehát megalapozott tulajdoni igényt sem érvényesíthetett, a már kifejtett indokokból következően.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet; abban azt kérte: mindkét fokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság "mint felülvizsgálati bíróság változtassa meg" és "adjon helyt a keresetnek".

A felülvizsgálati ellenkérelmet előterjesztő I. és II. rendű alperes a támadott jogerős határozat hatályban tartását kérte.

A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A felperes - a fellebbezésében kifejtett okfejtésével megegyezően - a felülvizsgálati kérelme alapjaként is arra hivatkozott: nemcsak az első-, hanem a másodfokú bíróság is tévedett, mert nem a keresetben előadottak alapján hozta meg ítéletét; a keresetet "nem jogalapja szerint" bírálta el. A kereset ugyanis "azon a jogalapon került előterjesztésre, hogy az I. rendű alperes jogelődje, az E­C. Vállalat nem volt a perbeli ingatlanok jogszerű kezelője". A felperes nem is azt kérte, "hogy a bíróságok vizsgálják felül a határozatok jogszerűségét, hanem tulajdoni igénypert indított. Ezt pedig azon az alapon tette, hogy az alperes jogelődje nem lehetett jogszerű kezelője az ingatlannak. A jogszerű kezelői minőség ugyanis ... nem ahhoz igazodott, hogy mely szerv volt az ingatlan­nyilvántartásban kezelőként bejegyezve, hanem ahhoz, hogy az ingatlan jellege alapján a kezelőként bejegyzett szerv jogosult volt-e az ingatlan kezelésére. ...A tulajdoni igény jogalapjából következően a bíróságnak azt kellett volna megállapítani, hogy az Ingatlankezelő Vállalat kezelői joga a perbeli ingatlanoknál tévesen került-e törlésre, és tévesen került-e bejegyzésre a VBKM kezelői joga".

A perbeli jogvita elbírálása szempontjából nem érdektelen, hogy maga a felperes is a következőket adta elő a keresetlevelében: "Az Öt. hatálybalépéséig a kezelői jog rendezése, az IKV kezelői jogának visszaállítása elmaradt"... "Az önkormányzat ma már két okból sem kérheti, hogy kiigazítás útján a perbeli ingatlanokra az IKV kezelői joga kerüljön visszaállításra. Egyrészt az IKV már megszűnt, jogutódja gazdasági társaság. Másrészt az ingatlanok az E-C. Vállalat jogutód Kft.-jének a tulajdonában vannak, amelyre a kezelői jog nem értelmezhető és alkalmazható".

A felperes az előzőekből vonja le azt a következtetést: "tulajdoni igényének a kielégítése úgy lehetséges, ha a bíróság megállapítja, hogy az E-C. Vállalat nem volt a perbeli ingatlanok jogszerű kezelője, így a Vállalat jogutód Kft.-je nem szerezhetett érvényesen tulajdonjogot". A bíróság a felperesnek az "Öt. 1. § (2) bekezdésére, és a 33. § (2) bekezdésére alapozott tulajdonosi igénye alapján" állapíthatja meg, "hogy a perbeli beépítetlen ingatlanok a felperes tulajdonát képezik".

Mindezekből egyértelműen az következik: a felperes a tulajdoni igényét valójában mégis annak állítására alapítja, hogy az 1982-ben meghozott államigazgatási határozat és az annak alapján foganatosított földhivatali bejegyzés az Ingatlankezelő Vállalat kezelői jogának törlése, és ezzel egyidejűleg az I. rendű alperes jogelődje kezelői jogának bejegyzése, jogszabályt sértő volt. Ennek elbírálása azonban - a perbeli kezelői jogokra vonatkozó határozatok meghozatalakor alkalmazandó 9/1969. (II. 9.) Korm. rendelet 9. §-a (1) bekezdése és a 6/1970. (VI. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 34. §-ának (1) bekezdése helyes értelmezéséből következően - nem tehető bírósági eljárás tárgyává, ugyanis a bíróságnak erre nem volt hatásköre, az ezzel kapcsolatos viták rendezése kizárólag államigazgatási hatáskörbe tartozott.

A felperes által hivatkozott 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (7) bekezdése ugyan módot adott arra: ha a helyi önkormányzat tulajdoni igényét a vagyonátadó bizottságnál 1995. március 31-éig nem terjesztette elő, e határidő után az önkormányzat tulajdoni igényét bírósági eljárásban érvényesítse. Ennek az igényérvényesítésnek is korlátot szab azonban az, hogy csak annyiban vizsgálható az állami tulajdonú ingatlanra vonatkozó kezelői jog fennállta vagy fenn nem állta, illetőleg annak jogszabályt sértő alapítása, illetőleg megszüntetése, amennyiben erre a vagyonátadó bizottság előtti eljárásban lehetőség volt. Az 1991. évi XXXIII. törvény 33. §-ának (1) és (2) bekezdése határozta meg a vizsgálódás keretét olyan módon, hogy - egyebek mellett - abban az esetben dönthetett a vagyonátadó bizottság az ingatlan önkormányzat tulajdonába adásáról, ha az állami tulajdonú ingatlant nem az arra jogosult szerv kezelte vagy nincs az ingatlan-nyilvántartásba kezelő bejegyezve.

A rendelkezésre álló peradatok alapján tényként állapítható meg, hogy az I. rendű alperes jogelődjének kezelői jogát az érdekeltek egyike - így a felperes jogelődje - által sem támadott államigazgatási határozat alapján jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Utólag - államigazgatási jogorvoslati lehetőségek hiányában - az Ingatlankezelő Vállalat kezelői jogának megszüntetése és az I. rendű alperes jogelődje kezelői joga alapítása - annak terjedelmének - jogszerűsége eredménnyel nem vitatható; ezért nem állapítható meg, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett I. rendű alperesi jogelőd jogosulatlan kezelője volt - a peradatok szerint általa birtokban tartott - perbeli ingatlanoknak. Mindezekből okszerűen az is következik: a felperes alaptalanul állítja, hogy a keresete tárgyává tett ingatlanok jogszerű kezelőjének - az önkormányzati törvény hatálybalépésekor - az Ingatlankezelő Vállalatot kellett tekinteni, és emiatt kellett volna a perbeli ingatlanokat a felperes önkormányzat tulajdonába adni.

Az előzőekben kifejtettek folytán nem értékelhető a felperesnek az a felülvizsgálati kérelmében - de a fellebbezésében nem - hivatkozott érvelése sem, amely arra vonatkozott, hogy az I. rendű alperes jogelődje nem a perbeli ingatlanok egészének a kezelői jogát szerezte meg, hanem csak bizonyos ingatlanrészekét.

A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a jogerős ítélet jogszabályt sértő voltát állító felülvizsgálati kérelmét alaptalannak ítélte, ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét helybenhagyó másodfokú határozatot - a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30.317/2000. sz.)