BH 2002.2.68 Az érdekeltek egyike által sem támadott államigazgatási határozat alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelői jog alapítása, terjedelme, jogszerűsége utólag - államigazgatási jogorvoslati lehetőség hiányában - nem vitatható [Ptk. 115. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (7) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 1. § (3) bek., 33. § (1) és (2) bek., 9/1969. (II. 9.) Korm. r. 4. § (1) bek. a) pont, 9. § (1) bek., 6/1970. (IV. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 34. § (1) bek.].

A per tárgyává tett B.-i ingatlanok korábban állami tulajdonban voltak; azok bejegyzett kezelője - ennek a jogosultságának 1982. évben történő törléséig - az ... Ingatlankezelő Vállalat volt.

Az ipari miniszter az 1981. december 17-én meghozott határozatával a V. és K. Műveket megosztással megszüntetve - jogait és kötelezettségeit az újonnan alakuló vállalatok között megosztva - több vállalatot hozott létre, közöttük a V. és E. Vállalatot mint "általános" jogutódot. A B. város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Igazgatási Főosztálya - a V. és E. Vállalat kérelmére - az 1982. április 1. napján meghozott határozatával rendelkezett - más ingatlanok mellett - a perbeli ingatlanok használatáról és kezeléséről; rendelkezve arról is (6. pont): határozatát - annak jogerőre emelkedése után - megküldi az illetékes földhivatalnak, hogy az "ingatlanokra... a V. és E. Vállalat kezelői - használati - jogát az ezzel ellentétes bejegyzések egyidejű törlése mellett jegyezze be".

A földhivatal az 1982. augusztus 17. napján meghozott határozatával a V. és E. Vállalat kezelői jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az ipari miniszter 1985. december 31-én a V. és E. Vállalatot is megszüntette, és egyik jogutódaként létrehozta az E-C. E. I. Együttműködési és Fejlesztő Vállalatot, amely jogutódlás, illetőleg "névváltozás" címén lett a perbeli ingatlanoknak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelője.

Az Állami Vagyonügynökség 1992. március 31-én a kezelőként bejegyzett vállalatot korlátolt felelősségű társasággá alakította. Az így létrejött I. rendű alperest az Állami Vagyonügynökség határozata alapján a perbeli ingatlanok tulajdonosaként jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.

A felperes keresetében - amit a felülvizsgálati eljárásban is fenntartott - annak megállapítását kérte, hogy mindhárom perbeli ingatlan - téves ingatlan-nyilvántartási bejegyzés folytán - "1990. szeptember 30-án az Állam tulajdonában állt, jogszerű kezelőjének az IKV-t kellett tekinteni". Kérte az I. rendű alperes tulajdonszerzése "semmis" voltának megállapítását; míg a II. rendű alperessel szemben annak megállapítását, hogy a perbeli ingatlanok az 1991. évi XXXIII. törvény 1. §-ának (3) bekezdése és 33. §-a alapján a felperes "tulajdonában állnak mint olyan ingatlanok, amelyeknél 1990. szeptember 30-án az IKV-t kellett a jogszerű kezelőnek tekinteni".

Az alperesek a felperes keresetének elutasítását kérték; ezt kérte az I. rendű alperest támogató beavatkozó is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróságként eljáró Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság döntését a következőkkel indokolta.

A felperes fellebbezési indokaival szemben a B. város Tanácsa VB Igazgatási Főosztályának 1982. április 1-jén meghozott - első fokon jogerőre emelkedett - határozata a perbeli ingatlanok kezelői jogáról tartalmazott rendelkezést. A határozat indokolása szerint a 9/1969. (II. 9.) Korm. rendelet 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján ingatlanrészekre, felépítményes ingatlanokra a V. és E. Vállalat kezelői jogát állapította meg, egyben megkereste a földhivatalt, kérve: a vállalat kezelői-használati jogát - az ezzel ellentétes bejegyzések egyidejű törlése mellett - jegyezze be. E jogerős határozat alapján törölte a földhivatal az Ingatlankezelő Vállalat kezelői jogát a perbeli három ingatlanról, és jegyezte be az I. rendű alperes jogelődjének kezelői jogát.

A felperes a Ptk. 115. §-a (1) bekezdése szerint egyébként el nem évülő tulajdonjogi igényét arra alapította, hogy a földhivatali bejegyzésre a kezelői jog tárgyában hozott államigazgatási határozat hiányában, illetőleg azzal ellentétes tartalommal került sor. A határozat ismertetett rendelkezéseit figyelembe véve ez a felperesi hivatkozás alaptalan. A földhivatal a határozat rendelkezésének megfelelően jegyzete be az I. rendű alperes jogelődjének kezelői jogát, attól a földhivatal nem térhetett el. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló államigazgatási határozat jogszerűsége pedig a jelen perben "nem kérdőjelezhető meg" azon az alapon, hogy a határozat megalapozatlan, a rendelkező és indokolási része nem áll teljes összhangban. A felperesnek a tartalmilag ezt sérelmező indokai alapján rendes jogorvoslatnak, fellebbezésnek lett volna helye az államigazgatási határozattal, illetőleg az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló földhivatali határozattal szemben. E jogorvoslatokkal a felperes (helyesen: a felperes jogelődje) azonban nem élt. "Az így előállott ingatlan-nyilvántartási helyzetben a felperes az 1991. évi XXXIII. törvény hatálybalépésekor a perbeli három ingatlannak a kezelői jogával nem rendelkezett, így a törvény 1. §-a alapján azok tulajdonjogát sem szerezhette meg".

Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló határozat és az I. rendű alperes jogelődje kezelői jogának bejegyzését elrendelő földhivatali határozat jogszerűtlenségét a jelen eljárásban a felperes nem sérelmezhette, arra alapozva tehát megalapozott tulajdoni igényt sem érvényesíthetett, a már kifejtett indokokból következően.