A Veszprémi Törvényszék Mf.20039/2011/6. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 1. §] Bírók: Ferenczné dr. Böröcz Éva, Hadnagyné dr. Göllén Mária, Kozma Árpád

Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

3.Mf.20.039/2011/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Veszprém Megyei Bíróság a dr.Baki László ügyvéd /ügyvéd címe./ által képviselt felperes neve /felperes címe./ felperesnek - a dr.Bősze László ügyvéd /ügyvéd címe./ által képviselt I. rendű alperes neve. /alperes címe./ I.r. és II.rendű alperes neve /alperes címe./ II.r. alperesek ellen, munkaviszony megszüntetése jogellenességének a megállapítása és elmaradt munkabér megfizetése iránt indított perében a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.196/2010/17. számú ítélete ellen, az alperes 3. sorszámú fellebbezése nyomán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja, felperes keresetét elutasítja, mentesíti alpereseket az első fokú perköltség viselése alól.

Kötelezi a bíróság felperest, 15 napon belül fizessen meg I. és II.r. alperesnek külön-külön 60.000-60.000 /Hatvanezer-Hatvanezer/ Ft perköltséget.

Az illetéket az Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

I.r.alperes a üzlet helye területén lévő üzletében alkalmazta felperest bolti eladóként.

Felperes munkaviszonyát a 2010. március 29-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette arra hivatkozva, hogy felperes táppénzes állománya 2010. március 23-án lejárt, ezt követően a keresőképessége első napján a munkahelyén nem jelent meg, a munkáltatót a távollétéről nem tájékoztatta, távollétét igazolással nem támasztotta alá. A dolgozó e magatartásával a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte.

Felperes keresetében a felmondás jogellenességének a megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy a keresőképessége első napján a üzlet helye-ban munkavégzésre megjelent, a munkáltatói jogkör gyakorlójára várt, az üzletben azonban munkát végezni nem tudott, azt ugyanis alperes március 6-án értékesítette, és a bolt zárva volt. Kérte az Mt 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását, a végkielégítés magasabb összegben való megállapítását, valamint munkabérkülönbözet megfizetését tekintettel arra, hogy 2007. november 1-től boltvezetői munkakörben dolgozott, az ennek megfelelő munkabért a 2008-2010. években a munkáltató a számára nem fizette meg, és igényt tartott szabadságmegváltásra is.

A felperes munkáltatója a betéti társaság volt, felperes azonban a beltag mögöttes felelősségére alapozva a pert a társaság beltagja ellen is megindította.

Alperes a kereset elutasítását kérte állítva, hogy a keresőképessé válását követően felperes munkára nem jelentkezett.

Az első fokú bíróság megállapította, hogy az alperes 2010. március 29-i rendkívüli felmondása jogellenes, felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, a jogellenesség jogkövetkezményeként hat havi átlagkereset, a 2008-2010. évekre járó bérkülönbözet címén különböző összegek megfizetésére. Úgy rendelkezett, hogy amennyiben az I.r.alperes társasági vagyona a felperesnek járó kötelezettségekre fedezetet nem nyújt, ezekért II.r.alperest terheli a felelősség.

A munkaügyi bíróság szerint tekintettel arra, hogy az üzlet bérleti jogát I.r.alperes 2010. március 6-án eladta, az Mt. 85/A-a /1/ bekezdésének b./ pontjában foglalt, a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás állapítható meg. Az üzlet március 6-tól zárva volt, március 23-án így felperes a munkahelyén jelentkezni nem tudott. A jelenléti ívben található bejegyzések szerint azonban e napon és a következő két napon is dolgozott, a üzlet helye területén volt. I.r.alperes az üzlet bérleti jogának értékesítéséről felperest nem tájékoztatta, az új bérlő tanúvallomása alapján megállapítható, hogy felperessel a továbbfoglalkoztatásáról tárgyalt, őt a keresőképessé válását követően mindennap látta és beszélt is vele.

A jogutódlást figyelembe nem vevő rendkívüli felmondást mindezekre tekintettel az első fokú bíróság jogellenesnek minősítette, és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazta. Megalapozottnak találta felperes igényét a munkabérkülönbözetre is a 2007. november 1-én kelt munkaszerződés-módosítás alapján, amely szerint ezen időponttól az I.r.alperes felperest boltvezetőként alkalmazta 160.000 Ft havi munkabérért.

Alperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a felperesi kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondás jogszerű volt, felperes ugyanis a keresőképtelenségének megszűnését követően a munkáltatónál nem jelentkezett munkavégzésre, távollétéről a munkáltatót nem tájékoztatta. A munkáltatói jogkört gyakorló II.r. alperes március 25-én véletlenül találkozott felperessel a üzlet helye-ban és ekkor hívta fel a távollétének igazolására, amelyet ő a jelenléti ívekkel kívánt alátámasztani, munkát azonban ezeken a napokon nyilvánvalóan nem végzett.

Alperesi érvelés szerint munkáltatói jogutódlás nem történt, I.r.alperes a felperes munkavégzésének helyszínéül szolgáló üzlet bérleti jogát adta át, ennek során a munkáltatói jogutódlás nem merült fel, az új bérlő felperest április 8-án új munkaszerződéssel alkalmazta. Amennyiben azonban a bíróság megítélése szerint perbeli esetben munkáltatói jogutódlás történt, ebben az esetben a felperes keresőképessé válásakor nem I. és II.r.alperes volt a munkáltató, illetve a munkáltatói jogok gyakorlója, hanem az új bérlő. Az alperesi rendkívüli felmondás tehát felperes vonatkozásában hatálytalan.

Alperes érvelt még azzal, hogy amennyiben elfogadható a rendkívüli felmondás jogszerűsége, a jogutód a felperest a későbbiekben alkalmazta, őt tehát az eredeti munkakörében továbbfoglalkoztatta, ez pedig a felperesi szándéknak megfelelő munkáltatói intézkedés.