EH 2009.2033 I. Számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményt valósít meg a főiskola számítástechnikai hálózatának felügyeletét ellátó informatikusa, aki a hallgatók vizsgakötelezettségét és vizsgaeredményeit nyilvántartó számítástechnikai rendszerben levő adatok jogosulatlan megváltoztatásával a vizsgát előírás ellenére nem tett hallgatóval kapcsolatban olyan adatokat rögzít a rendszerben, amelyek szerint a hallgató a meghatározott tantárgyból eredményes vizsgát tett [Btk. 300/C. § (2) bek.].
II. A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, valamint a közokirat-hamisítás és a vesztegetés bűncselekményeinek anyagi halmazata valóságos, ha a Btk. 300/C. §-ában írt bűncselekményt az I. alatti módon megvalósító elkövető ezért a tevékenységéért az érintett hallgatóktól előnyt kér, továbbá a számítástechnikai rendszerben valótlanul rögzített adatok közlésével közreműködik abban, hogy a valóságban le nem tett vizsgáról valótlan adat kerüljön a leckekönyvbe [Btk. 251. § (1), (2) bek., 274. § (1) bek. c) pont].
III. E bűncselekményeknek a bűnsegédje az a hallgató, aki az I. alatti cselekmény lényegi ismeretében és előzetes megbeszélés alapján anyagi ellenszolgáltatás fejében felkínálja az érintett hallgatótársainak azt a lehetőséget, ami szerint a vizsga teljesítése nélkül is érvényes vizsgaeredményről szóló bejegyzés kerülhet a leckekönyvükbe [Btk. 21. § (2) bek.].
A F.-i Bíróság a 2007. május 24-én kihirdetett ítéletével V. D. III. r. terheltet folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni vétség, 27 rb. társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által, üzletszerűen bűnszövetségben, bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntette és 19 rb. - amelyből 18 rb. bűnsegédként elkövetett - közokirat-hamisítás bűntette miatt, halmazati büntetésül, 2 évi - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
A tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt 2002. május 13-tól az Sz. Oktatási Rt. számítógép és hálózat felügyelője volt, míg a II-XXX. r. terheltek, a b.-i székhelyű főiskola hallgatói voltak.
A hallgatók személyi adatait és tanulmányi eredményeit, vizsgajegyeit hosszabb időn át az ODIN megnevezésű számítástechnikai rendszerben, majd 2003. év július hó 16. napjától az ETR megnevezésű számítógépes nyilvántartó rendszerben tárolják és kezelik. Az új rendszerre történő áttérés mintegy 30 ezer hallgató adatainak áttöltésével járt.
A nyilvántartó rendszer külön táblázatban naplózza, hogy a felhasználó mikor, milyen adatot rögzített. A két rendszer váltása közötti időszakban, illetve a váltás előkészítése során azonban a régi rendszerben a 2003. január elejétől 2003. május hónapjáig nem működött a naplózás. Az ETR rendszerben kezdetben ugyancsak nem volt naplózás, az csak 2003. év október hó 22-től épült be a rendeletbe. A naplózás hiányában ezen időszakokban az adatrögzítők személye ismeretlen maradt. A naplóállományhoz hozzáférni, jogosulatlan módosításokat végezni csak a rendszert jól ismerő, ahhoz hozzáféréssel rendelkező személy tudott.
A főiskolán a hallgatók a távoktatásos rendszer és a több tízezres hallgatói létszám miatt általában írásbeli dolgozatok készítésével vizsgáztak. A vizsgadolgozatok kijavítását követően az oktatók az osztályzatot felvezették a korábban kinyomtatott, hozzájuk eljuttatott vizsgalapra. Az tartalmazta a hallgató nevét, születési adatait, a tantárgyat, az elért érdemjegyet, a vizsga dátumát és tartalmazott egy azonosító számot is. Az oktatók a vizsgalapokat a tanulmányi osztálynak adták le, ahol az ETR-n rögzítették a hallgatók érdemjegyeit. Az osztályzatok valós voltának ellenőrzése nem tartozott a tanulmányi osztály feladatkörébe.
Az érdemjegyek beírásához a hallgatók az indexkezelő irodában egy űrlap kitöltésével leadták a leckekönyveiket. Az űrlapon szerepelt a hallgató neve, a születési adatok és annak a tantárgynak a megnevezése, amelyből a vizsgajegyet be kívánta íratni. A leckekönyvkezelők a számítógépről beírták a tanulmányi osztály által rögzített érdemjegyet az űrlapra. Az oktatók általában heti rendszerességgel átvették az összegyűjtött indexeket és az űrlapok alapján bejegyezték az érdemjegyeket, azonban ilyenkor már ők sem végeztek újbóli ellenőrzést. A vizsgalapokat a tanulmányi osztályon legkevesebb fél évig megőrizték.
Az I. r. terhelt kihasználta a munkaköréből és az új számítógépes rendszerre történő átállásból átmenetileg adódó azon lehetőséget, hogy a hallgatók érdemjegyeinek a jegynyilvántartó rendszerbe való felvitelét a program nem nevesítette. Felismerte, hogy a naplózás hiánya kihasználható és így bármely hallgatónak vizsga-érdemjegyeket tud felvinni a rendszerbe, anélkül, hogy a hallgató ténylegesen levizsgázott volna. Arra is rájött, hogy a meghamisított vizsgalapokon szereplő hamis érdemjegyeket az adott tárgyból vizsgáztató oktatóval a hallgatók később probléma nélkül beírathatják a leckekönyvükbe. Ezt közölte a főiskolára járó gyermekkori barátjával, a II. r. terhelttel, valamint ismerősével, a III. r. terhelttel is, aki ugyancsak főiskolai hallgatója volt.
A rendszer működését először a II. r. terhelt vonatkozásában tesztelte az I. r. terhelt. Amikor meggyőződött a módszer sikerességéről, a II. r. terhelt jegyét az egyik oktató minden gond nélkül beírta a leckekönyvbe, az I., II. és III. r. terheltek elhatározták, hogy a hamis érdemjegyek rendszerbe történő felviteléből jól jövedelmező üzletet csinálnak.
Az I. r. terhelt 2003. év június hó elejétől kezdődően a számítógépből kinyomtatta azon hallgatók nevét, akik különböző okokból sok vizsgával voltak elmaradva. Erről egy kb. 1600 személy nevét, az elmaradt vizsgatárgyak megnevezését és számát, valamint a hallgatók telefonszámát tartalmazó listát készített. Abban állapodtak meg, hogy a II. r. és a III. r. terheltek a kapott lista alapján telefonon keresik meg a hallgatókat, és felajánlják, hogy tényleges vizsga nélkül érdemjegyeket visznek fel nekik a rendszerbe, amit az oktatóval később a leckekönyvbe be is írathatnak. Abban is megállapodtak, hogy tantárgyanként 8-12 ezer forintot fognak kérni, de ha nagy számú megrendelést kapnak egy személytől, akkor olcsóbban is biztosítják az érdemjegyek felvitelét a rendszerbe.
A II. és III. r. terheltek a megállapodásuknak megfelelően általában telefonon keresték meg a "megrendelőket", de több esetben személyesen is találkoztak hallgató-társaikkal.
A megkeresett hallgatókat a II. és III. r. terhelt arról is tájékoztatta, hogy a vizsgajegyeket mintegy 5-6 hónapra visszadátumozzák. Ugyanis ennyi idő elteltével a dolgozatokat meg szokták semmisíteni a tanulmányi osztályon, így sem feltárni, sem pedig leellenőrizni már nem lehet, hogy valótlan volt-e a jegy beírása.
Felajánlották, hogy csak akkor kell fizetniük, amikor fent lesznek a jegyek a rendszerben, és ott láthatóvá válnak.
A vizsgaeredmények hamis bejegyzéséért fizetett összegeket a II. r. és a III. r. terheltek vették át, majd a pénzen I. r. terhelttel egyenlő arányban megosztoztak.
Amikor az érdemjegyek jogellenes rendszerbe vitele miatt a főiskolán vizsgálat indult, a "megrendelő" hallgatókat arra kérték, hogy a telefonszámaikat töröljék és a főiskola vagy a rendőrség érdeklődése esetén, tagadják le az ismeretségüket.
A fenti módszerrel az I. r. terhelt 2003. február 14-től 2003. szeptember 24-ig, a jogellenes tevékenységének leleplezéséig a hallgatói nyilvántartó rendszerben hallgatónként változóan 6-38 db valótlan érdemjegyet vitt fel.
A hamisan rögzített érdemjegyek közül a II. r. terhelt 16, a IV. r. terhelt 3, a VIII. r. és a IX. r. terhelt 6-6, a X. r., a XI. r. és a XVII. r. terhelt 7-7, a XII. r. terhelt 2, a XIV. r. terhelt 19, a XV. r. terhelt 20, a XVIII. r. terhelt 19, a XIX. r. terhelt 29, a XXII. r. terhelt 14, a XXIII. r. terhelt 9, a XXIV. r. és a XXVI. r. terhelt 4-4, míg a XXX. r. terhelt 10 vizsgajegyet a leckekönyvébe be is íratott. A további érintett terheltek a valótlan érdemjegyeket a leckekönyvbe nem jegyeztették be.
A valótlan érdemjegyek felviteléért az I-II-III. r. terheltek legalább 700 000 forintot, a XII. r. 80 000 forintot vettek át a hallgatóktól.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a III. r. terhelt vonatkozásában a terheltnek és a védőjének - a közokirat-hamisítás bűntettétől eltekintve - a felmentés és a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezése alapján bírálta felül, és a 2008. május 29-én kihirdetett ítéletével a III. r. terhelt vesztegetési cselekményeit 19 rb. bűnsegédként elkövetett vesztegetés vétségének [Btk. 251. § (1) bekezdés] minősítette, és a halmazati büntetését 1 év börtönbüntetésre enyhítette, a próbaidő tartamát pedig 2 évre mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet tekintetében helybenhagyta.
A jogerős határozat ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással V. D. III. r. terhelt és védője élt felülvizsgálati indítvánnyal, 1 rb. a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette kivételével a terhelt felmentése és pénzbüntetés kiszabása érdekében.
Álláspontja szerint a Btk. 300/C. §-át és az ahhoz kapcsolódó miniszteri indokolást elemezve megállapítható, hogy az I. r. terhelt cselekménye nem bűncselekmény, így az ehhez kapcsolódó bűnsegédi magatartás sem állapítható meg a III. r. terhelt terhére.
A Btk. 300/C. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elkövetési magatartás nem tartalmazza a számítástechnikai rendszerbe történő adatbevitelt, amelyet csak a (2) bekezdés b) pontja, illetve a (3) bekezdés épít be. A (2) bekezdés b) pontjánál már szereplő adatbevitelnek viszont a rendszer működésének jogosulatlan akadályozása céljából kell megvalósulnia. Ha ez a célzatosság nem állapítható meg, akkor az elkövetési magatartás ekként nem minősülhet. Emellett az I. r. terhelt az adatokat jogosultként és nem jogosulatlanként vitte be.
A terheltek - tettesként, illetve bűnsegédként - legfeljebb a Btk. 300/C. § (3) bekezdésében írt "számítógépes csalás" bűntettét követték el, azonban az ügyészség e cselekmény tényállási elemeit hiánytalanul nem tette vád tárgyává, ugyanis károkozást a terhelteknek nem rótt fel. Így terhükre ez a bűncselekmény tényállási elem hiányában nem állapítható meg.
A Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítások vonatkozásában kitért az indítvány arra, hogy tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a III. r. terhelt bűnösségét azon 18 rb. e cselekmény miatt is megállapították, amelyeket saját leckekönyveik kapcsán tanulótársai követtek el. Amennyiben a terheltek terhére a Btk. 300/C. §-a szerinti bűncselekmény megállapítható, úgy az irányadó tényállás mellett - miszerint a számítógépes rendszerbe bevitt vizsgajegyek a bekerülést követően a leckekönyvbe automatikusan beírásra kerülnek - a közokirat-hamisítás büntetlen utócselekményt képez.
Abban az esetben sem felelhet a terhelt - a saját leckekönyvének meghamisításán túl - a társai ilyen magatartásáért a III. r. terhelt, ha a Btk. 300/C. § szerinti bűncselekmény, valamint az okirat-hamisítás anyagi halmazata valóságosnak értékelendő.
Azzal ugyanis, hogy tanulótársait beszervezte a hamis érdemjegyek számítógépes rendszerbe történő bejegyeztetésébe, nem lehetett rálátása arra, hogy hány hallgató íratja be jegyeit a leckekönyvbe. Ezért a III. r. terhelt büntetőjogi felelőssége társainak csupán saját leckekönyve vonatkozásában állapítható meg.
A 19 rb. bűnsegédként elkövetett vesztegetés vétségét illetően a védő fenntartotta az alapügyben kifejtett azon jogi álláspontját miszerint a cselekmény a főiskola sajátos jellegére figyelemmel a Btk. 251. §-a szempontjából nem tényállásszerű, miután a főiskola sem költségvetési, sem gazdasági, sem társadalmi szervezetnek nem tekinthető.
A Legfőbb Ügyészség az indítványt alaptalannak tartva, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta, mert az irányadó tényállást szem előtt tartva a cselekmény minősítése megfelel az anyagi jogszabályoknak.
A Legfelsőbb Bíróság az érdemi vizsgálata alapján a felülvizsgálati indítványt valamennyi terhelt vonatkozásban alaptalannak találta.
I. A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény tekintetében alaptalanul hivatkozott az indítvány arra, hogy a terhelt nem lehetett bűnsegédje a Btk. 300/C. § (2) bekezdés a) pontja szerinti vétségnek, mert tényállási elemek hiányában a tettesi alapcselekmény sem valósult meg.
A Btk. 300/C. §-a a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményekről a következőképpen rendelkezik:
(1) Aki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve, illetőleg azt megsértve benn marad vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel közérdekű munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Aki a
a) számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, kezelt vagy továbbított adatot jogosulatlanul megváltoztat, töröl vagy hozzáférhetetlenné tesz,
b) adat bevitelével, továbbításával, megváltoztatásával, törlésével, illetőleg egyéb művelet végzésével a számítástechnikai rendszer működését jogosulatlanul akadályozza, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(3) aki jogtalan haszonszerzés végett
a) a számítástechnikai rendszerbe adatot bevisz, az abban tárolt, feldolgozott, kezelt, vagy továbbított adatot megváltoztat, töröl, vagy hozzáférhetetlenné tesz, vagy
b) adat bevitelével, továbbításával, megváltoztatásával, törlésével, illetőleg egyéb művelet végzésével a számítástechnikai rendszer működését akadályozza,
és ezzel kárt okoz bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
E rendelkezésekre tekintettel mind a F.-i Bíróság, mind az ítélőtábla helyesen mutatott rá arra, hogy az I. r. terheltnek a főiskola számítástechnikai rendszereit és az azokban tárolt adatokat érintő cselekménye a Btk. 300/C. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott folytatólagosan elkövetett vétséget valósított meg. Tényállásszerű magatartás ugyanis a számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, kezelt vagy továbbított adat megváltoztatása is. A főiskola érintett két számítástechnikai rendszere pedig az egyes hallgatóknál nyilvántartotta vizsga-kötelezettségeket, az eredményesen letett vizsgákat és azok érdemjegyeit, valamint az egyes tantárgyakra vonatkozóan még fennálló (nem teljesített) vizsgakötelezettségeket is.
Ebben a nyilvántartási helyzetben egyértelműen a számítástechnikai rendszerben szereplő adat megváltoztatását jelenteti a le nem tett vizsgára vonatkozó adatának eredményesen letettként és meghatározott érdemjegy hozzárendelésével történt rögzítése, és ez a bűncselekményt a számítógépes rendszer használatára, illetve abba történő adatbevitelre, az abban végzett adatfeldolgozásra, stb. feljogosított személy, így az I. r. terhelt is megvalósíthatta.
A III. r. terhelt - és II. r. terhelt - az I. r. terhelt által elkövetett - folytatólagosként értékelendő - bűncselekmény sorozatnak a bűnsegéde volt. A cselekmény tettesére folyamatosan szándékerősítő hatást gyakorolt, illetve megszervezte és biztosította az egyes hallgatóktól beérkező adatokat a hamisításokhoz.
A Legfelsőbb Bíróság e cselekmény jogi minősítésével kapcsolatban még a következőket emeli ki.
A Btk. 300/C. §-ához fűzött miniszteri indokolásra figyelemmel is egyértelmű, hogy az e törvényhelyben szabályozott bűncselekmények jogi tárgya egyfelől a számítástechnikai rendszerek megfelelő működéséhez, és a bennük tárolt, feldolgozott, továbbított adatok megbízhatóságához, hitelességéhez, valamint titokban maradásához fűződő érdek.
A Btk. 300/C. § (1) bekezdése, (2) és (3) bekezdésének a) és b) pontjai három különböző elkövetési magatartást tartalmaznak, amelyek részben átfedik egymást.
Ekként, ha az (1) bekezdésben rögzítettekhez a (2) bekezdés szerinti többletmagatartás járul, a cselekmény eszerint büntetendő, és az (1) bekezdésben írt cselekvőség abba beolvad.
A (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott elkövetési magatartások - azok részbeni bővítése mellett - úgyszintén megjelennek a (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tényállásokban, azzal a kiegészítéssel, hogy az utóbbi esetekben a cselekmény elkövetésére csak jogtalan haszonszerzés végett kerül sor, és a károkozás is tényállási elem. A kárnak az elkövetési magatartással okozatosan a számítástechnikai rendszer működtetőjénél kell jelentkeznie.
Mindebből következően teljesen alaptalan az a hivatkozás, hogy az I. r. terhelt cselekménye kizárólag a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülhetne, amit kizár, hogy az ügyészség a kár okozását nem tisztázta, és nem is tette vád tárgyává.
Az, hogy az ügyészség a megvalósult elkövetési magatartások mellett a súlyosabb bűncselekmény tényállási elemét alkotó károkozást nem tette vád tárgyává, csak annyiban jelentős, hogy a cselekmény a (3) bekezdés eszerint - vagyis súlyosabban - nem minősülhet. Ez ugyanakkor nem érinti a (2) bekezdés szerinti tényállási elemek maradéktalan megvalósulását.
A (2) bekezdés a) és b) pontja között a tételesen felsorolt elkövetési magatartások kisebb eltérése mellett az az alapvető különbség, hogy a b) pontban meghatározott cselekményt az elkövető a számítástechnikai rendszer működésének akadályozására irányuló szándékkal valósítja meg. Ennek megfelelően a bűncselekmény megvalósulásához az elkövető egyenes, vagy eshetőleges szándékának ki kell terjednie arra, hogy cselekményével jogosulatlanul akadályozza a számítástechnikai rendszer működését. Az akadályozás megvalósításához eredmény létrejötte nem szükséges, a bűncselekmény az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik.
A számítástechnikai rendszer működésének akadályozása pedig magában foglalja pl. azt az esetet is, ha a rendszerbe valótlan adatok kerülnek be, és további működése ezeken a valótlan adatokon alapul, ekként a rendszerben lévő adatok megbízhatóságához, hitelességéhez és titokban maradásához fűződő érdek sérül.
Nem minősítési szempont viszont a (2) bekezdés két alpontja tekintetében az, hogy a cselekményt a számítógépes rendszerbe belépésre, ott meghatározott tevékenység végzésére jogosult, vagy erre jogosulatlan személy kövesse el. A törvényi tényállás megfogalmazásából ugyanis következik, hogy a (2) bekezdés a) pontja esetén a megváltoztatás a törlés, vagy a hozzáférhetetlenné tétel történik jogosulatlanul, míg a b) pont esetében, a megjelölt műveletek végzésével az elkövető a számítástechnikai rendszer működését akadályozza jogosulatlanul. Ebből a szempontból közömbös, hogy a rendszerbe való belépése, hozzáférése jogszerű-e.
II. Nem alapos a felülvizsgálati indítvány érvelése a III. r. terhelt bűnösségének a 19 rb. bűnsegédként elkövetett vesztegetés vétségében történt megállapítását illetően sem.
A Btk. 251. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vesztegetés vétségét követi el "a költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek, vagy a társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével, vagy elfogadójával egyetért".
A védői állásponttal szemben a F.-i Bíróság és az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy a terhelt tényállásban megjelölt szervnek, illetve szervezetnek volt dolgozója.
A főiskolát nem társadalmi szervezetnek, hanem gazdálkodó szervezetnek kell tekinteni. Ez azonban az I., II., és III. r. terheltek bűnösségének megállapítását - mivel a cselekmény ekként is tényállásszerű - nem befolyásolja.
A Btk. 137. §-ának 18. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint gazdálkodó szervezet: az a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 685. §-ának c) pontjába felsorolt gazdálkodó szervezet, valamint az a szervezet, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a Ptk. szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A Ptk. 685. § c) pontja tételesen felsorolja, hogy mely szervezetek tekintendők gazdasági szervezetnek, és a úgy rendelkezik, hogy "az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz".
Mindebből következően tehát Btk. alkalmazásában a főiskola alapítvány által történt létrehozás mellett is egyértelműen a gazdálkodó szervezetek, nem pedig a társadalmi szervezetek körébe tartozott. Ekként pedig az I. r. terhelt alanya lehetett a vesztegetés bűncselekményének.
Nem lehet vitás az sem, hogy az I. r. terhelttel szándékegységben eljáró, az egyes vesztegetőket beszervező - III. r. és II. r. - terheltek az I. r. terheltcselekményéhez mind bűnsegédek kapcsolódtak, hiszen tudatuk az adott bűncselekmény törvényi tényállási elemeit maradéktalanul átfogta, és a "beszervező tevékenység" a tettesi alapcselekmény véghezvitelét előmozdította.
III. Nem helytálló az a védői álláspont sem, hogy a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntette a Btk. 300/C. §-ában foglalt számítástechnikai rendszer stb. elleni bűncselekmény mellett halmazatban nem állapítható meg.
E két bűncselekmény között nincs olyan szoros kapcsolat, amely azt eredményezné, hogy kizárólag együtt lennének elkövethetők; a számítástechnikai rendszer stb. elleni bűncselekmény a közokirat-hamisítás nélkül is megvalósítható.
Ekként nem lehet arról szó, hogy a közokirat-hamisítás büntetlen utócselekményt képezhetne.
Az adott esetben a számítástechnikai rendszer stb. elleni bűncselekmény és a közokirat-hamisítás bűntette egymással valóságos anyagi halmazatot alkot. Ennek megfelelően mindenben helytállóan állapította meg e cselekményekben a terheltek bűnösségét az első- és a másodfokú bíróság.
Törvényesen állapították meg az eljárt bíróságok a III. r. terhelt bűnösségét azon 18 rb. folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás esetében is, amelyek azokhoz a további terheltekhez kapcsolódtak, akiknek ezen osztályzatok a leckekönyvébe bekerültek. A III. r. terhelt ugyanis nem vitatható módon közreműködött ezen, valótlan érdemjegyek közokiratba foglalásában. E körben az is elegendő a közokirat-hamisítás megállapításához, hogy a III. r. terhelt belenyugodott, miszerint a leckekönyvekbe fiktív érdemjegyek kerülhetnek. Nevezett cselekvőségének lényegét ugyanis éppen az képezte, hogy közreműködésével olyan érdemjegyek kerültek a főiskola számítógépes nyilvántartásába, amelyek mögött teljesítmény nem volt. Erre tekintettel nem hivatkozhat arra, hogy nem számolt a számítógépes nyilvántartás adatain alapuló érdemjegyek leckekönyvbe bekerülésével.
Nem fogadható el az a védői álláspont, hogy a saját leckekönyvének meghamisításán túli leckekönyv hamisításokért a terhelt felelősséggel nem tartózhat. Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek ugyanis a teljes cselekmény-sorozatot kitervelték és közös megegyezésüknek megfelelően valósították meg. A számítástechnikai rendszer stb. elleni bűncselekmény, valamint a vesztegetések tekintetében a tettesi magatartást az I. r. terhelt fejtette ki. Ebben azonban teljes szándékegységben volt az egyes hallgatókat, mint érdekelteket az általa átadott lista alapján beszervező, a vesztegetések lehetőségét és feltételeit megteremtő, és a vesztegetési pénzeket átvevő II. és III. r. terheltekkel. Utóbb pedig a vesztegetéssel szerzett pénzösszegeken a terheltek egymás közt egyenlő arányban megosztoztak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta és a támadott határozatokat a III. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.