BH 2009.9.264 I. Számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményt valósít meg a főiskola számítástechnikai hálózatának felügyeletét ellátó informatikus, aki a hallgatók vizsgakötelezettségét és vizsgaeredményeit nyilvántartó számítástechnikai rendszerben levő adatok jogosulatlan megváltoztatásával - a vizsgát előírás ellenére nem tett hallgatóval kapcsolatban - olyan adatokat rögzít a rendszerben, amelyek szerint a hallgató a meghatározott tantárgyból eredményes vizsgát tett [Btk. 300/C. § (2) bek.].

II. A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, valamint a közokirat-hamisítás és a vesztegetés bűncselekményeinek anyagi halmazata valóságos, ha a Btk. 300/C. §-ában írt bűncselekményt az I. alatti módon megvalósító elkövető ezért a tevékenységéért az érintett hallgatóktól előnyt kér, továbbá a számítástechnikai rendszerben valótlanul rögzített adatok közlésével közreműködik abban, hogy a valóságban le nem tett vizsgáról valótlan adat kerüljön a leckekönyvbe [Btk. 251. § (1) bek., (2) bek., 274. § (1) bek. c) pont].

III. E bűncselekményeknek a bűnsegédje az a hallgató, aki az I. alatti cselekmény lényegi ismeretében és előzetes megbeszélés alapján anyagi ellenszolgáltatás fejében felkínálja az érintett hallgatótársainak azt a lehetőséget, ami szerint a vizsga teljesítése nélkül is érvényes vizsgaeredményről szóló bejegyzés kerülhet a leckekönyvükbe [Btk. 21. § (2) bek.].

A F.-i Bíróság a 2007. május 24-én kihirdetett ítéletével V. D. III. r. terheltet folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni vétség, 27 rb. társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által, üzletszerűen bűnszövetségben, bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntette és 19 rb. - amelyből 18 rb. bűnsegédként elkövetett - közokirat-hamisítás bűntette miatt, halmazati büntetésül, 2 évi - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

A tényállás lényege a következő.

Az I. r. terhelt 2002. május 13-ától az Sz. Oktatási Rt. számítógép és hálózat felügyelője volt, míg a II-XXX. r. terheltek, a b.-i székhelyű főiskola hallgatói voltak.

A hallgatók személyi adatait és tanulmányi eredményeit, vizsgajegyeit hosszabb időn át az ODIN megnevezésű számítástechnikai rendszerben, majd 2003. év július hó 16. napjától az ETR megnevezésű számítógépes nyilvántartó rendszerben tárolják és kezelik. Az új rendszerre történő áttérés mintegy 30 ezer hallgató adatainak áttöltésével járt.

A nyilvántartó rendszer külön táblázatban naplózza, hogy a felhasználó mikor, milyen adatot rögzített. A két rendszer váltása közötti időszakban, illetve a váltás előkészítése során azonban a régi rendszerben a 2003. január elejétől 2003. május hónapjáig nem működött a naplózás. Az ETR rendszerben kezdetben ugyancsak nem volt naplózás, az csak 2003. év október hó 22-étől épült be a rendeletbe. A naplózás hiányában ezen időszakokban az adatrögzítők személye ismeretlen maradt. A naplóállományhoz hozzáférni, jogosulatlan módosításokat végezni csak a rendszert jól ismerő, ahhoz hozzáféréssel rendelkező személy tudott.

A főiskolán a hallgatók a távoktatásos rendszer és a több tízezres hallgatói létszám miatt általában írásbeli dolgozatok készítésével vizsgáztak. A vizsgadolgozatok kijavítását követően az oktatók az osztályzatot felvezették a korábban kinyomtatott, hozzájuk eljuttatott vizsgalapra. Az tartalmazta a hallgató nevét, születési adatait, a tantárgyat, az elért érdemjegyet, a vizsga dátumát és tartalmazott egy azonosító számot is. Az oktatók a vizsgalapokat a tanulmányi osztálynak adták le, ahol az ETR-n rögzítették a hallgatók érdemjegyeit. Az osztályzatok valós voltának ellenőrzése nem tartozott a tanulmányi osztály feladatkörébe.

Az érdemjegyek beírásához a hallgatók az indexkezelő irodában egy űrlap kitöltésével leadták a leckekönyveiket. Az űrlapon szerepelt a hallgató neve, a születési adatok és annak a tantárgynak a megnevezése, amelyből a vizsgajegyet be kívánta íratni. A leckekönyvkezelők a számítógépről beírták a tanulmányi osztály által rögzített érdemjegyet az űrlapra. Az oktatók általában heti rendszerességgel átvették az összegyűjtött indexeket és az űrla­pok alapján bejegyezték az érdemjegyeket, azonban ilyenkor már ők sem végeztek újbóli ellenőrzést. A vizsgalapokat a tanulmányi osztályon legkevesebb fél évig megőrizték.

Az I. r. terhelt kihasználta a munkaköréből és az új számítógépes rendszerre történő átállásból átmenetileg adódó azon lehetőséget, hogy a hallgatók érdemjegyeinek a jegynyilvántartó rendszerbe való felvitelét a program nem nevesítette. Felismerte, hogy a naplózás hiánya kihasználható és így bármely hallgatónak vizsga-érdemjegyeket tud felvinni a rendszerbe, anélkül, hogy a hallgató ténylegesen levizsgázott volna. Arra is rájött, hogy a meghamisított vizsgalapokon szereplő hamis érdemjegyeket az adott tárgyból vizsgáztató oktatóval a hallgatók később probléma nélkül beírathatják a leckekönyvükbe. Ezt közölte a főiskolára járó gyermekkori barátjával, a II. r. terhelttel, valamint ismerősével, a III. r. terhelttel is, aki ugyancsak főiskolai hallgatója volt.

A rendszer működését először a II. r. terhelt vonatkozásában tesztelte az I. r. terhelt. Amikor meggyőződött a módszer sikerességéről, a II. r. terhelt jegyét az egyik oktató minden gond nélkül beírta a leckekönyvbe, az I., II. és III. r. terheltek elhatározták, hogy a hamis érdemjegyek rendszerbe történő felviteléből jól jövedelmező üzletet csinálnak.

Az I. r. terhelt 2003. év június hó elejétől kezdődően a számítógépből kinyomtatta azon hallgatók nevét, akik különböző okokból sok vizsgával voltak elmaradva. Erről egy kb. 1600 személy nevét, az elmaradt vizsgatárgyak megnevezését és számát, valamint a hallgatók telefonszámát tartalmazó listát készített. Abban állapodtak meg, hogy a II. r. és a III. r. terheltek a kapott lista alapján telefonon keresik meg a hallgatókat, és felajánlják, hogy tényleges vizsga nélkül érdemjegyeket visznek fel nekik a rendszerbe, amit az oktatóval később a leckekönyvbe be is írathatnak. Abban is megállapodtak, hogy tantárgyanként 8-12 ezer forintot fognak kérni, de ha nagy számú megrendelést kapnak egy személytől, akkor olcsóbban is biztosítják az érdemjegyek felvitelét a rendszerbe.

A II. és III. r. terheltek a megállapodásuknak megfelelően általában telefonon keresték meg a "megrendelőket", de több esetben személyesen is találkoztak hallgató-társaikkal.

A megkeresett hallgatókat a II. és III. r. terhelt arról is tájékoztatta, hogy a vizsgajegyeket mintegy 5-6 hónapra visszadátumozzák. Ugyanis ennyi idő elteltével a dolgozatokat meg szokták semmisíteni a tanulmányi osztályon, így sem feltárni, sem pedig leellenőrizni már nem lehet, hogy valótlan volt-e a jegy beírása.

Felajánlották, hogy csak akkor kell fizetniük, amikor fent lesznek a jegyek a rendszerben, és ott láthatóvá válnak.

A vizsgaeredmények hamis bejegyzéséért fizetett összegeket a II. r. és a III. r. terheltek vették át, majd a pénzen I. r. terhelttel egyenlő arányban megosztoztak.