BH 1998.6.289 A távhőszolgáltató által - akár külön megállapodás, akár államigazgatási szerv határozata alapján - igénybe vett társasházi közös helyiség (hőközpont) használatáért bérleti (használati) díj nem, de egyszeri kártalanítás jár. A kártalanítás mértékére a felek megállapodása az irányadó, ennek hiányában annak összegét a bíróság állapíthatja meg [1962. évi IV. tv. 7. §, 1994. évi XLVIII. tv. 26-37. §-ai, 57. § (4) és (6) bek., 34/1995. (IV. 5.) Korm. r. 5. § (2) bek., 129/1991. (X. 15.) Korm. r., Ptk. 166. § (1)-(2) bek., 171. § (1) bek.].

A felperes módosított keresetében az alperest 82 240 Ft egyszeri kártalanítás és a közös költségek megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes ellenkérelmében a kereset jogalapját elismerte, majd azt "részben idő előttinek" állította, mivel a felek között a használatra vonatkozó szerződés írásban nem jött létre. Az alperes módosított védekezésében a felperes közös tulajdonában álló helyiség után - egyszeri kártalanításként - m2-ként 300 Ft-ot hajlandónak mutatkozott megfizetni.

A városi bíróság ítéletével - a felperes keresetének részben helyt adva - kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül az 1991. október 15-től 1995. október 20. napjáig terjedő időszakra kártalanítás címén 82 240 Ft-ot, valamint ezen összeg után 1993. október 17. napjától a kifizetésig számított évi 20%-os kamatot. Kötelezte az alperest 15 000 Ft részperköltség, valamint a feleket külön-külön a magyar állam javára 848, illetőleg 4935 Ft eljárási illeték megfizetésére, az ezt meghaladó felperesi keresetet pedig elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperesi társasházközösség tulajdonosa a gy.-i 12 233. számú tulajdoni lapon 4718/12. hrsz. alatt felvett, a valóságban Gy.-n Bacsó Béla u. 39-49. szám alatti társasházban található öröklakásoknak és a társasház közös helyiségeinek. Rögzítette, hogy a társasházi tervdokumentáció CXXII. megjelöléssel 67,7 m2 térmértékű hőközpontot jelöl, amely részben a felperesi társasházközösség, részben pedig más ingatlanok távhőszolgáltatásának elosztására szolgál. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felek közötti jogvita "lényegében" a hőközpont használata miatti kártalanítás mértékében van, míg a használatjogalapja tekintetében vita a felek között nincs. Az elsőfokú bíróság a döntése alapjául figyelembe vette az 1962. évi IV. törvény 7. §-át, valamint a 129/1991. (X. 15.) Korm. rendeletet, amelyekre tekintettel a kártalanítás mértékét - az általa kirendelt szakértő véleménye figyelembevételével - havi 4000 Ft-os összegben találta reálisnak. Jogi álláspontja szerint a "folyamatos károkozás" miatt a járadékként megítélendő "kártalanítás" a Ptk. 355. §-ának (1), (2) és (3) bekezdései alapján a felperest megilleti. Hivatkozott a PK 44. számú állásfoglalásban foglaltakra is, amely szerint a felperes kérelméhez a kártalanítás módját illetően nincs kötve. A keresethez kötöttsége miatt, azzal egyező összegben marasztalta az alperest.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes egyaránt fellebbezést jelentettek be.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperest kártalanítás jogcímén 1991. október 1. napjától 1994. december 31. napjáig terjedő időszakra havi 2708 Ft, 1995. január 1. napjától kezdődően pedig havi 5500 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az 1995. október 12-i beadványában foglaltak szerinti keresetfelemelését.

Az alperes azért támadta fellebbezéssel az őt marasztaló ítéletet, mivel álláspontja szerint csupán megállapítási keresetnek lett volna helye. Hivatkozott a Ptk. 171., valamint a 166. §-ában foglaltakra. Az egyszeri kártalanítás összegét 20 310 Ft-ban ismerte el. Kifogásolta a kamatfizetési kötelezettségben marasztaló ítéleti rendelkezést is. Annak a megállapítását kérte, hogy a felperes keresete megállapításra irányult, míg a kamatkövetelés elutasítását kérte. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével a városi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest 1991. október 15. napjától 1994. december 31. napjáig havi 2708 Ft, 1995. január 1. napjától pedig havi 4000 Ft használati díj fizetésére kötelezte, ennek összegét 172 258 Ft-ban állapította meg, és ehhez képest marasztalta az alperest ezen összeg megfizetésére és ez után 1994. január 15-től a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamat megfizetésére is. Kötelezte továbbá az alperest 5000 Ft részperköltség és 3000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illeték fizetésére, egyebekben pedig úgy rendelkezett, hogy a fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségeit az alperes maga viseli. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt rá, hogy a felperes a keresetét időközben felemelte. A felperes fellebbezését részben alaposnak, míg az alperes fellebbezését alaptalannak ítélte. Ítélete alapjaként hivatkozott a 129/1991. (X. 15.) Korm. rendeletre, amely a szolgáltatói hőközpont fogalmát bevezette. Utalt ezen Kormányrendelet 4. §-ának (1) bekezdésében, valamint az 1994. évi XLVIII. tv. (VET) 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra. Arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy a felek között létrejött megállapodás hiányában az alperes a perbeli ingatlan használatára vonatkozó jogának megállapítását az illetékes építési hatóságtól kérhette volna. A használati jogért kártalanítást lenne köteles fizetni. A perben feltárt adatokból arra következtetett, hogy a felek között a használati jog kérdésében megállapodás nem jött létre, ennek következtében a 129/1991. (X. 15.) Korm. rendelet alapján kártalanítás nem állapítható meg. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperes az idegen ingatlan használatáért nem a fenti speciális jogszabályok, hanem polgári jogi "általános" szabályok alapján köteles díjat fizetni. A használati díj mértékének megállapításakor abból indult ki, hogy a perbeli helyiséget "szabad piaci viszonyok között" a felperes milyen áron adhatta volna bérbe. Szerinte helyesen járt el a városi bíróság, amikor - az ingatlanforgalmi szakértői véleményt is figyelembe véve - a "bérleti díj" alapján számolt. Rámutatott, hogy a kártalanítás csak a használati jog megállapítását követően jöhet szóba. A sérelmezett kamatfizetéssel kapcsolatban pedig csupán arra szorítkozott, hogy azt a "kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően", a középarányos idő figyelembevételével határozta meg. A fellebbezéssel támadott késedelmi kamat jogalapját külön nem indokolta.

Az alperes a jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és megváltoztatása érdekében - felülvizsgálati kérelemmel élt. Indítványozta, hogy a 129/1991. (X. 15.) Kormányrendeletre alapítottan - figyelemmel a Ptk. 166. és 171. §-aira is - az egyösszegű kártalanítás mértékét a Legfelsőbb Bíróság 20 310 Ft-ban határozza meg. Másodlagos kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett, a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kérte utasítani. Kiemelte: a perbeli adatok alapján nem vitás, hogy a peres felek között a használati jog kérdésében egyező szándékuk fennállt. Hangsúlyozta, hogy a jogvita csupán a kártalanítás mikéntje és összegszerűsége tekintetében folyt. Álláspontja szerint mindkét fokon eljárt bíróság ítélete törvénysértő, mivel a használati jog "létesítése" nélkül is kötelezték őt a díj megfizetésére. Előadta, hogy a társasház alapítását megelőzően, az ingatlanban található hőközpontra ingyenes használati joga volt. Amíg a használati jog alapítása szerződéssel vagy az önkormányzat rendelkezése folytán meg nem történik, - a jogutódlás miatt-, az alperes ingyenes használati joga továbbra is fennáll. Nézete szerint a felperes keresetlevelét a Pp. 130. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján - mint idő előttit - idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, a bíróságok legfeljebb megállapítási ítéletet hozhattak volna. Az alperes a Legfelsőbb Bíróság felhívására a jogerős ítélet jogszabálysértését a 129/1991. (X. 15.) Korm. rendelet 4. §-ának (1) bekezdésére, illetve a Ptk. 166. §-ában foglalt rendelkezések megsértésére is alapította. Hangsúlyozta, hogy az őt terhelő kártalanítás egyszeri, egy összegben fizetendő megváltás, az bérleti díj jellegű, havonta fizetendő használati díjban nem állapítható meg.