A Nyíregyházi Törvényszék Mf.21484/2009/3. számú határozata munkáltató anyagi felelőssége tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 163. §, 206. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 301. §, 339. §, 355. §, 360. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 31. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 2. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Pétery Pál, Sipos Elvira, Ungvári Istvánné

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.852/2008/18., *Nyíregyházi Törvényszék Mf.21484/2009/3.*, Kúria Mfv.10364/2010/6.

***********

S

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

Nyíregyháza

2.Pf.21.484/2009/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság Dr. Tamás- Dr. Gyüre Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek - Dr. Molnárné Dr. Tógyer Edina jogtanácsos által képviselt alperes ellen a munkáltató anyagi felelőssége iránt indult perében a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2009. június 9. napján meghozott 6.M.852/2008/18. számú ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

Ítéletet

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 500.000,- azaz Ötszázezer forint nem vagyoni kártérítést, és ennek 2005. szeptember 1. napjától 2005. december 31. napjáig évi 7%, 2006. január 1. napjától 2006. június 30. napjáig évi 6%, 2006. július 1. napjától 2006. december 31. napjáig évi 6,25%, 2007. január 1. napjától 2007. június 30. napjáig évi 8%, 2007. július 1. napjától 2007. december 31. napjáig évi 7,75%, 2008. január 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

Egyebekben a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helyben hagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20.000,- azaz Húszezer forint + ÁFA együttes első és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét, amelyben az alperest a 2005. november 1. - 2006. október 31. napja közötti időszakra összesen bruttó 2.641.910,-Ft elmaradt illetmény (illetmény-különbözet), mint vagyoni kártérítés és 500.000,-Ft nem vagyoni kártérítés, valamint a vagyoni és nem vagyoni kártérítés összege után az esedékesség időpontjától késedelmi kamat, továbbá perköltség megfizetésére kérte kötelezni, elutasította.

Ítélete indokolásában a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a keresetben sérelmezett munkáltatói intézkedések és magatartások nem jogellenesek; a munkáltató alperes jogelődje részéről a panaszolt munkáltatói intézkedésekkel és magatartásokkal a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, azokat betartva jártak el; a hivatkozott munkáltatói intézkedések és magatartások vonatkozásában a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlás nem történt és tévesen hivatkozott a felperes az egyenlő bánásmód követelmények munkáltató általi megsértésére is.

Kifejtette, hogy az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71.§. (1) bekezdése és a (2) bekezdés a.) pontja alapján a közszolgálati jogviszonyra is alkalmazandó, az 1992. évi XXII. (Mt.) 174.§-ában, a 176-183.§-aiban, a 184.§. (1)-(2) bekezdéseiben és a 185-187.§-aiban írt, a munkáltatói felelősség általános szabályairól szóló rendelkezések, a közszolgálati jogviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése, mint munkáltatói intézkedés vonatkozásában ugyanakkor a Ktv. 60.§. (6) bekezdése a munkáltató kártérítési felelősségének különös kártérítési alakzatát határozza meg, más, a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetéséhez képest enyhébb hátrányos következményekkel járó munkáltatói intézkedés vonatkozásában viszont a Ktv., illetőleg a Ktv. alapján az Mt. a munkáltató kártérítési felelősségének különös alakzatát nem határozza meg, a munkáltató általános kártérítési felelősségének és a különös kártérítési felelősségének a jogdogmatikai összevetése alapján, erre vonatkozó tételes jogi rendelkezés hiányában azonban az a következtetés vonható le, hogy más, a közszolgálati jogviszony munkáltató általi jogellenes megszűnésénél enyhébb hátrányos jogkövetkezményekkel járó munkáltatói intézkedés vonatkozásában is a munkáltató kártérítési felelősségének megállapításához az adott munkáltatói intézkedés jogellenessége szükséges, e körben objektív alapon tehát nem felel a munkáltató.

Mindezek kifejtése mellett a felperes vagyoni kártérítési követelésének elutasítása körében döntését a munkaügyi bíróság azzal indokolta, hogy a perben olyan adat, melynek alapján megalapozott következtetés lehetne levonni arra vonatkozóan, hogy az alperesi jogelőd megbízott igazgatója által a felettes szerv főigazgatójához felterjesztett, 2005. augusztus 22. napján keltezésű levelének tartalma befolyásolta a felperes hivatkozott pályázatainak elbírálását, nem merült fel, tehát nem a munkáltató jogellenes tájékoztatása folytán választottak más személyt a kérdéses állások betöltésére a felperes helyett, ezért az alperest a felperes által hivatkozott - elmaradt illetményben jelentkező - vagyoni károsodásért kártérítési felelősség nem terheli.

A felperes nem vagyoni kár megfizetése iránti követelése körében a munkaügyi bíróság kifejtette: a munkáltatónak törvényes lehetősége van arra, hogy a munkajog szabályainak keretein belül szervezetét és működését, hatékonyságát, a munkavégzés javítását célzó vizsgálatokat rendeljen el, míg az erre jogosult személy vagy szervezet jogosult a vizsgálatot lefolytatni és annak eredményét jelentésben rögzíteni, a vizsgálatot lefolytató, illetőleg a munkáltatói jogkört gyakorló pedig jogosult e körben értékelni, javaslatot tenni, s amennyiben e vonatkozásban az arra jogosultak az érintett személykörön belül tájékoztatják egymást, az nem jelenti a személyhez fűződő jogok megsértését, a negatív ténymegállapítás és értékelés e körben szintén nem minősül sem az emberi méltóság joga, sem az emberi és szakmai jó hírnév joga megsértésének; e körben a vizsgálatot lefolytató, az azt elrendelő munkáltatói jogkör gyakorlóját, a munkáltatói jogkör gyakorlója pedig a felettes szervet, illetőleg annak vezetőjét tájékoztathatja és az ilyen írásbeli jelentésekkel és tájékoztatókkal foglalkozó ügyintézők is tudomással bírhatnak információkról. Egyben úgy foglalt állást, hogy a B.J. belső ellenőr által készített, 2006. augusztus 10. napján kelt belső ellenőri jelentés megállapításai az ott leírt vizsgálati módszereken és lefolytatott vizsgálatokon, és azok kiértékelésén alapulnak, a jelentéshez csatolt, az ellenőrzés során keletkezett iratok a jelentés megállapításait igazolják, a R.J. megbízott igazgató által 2005. augusztus 22. napján a felettes szerv főigazgatójához írt levél tartalma pedig elsősorban a belső ellenőri jelentésen alapul, míg a felperessel közvetlen és közvetett munkakapcsolatban állt dolgozók tanúvallomása a belső ellenőri jelentésben és az említett levélben a felperes vezetői tevékenységével és magatartásával kapcsolatban megállapítottakat erősítik meg; a belső ellenőri jelentésben és a 2005. augusztus 22. napján kelt munkáltatói levélben a felperes vezetői tevékenységével és magatartásával kapcsolatban tett megállapítások tehát valósak, tényszerűek, így a felperesnek az emberi méltósághoz való joga, az emberi és szakmai jó hírnévhez való joga a hivatkozott munkáltatói intézkedésekkel és magatartásokkal nem sérült, míg jogellenesség és a felperes említett személyiségi jogainak megsértése hiányában a felperes nem vagyoni károsodása e körben nem állapítható meg. Rámutatott továbbá arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperesnek a jogi osztály vezetésére adott vezetői megbízása visszavonásáról 2005. augusztus 31. napjával saját hatáskörében dönthetett, ehhez a döntéshez nem kellett hozzájárulást kérnie a felettes szervtől, viszont a felettes szerv, illetőleg igazgatási vezető kérésének, utasításának megfelelően kellett eljárnia, mivel pedig a felperesnek a jogi osztály vezetésére szóló vezetői megbízása határozatlan időre szólt, azt a munkáltatói jogkör gyakorlója a Ktv.31.§. (5) bekezdése szerint indokolás nélkül 2005. augusztus 31. napjával visszavonhatta, ezen munkáltatói intézkedés tehát jogszerű, s bár a megismételt eljárás során csatolt orvos-, pszichiáter és pszichológus szakértői lelet és vélemény alapján tényként volt megállapítható a felperes esetében az, hogy tartós lehangoltság, pszichiátriai betegségben szenved és pszichikai állapotát nagyfokú regresszió uralja, mely betegség állapot ok-okozati összefüggésben áll a számára presztízs és egzisztenciavesztéssel járó munkahelyi eseményekkel, így - egyebek mellett - a vezetői megbízása visszavonásával, ennek azonban a perben érvényesített nem vagyoni kárigény elbírálása szempontjából jelentősége nincs, mivel a jelen per tárgyát képező vezetői megbízásával ok-okozati összefüggésben felperes által hivatkozott egészségi és lelki károsodás vonatkozásában az alperes nem vagyoni kártérítő felelőssége - jogellenesség hiányában - nem állapíthatók meg.