BH 2015.6.153 A rablási erőszak, illetve kvalifikált fenyegetés akaratot megtörő voltának megállapíthatóságát önmagában nem zárja ki, ha a sértett értékeinek eltulajdonítását sikerrel akadályozza meg [Btk. 365. §].

[1] A járásbíróság a 2013. október 31-én kihirdetett ítéletével a terheltet rablás bűntette [Btk. 365. § (2) bek., (1) bek. a) pont] miatt - mint többszörös visszaesőt - 5 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. május 13-án meghozott ítéletével a szabadságvesztés tartamát 6 évre súlyosította, megállapítva, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] Az irányadó tényállás szerint az ittas terhelt 2013. október 2-án az áruház csemege osztályán - az áruvédelmi címkét eltávolítva - 3 rúd, összesen 8097 forint értékű szalámit rejtett el a ruházatában, majd fizetés nélkül távozott. A bejáratnál lévő áruvédelmi kapu jelzésére azonban két biztonsági őr lépett a terhelthez, s felszólították, hogy a ruházatából pakoljon ki. A terhelt ennek nem tett eleget, hanem kifelé tartva az elé álló biztonsági őröket lökdösni kezdte, közben megöléssel - leszúrással - fenyegette őket, a bejárat elé érve pedig közölte, hogy a családja a parkolóban van, nagyon megbánják, ha nem engedik el. Végül a terhelt - mivel a biztonsági őrök a családtagok közbeavatkozásától tartva felhagytak a terhelt követésével - elmenekült a helyszínről.

[4] A terheltet utóbb az értesített rendőrök fogták el, s a nála megtalált árut is lefoglalták, így a kár megtérült.

[5] A másodfokú bíróság ítéletét megjelölve - de értelemszerűen az elsőfokú ítélet ellen is - a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapozottan. Álláspontja szerint a terhelt által alkalmazott erőszak és fenyegetés nem volt lenyűgöző, bénító hatású, hiszen a biztonsági őröket nem gátolta abban, hogy akaratuknak megfelelően cselekedjenek. Ehhez képest a rablás bűntettét tekintve a cselekmény nem tényállásszerű, az legfeljebb lopás vétségeként és azzal halmazatban - mivel a fenyegetés nem volt közvetlen sem - zsarolás bűntetteként értékelhető, amelyekhez képest viszont a kiszabott szabadságvesztés mértéke törvénysértően eltúlzott. Ezért a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[6] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a megtámadott határozatok hatályban fenntartására tett indítványt.

[7] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[8] A Btk. 365. §-ának (2) bekezdése értelmében rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. A rablási erőszaknak, illetőleg kvalifikált fenyegetésnek kétségkívül lenyűgözőnek, akaratot megtörőnek kell lennie, olyannak, amely alkalmas arra, hogy a megtámadottat a dolog elvételének tűrésére vagy átadására késztesse. A törvény tehát az adott körülmények között objektíve megítélhető alkalmasságot tekinti kritériumnak, így azt, hogy az erőszak vagy fenyegetés intenzitása elegendő-e a rablás megállapításához, nem a sértett magatartásától teszi függővé. Következésképpen a rablás, illetve annak kísérlete felrovását önmagában nem zárja ki, ha a sértett - testi épségének, életének kockáztatásával - megkíséreli (esetleg sikerrel) értékei eltulajdonításának megakadályozását.

[9] A rablási fenyegetés közvetlensége pedig azt jelenti, hogy a megfenyegetettnek a kilátásba helyezett hátrány azonnali bekövetkezésével kell számolnia.

[10] A Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is kötelezően figyelembe veendő tényállásból kitűnik, hogy a tetten ért terhelt - azért, hogy a lopott dolgot megtartva a helyszínről eltávozhasson - a biztonsági őrökkel szemben erőszakot alkalmazott: erőteljesen lökdösni, taszigálni kezdte őket. Eközben megöléssel, leszúrással fenyegetőzött, kijelentve, hogy a parkolóban van a családja, ha az őrök nem engedik el, nagyon megbánják. A biztonsági őrök számára a fenyegetés komolysága nem volt kérdéses, hiszen nem tudhatták, hogy a parkolóban várakozó családtagok hányan vannak, s rendelkeznek-e támadóeszközökkel. A tényállás szerint a sértettek éppen ebben a fenyegetésben rejlő közvetlen veszély miatt hagytak fel a terhelt visszatartásával, egyben az eltulajdonított áru visszaszerzésének megkísérlésével.

[11] Ehhez képest tehát - függetlenül a sértettek fizikai felépítésétől, s attól, hogy a terhelt kést nem vett elő - az erőszak és a közvetlen fenyegetés alkalmas volt az adott ügyben a lopott dologgal való eltávozás kikényszerítésére, ekként a terhelt cselekményének a Btk. 365. §-ának (2) bekezdésében meghatározott és az (1) bekezdés szerint büntetendő rablás bűntettekénti minősítése törvényes. Ez pedig a büntetés mértékének felülvizsgálatát is kizárja, minthogy a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más - mérlegelést nem tűrően alkalmazandó - szabályának megsértése miatt vált törvénysértővé.

[12] Ennek megfelelően a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján köteles - a felülvizsgálati indítványnak, a Be. 424. § (1) bekezdésének I. fordulata alapján tartott tanácsülésen eljárva, nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.195/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2015. év február hó 25. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t: