28/1990. (XI. 22.) AB határozat
a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt módosító 1990. évi XXXI. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelem tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság Retkes Illés kiskunfélegyházi lakosnak a társadalmi vita megszüntetéséről szóló törvény alkotmányellenességének megállapítására benyújtott indítványának tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt módosító 1990. évi XXXI. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy az 1990. évi XXXI. tv. 1. §-a, amely hatályon kívül helyezte az 1987. évi XI. tv. 33-36. §-ait és ezzel megszüntette a "társadalmi vita" intézményét, sérti az Alkotmány 2. § (2) bekezdését, tekintettel a 20. § (2) és a 19. § (1) bekezdésére.
II.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a sérelmezett jogszabályhely nem jelenti az Alkotmány 2. § (2) bekezdésének a népszuverenitás közvetlen gyakorlására vonatkozó rendelkezése megsértését. Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése azon mondatából, hogy: "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja", nem vezethető le, hogy a társadalmi vita eltörlése a közvetlen hatalomgyakorlás sérelmét jelenti. Az Alkotmány ugyanis a közvetlen hatalomgyakorlás mikéntjére részletező szabályokat nem állapít meg: a jogalkotó e fogalmat nem definiálta, azaz a közvetlen hatalomgyakorlás módozatait még példálódzóan sem sorolta fel. A társadalmi vita a közvetlen hatalomgyakorlásnak nem szükségképpeni eleme: hiánya nem egyenlő a közvetlen hatalomgyakorlás hiányával.
Hatályos jogunk szerint a közvetlen hatalomgyakorlás legfontosabb jogintézményei: az 1989. évi XVII. tv.-ben szabályozott népszavazás és népi kezdeményezés országos; a helyi önkormányzatokról szóló törvényben intézményesített helyi népszavazás pedig helyi szinten. Ez felel meg az Alkotmány említett rendelkezésének és összhangban van a modern polgári demokráciák tárgyat érintő rendelkezéseivel. A közvetlen demokrácia fogalmának szükségképpeni eleme, hogy az ezt szolgáló intézmény felett az érdekelt, azaz maga a polgár (vagy meghatározott számuk) befolyással bírjon. A jogalkotásról szóló törvény hatályon kívül helyezett 34. §-a szerint azonban a társadalmi vita kezdeményezésének joga nem az érdekelteket közvetlenül, hanem a Minisztertanácsot, a minisztert, illetve az államtitkárt, valamint a társadalmi és érdekképviseleti szervet illeti meg.
A közvetlen hatalomgyakorlás velejárója az, hogy az így született döntés a törvényhozást is köti. A társadalmi vita eredménye azonban semelyik jogalkotót sem kötötte, sőt a vita eredményének teljes megismeréséhez a vita alanyainak sem lehetősége, sem jogszabályban biztosított joga nem volt; a törvény 35. § (4) bekezdése egyszerű tájékoztatási kötelezettségről rendelkezett. A társadalmi vita emellett nem volt kikényszeríthető, mivel elmaradásához nem fűződött körét érintő törvényjavaslat" társadalmi vitáját tette kötelezővé, e megfogalmazás azonban alkalmatlan a kellően precíz jogértelmezésre, következésképpen már az is kérdéses volt, hogy melyek a vitára bocsátandó törvényjavaslatok. Mindezek alapján megállapítható, hogy az 1987. évi XI. tv.-ben intézményesített társadalmi vita nem a közvetlen demokrácia intézményeként, hanem annak pótlékaként értelmezhető. E jogintézmény az állampárti hatalmi mechanizmus részeként kapott értelmet, kiiktatása a parlamentarizmus és a jogállamiság kiépítésének folyamatával összhangban történt. A parlament tényleges funkciójának helyreállítása, a népszavazás, a népi kezdeményezés és az alkotmánybíráskodás éppen annak a demokratikus intézményrendszernek a megvalósítását szolgálja, amelynek hiányát a társadalmi vita intézményével igyekeztek pótolni.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmánynak az indítványozó által említett 19. § (1) és a 20. § (2) bekezdése, valamint a 2. § (2) bekezdése között az általa jelzett összefüggés nem áll fenn.
III.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a társadalmi vita intézményének hatályon kívül helyezése nem érintette a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 19. és 20. §-ainak hatályát. E szakaszok értelmében az állampolgárok közvetlenül, illetőleg képviseleti szerveik útján közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában,továbbá a jogszabály előkészítését végző szervek kötelesek a jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szerveket és az érdekképviseleti szerveket az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe bevonni, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.
Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 4 1. §-a értelmében a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hercegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró