BH 1978.6.243 I. Ha a tulajdonos az ingatlant a kisajátítást megelőző tíz éven belül szerezte, a szerzéskori érték figyelembe vétele az ingatlan értékelésének csupán egyik szempontja. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a szerzés a kisajátítás időpontjához képest mikor történt. Minél távolabb esik egymástól a két időpont, a szerzéskori értéknek annál kisebb a jelentősége. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a tulajdonos a szerzés óta fejtett-e ki a kisajátítással érintett területen értékemelő tevékenységet.

II. Törekedni kell arra, hogy azonos területen történt kisajátítás esetében a volt tulajdonosok arányos kártalanításban részesüljenek. [Ptk. 172. §*, 1976. évi 24. sz. tvr. 8-10., 16. §, 33/1976. (IX. 5.) MT sz. r. 13., 17. §, Pp. 3., 182. §].

Az illetékes államigazgatási hatóság az alperes kérelmére kisajátította a perbeni 1866 ?-öl kiterjedésű beltelkes szőlőgyümölcsös ingatlant. Az alperes a kisajátított területért az aranykorona 1500-szoros szorzatát, összesen 89 836 Ft-ot ajánlott fel.

Az ingatlan tulajdonosai egyenlő 1/7-1/7 arányban a felperesek voltak, akik a felajánlott kártalanítást teljes kielégítésül nem fogadták el, többletkártalanítás iránt pert indítottak. Leszállított keresetükben a kisajátított terület teljes kártalanítási értékét 840 000 Ft-ban kérték megállapítani és a felajánlott 89 836 Ft-ra tekintettel az alperest további 750 164 Ft többletkártalanítás megfizetésére kérték kötelezni.

Az első fokú bíróság két igazságügyi szakértőt hallgatott meg. A szakértők figyelemmel arra, hogy a felperesek a szóban levő ingatlant 1966. október 1-én kelt adás-vételi szerződéssel vásárolták, amelyet illetékkiszabás végett 1968-ban mutattak be, a kisajátítási határozat pedig 1976. november 2-án kelt, az ingatlant az 1976. évi 24. sz. tvr. 10. §-ának (4) bekezdésére tekintettel a 200 000 Ft-os vételárból kiindulva értékelték. Így az egyik igazságügyi szakértő 301 703 Ft-ra, a másik pedig 370 000 Ft-ra becsülte az ingatlant, de mindkét szakértő megállapította, hogy a felperesek tulajdonában visszamaradt területet kerítéssel kell ellátni és ennek költségét mindketten 35Ó0 Ft-ban jelölték meg.

Az első fokú bíróság Sz. A. igazságügyi szakértőnek az alperes által sem kifogásolt véleménye alapján a felpereseket megillető kártalanítás teljes összegét 373 500 Ft-ban állapította meg, majd ezzel szembeállította az alperes által felajánlott 89 836 Ft-ot, s a különbözetként mutatkozó 283 664 Ft és ennek 1976. december 1. napjától járó évi 5%-os kamata megfizetésére kötelezte az alperest. A perköltség tekintetében úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét.

Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek és - kereseti kérelmük értelmében - a többletkártalanítási összeg felemelését kérték 750 164 Ft-ra.

Az alperes az első fokú ítélet helyben hagyását kérte.

A felperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos annyiban, hogy a rendelkezésre álló adatok megalapozott ítélet hozatalához nem elegendők, szükséges a tényállás további tisztázása.

Az 1976. évi 24. sz. tvr. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a kisajátított ingatlanért járó kártalanítást a 9-11. §-ban meghatározott tényezők együttes mérlegelésével kell megállapítani. A 9. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a telek értékét a település jellege, a településen belüli fekvés, a rendeltetés, a megközelíthetőség, valamint a beépítési lehetőség alapján kell megállapítani.

A kártalanítás megállapítása során figyelembe kell venni a hosszabb idő - legfeljebb öt év - alatt szélesebb körben kialakult forgalmi értéket. A 10. § (4) bekezdése szerint ha a tulajdonos az ingatlant a kisajátítást megelőző 10 éven belül szerezte, a kártalanítás megállapítása során állampolgár tulajdonában álló ingatlan esetében figyelembe kell venni a szerzéskori értéket is. A szerzéskori érték meghatározásáról a 33/1976. (IX. 5.) MT sz. rendelet (R) 17. §-a tartalmaz rendelkezéseket.

Ha részkisajátítás történt, a Tvr. 16. §-át, továbbá az R. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontját kell alkalmazni, figyelemmel a PK 24. sz. állásfoglalásban adott iránymutatásra. Közös tulajdonban álló ingatlan esetén vizsgálni kell az R. 13. §-ában foglalt feltételek fennállását is.

A per eddigi adatai szerint a felperesek a szóban levő ingatlant a szerződés szerint 1966. október 1-én vásárolták, bár van a perben olyan adat is, hogy az ingatlan adásvételével kapcsolatban már 1966. augusztus 1-én 65 000 Ft-ot letétbe helyeztek az ügyvédi munkaközösségnél.

Az idézett R. 17. §-ának (4) bekezdése értelmében a szerzés időpontjaként az illetékkötelezettség keletkezésének időpontját kell figyelembe venni. Ennek tisztázására a szükséges bizonyítást az eladók, a szomszédok tanúkénti meghallgatásával, illetőleg az eljárt ügyvédi munkaközösség megkeresése útján vagy egyéb módon kell lefolytatni.