ÍH 2022.21 UTAZÁSI SZERZŐDÉS - PANDÉMIA - LEHETETLENÜLÉS

Az utazási szerződés pandémia miatti lehetetlenülése kapcsán értékelendő körülmények. [472/2017. (XII.28.) Korm.sz. rendelet 21. §; 2020. évi LVIII. törvény 87. §; 2013. évi V. törvény 6:179. §]

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a perben nem álló R. Cs. - a továbbiakban utazó - a felperessel 2020. február 17-én a "Repülj és vezess! - Skócia" fantázianevű utazási csomagra kötött utazási szerződést 1.970.700.- Ft díj ellenében, melyből a szerződés megkötésekor a 800.000.- Ft-ot előleg címén megfizetett. A teljes összeg 1.916.000,- Ft összegű részvételi díjból, 28.740,- Ft összegű útlemondási biztosítási díjból, valamint 25.960,- Ft összegű betegség-baleset és poggyász biztosítási díjból állt. Az utazási szerződés 9. pontja szerint amennyiben az utazó az utazás előtt eláll a szerződéstől, úgy a felperes bánatpénz címén jogosult a részvételi díj - a lemondás és a szerződésszerű indulás közötti napok számától függően - meghatározott százalékát megtartani. A felperes az utazót arról is tájékoztatta a szerződésben, hogy a repülőjegyek ára az utazó felmondása esetén nem kerül visszatérítésre.

2020. március 24-én az utazó azt a tájékoztatást kapta a felperes alkalmazottjától, hogy egy esetleges lemondás esetén nyár elejéig nem kell magasabb kötbért fizetni, mint márciusban. A felperes 2020. július 7-én megküldte utazó részére az utazási szerződés szerinti teljes tartozásból fennmaradt összegről a számláját. Az utazó 2020. július 8-án - a koronavírus terjedése miatti bizonytalan skóciai helyzetre tekintettel - felmondta a felperessel kötött utazási szerződést, amit a felperes tudomásul vett. Az utazó felmondásában tájékoztatást kért a felmondás menetéről és annak következményeiről, s kérte az utazás más időpontra történő átfoglalását.

Felperes a 2020. július 13-án küldött válaszában arról tájékoztatta utazót, hogy a 30%-os kötbértől (mindösszesen: 603.540,- Ft összegtől) eltekinteni nem tud, azonban a befizetett előleg és a kötbér különbözetét (196.460,- Ft-ot) - amennyiben utazó nem kívánja utazási utalványra átváltani - visszatéríti. E 196.460,- Ft-ot a felperes az utazó részére 2020. augusztus 11-én vissza is utalta.

Az utazó 2020. augusztus 11-én fogyasztói jogvita rendezése tárgyában az alperes előtt eljárást kezdeményezett, arra hivatkozva, hogy hiába kérte az általa befizetett összeg más időpontra vagy utazásra történő átfoglalását, a felperes semmilyen lehetőséget nem ajánlott fel. Nem fogadta el, hogy felperes ragaszkodik a bánatpénzhez, tekintettel arra, hogy a felmondáskori körülmények nem voltak azonosak a szerződéskötéskori körülményekkel. Kérte az utazás összegének későbbi - ugyanilyen vagy hasonló tartalmú utazásra történő - felhasználását, illetve ennek hiányában a befizetett pénz visszatérítését. Felperes a 2020. augusztus 28-án tájékoztatta alperest, hogy döntését nem kívánja kötelezésként elfogadni, de várja az állásfoglalását.

Az alperes a 2020. november 04. napján kelt ajánlásában kötelezte a felperest, hogy a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény - a továbbiakban: Ám.tv. - 87.§ (9) bekezdése alapján 15 napon belül állítson ki az utazó részére 603.540.- Ft összegű utazási utalványt. Ajánlása indokolásában a szerződés felmondására vonatkozó jogszabályi rendelkezések mellett a szerződés lehetetlenülésével kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket is felhívta. Utalt arra, hogy az utazó felmondására a koronavírus járvány miatt került sor. Az Ámtv. 87.§ (1) bekezdése alapján bánatpénz megfizetése nélkül jogosult volt az utazó felmondani a szerződést, a felperes ebben az esetben utazási utalványt ajánlhat fel. A szerződés egésze vonatkozásában lényeges körülményként értékelte, hogy a szerződés felmondásának időpontjában fennálló állapot szerint - amennyiben az utazó a felperes szolgáltatásait igénybe veszi - a szerződéskötés időpontjában még nem ismert járványügyi intézkedések olyan plusz kötelezettségeket róttak volna az utazóra, ami a szerződés teljesítését nagy mértékben befolyásolta.

A felperes keresetében a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. - a továbbiakban Fgy.tv. - 34. § (3) bekezdés a) pontja alapján ("a tanács eljárása nem felelt meg az Fgy.tv. rendelkezéseinek") illetve az Fgy.tv. 34. § (4) bekezdése alapján ("az ajánlás tartalma nem felel meg a jogszabályoknak") kérte az ajánlás hatályon kívül helyezését.

Arra hivatkozott, hogy az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatás együttesre vonatkozó szerződésekről szóló 472/2017.(XII.28.) Korm. rendelet - a továbbiakban Utazási Kormányrendelet - 21. § (3) bekezdése szerint az utazási csomagra vonatkozó szerződés csak azon kettős feltétel teljesülése esetén mondható fel a bánatpénz fizetése nélkül, amennyiben a célállomás, vagy annak közvetlen környezete a külgazdasági és külügyminisztérium által működtetett honlap - a továbbiakban minisztériumi honlap - I. jelű - "Nem javasolja az utazást az alábbi országokba és térségekbe" - listájára felvételre kerül és olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, melyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utazók célállomásra való szállítását.

Az utazó felmondása időpontjában az Egyesült Királyság nem szerepelt a minisztériumi I. listán, csak a felmondást követően hatályba lépett a járványügyi készültség időszak utazási korlátozásairól szóló 341/2020.(VII.12.) Korm. rendelet alapján került fel a II. jelű - "Fokozott biztonsági kockázatot rejtő országok és térségek" - megnevezésű listára. A bánatpénz alóli mentesülést biztosító jogszabályi feltételek teljesülése hiányában az utazó felmondása az Utazási Kormányrendelet 21. § (1) bekezdése szerinti felmondásnak minősül, s arra az Ám.tv. 87. §-ában foglaltak nem irányadók, így az alperes is tévesen kötelezte az Ám.tv. 87. § (9) bekezdése alapján őt utalvány kiállítására

Amiatt is jogszabálysértő az ajánlás, mert az tévesen hivatkozik arra, hogy a felmondás időpontjában csak karantén kötelezettség felvállalásával tudott volna beutazni a célállomásra a felperes, mert az általa csatolt okiratok azt is igazolják, hogy a karanténkötelezettség eltörlésre került a felmondás előtt. Önmagában a karanténkötelezettség nem alapozza meg az Utazási Kormányrendelet 21. § (3) bekezdése szerinti felmondást. Nem vitásan megjelölte az utazó a felmondásában azt is, hogy elutazása esetére munkáltatója jogkövetkezményeket helyezett kilátásba, ezt azonban egyrészt semmivel nem támasztotta alá, másrészt - ha történt is ilyen - az sem alapozza meg meg bánatpénz alóli mentesülést. Jogsértő az ajánlás amiatt is, mert hivatkozik a csak a felmondást követően hatályba lépett a járványügyi készültség időszak utazási korlátozásairól szóló 341/2020.(VII.12.) Korm. rendeletben foglaltakra is. Az utalvány összegét is tévesen határozta meg az alperes, mert az útlemondási biztosítás díját nem köteles visszatéríteni.