BH 2014.1.13 A szerződés egyetemleges kötelezettjeit a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeként alkalmazott eredeti állapot helyreállítása során is egyetemlegesen kell kötelezni a kapott szolgáltatás visszaadására [Ptk. 237. §, 337. §].

A felperes és az I. r. alperes jogelődje, K. L. élettársak voltak. Együtt éltek a felperes ingatlanában, amelyre az I. r. alperes jogelődje haszonélvezeti jogot szerzett. Az I. r. alperes jogelődjét a bíróság 2001. július 24-től cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A felperes bíróság általi cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésére pedig 2006. július 28-ától került sor. A felperes már ezt megelőzően is hosszabb ideje idült téveszmékkel és érzékcsalódásokkal jellemzett tudathasadásos elmezavarban szenvedett.

A felperes és az I. r. alperes jogelődje 2005. augusztus 11. napján hitelszerződést kötött a II. r. alperes pénzintézettel, amelyben mindketten hitelfelvevőként szerepeltek. Ezen túlmenően a felperes zálogkötelezettként is feltüntetésre került, mert a kölcsön fedezete a tulajdonában álló ingatlan volt. A kölcsön folyósítására 2005. augusztus 29. napján került sor 1 996 000 forint összegben. Az összeget K. L.-nak a II. r. alperesnél vezetett számlájára utalták át, amelyre vonatkozóan a felperes mint meghatalmazott is eljárhatott. A kölcsönből 1 000 000 forint innen a felperes OTP számlájára került átutalásra. A hitelből kifizették továbbá a felek a hitelközvetítő sikerdíját, valamint a felperesi ingatlan elmaradt kommunális adóját és késedelmi pótlékát. A teljes kölcsönösszegből az I. r. alperes jogelődje 70 775 forintot fizetett vissza a banknak a 2005. december 8. napján bekövetkezett haláláig.

Az I. r. alperes néhai K. L. fia és törvényes örököse.

A felperes keresetében kérte a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását. A Ptk. 215. § (1) és (2) bekezdése alapján hivatkozott arra, hogy élettársa cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állt a szerződéskötéskor, de a felperes is cselekvőképtelen állapotban volt annak ellenére, hogy akkor nem volt még gondnokság alá helyezve. Kérte a semmisség jogkövetkezményeként az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 62. és 63. §-a alapján a felperes ingatlanán fennálló jelzálogjog törlését. Álláspontja szerint a felvett összeg visszafizetésére a felperest nem lehet kötelezni, mert annak folyósítása K. L. számlájára történt meg és azt nevezett saját céljaira használta fel. A felperes részére átutalt 1 000 000 forint nem a kölcsön megosztását jelentette, hanem K. L. ezzel korábbi tartozását törlesztette a felperes felé.

Az I. r. alperes a keresetet elismerte, kérte azonban figyelembe venni, hogy a kölcsönt a felperessel közösen használta fel a jogelődje.

A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan az eredeti állapot helyreállítása esetére a még vissza nem fizetett tőke forint összegére és annak a Ptk. 301. §-a szerinti kamatai megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen a felperest és az I. r. alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes, a II. r. alperes és K. L. között 2005. augusztus 11. napján megkötött szerződés érvénytelen. Ugyanakkor elrendelte, hogy a felperes és az I. r. alperes 15 napon belül fizessen meg egyetemlegesen a II. r. alperesnek 1 925 225 forint tőkét és ennek 2005. augusztus 29. napjától járó törvényes késedelmi kamatát. Megállapította, hogy az I. r. alperes felelőssége a hagyatéki vagyon erejéig áll fenn. Az elsőfokú bíróság rendelkezett továbbá a felperes ingatlanát terhelő, a II. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog törléséről.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a szerződéskötéskor nem csak az I. r. alperes jogelődjének, hanem a felperesnek is hiányzott az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, erre tekintettel a Ptk. 215. §-a alapján az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni és a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállításának van helye, amelynek során a kapott szolgáltatásokat vissza kell szolgáltatni. A hitelfelvevők egyetemleges kötelezettek voltak, így a visszafizetés körében is egyetemlegesség terheli őket, illetve a jogutódjukat. Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az I. r. alperes jogelődje egyedül használta fel a felvett hitelt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes és a felperes nyújtott be fellebbezés. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes, az I. r. alperes és a II. r. alperes között érvénytelen szerződés jött létre. Az akarathiba miatti érvénytelenségnek azonban a felperes állításával szemben nem az a jogkövetkezménye, hogy nem jöhet létre egyetemleges kötelezettség a szolgáltatások visszaadására, hanem az érvénytelenség jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása, melynek során az érvénytelen szerződésben foglalt kötelezettségvállalásból kell kiindulni.

A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően változtassa meg és mellőzze a felperes kötelezését az 1 925 225 forint és kamatai visszafizetésére az eredeti állapot helyreállítása címén.

A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta alaposnak, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A jogerős ítélet helyesen utal arra, hogy az I. r. alperes jogelődjének korlátozott cselekvőképessége az egész szerződés semmisségét eredményezi, hiszen a felek az érvénytelen rész nélkül a szerződést nem kötötték volna meg. Tehát a szerződés a felperes és a II. r. alperes relációjában is semmis, függetlenül a felperes cselekvőképességétől.

A felperes felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy az egyetemlegesség nem alapulhat érvénytelen szerződésen, miután az érvénytelen szerződéshez joghatály nem fűződik.

Ezzel kapcsolatban is jogszerű a jogerős ítéletben foglalt azon megállapítás miszerint a bíróságnak az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek levonása során a szerződésben vállalt kötelezettségekből kell kiindulnia. Az eredeti állapot helyreállítása értelemszerűen azt jelenti, hogy a kötelezettek azt a szolgáltatást és abban a formában adják vissza, amilyen formában azt kapták. A felperes és az I. r. alperes jogelődje egyetemleges kötelezettségvállalással vette fel a kölcsönt, így a felperes és az I. r. alperes mint jogutód ugyanilyen formában köteles visszafizetni a II. r. alperesnek az összeget. A tőke és a kamatok megítélése körében a bíróság a kérelemhez kötöttség elve alapján annak az összegnek és kamatainak megfizetésére kötelezte a felperest és az I. r. alperest egyetemlegesen, amelyet a II. r. alperes érvényesített. Az eljáró bíróságok ebben a körben figyelembe vették a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. és 7. pontjában foglaltakat, így bár az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásáról a bíróság csak erre irányuló kereseti kérelem alapján dönthet, a felperesnek az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresete az alperes ellenkérelme és viszontkeresete hiányában is megalapozza a bíróságnak azt a kötelezettségét, hogy döntsön az alperesnek visszajáró szolgáltatásról. Az eljárt bíróságok az eredeti állapot helyreállíthatóságának egységessége folytán az ellenkérelem alapján hozták meg döntésüket, hiszen a felperes által a keresetben érvényesített, a jelzálogjog törlésére irányuló igény teljesítésére sem kerülhetett volna sor anélkül, hogy a bíróság a még nem törlesztett kölcsönösszeg visszafizetésére ne kötelezze a hitelfelvevőket.