BH 2009.1.31 A bíróság által megismételni rendelt új eljárás eredményeként hozott határozatot támadó perben a korábbi közigazgatási határozattal szemben újabb jogszerűségi kifogások nem hozhatók fel [1952. évi III. tv. 229. §; 2004. évi CXL. tv. 111. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék K.34818/2006/8., Kúria Kfv.37359/2007/8. (*BH 2009.1.31*)

***********

Az elsőfokú hatóság 2004. augusztus 5-én építési engedélyt adott ki K. I. ütem közösségi műsor- és jeltovábbító rendszer (KMJR) építésére, majd 2004. augusztus 31-én e határozatát visszavonta, a visszavonást tartalmazó határozatot pedig az alperes 2004. október 28-án kelt határozatával megsemmisítette.

A 2004. október 23-án kelt határozatával az elsőfokú hatóság a felperest 5 159 129 Ft bírsággal sújtotta, mert a felperes az építési engedélyezés lezárta előtt megkezdte a II. ütem KMJR építését.

A határozat indokolása szerint a hálózat K. községben 90%-ban megépült, a SZ. Kft. kivitelezésé­ben.

A felperes fellebbezéssel élt a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2005. január 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Ezen határozatok ellen a felperes által benyújtott keresetet a megyei bíróság alaposnak értékelte, és a ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte.

A megismételt eljárásban az alperes az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a bírság összegét 4 751 458 Ft-ra csökkentette, figyelemmel a megyei bíróságon beszerzett igazságügyi szakvéleményben foglal­takra.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy nem a felperes épített, hanem a SZ. Kft., mégpedig anélkül, hogy erre szerződés lett volna; a felperes csak a terveket adta át.

Hivatkozott arra, hogy az alperesi hatóságtól telefonon közölték, hogy a kábeleket nem kell leszerelni, hanem célszerű megegyezni a felperesnek a SZ. Kft.-vel.

A felperes álláspontja szerint a jogalkotó szándéka nem lehetett az, hogy a teljes beruházási költség után bírságot kelljen kiszabni; különös tekintettel arra, hogy az építésügyi hatóság később megadta az engedélyt.

Pontosított keresetében előadta, hogy az elsőfokú hatóság 2004. augusztus 5-én kelt - építést engedélyező - határozata a határozattal szembeni fellebbezés elutasítása miatt 2004. augusztus 5-én emelkedett jogerőre. Ebből adódóan az elsőfokú hatóság 2004. szeptember 23-án végzett helyszíni ellenőrzése során nem tehetett volna megállapítást arra nézve, hogy a kivitelezés 2004. augusztus 5. előtt is az építési engedélyben foglalt előírások megsértésével történt.

A per első tárgyalásán a felperes a jogorvoslati jog sérelmét is megjelölte azzal összefüggésben, hogy a megismételt eljárást nem az alperes elsőfokú hatósága folytatta le. Előadta, hogy 2004 őszén a költségek kb. 20-30%-a jelenhetett meg csak ténylegesen a megvalósult építkezésen, vagyis az alperes nem tisztázta azt, hogy 2004. október 28-áig mennyi volt pontosan az a költség, amit a 29/1999. (X. 6.) KHVM rendelet (a továbbiakban: KHVM rendelet) 24. §-a alapján figyelembe lehetett venni.

Sérelmezte a felperes, hogy az alperes megsértette a célhoz kötöttség, közérdeknek való megfelelés, és a jóhiszeműség alapelveit és kiemelte, hogy közérdek-sérelem nem történt.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és azt elutasította.

Ítéletének indokolásában elsődlegesen kifejtette, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 171. § (1) bekezdésére figyelemmel megállapítható, hogy a megismételt eljárásra 2005. november 1. napját követően - függetlenül attól, hogy korábban az Áe., vagy a Ket. alapján járt el a hatóság - a Ket. szabályait kell alkalmazni; e tekintetben tehát az alperesi határozat törvényes.

A Ket. 111. § (3) bekezdésére hivatkozással leszögezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a megismételt eljárás során hozott döntéssel szemben kezdeményezett perben nem sérelmezheti alappal a jogorvoslati fórumrendszernek a bíróság ítéletével szükségképpen összefüggő alakulását.

Hivatkozott az elsőfokú bíróság a Pp. 229. § (1) bekezdésére és kifejtette, hogy a felperes vitatta a bírság jogalapját. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság - az alperessel egyetértve - a Ket. 111. § (3) bekezdése alapján utalt arra, hogy a megyei bíróság ítéletének indokolásában a bírság jogalapja tekintetében határozottan akként foglalt állást, hogy a felperes - mint építtető - a perbeli tényállás mellett bírságolható; e tekintetben tehát a Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogerő beállott.

Megállapította azt is a bíróság, hogy a megyei bíróság - azáltal, hogy a perben igazságügyi szakértőt rendelt ki - abban a kérdésben is állást foglalt, hogy a KHVM rendelet 24. § (3) bekezdés a) pontja alapján mi minősül tényleges kivitelezési költségnek.

Az ítélet indokolásából megállapítható, hogy a szakértői véleményt sem az alperes, sem pedig a felperes nem vitatta.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tehát a megyei bíróság ítéletének indokolásában az összegszerűség vonatkozásában tett megállapítás az alperest szintén kötötte, attól törvényesen eltérnie nem lehetett.

Megjegyezte a bíróság ezzel kapcsolatban, hogy a megyei bíróság - a szakvéleményben foglalt pontos összegszerűség ellenére - az alperes határozatát azért helyezte hatályon kívül, mert a bíróságnak azon hírközlési tárgyú ügyekben, amelyekben a közigazgatási eljárás kétfokú, nincsen megváltoztatási jogköre.

A megyei bíróság tehát a perben lefolytatott bizonyítási eljárás során lényegében meghatározta azt a pontos összegszerűséget a szakvéleményre utalva, amelyet az alperesnek a megismételt eljárásban figyelembe kellett vennie.

Az elsőfokú bíróság ezért - jelen per keretein belül - nem tartotta értékelhetőnek azon felperesi előadást sem, amely arra vonatkozott, hogy az elsőfokú hatóság a bírság összegének meghatározása körében az I., vagy II. ütem készültségét vette-e figyelembe. Hasonlóan az ellenőrzésről való tájékoztatás kapcsán tett felperesi előadás vizsgálatára is, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság előtt folyt perben nyílt csak lehetőség.

Nem osztotta az elsőfokú bíróság a felperes azon álláspontját sem, amely szerint az építési engedélyezésről szóló elsőfokú határozat 2004. augusztus 5-én jogerőre emelkedett. E tekintetben az elsőfokú bíróság csak utalt az Áe. 77. § (3) bekezdésére, azzal, hogy e szempont részletesebb értékelése is a megyei bíróságon folyamatban volt perben lett volna lehetséges.

Az elsőfokú bíróság összességében megállapította, hogy az alperes által megismételt eljárásban nem voltak a felperes által eljárási szabálysértésként megjelölt hibák. A bírság jogalapja, valamint összegszerűsége vonatkozásában alapvetően azért volt megalapozatlan a kereset, mert e tekintetben a megyei bíróság jogerős ítéletében már állást foglalt, attól az alperesnek törvényesen eltérnie a Ket. 111. § (3) bekezdése alapján - figyelemmel a Pp. 229. § (1) bekezdésére is - nem lehetett.