BH 2009.2.59 A munkaviszony megszüntetésekor kiadandó iratok hiánya, illetve nem megfelelő tartalma a munkáltató kártérítési felelősségét megalapozhatja [Mt. 174. §].

A felperes nem vagyoni kártérítésként 2 000 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem adta ki, illetve hibásan, nem megfelelően kitöltve adta ki a munkaviszonya megszüntetéskor a szükséges igazolásokat, így iratok hiányában nem tudták alkalmazni, nem tudott elhelyezkedni.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2003. december 18-án rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, a munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest - egyebek mellett - kártérítés megfizetésére. A másodfokú bíróság ítéletével akként változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy az alperest további 200 000 forint kártérítés és kamata megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos okiratok oly módon kiadására, mely szerint a megszüntetés jogcíme munkavállalói rendkívüli felmondás, az időpontja 2003. december 18-a. Az ítélet indokolása szerint a szükséges igazolásokat ekkor kellett volna kiadni, ehelyett arra két hónappal később, 2004. február 28-án került sor, ezért az alperes köteles volt kártérítést fizetni.

A felperes jelen keresetében azért igényelt nem vagyoni kártérítést, mivel álláspontja szerint az alperes nem adta ki az igazolásait, illetve változatlanul hibás tartalommal adta ki azokat, amely miatt nem tudott elhelyezkedni.

A munkaügyi bíróság szerint a felperes igénye tartalmát tekintve nem felelt meg a nem vagyoni kártérítés iránti követelés feltételeinek, hanem az igény valójában az Mt. 174. § (1) bekezdése szerinti kártérítési követelés. Ennek tárgyában a korábbi jogerős ítélet rendelkezett, a felperes részére a szükséges iratok kiadásra kerültek, a felperes így már el tudott volna helyezkedni, amire a korábbi jogerős ítélet is hivatkozott.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes kereseti igénye tartalmában vagyoni kárigénynek minősült, ennek tárgyában pedig a korábbi jogerős ítéletben már döntés született (ítélt dolog).

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet téves tényálláson alapul. A keresete nem az iratok kiadása hiányára, hanem a kiadott iratok meg nem felelőségére, az ennek következtében előállt kárra vonatkozott, ezért az ítélt dologra hivatkozás alaptalan. A hibás iratok miatt nem tudott elhelyezkedni, mivel csak a hibátlanul kiállított iratok felelnek meg az Mt. 97. §-ának. A felperes szerint mindezek miatt "individuális szabadsághoz való joga" sérült.