KMKv 2014.6 A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának 6/2014. (X. 13.) KMK véleménye

a munkavállalói költségkedvezmény egyes kérdéseiről

A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 27. § (1) bekezdése alapján az egységes ítélkezési gyakorlat előmozdítása érdekében a következő

k o l l é g i u m i v é l e m é n y t

alkotta:

A Pp. 358/B. §-ában biztosított munkavállalói költségkedvezményre való jogosultság kizárja a Pp. 85. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt azon szabály alkalmazhatóságát, miszerint ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül hivatalból elutasítja, költségmentesség nem engedélyezhető.

I n d o k o l á s

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 85. § (2) bekezdésének a) pontja 2014. január 1-jétől hatályos rendelkezése szerint ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása - nem peres eljárás esetén érdemi vizsgálat - nélkül hivatalból elutasítja, költségmentesség nem engedélyezhető.

E rendelkezést bevezető, az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról kiadott 2013. évi CC. tv. 252. §-ához fűzött indokolás szerint a jogalkotónak az volt a célja, hogy az eljárás lefolytatására alkalmas beadványok előterjesztését, a bíróságok adminisztratív leterheltségének csökkentését, és az eljárások ésszerű határidőn belüli befejezését segítse elő. Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 58. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt 10 % mérsékelt illeték lerovása alóli költségmentesség engedélyezése érdekében ne kelljen tehát akkor vizsgálatot folytatni, amikor a bíróságra benyújtott beadvány érdemi elbírálásra alkalmatlan.

E rendelkezésnek a Pp. 358/B. §-ában foglalt munkavállalói költségkedvezmény esetén történő alkalmazhatósága kérdésében az egyes regionális közigazgatási és munkaügyi kollégiumok, valamint a Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete szakmai tanácskozása, és a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása is eltérően foglalt állást.

A munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perben a munkavállalót megillető teljes költségmentességre vonatkozó szabályokat önállóan tartalmazza a különleges eljárások között a Pp. XXIII. fejezetében található 2010. január 1-jével 359/A. §-ként hatályba lépett, jelenleg 358/B. §, és a Pp. 395. § (4) bekezdés j) pontjában adott felhatalmazás alapján a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rendelet). A munkavállalói költségkedvezményre vonatkozó szabályozás tehát a Pp. rendszerében történő elhelyezkedésére tekintettel az általános szabályokhoz képest egy különös, speciális jogintézmény, arra a Pp. 84. §-ának (3) bekezdésében és 88. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott, a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásokban című 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) II. fejezetének a költségmentesség engedélyezésére és megvonására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, a munkavállalói költségkedvezményre a jogszabályi feltételek fennállása esetén a munkavállaló alanyi jogot szerez.

Azt, hogy két eltérő jogintézményről van szó, a Pp. felhatalmazási rendelkezésén túl az is igazolja, hogy egymástól függetlenül alkalmazhatóak. Amennyiben a munkavállaló az IRM rendelet 1. § a), b), c) pontjában meghatározott időpontban az azokat megelőző második év nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének kétszeresét meghaladó átlagkeresettel (távolléti díjjal) rendelkezett, így a munkavállalói költségkedvezmény nem illette meg, de utóbb a jövedelmi és vagyoni viszonyaiban bekövetkezett változás folytán a Kmr. 6. §. (1), (2) bekezdéseiben foglalt feltételeknek megfelel, amennyiben a bíróság engedélyezi, jogosult a személyes költségmentességre.

E két jogintézmény különbözőségét igazolja az is, hogy a Pp. 85. § (2) bekezdés a) pontja a költségmentesség engedélyezésének tilalmáról szól, a munkavállalói költségkedvezményt azonban a bíróság megállapítja [IRM rendelet 2. § (1) bekezdés], szemben a Kmr. 6. § (1), (2) bekezdéseivel, amelyek szerint a költségmentességet engedélyezi.

A Pp. 85. § (2) bekezdés a) pontjában használt "engedélyezés" szónak azért is van jelentősége, mert a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultság megállapítására hivatalból kerül sor (Pp. 358/B. § utolsó mondat), míg a költségmentesség a felet kérelmére illeti meg [Pp. 84. § (1) bekezdés első mondat].

A munkavállalói költségkedvezmény a jogosultság megállapítása esetén a munkavállalót a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjedően a keresetlevél előterjesztésétől kezdve illeti meg. A jogosultságot a per későbbi szakaszában is a keresetlevél benyújtására visszamenőleges hatállyal kell megállapítani (lásd:2/2013. április 8. KMK vélemény I. c pontjához fűzött indokolás utolsó mondata). E rendelkezésekhez képest a Kmr. 8. §-a eltérően szól, amikor a személyes költségmentesség felülvizsgálata és megvonása kötelező eseteit sorolja fel, köztük a jogosultság évente történő felülvizsgálatát előírva, továbbá a költségmentesség az eljárás megindítását követő engedélyezése esetén főszabályként csak az azt követő perszakaszra terjed ki [Kmr. 5. § (5) bekezdés].

Ezen eltérő szabályozással valósítja meg a jogalkotó a munkavállalói költségkedvezmény bevezetésével elérni kívánt célt: a munkaügyi perek tárgyi költségmentességének megszűnése ellenére a munkavállalók igényérvényesítésének megkönnyítését. E cél megmutatkozik azon összeghatár jogszabályi meghatározásánál is, amelyre a jogosultság alapítható (az IRM rendelet 1. § alapján ez az irányadó nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset kétszerese). Ezzel szemben a teljes (személyes) költségmentesség a fél számára kivételesen [Pp. 84. § (2) bekezdés], a jövedelmi (a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét meg nem haladó egy főre jutó jövedelem), a vagyoni és a szociális helyzetére tekintettel engedélyezhető [Kmr. 6. § (1), (2) bekezdés].

Mindezen rendelkezésekből levonható azon következtetés, hogy a munkavállalói költségkedvezmény az általános, a Pp. 84. §-ban felsorolt költségkedvezményekhez képest speciális jogintézmény, amely csak tartalmában felel meg az ún. teljes személyes költségmentességnek, a Pp. 84. § (1) bekezdés a), b), c) és d) pontjában felsorolt kedvezményeket foglalja magában.

A Pp. 349. § (1) bekezdésének értelmében a I. - XIV. fejezet rendelkezéseit a XXIII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. általános szabályai között szereplő költségmentesség (84. §), és a különleges eljárási szabályok között nevesített speciális jogintézmény, a munkavállalói költségkedvezmény (358/B. §) tehát nem azonos jogintézmények, így a részletszabályaik kölcsönös alkalmazására kifejezett jogszabályi rendelkezések hiányában nincs lehetőség. A Pp. 85. § (2) bekezdés a) pontja a költségmentesség jogintézményét nevesíti, azonban a munkavállalói költségkedvezményt a fentiek szerint a Pp. 358/B. § és az IRM rendelet teljes körűen - így a jogosultság megállapítására vonatkozó előírásokat is - szabályozza.

A speciális törvényi rendelkezés, a Pp. 358/B. §-a értelmében a felet a munkavállalói költségkedvezmény alapján - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a keresetlevél előterjesztésétől kezdve illeti meg, ebből következően a hiányosan benyújtott (esetleg a Pp. 130. § alapján elutasított) keresetlevél esetében is. Ezt az értelmezést támasztja alá azon rendelkezés is, miszerint a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultság hivatalból történő megállapítása érdekében az átlagkeresete (távolléti díja) igazolására a munkavállalót fel kell hívni, és csak a hiánypótlási felhívás eredménytelensége esetén lehet megállapítani a jogosultság hiányát [IRM rendelet 3. § (1) bekezdés]. Az IRM rendelet ugyanis rögzíti, hogy a jogosultság megállapításához szükséges kereseti adatokat a keresetlevélben kell igazolni.( A Pp. 121. § (1) bekezdése ilyen előírást a személyes költségmentesség esetén nem tartalmaz.) Miután az IRM rendelet a keresetlevélnek a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultság igazolásával kapcsolatos hiányosságai esetén az irányadó eljárást kifejezetten és kötelezően előírja, ezért sem lehet a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultság esetén a Pp. 85. § (2) bekezdés a) pontját alkalmazni. A munkavállalói költségkedvezményre való jogosultság megállapíthatósága hiányában azonban ez a törvényi rendelkezés irányadó a munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perekben is.