3293/2014. (XI. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Pk.IV.25.892/2014/4. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2014. október 30-án alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Győri Ítélőtáblánál (a továbbiakban: ítélőtábla) az Alkotmánybírósághoz címezve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján.
[2] 2. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az indítványozó a Borgátai Helyi Választási Bizottságnak a választás eredményét megállapító határozata ellen fellebbezést nyújtott be. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az önkormányzati választások kiírásának napján a község állandó lakosainak száma 118 fő volt, a választások kiírását követően 65 személy jelentkezett be állandó lakcímre a községbe, velük együtt a választás napján az állandó lakcímmel rendelkezők száma 183 fő volt. A bejelentkezettek a községben lakástulajdonnal nem rendelkeznek, jelentős számban külföldi állampolgárok, életvitelszerűen sem korábban, sem jelenleg nem élnek Borgátán, bejelentkezésük célja kizárólag a szavazáson való részvételi jog biztosítása volt.
[3] A Vas Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) az 50/2014. (X. 15.) számú határozatával a kérelmező fellebbezését elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a TVB-nek nem áll módjában a választás előkészítését vizsgálni és nyomozati munkát igénylő bizonyítást lefolytatni. Utalt arra, hogy a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben nem állapítható meg, hogy a sérelmezetten bejelentkezők kire adták le szavazatukat. A TVB leszögezte, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) rendelkezéseinek betartatása kívül esik a hatáskörén, az nem a választási eljárás keretében vizsgálandó.
[4] A TVB határozata ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve a határozat megváltoztatását és a választási eredmény teljes körű megsemmisítését. Megítélése szerint tévesen foglalt állást a TVB akként, hogy a bejelentkezések jogszerűségének vizsgálata kívül esik a hatáskörén. A választás eredményét ugyanis érvénytelenné teszi, hogy a bejelentkezettek szinte kivétel nélkül részt vettek a szavazáson, így a kistelepüléshez mérten a fiktív állandó lakcímmel rendelkezők oly mértékben és arányban befolyásolták a választás eredményét, amely érvénytelenné teszi azt, függetlenül a született eredménytől.
[5] A felülvizsgálati kérelem alapján eljárva az ítélőtábla végzésével helybenhagyta a TVB határozatát. A végzés indokolásában az ítélőtábla rámutatott, hogy az Nytv. 5. § (2) bekezdése által a lakóhely fogalmával szemben felállított követelmények vizsgálata nem a választási szervek, illetve a bíróság választási eljárással kapcsolatos hatáskörébe tartozik. A bejelentett lakcímadat valótlanságának vizsgálatára, ennek esetén az érvénytelenségnek a megállapítására az Nytv. 26. § (5a) bekezdése szerint a bejelentett lakcím szerint illetékes járási hivatal - közigazgatási eljárás keretében - rendelkezik hatáskörrel. Az Nytv. 3. § (1) bekezdése szerinti közhiteles hatósági nyilvántartás adatainak felülvizsgálatára a választási szerveknek, illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálására jogosult bíróságnak a választási eljárással kapcsolatosan nincs eljárásjogi lehetősége.
[6] 3. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó szerint az ítélőtábla döntése sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) és (5) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését, a 28. cikket és a 35. cikk (1) bekezdését. Indokolása szerint az ítélőtábla ugyan érdemben döntött felülvizsgálati kérelméről, azonban a kérelmet jogkörének hiányára hivatkozással formális okokból utasította el. Az ítélőtábla döntésében nem vizsgálta a választási alapelvek érvényesülését sem, és a döntést magától elhárította. Az indítványozó egyebekben az ítélőtábla Nytv.-vel összefüggő jogszabály-értelmező tevékenységét vitatta.
[7] 4. Az alkotmányjogi panaszra a jelen ügyben - bizonyos kivételekkel - az Abtv. rendelkezései irányadók, vagyis az Alkotmánybíróság csak annyiban része a választási eljárásnak, amennyiben Alaptörvényben biztosított jogok sérelméről van szó, rendes bíróság döntését követően.
[8] 5. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság tartalmi feltételeinek nem felel meg.
[9] 5.1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés kimondja, hogy a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[10] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[11] 5.2. Az indítványozó nemcsak alapvető jogok, hanem az Alaptörvény más szabályai sérelmére is hivatkozott az alkotmányjogi panaszban: a 28. cikkre és a 35. cikkre. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz vizsgálatának e körben nem lehet helye, mivel azt csak az Alaptörvényben biztosított jogra lehet alapítani.
[12] 5.3. A felhívott alapjogokkal [Alaptörvény XXIII. cikk (1) és (5) bekezdés, XXVIII. cikk (7) bekezdés] összefüggésben pedig az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolással állításait nem támasztotta alá, hanem kizárólag az ítélőtábla eljárását és jogértelmezését kifogásolta.
[13] Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban utal állandó gyakorlatára, amely szerint az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]). Az Alkotmánybíróságnak tehát az ítélőtábla olyan törvényértelmezésének felülvizsgálatára nincs lehetősége, amely alkotmányjogi kérdést egyúttal nem vet fel (lásd 3097/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [15]).
[14] 6. Mindezekre figyelemmel az indítványozó panasza alapján megállapítható, hogy a panaszban megjelölt aggályok az ítélőtábla döntése érdemét érintően nem tartalmaznak kifejezetten olyan érvelést, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatát alapozná meg.
[15] Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2014. november 4.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1794/2014.