32013D0665[1]

2013/665/EU: A Bizottság határozata ( 2013. július 17. ) az Olaszország által nyújtott SA.33726 (11/C) [ex SA.33726 (11/NN)] - számú állami támogatásról (a tejre kirótt illeték megfizetésének elhalasztása Olaszországban) (az értesítés a C(2013) 4046. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2013. július 17.)

az Olaszország által nyújtott SA.33726 (11/C) [ex SA.33726 (11/NN)] - számú állami támogatásról (a tejre kirótt illeték megfizetésének elhalasztása Olaszországban)

(az értesítés a C(2013) 4046. számú dokumentummal történt)

(Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

(2013/665/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

miután felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az említett cikknek megfelelően, és tekintettel a beérkezett észrevételekre,

mivel:

I. ELJÁRÁS

(1) A Bizottság, miután tudomást szerzett az olasz tejtermelők által fizetendő, a tejre kirótt, az Olasz Köztársaság által a tejtermelőinek szánt támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2003. július 16-i 2003/530/EK tanácsi határozattal elfogadott részletfizetési terv értelmében esedékes illetékrészlet megfizetésének elhalasztását engedélyező, 2010. december 29-i 225. sz. törvényerejű rendelet törvénnyé alakításáról szóló 2011. február 27-i törvény hatálybalépéséről (1), (2), 2011. március 17-i levelében, a szóban forgó jelentés kapcsán kiegészítő tájékoztatást kért az olasz hatóságoktól.

(2) Az olasz hatóságok, a 2011. június 29-én iktatott, 2011. június 24-i keltezésű levélben megküldték a Bizottság részére a kért kiegészítő tájékoztatást.

(3) Az olasz hatóságok által megküldött pontosítások kivizsgálását követően, tekintettel arra, hogy a fent említett illeték megfizetésének elhalasztása a Bizottsághoz tett előzetes bejelentés elmulasztásával történt, a Bizottság szolgálatai 2011. október 14-én telefaxon értesítették az olasz hatóságokat a be nem jelentett állami támogatásról szóló akta megnyitásáról, amely az SA 33726 (2011/NN) számot kapta.

(4) 2012. január 11-i levelében a Bizottság tájékoztatta Olaszországot a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti, az említett fizetéshalasztással, valamint a 2003/530/EK tanácsi határozattal elfogadott részletfizetési terv új támogatásnak [(SA.33726 (11/C) támogatás] minősülő halasztással történő módosításával szembeni hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatáról, valamint felkérte Olaszországot, hogy egy hónapon belül tegye meg az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeit.

(5) A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozata közzétételre került az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érdekelteket a szóban forgó támogatással kapcsolatos észrevételeik benyújtására.

(6) A Bizottság az érdekelt harmadik felek által benyújtott észrevételeket továbbította Olaszország részére, hogy megtehesse esetleges megjegyzéseit az említett észrevételek kapcsán.

(7) Olaszország Európai Unió melletti állandó képviselete 2012. február 13-án elektronikus úton eljuttatta a Bizottság részére az olasz hatóságok levelét, melyben az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeik benyújtásának határidejére vonatkozólag két hónap hosszabbítást kértek. 2012. február 21-i keltezésű faxában a Bizottság a kért hosszabbítást engedélyezte.

(8) Olaszország Európai Unió melletti állandó képviselete 2012. április 26-án és 2012. április 27-én elektronikus úton eljuttatta a Bizottsághoz az olasz hatóságok válaszát a szerződés 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására.

(9) Az olasz hatóságok nem nyújtottak be megjegyzést az érdekelt felek észrevételei kapcsán.

II. LEÍRÁS

(10) A 2003/530/EK tanácsi határozat 1. cikke szerint: "Az a támogatás, amelyet az Olasz Köztársaság azáltal kíván nyújtani, hogy az 1995-1996 és 2001-2002 közötti időszakok tekintetében a tejre és a tejtermékekre kirótt kiegészítő illeték címén a tejtermelők által fizetendő összeget saját maga fizette be a Közösségnek, valamint azáltal, hogy e termelők számára lehetővé tette, hogy kamatmentesen, több évre ütemezett részletekben fizessék vissza tartozásukat, kivételesen összeegyeztethetőnek minősül a közös piaccal feltéve, hogy:

- a termelők egyenlő éves részletekben, hiánytalanul visszafizetik a teljes összeget, és

- a visszafizetési időszak nem haladja meg a 14 évet, 2004. január 1-jétől kezdődően".

(11) A 10/2011. sz. törvénnyel a 2010. december 29-i 225. sz. törvényerejű rendelet 1. cikkébe bekerül egy 12k bekezdés, amely 2011. június 30-ig elhalasztotta a 2010. december 31-én esedékes illetékrészlet megfizetésének határidejét. A hosszabbítás költségeit egy 5 millió eurós, különféle célokra szánt keretösszegből fedezték.

(12) Az olasz hatóságok 2011. június 24-i levelükben pontosították, hogy a szóban forgó intézkedés támogatástartalmát az Olaszország számára az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott de minimis támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1535/2007/EK bizottsági rendelet értelmében előírt (4) de minimis támogatás terhére számolják el (5).

III. A HIVATALOS ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK OKAI

(13) A Bizottság az alábbi okok miatt indította meg a Szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti eljárást:

- az olasz hatóságok bejelentették, hogy a szóban forgó illetékfizetés meghosszabbításának támogatástartalmát az 1535/2007/EK bizottsági rendelet értelmében előírt de minimis támogatások terhére tervezik elszámolni; mindazonáltal amellett, hogy az említett rendelet alkalmazhatósága jogilag vitatható, mivel az olasz hatóságok nem nyújtottak be az említett rendeletben az egyedi, illetve a nemzeti támogatások vonatkozásában előírt legnagyobb összeg betartásával kapcsolatban semmilyen adatot - a szóban forgó rendelet tiltja az olyan de minimis támogatások nyújtását, amelyek révén az összes állami támogatás túllépi a legmagasabb megengedhető összeghatárt; és mivel a Tanács az Olaszország által a tejtermelőinek adható legnagyobb támogatást fogadta el, a fizetéshosszabbítás támogatástartalmának a de minimis támogatások terhére történő elszámolása a Tanács által elfogadott maximális támogatási összeg túllépését eredményezné;

- ebből következik tehát, hogy a Bizottság nem zárhatta ki a (kamatmentes kölcsönnel egyenértékűnek minősülő, a továbbiakban "kapcsolódó támogatás"-ként említett) fizetéshalasztás támogatástartalmát, amely nem indokolható az olasz hatóságok által az agrárágazatban nyújtott állami támogatásokra alkalmazható rendeletekkel összefüggésben adott tájékoztatással (Az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás, 2007-2013.) (6);

- a fizetéshalasztás a 2003/530/EK határozat megsértése (mivel annak egyik feltétele, a részletek egyenlő nagysága, nem teljesül), és (tekintettel arra, hogy nem szerepel a 2003/530/EK határozatban) a kedvezményezettek számára az illetékfizetés lépcsőzetességének rendszerét a fentiekben említett iránymutatások egyike értelmében sem megengedhetőnek tűnő, új támogatássá alakítja.

IV. AZ OLASZ HATÓSÁGOK ÉSZREVÉTELEI A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

(14) Az olasz hatóságok a 2012. április 26-án e-mailben eljuttatott levélben a 2003/530/EK határozattal elfogadott, a tejre kirótt illeték lépcsőzetes részletfizetési rendszere alkalmazásával kapcsolatos pontosításokat nyújtottak be. Az olasz hatóságok szerint a rendszernek 11 271 kedvezményezettje van. Közülük 9 965 termelő (vagyis 88,41 %) az előírt határidőn belül megfizette a tejre kirótt illeték 2010. december 31-én esedékes részletét, 1 291 termelő élt a fizetéshalasztással, 15 pedig semmit nem fizetett be, ami utóbbiaknak a részletfizetési programból való kizárását vonta maga után.

(15) Az olasz hatóságok ezután pontosították, hogy a kedvezményezetteknek nyújtott támogatások támogatástartalmának kiszámítása a 2011. január 1. és a fizetéshalasztás tárgyát képező részlet tényleges kifizetése közötti időszakra a 100 bázisponttal növelt 2010. október 1-jei három hónapos Euribor (1,942 %) kamatlábbal történt. Az eredmények szerint a halasztás támogatástartalma 0,08 és 694,19 euró között változik, és a halasztás 1 291 kedvezményezettje közül 1 187 kevesebb, mint 100,00 euró támogatásban részesült. Az olasz hatóságok szerint az említett számok azt bizonyítják, hogy a halasztás nem veszélyezteti a 10/2011. sz. törvény szerinti részletfizetési ütemezést, ami továbbra is megfelel a 2003/530/EK tanácsi határozatban foglaltaknak - ezt alátámasztja az a tény is, hogy a szóban forgó részletfizetéshez csatlakozott tejtermelőknek mindössze 11,45 %-a élt vele.

(16) Az olasz hatóságok az előzőekben ismertetett okokra hivatkozva azt állítják, hogy amint azt a 2011. június 24-i levélben (lásd a 13. pontot) is jelezték, a tejre kirótt illeték megfizetésének elhalasztására adott engedély de minimis támogatásnak minősül. Hozzáteszik továbbá, hogy abszolút értékben vizsgálták az 1535/2007/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdése szerinti egyéni felső határok, illetve a már említett rendelet által Olaszország részére előírt, hároméves időszakra vonatkozó 320 505 000 eurós felső határ betartását, ugyanis a fizetéshalasztás támogatástartalma összesen 50 877,41 eurót tesz ki. Végül pedig az említett felső határok betartását a 2009., 2010. és 2011. üzleti évben nyújtott de minimis támogatások számba vétele útján is vizsgálják.

(17) A Bizottságnak azt az állásfoglalását illetően, miszerint a 2003/530/EK határozattal elfogadott támogatást természeténél és rendkívüli jellegénél fogva egyszeri, maximális, és semmilyen más jellegű intézkedéssel nem összevonható, az olasz hatóságok mindenekelőtt kiemelik, hogy a szóban forgó határozat elismeri az olyan rendkívüli körülmények meglétét, amelyek miatt a Tanács a szóban forgó támogatást, bizonyos feltételek betartása esetén a Szerződés 107. cikkével összeegyeztethetőnek ítéli meg. Kiemelik továbbá, hogy az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján a részletfizetési ütemezés megfelel a 2003/530/EK határozat rendelkezéseinek, tekintve, hogy az időközben a programból már kizárt tizenöt tejtermelő kivételével valamennyien eljutottak a hetedik részlet befizetéséig. Megítélésük szerint a 2003/530/EK határozat elfogadásához vezető körülmények rendkívüli volta önmagában nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a Tanács által elfogadott támogatás kedvezményezettjei bármely más kedvezményben részesüljenek: a szerződés pusztán hivatkozik az említett körülmények rendkívüli voltára, amelyekre nézve - anélkül, hogy a jóváhagyott támogatások jellege vagy végrehajtásának módja kapcsán bármilyen megszorítást előírna - a szerződés 107. cikkétől, illetve a 109. cikk előírásaitól való eltérések vonatkozásában egyszerűen a Tanács egyhangú határozatára hagyatkozik. A jelen ügyben a körülményeknek a 2003/530/EK határozat elfogadásához vezető rendkívüli jellegét teljes mértékben tükrözi a szóban forgó határozat elfogadásának módja - vagyis az egyhangú egyetértés -, az említett jelleg az elfogadást eredményező körülményekben, nem pedig magában a támogatásban keresendő.

(18) Ezenkívül az olasz hatóságok szerint a fizetéshalasztás de minimis támogatásnak minősül, ennélfogva külön intézkedésként értékelendő, mivel a tejtermelők elhanyagolható számát érinti, csekély jelentőségű összegről van szó, és a részletfizetési ütemterv nem került módosításra, hanem szerkezetét tekintve mind a részletek számát, mind pedig azok lejáratát tekintve változatlan maradt.

(19) Végül az olasz hatóságok emlékeztetnek, hogy a tanácsi határozat elfogadásáról szóló 2003. július 30-i miniszteri rendelet szerint a részletfizetés kedvezményezettjei nem vitathatják a kirótt illetékfizetési kötelezettség jogosságát, továbbá a kötelezettségüket nem teljesítő adósokat ki kell zárni a részletfizetésből. Az olasz hatóságok szerint ez a körülmény beszedési eljárások megindítását eredményezi, amelyekkel szemben a tejtermelők újabb folyamodványokat nyújtanak be. Ésszerű lenne tehát elkerülni az elhanyagolható összegek behajtására irányuló olyan eljárásokat, amelyeknek költségei magasabbak a behajtani kívánt összegeknél. Ezzel kapcsolatosan az olasz hatóságok a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (7) 32. cikke (6) bekezdésére hivatkoznak, amely szerint kellően indokolt esetben a tagállamok eltekinthetnek a behajtástól abban az esetben, ha az arra fordított összegek és a behajtás előrelátható költségei meghaladják a behajtandó összeg mértékét. Véleményük szerint az említett rendelkezést a hasonlóság elve alapján a jelen ügyben is alkalmazni kellene. Mindenesetre hasonló rendelkezést tartalmaz a 289/2002. sz. törvény (2003. évi költségvetési törvény) 25. cikke (4) bekezdése, amely kimondja, hogy 12 euró összeg csekély összegnek minősül, és nem képezi behajtás tárgyát. A halasztás kedvezményezettjei közül 559-en az említett összegnél kisebb mértékű támogatásban részesültek.

(20) A 2012. április 26-án e-mailben eljuttatott levélben az olasz hatóságok ismertették a fizetéshalasztás kedvezményezettjeinek listáját, illetve az általuk egyénenként kapott támogatás összegét.

V. AZ ÉRDEKELTEK ÉSZREVÉTELEI AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

(21) 2012. március 7-én a Bizottsághoz az érdekelt harmadik felek közül egy harmadik is észrevételeket nyújtott be az eljárás megindításával kapcsolatban.

(22) Észrevételeiben az érdekelt fél lényegében arra kér választ, hogy a Bizottság miért csak a 10/2011. sz. törvényben előírt fizetéshalasztással kapcsolatosan indított eljárást, miért nem terjesztette ki azt a 122/2010. sz. törvény 40a cikkének rendelkezéseire is, amelyek értelmében valamely részlet megfizetésének halasztása történhet egy, a 33/2009. sz. törvényben előírt pót-befizetési ütemezés keretében; továbbá kéri a Bizottságot, hogy járjon el a fentiek szerint. Ezzel kapcsolatban az érdekelt fél felhívja a figyelmet, hogy a 122/2010. sz. törvény 40a cikkének rendelkezéseivel kapcsolatos korábban már érkezett bejelentés a Bizottsághoz, ahol a belejelentést archiválták.

(23) 2012. március 10-én a Bizottsághoz az érdekelt harmadik felek közül egy második is észrevételeket nyújtott be az eljárás megindításával kapcsolatban.

(24) Észrevételeiben az érdekelt fél felhívja a Bizottság figyelmét a 16/2012. sz. törvényerejű rendelet 1. cikke (4) bekezdésére, amely lehetővé teszi az adóssággal bíró, gazdasági nehézségekkel küzdő vállalkozások számára, hogy kötelezettségeiket egyenlő részletekben fizessék meg. A Bizottság beavatkozását, és az említett rendelkezések belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének megállapítását kéri.

(25) 2012. március 14-én a Bizottsághoz egy további érdekelt harmadik fél is észrevételeket nyújtott be az eljárás megindításával kapcsolatban.

(26) Észrevételeiben az érdekelt harmadik fél szintén hivatkozik a 16/2012. sz. törvényre, rámutatva a törvény által a termelők között teremtett egyenlőtlen bánásmódra, valamint az AGEA (Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura - olasz kifizető ügynökség) által a kiegészítő illeték kiszámításához használt adatok pontosságának kérdésére.

VI. ÉRTÉKELÉS

VI.1. Támogatás megléte

(27) Az az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(28) A szóban forgó intézkedés, vagyis a fizetéshalasztáshoz kapcsolódó támogatás (kamatmentes kölcsönnek megfelelő támogatás nyújtása - lásd 13. pont második francia bekezdés), ugyanakkor a 2003/530/EK határozat megsértéséből eredő új támogatás (a már megfizetett éves részletekre vonatkozó kamatfizetés elmulasztása, illetve éves tőke- és kamatfizetés elmulasztása a részletfizetés lejáratáig, azaz 2017. december 31-ig) (új támogatás - lásd 13. pont harmadik francia bekezdés) az alábbi meghatározásnak felel meg:

(29) Az intézkedés az államnak róható fel, mivel egy nemzeti törvényből ered; közpénzből kerül finanszírozásra abban az értelemben, hogy az olasz állam a 2003/530/EK határozat szerinti éves törlesztőrészletre alkalmazott fizetéshalasztással, illetve a halasztás révén létrehozott új támogatással meghatározott időre lemondott egy olyan összegről, amelyet más célokra fordíthatott volna.

(30) Meghatározott vállalkozások, különösen a tejtermelő mezőgazdasági vállalkozások számára biztosít előnyöket.

(31) Olaszország piaci helyzetéből adódóan érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet (8).

(32) Torzíthatja a piaci versenyt, mivel a kedvezményezett vállalkozások számára valóban olyan előnyt jelentett, amelyben szokásos piaci körülmények között nem részesülhettek volna (a halasztás után nem került felszámításra kamat, így az egy kamatmentes kölcsönnel egyenértékű), és amelynek következtében versenyhelyzetük a többi, a fenti előnyben nem részesülő vállalkozással szemben javult (9).

(33) Mindazonáltal, figyelembe véve az olasz hatóságok által a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására adott válaszukban előterjesztett kiegészítő információkat, meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó intézkedés egy, az 1535/2007/EK rendelet előírásainak megfelelő de minimis támogatási program hatálya alá tartozik-e, ugyanis ilyen esetben nem minősül a szerződés 107. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak.

(34) Az olasz hatóságok a 2012. április 26-án e-mailben eljuttatott levelükben kimutatták, hogy a fizetéshalasztásra vonatkozó kamatok a 0,08 euró és 694,19 euró közötti tartományba esnek. Pontosították továbbá, hogy a vizsgálat során megállapítást nyert: nem került túllépésre az Olaszország részére előírt, hároméves időszakra vonatkozó felső határ, azonban még vizsgálni szükséges, hogy a de minimis támogatások halmozódása esetén fennáll-e a 2009., 2010. és 2011. évekre előírt támogatások túllépésének a veszélye.

(35) A Bizottság minden kétséget kizáróan megállapíthatja, hogy a fizetéshalasztás önállóan vett kamatai nem haladják meg az 1535/2007/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésében előírt 7 500 eurós összeget, és tudomásul veszi, hogy a fizetéshalasztással nyújtott 50 877,41 euró összegű támogatással Olaszország nem lépte túl az említett rendelet mellékletében a részére előírt 320 505 000 eurós felső határt. Mindazonáltal a Bizottságnak nem áll rendelkezésére egyetlen olyan új elem sem, amely igazolná, hogy egy esetben sem lépték túl a hároméves időszakra előírt 7 500 eurós egyéni felső határt az egyazon kedvezményezettnek nyújtott de minimis támogatásokat is beleszámítva - tekintve, hogy a Bizottság 2012. április 26. óta nem kapott az olasz hatóságoktól semmilyen arra vonatkozó tájékoztatást, hogy ilyen irányú vizsgálatokat folytatnak-e. A Bizottság ennélfogva nem vonhatja le azt a következtetést, hogy az említett egyéni felső határok minden esetben betartásra kerültek-e, annál is inkább, mivel számításba kell vennie a 2003/530/EK határozat előírásainak megsértéséből eredően keletkezett új támogatást is. A Bizottságnak ugyanis összességében kell vizsgálnia a szóban forgó intézkedést (a fizetéshalasztással nyújtott támogatást - a kamatmentes kölcsönnek minősülő támogatástartalmat - valamint a 2003/530/EK határozat előírásainak megsértéséből eredően létrejött új támogatást): a kedvezményezettek jelentős számban (1 250-nél többen) kaptak fizetéshalasztást, és a támogatás összege magában foglalja a fő támogatás egy (a 2013., 2014., 2015., 2016. és 2017. december 31-i lejáratú éves törlesztőrészleteknek megfelelő) részét is, kamatokkal egyetemben, ami nagy mértékben meghaladja az olasz hatóságok által, érvelésük alátámasztásához figyelembe vett fizetéshalasztás kamatait.

(36) Ezenkívül az 1535/2007/EK bizottsági rendelet 3. cikke (7) bekezdése szerint "[a] de minimis támogatás nem halmozható ugyanazon támogatható költségekre vonatkozó állami támogatással, ha a támogatáshalmozás magasabb támogatási intenzitást eredményezne, mint amelyet a közösségi szabályozás az adott eset sajátos körülményeinek figyelembevételével megenged."

(37) Ezzel kapcsolatban a Bizottság a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti eljárás megindításával már jelezte, hogy a fizetéshalasztás egy, a Tanács által elfogadott olyan támogatással adódik össze, amely az adott körülmények között az adható maximális támogatási összegnek minősül.

(38) Ezenkívül az olasz hatóságok úgy vélik, hogy a fizetéshalasztás önálló intézkedésként értékelendő, mivel a tejtermelők elhanyagolható számát érinti, csekély jelentőségű összegről van szó, és a részletfizetési ütemterv nem került módosításra, hanem szerkezetében mind a részletek számát, mind pedig azok esedékességét tekintve változatlan maradt.

(39) A Bizottság nem ezen az állásponton van. Világos ugyanis, hogy a fizetéshalasztás közvetlenül összefügg egy visszatérítéssel, amelynek részletfizetési ütemterve részletesen meghatározásra került a 2003/530/EK határozatban, amelynek 1. cikke (1) bekezdése első francia bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az összeg visszafizetésének egyenlő éves részletekben kell megtörténnie. Ennélfogva a fizetéshalasztás nem minősíthető a 2003/530/EK határozat szerinti részletfizetéstől teljes mértékben különállónak.

(40) Az olasz hatóságok ezenfelül vitatják azt is, hogy a Tanács által engedélyezett támogatás a tejtermelőknek adható legnagyobb összeg lenne. Szerintük a szóban forgó határozat elismeri azon rendkívüli körülmények meglétét, amelyek miatt a részletfizetés engedélyezésre került, de az említett körülmények rendkívüli jellege önmagában nem zárja ki annak minden lehetőségét, hogy a kedvezményezettek bármely más támogatásban részesüljenek, mivel a szerződés pusztán hivatkozik az említett körülmények rendkívüli voltára anélkül, hogy a jóváhagyott támogatások jellege vagy alkalmazási módja vonatkozásában bármilyen megszorítást előírna. A jelen ügyben a körülményeknek a 2003/530/EK határozat elfogadásához vezető rendkívüli jellegét teljes mértékben tükrözi a szóban forgó határozat elfogadásának módja, vagyis az egyhangú egyetértés - az említett jelleg az elfogadást eredményező körülményekben, nem pedig magában a támogatásban keresendő.

(41) A Bizottság nem ezen a véleményen van. Ha ugyanis igaz, hogy a szerződés 108. cikke (2) bekezdése kimondja, hogy "[...] a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy egy (...) támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, [...] ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják", valamint hogy a 2003/530/EK határozat (8) preambulumbekezdése szerint "[...] elismeri a rendkívüli körülmények meglétét, amelyek [...] a támogatást [...] összeegyeztethetőnek minősíthetik a közös piacszervezéssel", mindez még nem zárja ki, hogy maga a Tanács a határozat rendelkező részében azt rögzíti, hogy a támogatás "kivételesen" összeegyeztethetőnek minősül a közös piaccal, nem pedig azt, hogy "a rendkívüli körülményekre való tekintettel". A "kivételesen" kifejezés használatával a Tanács egyértelműen jelezni kívánta, hogy a támogatás nyújtását egyszeri jellegűnek minősíti a (8) preambulumbekezdés szerinti rendkívüli körülmények megléte ellenére, és hogy az olasz hatóságok által hivatkozott egyhangú egyetértés, még ha valóban rendkívüli eljárás bizonyítéka lehet is, nem vonhatja kétségbe a határozat szerinti támogatás egyszeri jellegét.

(42) Tekintettel arra, hogy a Tanács által elfogadott támogatás egyszeri jellegénél fogva az adott körülmények között az adható maximális támogatási összegnek, vagyis 100 %-os támogatással egyenértékűnek minősül, a fizetéshalasztás az 1535/2007/EK rendelet 3. cikke (7) bekezdésének automatikus alkalmazását eredményezi, úgyhogy a fizetéshalasztás támogatástartalma nem minősül az említett rendelet hatálya alá tartozónak, következésképp olyan, a 2003/530/EK tanácsi határozat megsértése nyomán keletkezett új állami támogatásnak tekintendő, amelynek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét a fizetéshalasztás engedélyezése pillanatában érvényben lévő versenyszabályok figyelembevételével kell vizsgálni.

VI.2 A támogatás összeegyeztethetősége a belső piaccal

(43) A támogatás nyújtásakor érvényes versenyszabályokat "Az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás, 2007-2013" tartalmazza.

(44) Az olasz hatóságok a 2012. április 26-án e-mailben megküldött levélben arra alapozzák érvelésüket, hogy a fizetéshalasztás de minimis támogatási program hatálya alá tartozónak minősül, ennélfogva nem igazolták sem a fizetéshalasztás, sem pedig a 2003/530/EK tanácsi határozat keretén kívül létrehozott támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, a fenti iránymutatásnak megfelelően.

(45) A Bizottság ennélfogva nem rendelkezik olyan új adattal, amely lehetővé tenné a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti határozat megindításakor a Bizottság által megfogalmazott kételyek eloszlatását. A fizetéshalasztáshoz kapcsolódó támogatás, és ebből adódóan a 2003/530/EK tanácsi határozat kereteinek be nem tartásával létrehozott új támogatás következésképp pusztán a termelők pénzügyi helyzetének javítására irányuló, de az ágazat fejlődéséhez semmilyen mértékben hozzá nem járuló egyoldalú támogatásnak, vagyis az említett iránymutatás 15. pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásnak minősül.

VI.3 Visszatérítés

(46) A szerződés és az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érintett államnak meg kell-e szüntetnie vagy módosítania kell-e azt a támogatást, amelyet a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítél (10). A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az érdekelt tagállamnak a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt támogatás megszüntetésére irányuló kötelezettségének célja az eredeti állapot visszaállítása. A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás nyújtása előtti állapot (11).

(47) Az említett ítélkezési gyakorlattal összhangban az EK-Szerződés 93. cikkének (12) alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet 14. cikke kimondja, hogy amennyiben jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől (jelen esetben a támogatásban részesült összes kedvezményezettől) történő visszavételére.

(48) Olaszország tehát köteles minden ahhoz szükséges intézkedést meghozni, hogy a kedvezményezettek visszatérítsék a folyósított összeegyeztethetetlen támogatást. A Bizottság "A tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról (13)" szóló közleményének 42. pontja alapján Olaszországnak a határozat hatálybalépésétől számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére, hogy a határozatban foglaltakat végrehajtsa. A visszatérítendő összegeket kamatokkal kell terhelni, amelyeket az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet alapján kell kiszámítani (14).

(49) A jelen határozat, különös tekintettel minden nyújtott összeegyeztethetetlen egyedi támogatás visszatérítéséről szóló részére, azonnal végrehajtandó.

(50) Tekintettel azon határozottan rendkívüli körülményekre, amelyek között a támogatást (egy, a Tanács által elfogadott intézkedéscsomagon felül) nyújtották, és magának a támogatásnak a következményeire (a 2003/530/EK határozat feltételeinek megsértése a fizetéshalasztás kedvezményezettjei esetén, noha a határozat szerint a támogatás kivételesen kerül elfogadásra), a fizetéshalasztás kedvezményezettjein történő behajtásnak az alábbi elemeket kellene tartalmaznia:

a) a 2010. december 31-i esedékességű illetékrészletnek a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal növelt kamatai;

b) a 2004., 2005., 2006., 2007., 2008. és 2009. december 31. napján esedékes kamatok (az említett évekre vonatkozó tőketartozás még az előtt megfizetésre került, hogy a fizetéshalasztással megsértették volna a 2003/530/EK határozat feltételeit), a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal egyetemben;

c) a 2011. és 2012. december 31. napján esedékes kamatok (nincs arra vonatkozó adat, hogy a tőketartozás nem került megfizetésre az esedékessége napján), a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal egyetemben;

d) a 2013., 2014., 2015., 2016. és 2017. évek december 31. napján - vagyis a 2003/530/EK határozatban megállapított utolsó lejárat napjáig - esedékes tőke- és kamattartozás.

(51) Az olasz hatóságok által az összeg csekély voltának tulajdonított jelentőség, továbbá annak a veszélye, hogy az olasz tejtermelők további kereseteket nyújtanak be a nemzeti bíróságoknál, korántsem változtat azon a tényen, hogy valamely, azon követelményeknek nem megfelelő állami támogatást, amelyek alapján a szerződés 107. cikke szerinti eltérések alkalmazhatók lennének rá - tehát a belső piaccal összeegyeztethetetlen - a kedvezményezetteken kell behajtani, a támogatás nyújtása előtti versenyhelyzet visszaállítása érdekében. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis egy jogellenes, a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás megszüntetése a jogellenesség logikus következménye, mivel a behajtás célja pusztán egy korábbi állapot visszaállítása (15); a korábbi állapot visszaállítására irányuló célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes, belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás nyújtása előtti állapot (16).

(52) Ezenkívül a visszatérítendő összegek csekély jelentőségét illetően úgy tűnik, az olasz hatóságok csak a fizetéshalasztás tárgyát képező éves törlesztés kamataira terjesztik ki a behajtás területét. Holott a - kizárólag a fizetéshalasztás tényleges kedvezményezettjeire vonatkozó - behajtásnak az összeegyeztethetetlennek minősített támogatás teljes összegére és annak kamataira együttesen ki kell terjednie (e tekintetben lásd az 50. pontot).

(53) Végezetül az álláspont, miszerint a tejtermelők keresetet nyújthatnak be a nemzeti bíróságokhoz, nem tekinthető relevánsnak, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megoldhatatlan belső nehézségektől való puszta félelem nem indok arra, hogy egy tagállam ne tegyen eleget az uniós jogból eredő kötelezettségeinek (17).

(54) Mindemellett Olaszország, a mezőgazdasági ágazatban nyújtott egyedi támogatásoknak azon kedvezményezettektől való behajtása során alkalmazhatja a de minimis szabályokat, amelyek a jogellenes, belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás nyújtásának időpontjában megfelelnek az alkalmazható de minimis rendelet valamennyi követelményének (1535/2007/EK rendelet). A Bizottság "A tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen (18) állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról" szóló közleményének 49. pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően a tagállamnak a szóban forgó támogatási rendszer alapján nyújtott minden egyes támogatást részletesen vizsgálnia kell. A támogatási rendszer összes kedvezményezettjétől visszakövetelendő összeg számszerűsítéséhez tehát Olaszországnak meg kell állapítania, hogy a támogatást milyen mértékben folyósították olyan konkrét projekt számára, amely a támogatásnyújtás időpontjában megfelelt a csoportmentességi rendeletekben foglalt valamennyi feltételnek, illetve hogy azt a Bizottság által jóváhagyott támogatási rendszer keretében nyújtották-e. Az ilyen esetekben a tagállam alkalmazhatja a visszatérítési határozat tárgyát képező, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet 2. cikke szerint a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás nyújtásának időpontjában érvényes de minimis támogatásokra vonatkozó feltételeket (19). Az említett feltételek szerint a szóban forgó intézkedés keretében nyújtott támogatás nem minősül támogatásnak azon kedvezményezettek részére, akik a támogatásnyújtás időpontjában az érvényben lévő de minimis rendeletben előírt valamennyi feltételnek megfelelnek (1535/2007/EK rendelet).

VI.4 Az érdekeltek egyéb eljárásokkal kapcsolatos észrevételeinek értékelése

(55) Az első érdekelt fél által benyújtott észrevételek vonatkozásában (lásd 22. pont) a Bizottság kiemeli, hogy a 122/2010. sz. törvény 40a cikkében foglaltak értelmében, a 33/2009. sz. törvény által meghatározott pótbefizetési ütemezés szerint befizetendő részletek esetében nem kerül alkalmazásra a jelen határozat tárgyát képező eljárás, mivel az nem érinti a 2003/530/EK határozat szerinti kiegészítő részletfizetési ütemezést.

(56) A másik két érdekelt fél által, a 16/2012. sz. törvényerejű rendelettel (24. és 26. pont) kapcsolatosan benyújtott észrevételek vonatkozásában a Bizottság vizsgálja ugyan az említett rendelet szövegét, de úgy tartja célszerűnek, hogy az említett észrevételeket külön kezelje - ami egyebek között azzal magyarázható, hogy a két eljárás összevonása, illetve az abból adódó összes ügyintézés köre jelentős mértékben elodázná a jelen határozat tárgyát képező eljárás lezárását.

VII. MEGÁLLAPÍTÁS

(57) A Bizottság megállapítja, hogy Olaszország jogellenesen engedélyezte a szóban forgó fizetéshalasztást, ami miatt az ahhoz kapcsolódó támogatás (lásd 13. pont második francia bekezdés), illetve a 2003/530/EK határozat megsértésével létrehozott új támogatás (lásd 13. pont harmadik francia bekezdés) egyaránt jogellenessé vált. A fenti elemzésből látszik, hogy a vizsgált támogatások egyike sem minősíthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek, tekintve hogy az olasz hatóságok nem nyújtottak be semmilyen információt a szóban forgó támogatások mezőgazdasági ágazatra alkalmazandó versenyszabályok szerinti összeegyeztethetőségének bizonyítására (lásd 43-45. pont) (pusztán arra a feltevésre szorítkoztak, hogy a fizetéshalasztás külön, tehát a 2003/530/EK határozatra gyakorolt hatását figyelmen kívül hagyva vizsgálandó, és de minimis támogatásnak minősíthető). A Bizottságnak tehát nem áll módjában tisztázni a szerződés 108. cikke (2) bekezdése szerinti határozat megindításakor megfogalmazott kételyeket.

(58) Az összeegyeztethetetlen támogatásokat a vonatkozó kamatokkal együtt vissza kell fizettetni a kedvezményezettekkel, vagyis azokkal, akik ténylegesen igénybe vették a szóban forgó fizetéshalasztást.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

1. A tejre kirótt illeték 2010. december 31-én esedékes részlet megfizetésére Olaszország által jogellenesen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés és különösen annak 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével, a 10/2011. sz. törvénnyel a 2010. december 29-i 225. sz. törvényerejű rendelet 1. cikkébe beiktatott 12k bekezdése szerinti halasztás a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül.

2. Az Olaszország által, a 2003/530/EK határozat szerinti feltételek be nem tartásával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével jogellenesen nyújtott, az 1. cikkben hivatkozott támogatás a belső piaccal összeegyeztethetetlen.

2. cikk

1. Olaszország köteles a jelen határozat 1. cikke (1) bekezdése szerinti fizetéshalasztás kedvezményezettjeivel visszafizettetni a határozat 1. cikke (1) és (2) bekezdése szerinti összeegyeztethetetlen támogatásokat.

2. A visszatérítendő összeg a kedvezményezettek részére történő rendelkezésre bocsátásának időpontjától a tényleges visszafizetés időpontjáig kamatozik.

3. A kamatok a 794/2004/EK bizottsági rendelet V. fejezetével összhangban kamatos kamatszámítás módszerrel kerülnek meghatározásra.

4. A kizárólag a jelen határozat 1. cikke szerinti fizetéshalasztást, következésképp a 2. cikk szerinti támogatást ténylegesen igénybe vett kedvezményezettekre kiterjedő visszatérítésnek az alábbiakra kell kiterjednie:

a) a 2010. december 31-i esedékességű illetékrészletnek a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal növelt kamatai;

b) a 2004., 2005., 2006., 2007., 2008. és 2009. december 31. napján esedékes kamatok (az említett évekre vonatkozó tőketartozás még az előtt megfizetésre került, hogy a fizetéshalasztással megsértették volna a Tanács határozatát), a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal egyetemben;

c) a 2011. és 2012. december 31. napján esedékes kamatok (nincs arra vonatkozó adat, hogy a tőketartozás nem került megfizetésre az esedékessége napján), a tényleges visszatérítés napjáig keletkezett késedelmi kamatokkal egyetemben;

d) a 2013., 2014., 2015., 2016. és 2017. december 31. napján - vagyis a Tanács határozatában megállapított utolsó lejárat napjáig - esedékes tőke- és kamattartozás.

5. Az 1. cikk szerinti támogatási rendszer keretében nyújtott egyéni támogatások nem minősülnek állami támogatásnak, ha a támogatásnyújtás időpontjában megfelelnek az akkor hatályos 994/98/EK rendelet 2. cikke alapján elfogadott rendelet feltételeinek.

3. cikk

1. Az 1. cikkben hivatkozott támogatás visszafizettetését azonnali hatállyal, jogerősen végre kell hajtani.

2. Olaszország intézkedik a határozat kihirdetéstől számított négy hónapon belül történő végrehajtásáról.

4. cikk

1. A jelen határozat kihirdetésétől számított két hónapon belül Olaszország benyújtja az alábbi információkat:

a) azon kedvezményezettek listája, amelyek az 1. cikkben említett támogatási rendszer keretében támogatásban részesültek, az egyes kedvezményezettek által kapott teljes összeg megjelölésével;

b) az egyes, a de minimis szabály alkalmazási körén kívül eső támogatásban részesült kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (tőke és kamat);

c) a jelen határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes ismertetése;

d) a kedvezményezetteknek a támogatás visszafizetésére történő felszólítását igazoló dokumentumok.

2. Olaszország az 1. cikk szerinti támogatási rendszer keretében nyújtott támogatás teljes visszatérítéséig tájékoztatja a Bizottságot a jelen határozat végrehajtásának érdekében hozott nemzeti intézkedésekről. A Bizottság egyszerű kérésére Olaszország haladéktalanul tájékoztatást ad a határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekről. Ezenfelül részletes adatokat szolgáltat a kedvezményezett által már ténylegesen visszafizetett támogatási és kamatösszegekről.

5. cikk

Ennek a határozatnak az Olasz Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 17-én.

a Bizottság részéről

Dacian CIOLOȘ

a Bizottság tagja

(1) Jelenleg közös piac.

(2) HL L 184., 2003.7.23., 15. o.

(3) HL C 37., 2012.2.10., 30. o.

(4) Időközben a Szerződés 107. és 108. cikke lett.

(5) HL L 337., 2007.12.21., 35. o.

(6) HL C 319., 2006.12.27., 1. o.

(7) HL L 209., 2005.8.11., 1. o.

(8) 2009-ben Olaszország 11 364 tonna termeléssel az Unió ötödik tehéntej-termelő országa. 2010-ben az ország tejimportja 1 330 602 tonna, tejexportja pedig 4 722 tonna volt.

(9) A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint maga az egyszerű tény, hogy egy vállalkozás versenyhelyzete valamely olyan előny odaítélése miatt bizonyul jobbnak, amely előnyben egyébként a szokásos piaci körülmények között nem részesülhetett volna, és amelyet a konkurens vállalkozások nem élveznek, elegendő a verseny torzulásának bizonyításához (730/79 sz., Philip Morris/Bizottság ügy (EBHT 1980, 2671. o.).

(10) C-70/72 sz., Bizottság/Németország ügy (EBHT 1973, 813 o., 13. pont).

(11) C-278/92, C-279/92 és C-280/92 Bizottság/Spanyolország egyesített ügyek (EBHT 1994 I. 4103. oldal, 75. pont, C-75/97 Bizottság/Belgium ügy, (EBHT 1999 I., 30671. oldal 64-65. pont).

(12) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(13) HL C 272., 2007.11.15., 4. o.

(14) HL L 140., 2004.4.30., 1. o.

(15) 2012. december 12-i T-260/00 sz., Bizottság/Cooperativa San Marco fra Lavoratori della Piccola Pesca - Burano Soc. Coop. RL és társai ügy még nem közétett végzés, 55. pont.

(16) 1995. április 4-i C-389/93 sz., Bizottság/Olaszország ügy (EBHT 1995, I-673 o., 27. pont).

(17) 1999. május 19-i C-6/97 sz., Olaszország/Bizottság ügy (EBHT 1999, I-2981. o., 34. pont).

(18) HL C 272., 2007.11.15., 4. o.

(19) HL L 142., 1998.5.14., 1. o.