932/B/2002. AB határozat
a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény 17. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény 17. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 17. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott szabályozás sérti az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében védett, a tartózkodási hely szabad megválasztására irányuló jogot, mivel "sem lakóház építésére, sem meglévő bővítésére, átalakítására sem ad lehetőséget". Az indítványozó úgy vélte, hogy "ezen az alapon az ország számtalan településén meg lehetne tiltani a lakóház építését, letelepedést, a szennyvizei vezetők lehetőségét figyelmen kívül hagyva".
Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében foglalt, tiltott hátrányos megkülönböztetésnek tekintette azt a körülményt, hogy a vázolt jellegű tilalmakat kizárólag a Btv. tartalmazza, s ezek nem vonatkoznak a más településen élőkre.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 58. § (1) bekezdése így rendelkezik:
"Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is".
Az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdése a következőket állapítja meg:
"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
A Btv. 17. §-ának az indítványban sérelmezett (2) bekezdése előírja: "A települések beépítésre szánt területein, belterületein, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki, illetve a tisztítómű tovább nem terhelhető, új épület építésére építési engedély és a meglévő épület rendeltetésének megváltoztatására irányuló engedély nem adható ki, amennyiben a rendeltetésváltozás többletszennyvíz kibocsátásával jár. Ha az érintett ingatlanon keletkező szennyvíz elvezetését biztosító szennyvízcsatorna-hálózat építési munkái megkezdődtek, az építési és a rendeltetés megváltoztatási építésügyi hatósági engedély kiadható, de a használatbavételi engedély csak a rákötés tényleges megtörténte után adható ki."
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először azt az indítványi hivatkozást vizsgálta, miszerint a Btv. kifogásolt előírása ellentétes az Alkotmány 58. § idézett (1) bekezdésében meghatározott, szabad helyváltoztatáshoz való joggal.
A 60/1993. (XI. 29.) AB határozat már utalt arra, hogy a helyváltoztatáshoz való jog a mozgáshoz való jog egyik alakzatát jelenti. (ABH 1993, 507, 509.) Ez a jog megnyilvánulhat a lakóhely megválasztásának, a lakóhely vagy az ország elhagyásának szabadságában, s a közlekedés szabadságában is.
Az építményekre vonatkozó használatbavételi engedély megszerzésére irányuló jogosultság és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog között azonban nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés, ezért az Alkotmánybíróság a Btv. 17. § (2) bekezdésének az Alkotmány 58. § (1) bekezdésébe való ütközését nem állapította meg, s az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
2. Az indítványozó a diszkrimináció tilalmának megsértésére is hivatkozott, mivel úgy vélte, hogy a Btv. támadott előírásában foglalt különleges szabályok a más településeken építkezőket nem érintik.
Bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.]. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.]. Valamely konkrét ingatlanra vonatkozóan az építési és a rendeltetésmegváltoztatási építésügyi hatósági engedély, valamint a használatbavételi engedély megszerzéséhez való jog azonban csak számos jogszabályi feltétel megvalósulása esetén érvényesül, s nem tekinthető alkotmányos alapjognak. Az ilyen tartalmú szabályozások megalkotása során is az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.]. A diszkrimináció vizsgálatának előkérdése tehát az, hogy az alapjoggal, illetőleg az alapjognak nem minősülő egyéb joggal kapcsolatban állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e.
Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmát vizsgálva a 43/B/1992. AB határozatában rámutatott arra is, hogy személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon (ABH 1994, 744, 745.). A jogalanyok közötti megkülönböztetés pedig - az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint - akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Btv. szabályozási tárgyköre a területrendezés, és így az építéshatósági tevékenység szempontjából is az ország más tájegységeitől és településeitől eltérő helyzetű csoportot érint. A Btv. hatálya - a 2. § (1) bekezdése szerint - "a Balaton Kiemelt üdülőkörzetének területére terjed ki". A Btv. célja - e törvény preambuluma alapján - "[a] Balaton kiemelt üdülőkörzetében a táj, a természeti és a települési környezet minőségének védelme, a jelentős gazdasági potenciált képviselő üdülés és idegenforgalom minőségi fejlesztéséhez szükséges környezeti feltételek megőrzése és javítása".
A 349/B/2001. AB határozat (a továbbiakban: Abh.) már elvi jelleggel hívta fel a figyelmet arra, hogy a Btv. "a Balaton vízminőségének védelme, a balatoni táj védelme, a környezetkárosító folyamatok megállítása, illetőleg a meglevő káros hatások csökkentése érdekében" állapított meg területfelhasználási és építési szabályokat. Az Abh. rámutatott a következőkre is: "A törvény hatálybalépését követően minden olyan településrendezési terv elfogadása, minden építési engedély megadása, amely a törvény rendelkezéseivel ellentétes, veszélyezteti a törvény e céljainak megvalósulását, a további környezeti állapotromlás megakadályozásának esélyeit." (ABH 2002, 1241, 1252.)
A vázoltakból kitűnik, hogy a Btv. támadott szabályozása tájvédelmi, környezetvédelmi, természetvédelmi, idegenforgalmi szempontból egyedülálló jelentőségű területre vonatkozik. Alkotmányossági szempontból ezért az épületek használatbavételi engedélye megadásának feltételeként elfogadhatók az általánosnál szigorúbb követelmények, így a szennyvízcsatorna megépítése és az abba való bekötés is. A Btv. eljárás alá vont rendelkezése azonos szabályozási kör alá vont jogalanyokra a Btv. 2. § idézett (1) bekezdése szerint a Balaton kiemelt üdülőkörzetére terjed ki. (A kiemelt üdülőkörzetbe tartozó települések körét pedig a Btv. 1. sz. melléklete meghatározza.) Az adott szabályozási körre nézve, az említett mellékletben jelzett települések, illetve azok jelenlegi és leendő ingatlantulajdonosai között a Btv. 17. § (2) bekezdése semmilyen különbséget nem tesz.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Btv. vizsgált szabályozását nem minősítette alkotmányellenes diszkriminációnak, így az Alkotmány 70/A. §-ába való ütközését sem állapította meg, s az indítványt ezzel az indokkal is elutasította.
Budapest, 2003. október 20.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró