43/B/1992. AB határozat

jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet 13. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet 13. §-a alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és a megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

1. A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 1. § (5) bekezdése kimondja, hogy a jogtanácsos - ha e törvényerejű rendelet eltérően nem rendelkezik - jogi tevékenység ellátására magánszemélytől megbízást nem fogadhat el.

A Tvr. 5-7. §-a a munkaviszonyban álló jogtanácsos jogtanácsosi tevékenységének külön szabályait tartalmazza.

A Tvr. 7. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a valamely szervezettel munkaviszonyban álló jogtanácsos a szervezet dolgozójának képviseletét is ellássa azokban a munkaviszonnyal összefüggő ügyekben, amelyekben a szervezet és a dolgozó között nincs érdekellentét, és a képviselet ellátásához a szervezet vezetője előzetesen hozzájárult.

A Tvr. végrehajtásáról szóló 7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 13. §-a akként rendelkezik, hogy a Tvr. 7. § (2) bekezdése alapján történő képviselet ellátásáért a jogtanácsos az ügyvédi díjszabás szerint járó díjnak legfeljebb a felét számíthatja fel.

Az indítványozó szerint a Vhr. 13. §-a az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. §-ával ellentétes, és sérti az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jogot is (Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése).

2. Az indítvány alaptalan.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése szerint az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

Az Alkotmány 70/B. §-a helyes értelme szerint az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása (137/B/1991. AB-hat., ABH 1992. 456., 459.).

Az Alkotmánybíróság már több határozatban foglalkozott az ügyvédi és jogtanácsosi intézményre vonatkozó egyes szabályozásbeli eltérésekkel.

Az Alkotmánybíróság a 13/1991. (IV. 13.) AB határozatban (ABH 1991. 36-37.) a Tvr. 1. § (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata során kifejtette, hogy "azt a hivatásbeli tevékenységet, amelyhez a jogi képviselet ellátása is tartozik, a jogszabály - szakmai szempontokra is figyelemmel - korlátok közé szorítja. ... Az azonos szakképzettségből [egyébként] még egyazon hivatáson belül tevékenykedő személyekre nézve sem szükségszerűen adódnak azonos jogosultságok".

Az említett határozatban az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy számos eltérő szabály érvényesül az ügyvédi, illetőleg a jogtanácsosi tevékenységre. A különbségtétel a kétféle intézménnyel járó jogosultságok tekintetében merül fel, bizonyos - az alkotmányosság szempontjából közömbös - szakmai megfontolásból.

Az Alkotmánybíróság a 1518/B/1991. AB határozatban (ABH 1993. 570., 571.) rámutatott, hogy "az ügyvédekkel az alkalmazotti viszonyban lévő jogtanácsosokat [a képviseleti költségek tekintetében] nem lehet azonos helyzetben lévőknek tekinteni". Személyek közötti diszkriminációról pedig csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon.

A kifejtettekből következik, hogy az ügyvéd és a jogtanácsos között alkotmányellenes különbségtétel a díjazás eltérő szabályozásában sem ismerhető fel, ezért az Alkotmánybíróság a Vhr. 13. §-át támadó indítványt elutasította.

Budapest, 1994. október 18.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró