BH+ 2003.1.26 Az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalattól (állami gazdaságtól) elvont vagyon erejéig az elvonás arányában fennálló felelősség megállapítása, számítási módja, stb. körében irányadó szempontok [Ptk. 273. § (1) és (2) bek., 274. § (1) bek., 301. §, 329. § (1) bek., 1992. évi LIV. tv. 53. § (1) és (2) bek.*, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (3) bek. a), b), c) és d) pont, (4) bek., 62. § (1) bek., 1995. évi CXXI. tv. 108. § (4) bek., 2000. évi LXXXVIII. tv., 2001. évi LXXXVII. tv. 3. §, 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §, Pp. 196. § (1) bek. d) pont].

Az iratokból megállapítható tényállás szerint az alperes jogelődje az Állami Vagyonügynökség (a továbbiakban: az alperes) 1993. február 4-én ellenérték nélkül elvonta az N. Á. G. kezelésében lévő 2724 hektár 1183 m2 földterületet. Az Állami Gazdaság vagyonának az elvonást megelőző értéke 713 343 000 Ft-ot az elvont vagyon értéke 348 500 000 Ft-ot tett ki, ehhez képest az elvont vagyon az eredeti vagyonérték 48,85%-a volt. Az elvonás időpontjában az Állami Gazdasággal szemben fennálló hitelezői követelések teljes összege 117 582 000 Ft-ot tett ki, ebből a felperes követelése 58 329 131 Ft volt. Az Állami Gazdaság ellen felszámolási eljárás indult, amelynek kezdő időpontja 1994. február 10-e volt. (1/F/16.) A B.-i I. Rt. az Állami Gazdaság felszámolójánál 18 358 356 Ft tőke és 20 099 863 Ft kamat; az A. Rt. 20 352 525 Ft tőke és annak járulékai; az Sz. G. Rt. pedig 22 137 922 Ft tőkekövetelés iránt jelentett be hitelezői igényt. (1/F/17-18.) A felszámoló a fenti hitelezői igényeket visszaigazolta. Az I. Rt. 1996. május 15-én értesítette a felszámolót, hogy az Állami Gazdasággal szemben fennálló 18 358 356 Ft követelését és annak járulékait; az Sz. G. Rt. 1995. április 15-én értesítette a felszámolót arról, hogy az Állami Gazdasággal szemben fennálló 22 137 922 Ft követelését; az A. Rt. pedig 1996. április 22-én értesítette arról, hogy az Állami Gazdasággal szemben fennálló 20 352 525 Ft összegű követelését és járulékait a felperesre engedményezte. (F/10-11-12.)

Az Állami Gazdasággal szemben az elvonás időpontjában 117 582 000 Ft összegű hitelezői követelés állt fenn, ebből a felszámoló értesítése szerint 1999. április 30-áig 88 881 000 Ft nem térült meg. A felperes meg nem térült követelése 55 619 000 Ft volt. (15/F/1.)

Az Állami Vagyonügynökség 1993. február 4-én elvonta az Sz. Á. G. kezelésében lévő 4161 hektár, 4733 m2 földterületet. Az Állami Gazdaság vagyona az elvonást megelőzően 990 987 000 Ft-ot tett ki, ebből az elvont vagyon értéke 483 100 000 Ft, ami az eredeti vagyonérték 48,75%-a. Az Állami Gazdasággal szemben az elvonás időpontjában fennálló összes hitelezői követelés 406 291 000 Ft volt, (15/F/2.) ebből a felperes követelése 199 012 354 Ft. (12/F/46.)

Az Sz.-i Á. G. elleni is felszámolási eljárás indult, annak közzétételére 1994. március 24-én került sor. A felszámolási zárómérleg 1997. április 15-én készült el, a gazdaságot a cégjegyzékből a cégbíróság felszámolás folytán 1997. június 2-án törölte. (1/F/28.)

A felperes jogelődje az M. H. Rt. a felszámolási eljárásban az 1995. augusztus 31-ei állapotok szerinti 368 582 694 Ft hitelezői igényt tartott fenn. A felszámolási eljárás befejezéséig a 406 291 000 Ft hitelezői igényből összesen 252 804 000 Ft térült meg, a ki nem egyenlített hitelezői követelés 153 487 000 Ft volt, ebből a felperes követelése 151 820 000 Ft-ot tett ki. (15/F/2.)

Az M. H. Rt. 1995. augusztus 18-án kelt nyilatkozata szerint a követelését az R. Kft-re, az R. Kft. a D. Kft.-re, a D. Kft. az M. C. Kft.-re, az M. C. Kft. pedig az 1997. május 10-én kelt nyilatkozata szerint a felperesre engedményezte. (F/25.)

A felperes a többször módosított keresetében összesen 255 503 107 Ft-nak, ennek 1993. február 4-étől járó kamatainak és a költségeknek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kifejtette, hogy az alperes az N. Á. G. vagyonának 48,85%-át vonta el, ezért az 1992. évi LIV. törvény 53. §-ának (1) bekezdése értelmében az elvonás időpontjában fennálló 117 582 000 Ft hitelezői követelés 48,85%-át kitevő 57 438 807 Ft összeghatárig kezesi felelősséggel tartozik a hitelezőkkel szemben. A hitelezők együttes jogosultak, ezért annak ellenére, hogy más hitelezők igénye sem nyert teljes egészében kielégítést a felszámolási eljárás során, igényt tarthat az alperes kezesi kötelezettségének maximumát kitevő teljes 57,438.807 Ft kifizetésére. Az alperes az Sz. Á. G. vagyonának 48,75%-át vonta el, ezért az elvonáskori összes követelés - 406 291 000 Ft - 48,75%-át kitevő 198 064 300 Ft és kamatai megfizetésére is köteles az alperes. A két Állami Gazdaságtól történt vagyonelvonás következtében fennálló fizetési kötelezettség együttes összege adja a keresetbe vett 255 503 107 Ft-ot.

Arra az esetre, ha a bíróság úgy ítélné meg, hogy az 57 438 807 Ft-nak, valamint a 198 064 300 Ft-nak csupán arányos részére jogosult, mert a hitelezők nem tekinthetők együttes jogosultaknak, úgy a különbözetet a törvény 53. §-ának (2) bekezdése értelmében kártérítés címén kérte megítélni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az elvont vagyon könyv szerint értéke az irányadó a kezesi felelőssége mértékének megállapításánál. Tekintve, hogy az elvont földterületek az egyes gazdaságok könyv szerinti nyilvántartásaiban "0" forint értéken vannak nyilvántartva, így fizetési kötelezettség ténylegesen nem terheli. Hivatkozott továbbá arra, hogy a földterületek egy része kárpótlásra kijelölt terület, - más része erdő volt, ezért ezek az ingatlanok a Cstv. 4. §-a szerint nem tartoznak a felszámolás alá került állami gazdaságok vagyonába, nem szolgálhatnak az adósok kielégítésének alapjául. Az erdők és a kárpótlásra kijelölt földterületek értékét ezért az elvont vagyon értékéből akkor is ki kell hagyni, ha nem fogadja el a bíróság, hogy ezek a földterületek 0 forint értéket képviseltek. A fizetési kötelezettsége az egyenes adós kamatkötelezettségeivel együtt sem haladhatja meg a törvényben írt mértéket; és mert az egyes hitelezők nem tekinthetők együttes jogosultaknak, a követelések arányosítását is el kell végezni.

A késedelmi kamat fizetési kötelezettsége szempontjából előadta, hogy annak kezdő időpontja a felszólítással áll be, csak ettől az időponttól kezdődően köteles késedelmi kamatot fizetni; annak mértéke az adós fizetési kötelezettségének beálltáig az adós által fizetett összeg, azt követően pedig évi 20%.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 255 503 107 Ft-ot, ennek 1993. február 2-ától a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatát és összességében 13 723 488 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes az 1992. évi LIV. törvény 53. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint kezesként felel a hitelezőkkel szemben az elvonáskor fennállt és meg nem térült követeléseik arányos részéért. Megítélése szerint azonban az csak a felszámolási eljárás befejezésével lehetett pontosan megállapítani, hogy az elvont vagyon értéke hogyan aránylik az elvonást megelőző vagyon teljes értékéhez. Nem fogadta el az alperes védekezését, miszerint az elvont vagyon értékét a könyv szerinti nyilvántartás adatai alapján kell megállapítani, ehelyett azt az általa kirendelt szakértő szakvéleményében írt összegben fogadta el. Álláspontja szerint az alperest az elvonás időpontjától kezdődően terhelte késedelmi kamat fizetési kötelezettség, annak mértékét nem indokolta. Nem tulajdonított jogi jelentőséget annak a körülménynek, hogy a perbeli földvagyon egy része kárpótlásra kijelölt terület volt, úgy ítélte meg, hogy ez egyrészt nincs bizonyítva, másrészt az alperest a fizetési kötelezettség alól ez nem mentesíti. Elfogadta a felperes előadását, miszerint a felperes igénye kielégítésekor nem kell figyelemmel lenni a többi hitelezőre, a saját hitelezői követelését nem köteles a többiekével arányosítani.