A Debreceni Ítélőtábla Pf.20426/2018/5. számú határozata elszámolás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 316. §, 326. §, 327. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Csiki Péter, Gárdosi Judit, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.426/2018/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Földi András ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve felperesnek (cím) - a dr. Remete Gábor ügyvéd ügyintézése mellett eljáró Remete Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt alperes neve alperes (cím) ellen elszámolási igény iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 25.P.20.040/2018/7. szám alatti ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán -tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

A felperes és az alperes között 2006. május 16. napján "megállapodás" megnevezésű szerződés jött létre határozatlan időre az alperes kezelésében lévő állami tulajdonú hucul lovak tartása, folyamatos foglalkoztatása, képzése, ezzel a tenyésztési munka megkönnyítése, valamint a fajta széles körű megismertetése és népszerűsítése érdekében. A megállapodás alapján az alperes 1 db két éves méncsikót, 2 db három éves mént, 1 db heréltet és 1 db négy éves mént helyezett ki a felpereshez a mének 7. életévének betöltéséig az adott év október 31. napjáig. A felek megállapodtak abban is, hogy az alperes 2007. január 1-től kezdődően minden évben - legkésőbb az adott év május 1. napjától - a felperes részére további 7 db, közösen kiválasztott két éves méncsikót biztosít öt év és hat hónap időtartamra. A felperes vállalta a lovak képzését, a 3. életévükben tartandó ménvizsgára való felkészítését, az alperes által kiadott írásbeli engedély alapján a 3 éves kornál fiatalabb, illetve a ménvizsgán meg nem felelt lovak ivartalanítását, különféle rendezvényeken való részvételt, valamint azt, hogy a lovak egészségi állapotára a jó gazda gondosságával ügyel.

A lovak elhelyezésével és gondozásával kapcsolatos költségeket a rendszeres állatorvosi és pataápolási beavatkozások költségének kivételével szintén a felperes vállalta viselni. A lovak elhelyezésével és gondozásával kapcsolatos költségeket a rendszeres állatorvosi és pataápolási beavatkozások költségének kivételével szintén a felperes vállalta viselni. A kihelyezett mének takarmányköltségének viselése a ménvizsgáig terjedő időszakban, illetve amennyiben az ivartalanítás korábban történik, az ivartalanítás időpontjáig a szerződés értelmében az alperest terhelte.

A felek a szerződésben megállapodtak abban is, hogy az első kihelyezési időszak lejárta után évente azokból a lovakból, amelyek kihelyezési időszaka az adott évben lejárt, hét vagy több kihelyezett ló esetén 2 db, hat vagy kevesebb ló esetén 1 db, a felperes által kiválasztott ló a felperes tulajdonába kerül. Emellett további egy, közösen kiválasztott lovat az alperes a kihelyezés évében érvényes 3 éves méncsikó árában értékesíthet a felperesnek. A jogviszony fennállása alatt az alperes további öt lovat helyezett ki a felpereshez.

A felek közötti szerződés 2011. február 28. napján megszűnt.

Az alperes a Miskolci Járásbíróság előtt P.22.531/2011. szám alatt előterjesztett keresetében 8 db, egyenként 500 000 Ft értékű ló kiadására kérte jelen per felperesét (továbbiakban: felperes) kötelezni. A felperes ezen kereseti kérelem elutasítását kérte, és viszontkeresetet terjesztett elő takarmányköltség, állategészségügyi költség, pataápolási költség és egyéb kiadások címén, valamint a per során kiadott és a jelen per alperesénél elpusztult ló ellenértékeként összesen 9 890 632 Ft és járulékai megtérítése iránt. A Miskolci Járásbíróság a 2015. február 5. napján kelt 9.P.22.531/2011/122. szám alatti ítéletében a keresetet elutasította, egyben kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 6 737 632 Ft-ot, valamint járulékait. A Miskolci Törvényszék a 2015. június 30. napján kelt 2.Pf.20.979/2015/7. szám alatti ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az ideiglenes intézkedés alapján a felperes által az alperes birtokába adott lovakat végleges jelleggel az alperes birtokába adta. Az alperest terhelő marasztalás összegét 6 232 632 Ft-ra leszállította, egyben a maraszalás összegét meghaladó viszontkeresetet elutasította. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a 2016. május 12. napján kelt Pfv.V.21.784/2015/4. szám alatti ítéletében a jogerős ítéletnek a Tárkony nevű ló birtokba adásáról rendelkező és az alperest terhelő marasztalás összegét leszállító, a felperes viszontkeresetét a Tárkony ló 500 000 Ft értéke és járulékai megfizetése iránti részében is elutasító rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú ítéletet ebben, a Tárkony nevű ló birtokba adása iránti kérelmet elutasító, valamint az alperest 6 737 632 Ft és járulékai megfizetésére kötelező részében is helybenhagyta. Egyebekben a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta.

A felperes a 2016. október 17. napján előterjesztett keresetlevelében kérte kötelezni az alperest a szerződés megszüntetését követő elszámolás körében 30 833 799 Ft és járulékai, valamint 10 153 000 Ft elmaradt haszonban megtestesülő kártérítés megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kérte a per megszüntetését, másodlagosan elévülési kifogást terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, fizessen meg az alperes javára tizenöt napon belül 300 000 forint perköltséget, megállapította, hogy a felmerült kereseti illetéket az állam viseli.

Megállapította, hogy a felperes perbe hozott követelései ítélt dolognak nem tekinthetők: habár azok szintén a felek által 2006. május 16. napján megkötött szerződésből erednek, azonban olyan elszámolási igények, amelyek a Miskolci Járásbíróság 9.P.22.531/2011. szám alatti eljárásában nem terjesztett elő a felperes.

Rögzítette, hogy a felek által sem vitatottan a szerződésük 2011. február 28. napján szűnt meg, a szerződés megszűnésének időpontja a felek között korábban folyamatban volt eljárás során sem volt vitatott. A szerződésből fakadó elszámolási igények elévülési ideje a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 326. § (1) bekezdésre figyelemmel a következő napon, azaz 2011. március 1. napján megkezdődött. A felperes a szerződéssel összefüggő igényeit az ezen időpontot követő öt éven belül, 2016. március 1. napjáig érvényesíthette, mely alatt semmi nem akadályozta a követelése érvényesítésében. A Miskolci Járásbíróság előtt folyamatban lévő eljárás az elszámolással összefüggő igények érvényesítésének akadályát nem képezhette, figyelemmel arra, hogy azon eljárásban a felperes ugyancsak érvényesített viszontkeresettel a szerződésből fakadó elszámolási igényt.

A felperes a követelése érvényesítésére nyitva álló határidőt elmulasztotta. Mivel a Ptk. 325. § (1) bekezdése alapján az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet, így a bíróság a felperes keresetét elutasította.