1049/D/1999. AB határozat
a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek a 2001. június 30. napjáig hatályos 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek a 2001. június 30. napjáig hatályos 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint a "jogalkotó joghézagot hozott létre", amikor a Cst. fenti rendelkezésének taxatív felsorolásából kihagyta a gondnokot, aki így nem jogosult családi pótlékra a saját háztartásában gondozott tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személyre tekintettel.
Beadványában sérelmezte, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egészségbiztosítási Pénztár 1999. június 23-án hozott, 23002/1999. számú határozatával az általa gondnokolt súlyosan beteg testvére után járó családi pótlékra vonatkozó igényét elutasította, mivel a fenti jogosultság a Cst. említett rendelkezései folytán a gondnokot nem illeti meg, csupán a gyámot. A fellebbezéssel megtámadott elsőfokú határozatot a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Családtámogatási Osztálya 1999. július 15. napján kelt, 40151/99. számú határozatával hatályában fenntartotta és egyben az indítványozó méltányossági kérelmét elutasította. A Miskolci Városi Bíróság az indítványozónak a másodfokú határozat ellen benyújtott felülvizsgálata iránti keresetét a 7.P.24.561/1999/4. számú, 1999. október 19. napján jogerőre emelkedett ítéletével elutasította.
Mivel az indítványozó hiányosan terjesztette elő beadványát, az Alkotmánybíróság hiánypótlásra szólította fel. Az indítványozó - a hiányosságokat pótló - kiegészítő beadványában a Cst. 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte. A kiegészítő beadványban az indítványozó az Alkotmány 70/E. és 70/D. §-ára hivatkozott. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság ügyében is "szüntesse meg, illetve zárja ki a jogsértést".
II.
Az Alkotmánynak az indítvány által érintett rendelkezései:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükre szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
A Cst.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos, az indítvánnyal támadott rendelkezése:
"7. § (1) Családi pótlékra jogosult
a) a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együttélő házastárs (a továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám
aa) a saját háztartásában nevelt még nem tanköteles,
ab) a saját háztartásában gondozott tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermekre (személyre) tekintettel;
b) a vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg a vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel;
c) a szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel."
III.
Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként azt vizsgálta meg, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz követelményeinek, amelyeket az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a fogalmaz meg.
1. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra vonatkozó hatásköre általában csak a hatályban lévő jogszabályok vizsgálatára terjed ki. Azonban az Abtv. 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében az Alkotmánybíróság az időközben hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát is elvégzi, és - az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - dönthet a jogszabály konkrét ügyben való alkalmazhatóságáról.
2. Az indítványozó által támadott, a Miskolci Városi Bíróság előtt folyamatban volt 7.P.24.561/1999. számú ügy tárgya a Pp. 341. §-ára alapított társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata volt, melyben a 4. sorszámmal született ítélet ellen a Pp. 340. § (1) bekezdése értelmében fellebbezésnek nincs helye, így az 1999. október 19. napján jogerőre emelkedett. Az indítványozó tehát az indítvány benyújtásakor a rendes jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette. A fenti ítélet ellen az indítványozó 1999. december 14-én, - az Abtv. 48. §-ában rögzített - határidőben adta postára indítványát.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány megfelel az Abtv. 48. §-ában foglaltaknak, ezért az alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.
IV.
Az alkotmányjogi panasz megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi elbírálása során elsőként aztvizs-gálta, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés sérti-e az Alkotmány 70/D. §-ában megfogalmazott, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot, illetve az Alkotmány 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való jogot.
1.1. Az Alkotmány 70/D. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. A (2) bekezdés ezt a jogosultságot állami kötelezettségvállalásként fogalmazza meg, mely szerint az állam ezt a jogot a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.
Az Alkotmánynak ez a rendelkezése nem hozható összefüggésbe a családi pótlékra való jogosultsággal. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat az indítványban megfogalmazott kifogás és az Alkotmány 70/D. §-a között.
1.2. Az Alkotmány 70/E. §-a a szociális ellátáshoz való jogot fogalmazza meg, továbbá rögzíti annak szervezeti, intézményi kereteire vonatkozó alapvető rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/E. §-ába foglalt rendelkezések általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de nem jelentenek alanyi jogot meghatározott jövedelem megszerzéséhez vagy egyszer elért életszínvonal fenntartásához. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163.; 2093/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 546, 547.; 659/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 537, 538.]
Az Alkotmánybíróság a 26/1993. (IV. 29.) AB határozatban kimondta: "Az Alkotmány (...) 70/E. § (1) bekezdése szerint a szociális biztonsághoz való jognak -magában az Alkotmányban kiemelt - tartalmi eleme, alkotmányos követelménye, öregség, betegség stb. esetére a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogosultság biztosítása és garantálása. Ezt az ellátáshoz való jogot az állam a társadalombiztosítás és a szociális intézményrendszerek útján valósítja meg. (... )
Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésének idézett rendelkezéséből (... ) csak az következik, hogy az állam a polgárok megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogaik realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni. Az Alkotmány azonban e rendszerek működésére vonatkozó alapvető elveket és szempontokat már nem határozza meg. Így az Alkotmány rendelkezéséből nem következik, hogy az államnak a nyugdíja-sok ellátását kizárólag a társadalombiztosítás útján és biztosítási rendszerben kell megvalósítania, mint ahogy az sem, hogy más rászorultak (pl. az árvák, özvegyek stb.) ellátását egyedül a szociális intézményi hálózat keretében kell teljesítenie." (ABH 1993, 196, 198-199.)
Tehát az Alkotmány 70/E. §-ából nem következik, hogy a törvényhozás meghatározott jogosultak számára a családi pótlék intézménye révén biztosítson ellátást.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e tekintetben is elutasította.
2. Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a Cst. különbséget tesz a családi pótlékra való jogosultság tekintetében a gyám és a gondnok között. Ezért az Alkotmánybíróság elvégezte az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmáról rendelkező 70/A. § (1) bekezdése alapján is.
2.1. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelmény. A diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során akkor ítélte alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget a jogalanyok között [először: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 47, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.].
A társadalombiztosítási, illetve szociális ellátások diszkriminációmentes juttatásával összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította: "Az adott rendszeren belül a különböző ellátási formák kialakításakor (...) elengedhetetlen követelmény a jogalkotóval szemben, hogy a feltételrendszer az azonos jogállásúak között egységes legyen és - kellő súlyú alkotmányos indok nélkül - ne adjon lehetőséget hátrányos megkülönböztetésre." [17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 113, 114.)]
2.2. A Cst. támadott rendelkezése szerint a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, valamint a gyám volt jogosult családi pótlékra a saját háztartásában gondozott tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermekre (személyre) tekintettel. A gondnokot ezen a jogcímen családi pótlék nem illette meg.
Az indítványozó a gyám és a gondnok közötti különbségtételt kifogásolta. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a gyám nem vethető össze a gondnokkal a saját háztartásában gondozott tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy után járó családi pótlékra való jogosultság tekintetében.
A szociális ellátási rendszeren belül a családi pótlék alapvetően a gyermekek neveléséhez, gondozásához kapcsolódik, nagykorúak számára csak kivételes esetekben jár. Ezért a legjelentősebb különbség, hogy gyámság alatt csak kiskorú, gondnokság alatt pedig csak nagykorú állhat. [A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 14. §; a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 93. §. A Ptk. 12/B. § (2) bekezdése szerint a 14. életévét betöltött kiskorú gondnokság alá helye-zése esetén a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be.]
Lényeges továbbá, hogy a gyám és a gondnok státushoz kapcsolódó jogok és kötelességek - a vizsgálat tárgya szempontjából - különbözőek. A gyám jogait és kötelességeit elsősorban a Csjt. tartalmazza, amelynek 101. § (1) bekezdése kimondja: "Törvény eltérő rendelkezése hiányában a gyám a gyámsága alatt állónak gondozója, vagyonának kezelője és törvényes képviselője." A 102. § így rendelkezik: "Ha a törvény mást nem rendel, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a gyám jogaira és kötelességeire is."
A gondnok jogairól és kötelességeiről elsősorban a Ptk. rendelkezik, amelynek az indítvány elbírálásakor hatályos 20. §-a kimondja: "(1) A gondnok - általános jelleggel, illetve a cselekvőképességet korlátozó ítéletben meghatározott ügyekben - a gondnokság alá helyezett személy vagyonának kezelője és törvényes képviselője. (2) A gondnok indokolt esetben - vállalása esetén - a gondnokság alá helyezett gondozását is ellátja." Az indítvány benyújtásakor a Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 12. § (2) bekezdése így rendelkezett: "A gondnok a gondnokság alá helyezett személyéről csak annyiban köteles gondoskodni, amennyiben ez a gondnokság alá helyezés okául szolgáló körülményekre tekintettel szükséges."
Az idézett különbségek miatt a törvényhozó nem köteles azonos megítélés alá vonni a gyámot és a gondnokot a társadalombiztosítási juttatások, azon belül a családi pótlék szabályozása során. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Cst. 2001. július 1-jétől hatályos 7. § (1) bekezdés d) pontja, valamint a fogyatékos személyeknek adható egyes pénzbeli ellátásokkal összefüggő törvények módosításáról szóló 2001. évi XLI. törvény 1. §-a alapján saját jogon kap családi pótlékot a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. január 30.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró