EH 2006.1459 A víziközmű társulat vállalkozási tevékenységet nem végez, közfeladatát nem bevétel elérése érdekében teljesíti [1995. évi LVII. tv. 35. §, 44. §; 1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §].

A felperes helyi vízgazdálkodási közfeladatokat lát el érdekeltségi területén. 2000. december 7. napján társberuházói megállapodást (továbbiakban: megállapodás) kötött a F. Vízművek Rt.-vel (továbbiakban: Rt.), mely szerint a felperes beruházásában épülő vízellátórendszer költségeihez az Rt. a M. területén megépülő gerincvezetékhez 25%-ban, N.-M. területén pedig teljes mértékben hozzájárul. A megállapodás tartalmazza a szolgáltatás, az ellenérték, és általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegét. A felperes a megállapodás alapján megkezdte a beruházást, mellyel kapcsolatban felmerült költségeinek áfáját vissza kívánta igényelni.

Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemet érintően kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 20 270 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, adóbírság kiszabását mellőzte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 7. § (1) bekezdés a) pontjában, 32. §, 34. §, 35. §-ában, az 1995. évi LVII. törvény (továbbiakban: Vg. tv.) 34. § (1) és (2) bekezdésében, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (1) bekezdés c) pontjában, a 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 14. § (3) bekezdésében, a Ptk. 200. § (2) bekezdésében, az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 2. § (1)-(3) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította.

A felperes keresetében a határozat megváltoztatását kérte.

A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. A felperes alapszabálya szerint helyi jellegű közcélú vízgazdálkodási tevékenységet lát el, amely megvalósítása után megszűnik. A víziközmű társulat vízi létesítményeket csak közfeladatként hozhat létre, illetve fejleszthet. E tevékenységét nem bevétel elérése érdekében végzi, ez nem az Áfa. tv. szerinti gazdasági tevékenység. Így a felperesnek az adóalanyisága kizárt.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti határozat meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdésében, Vg. tv. 7. § (1) bekezdésében, 8. § (1) bekezdésében, 35. § (2) bekezdésében foglaltaknak, ellentétes a Legfelsőbb Bíróság 1/2001. KJE számú határozatában foglaltakkal. Hivatkozott arra is, hogy az alperes jelen perben kifejtett jogi álláspontjától eltérően ítélte meg a víziközmű társulatok áfa-adóalanyiságát egy másik ügyben. Kifejtette, hogy a csatolt mérnökszakértői véleményre alapítottan közfeladat mértékét meghaladó tevékenysége vonatkozásában jogszerűen vethető fel az áfa-adóalanyiság kérdése. Adóvisszaigénylése jogszerű volt, az ítéletben kifejtett jogi álláspont téves.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Vg. tv. 1. sz. melléklet 11. pont szerint közfeladat a helyi önkormányzatnak és társulatnak e törvényben megjelölt feladata, továbbá a tulajdonukban, illetve használatukban lévő vizek és vízi létesítmények tulajdonlásából vagy használatából eredő feladatai. Az 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) és (4) bekezdése is közfeladatként szabályozza a vízrendezés és egészséges ivóvízellátást, amit az önkormányzat minden körülmények között köteles ellátni. A Vg. tv. 34. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a vízgazdálkodási közfeladatok ellátása vízgazdálkodási társulatok útján történjen.

A felperesnek a Vg. tv. 8. § (1) bekezdésére alapított közérdek mértékét (Vg. tv. 1. sz. melléklet 10. pont) meghaladó tevékenység végzésére vonatkozó érvelése kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vizihálózat kiépítése közfeladat ellátásnak minősül és nem közérdek mértékét meghaladó tevékenységnek, a megállapodás létrejöttének oka a felmerült többlet vízigény volt. Ezt igazolja a felperes által csatolt szakértői vélemény is, tehát a közérdek mértéke a lakosság igényeivel egyenes arányban növekedett. Ilyen igény kiszolgálása az önkormányzatnak az Ötv. és a Vg. tv. előzőekben említett rendelkezései szerint kötelezően ellátandó feladata. Így a vízközmű társulat tevékenysége ez esetben is közfeladat ellátására irányul.

A Vg. tv. 34. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabályozásból következően a víziközmű társulat feladata vízgazdálkodási közfeladatok ellátása. A vízi létesítményeket közfeladat ellátása keretében hozza létre, illetve fejleszti. Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette, hogy a felperes alapszabályának 2. §, 3. § (1) bekezdésében rögzítettek szerint a felperes célja a helyi vízgazdálkodási közfeladatok ellátása volt.

A felperes által hivatkozott 1/2001. KJE számú határozat is azt rögzíti, hogy a vízgazdálkodási társulat áfa adóalanyisága közfeladatként végzendő tevékenység körében az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdésére, 5. § (1) bekezdésére figyelemmel nem állapítható meg. A vízgazdálkodási társulat a közfeladatként végzendő tevékenységét nem bevétel elérése érdekében végzi, ez az Áfa. tv. szempontjából nem gazdasági tevékenység. Az Áfa. tv. szerinti adóalanyiság fogalmának a felperes nem felel meg a közfeladatként végzendő tevékenység körében.

A jogerős ítéletben kifejtett álláspont helyességét igazolja a Vg. tv. 41. § (1) bekezdése szerinti szabályozás is, amely a társulat vagyona körében kiemeli, hogy a vízitársulat - és nem víziközmű társulat - a vállalkozásból származó eredményéből látja el közcélú feladatait. A vállalkozási tevékenység folytatásának kizártságára vonatkozó álláspontot erősíti a Tao. tv. 2. § (2) bekezdés f) pontja szerinti szabály is, amely a víziközmű társulatot nem, csak a vízitársulatot sorolja a társasági adó alanyai közé. Ezért megalapozatlan az a felperesi érvelés, mely szerint a víziközmű társulat közfeladatait vállalkozási tevékenység keretében is jogosult ellátni. A vizsgált időszakban hatályos 2000. évi C. törvény is különbséget tesz a vízgazdálkodási társulatok két típusa között. A vízitársulatot vállalkozónak minősíti, a víziközmű társulatot pedig egyéb szervezetként tünteti fel [3. § (1) bekezdés 2. pontja, 4. j) pont].

Az Art. szerinti önadózás elvéből következően az adózónak magának kell az adókötelezettség keletkezését felismernie, és erről az adóhatóságot tájékoztatnia. Az adószámot az adóhatóság az adózó bejelentkezése alkalmával állapítja meg, így a felperes által hivatkozott adószám az adóalanyiság tényét nem igazolja.

A felperes által hivatkozott Kfv. I. 25.514/2003. számú ügyben hozott határozat és az abban képviselt alperesi álláspont nem támasztja alá a felperes felülvizsgálati érvelését eltérő tényállásra és jogi háttérre figyelemmel. A hivatkozott ügyben ugyanis az adóhatóság az önkormányzatot vonta ellenőrzés alá és az önkormányzat terhére írt elő adókötelezettséget arra alapítottan, hogy a rácsatlakozási jog a szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül. Ebben az ügyben a társulat által beszedett érdekeltségi hozzájárulás az önkormányzat részére átutalásra került és ez utóbbi állt jogviszonyban a befizetőkkel a beszedett összegek tekintetében. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a beszerzések árában felszámított áfa kizárólag akkor vonható le, ha olyan adóköteles tevékenységet szolgál, amelyből ellenértéket nyújt a beszerzést végző személy.

Az ismertetettekből következően az alperes és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a víziközmű társulat vállalkozási tevékenységet nem végezhet. Kizárt annak lehetősége, hogy a felperes közcélú vízi létesítményt üzemeltessen [Korm. r. 14. § (3) bekezdése, Vg. tv. 44. § (1) bekezdése]. Helytállóan rögzítette, hogy a víziközmű társulatként közfeladat ellátását célzó tevékenységét a felperes nem bevétel elérése érdekében végzi, ezért ez nem tekinthető az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenységnek és az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése szerinti adóalanyisága a társulatnak a közfeladatként végzett tevékenység körében nem állapítható meg. Ezért visszaigénylései jogszabálysértőek voltak.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - mint a perben a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek teljes körűen megfelelő határozatot - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. I. 35.271/2005.)