BH 2020.10.298 Jogalap nélküli gazdagodás esetén a gazdagodó félnek nem a követelést érvényesítő jogosultat ért kárt - annak tényleges költségeit - kell megtérítenie, hanem a nála kimutatható vagyoni előnyt. A jogosultnak ezért a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt indított perben nem azt kell bizonyítania, hogy milyen összegű ráfordítások történtek az ingatlanon az ő vagyona terhére, hanem azt, hogy a gazdagodónál milyen mértékű vagyoni előny keletkezett. A jogosultat ért vagyoni hátrány mértéke a rovására bekövetkezett gazdagodás szempontjából közömbös [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 327. § (1) bek., 361. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A kistérségi szilárd hulladék gyűjtését, feldolgozását, hasznosítását, kezelését végző hulladékhasznosító üzem kialakítása, működése céljából 2009. március 30-án Sz. Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása és a felperes együttműködési megállapodást kötött. A társulás vállalta, hogy Sz. Város Önkormányzata révén a szövetkezet rendelkezésére bocsátja külön megállapodás keretében a hulladékhasznosító üzem működéséhez szükséges telephelyet.

[2] Sz. Város Önkormányzata alperes 2009. szeptember 2-án a felperes szövetkezettel határozott időre szóló használati szerződést kötött több önkormányzati tulajdonban álló ingatlanra. A felek megállapodtak abban, hogy a pályázatok elbírálásáig térítésmentesen használhatja az ingatlanokat. Amennyiben a pályázatok kedvező bírálat alá esnek, úgy a felek külön megállapodásban vagy e megállapodás módosításával az ingatlan használatáért közösen egyeztetett használati díjban állapodnak meg. A szerződés 9. pontja tartalmazta, hogy a használó az ingatlant a szerződés megszűnésének napján köteles legalább az átvételkori állapotban a tulajdonosnak visszaadni. Az átvételkor vagy azt követő egyeztetéskor megállapításra kerülő hiányt a használó köteles a tulajdonosnak a megállapítást követő nyolc napon belül megtéríteni.

[3] A felperes 2009. november 20-án együttműködési keretmegállapodást kötött az M. Alapítvánnyal (a továbbiakban: Alapítvány). Ebben az Alapítvány vállalta, hogy pályázati pénzekkel segíti a hulladékhasznosító rendszer kiépítését akként, hogy megvalósíthatósági tanulmányokat, üzleti terveket készíttet. Az üzem építési, engedélyezési és kiviteli terveit elkészítteti, segíti a hulladékválogató eszközeinek, berendezéseinek beszerzését, és külön megállapodás keretében átadja a hídmérleg használatát a szövetkezetnek.

[4] A felperes 2009 szeptemberében birtokba vette a területet, elkészíttette az ingatlanon felépítendő szociális épület, irodák, gépszín, raktárépület, hulladékválogató csarnok engedélyezési tervdokumentációját. Az alperes kérelmére eljárva a földhivatal a 2010. október 26-án kelt határozatával engedélyezte az ingatlan hasznosítását hulladéklerakó kialakítása érdekében. A felperes kérelmére B. Város jegyzője az ezen az ingatlanon felépítendő hulladékkezelő létesítmények építésére kiadta az építési engedélyt. A felperes 2009 szeptemberétől 2010 végéig az ingatlanon tereprendezést, földmunkákat végzett, az utakhoz zúzott kő alapot alakított ki, majd utat épített, szegélykövezést valósított meg, hídmérleg aknát és csarnokszerkezet alapot épített. Az építési engedélyezési tervdokumentációt a hozzá tartozó műszaki leírással és műszaki tervekkel az Alapítvány finanszírozta. Az általa megvásárolt hídmérleget pedig használati megállapodással 2010 márciusában a felperes használatába adta.

[5] Az ingatlanhasználati szerződésben hivatkozott pályázatot a felperes beadta, azonban azon nem nyert. Ezen túlmenően a felperes beadott egy másik pályázatot is, de a pályázaton való részvételt túl kockázatosnak tartotta, ezért az eredményes elbírálás ellenére a pályázati összeget nem használta fel.

[6] A felperes 2011-ben a projekt megvalósítása érdekében ráépítési és földhasználati megállapodást kezdeményezett a területre, azonban az alperes részéről felmerült törvényességi aggályok miatt annak megkötésére nem került sor. 2012 márciusában az alperes a felperessel a Startmunka mintaprogram projekt (illegális hulladékhelyek felszámolása) megvalósítása céljából további együttműködési megállapodást kötött közfoglalkoztatási támogatásban részesített személyek munkavégzésének elősegítése érdekében.

[7] A területről 2012 tavaszán a felperes hivatalos átadás-átvételi eljárás tartása nélkül levonult. Ezt követően a 2013. január 1-jén hatályba lépő 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékgazdálkodást új alapokra helyezte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes a 2016. április 22-én előterjesztett keresetében 11 234 662 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen szerződésszegéssel okozott kár, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás megtérítése jogcímén. A későbbiekben kiterjesztett keresetében a hídmérleg kiadására is igényt tartott. Előadta, hogy az alperestől használatba vett ingatlanon a hulladékfeldolgozó üzem megvalósítása érdekében végzett munkálatokra 3 732 612 forintot fordított. A megvalósíthatósági tanulmányra, tervekre az Alapítványtól kapott támogatásból 7 502 050 forintot költött. Többszöri kezdeményezése ellenére az alperes nem volt hajlandó további megállapodás megkötésére, így a cél megvalósítása meghiúsult, kénytelen volt a területről levonulni. Az általa elvégzett beruházás növelte az ingatlan értékét.

[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek között létrejött használati szerződésből nem következett feltétel nélküli szerződéskötési kötelezettségvállalás. Elismerte, hogy az ingatlanon történt munkavégzés, de álláspontja szerint annak finanszírozása a felperesnél vagyoncsökkenést nem eredményezett, mivel a beruházást pályázati pénzből valósította meg. A felperes tevékenysége folytán vagyoni előnyhöz nem jutott. Elévülési kifogást is előterjesztett arra tekintettel, hogy a munkálatok 2010. év végén befejeződtek, amelyhez képest a felperes az ötéves elévülési időn túl indította meg a pert. A hídmérleg kiadására vonatkozó követelésre elismerő nyilatkozatot tett.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 3 732 612 forint és járulékai megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá, hogy adja ki a felperes részére 3 224 000 forint értékben a hídmérleget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett a perköltségről és a le nem rótt kereseti illetékről.

[11] Az indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes 3 732 612 forint összegű követelése a 2014 októberében küldött felszólításra tekintettel - amelyre az alperestől 2015 júliusában válaszlevelet is kapott - nem évült el. A követelés jogcímét illetően az volt az álláspontja, hogy a felek között létrejött megállapodás nem tartalmazott szerződéskötési kötelezettséget. A felperes nem tudta igazolni az alperes szerződésszegését. A jogalap nélküli gazdagodás feltételei ugyanakkor az adott esetben fennálltak. E körben igazságügyi szakértői bizonyítást folytatott le. A szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadta. A szakértő az útépítés, hídmérleg akna vonatkozásában, továbbá a csarnokszerkezetek alapozási munkáira összesen 2 606 682 forint anyagköltséget kalkulált ki. A szakvéleményben kitért e ráfordítások munkadíj vonzatára is, amelytől eltérően azonban azt az elsőfokú bíróság a felperesi iratcsatolás, a rendelkezésre álló felperesi dokumentáció hiányára tekintettel a kereseti kérelemben megjelölt összeg erejéig fogadta el. A 7 502 050 forint összegű követelést illetően helyt adott az alperes elévülési kifogásának, mivel az Alapítvány a 2009. november 20-i együttműködési megállapodáshoz képest 2017-ben írta meg az engedményezési okiratot. A felperes ebben a körben az elévülést megszakító, az elévülés nyugvását előidéző körülményt nem adott elő. Az ingatlanon található hídmérleg kiadására az elsőfokú bíróság az alperest a vállalása alapján kötelezte.